Az úgynevezett „valós” alkotmányjogi panasz jogintézményével viszonylag kevesen élnek, mint jogorvoslati lehetőséggel, az állítólagos eredményességéről sokat elárul az alábbi vélemény: az AB elutasító végzéseinek indokai sokszor légből kapottak,erőltetettek,logikátlanok,szinte lesír róluk,hogy a fogalmazójának egyetlen célja volt:minél gyorsabban szabadulni az ügytől.

Egyre több probléma mutatkozik az Alkotmánybíróság döntéseivel kapcsolatban. Mivel volt egy saját problémás ügyem, az új típusú ún. "valós" alkotmányjogi panasz lehetőségével éltem. Figyeltem az előttem panaszkodók beadványát és a döntéseket,melyek sorra még csak befogadásra sem kerültek,futószalagon visszautasították szinte az összes panaszt,talán egy ebtenyésztők egyesületi beadványát nem az általam figyelt időszakban. Megértve,hogy egy lényegében reformra szoruló össze-vissza ítélkező rendes bíróságok  által elkövetett jogsértést az AB még több száz fős alkotmánybírói létszámmal sem tudná rendbe tenni(azért ,mert más és alaposabb a több évtizedes konkrét polgári,  büntetőjogi,munkaügyi,cégjogi stb. jogalkalmazási gyakorlattal rendelkező bírák valós jogi tudása,mint egy jogtudós alkotmánybírónak),meg azért sem, mert egy több éves
összekuszált tényállású és sokszor szándékosan zavarossá tett jogi hátterű ügy
tisztába tétele nem is várható el az Alkotmánybíráktól.

De az sem megoldás,hogy az AB elutasító végzéseinek indokai
sokszor légből kapottak,erőltetettek,logikátlanok,szinte lesír róluk,hogy a fogalmazójának egyetlen célja volt:minél gyorsabban szabadulni az ügytől. Előbbre vinné a jogállamiságot,ha valahol fórum lenne az AB döntéseinek  kritikájára. Ugyanis "elefántcsonttoronyból" (egy alkotmányjogász nyomán) nem lehet döntéseket hozni (mondjuk ez inkább a politikai jellegű döntésekre vonatkozik),de ha bármely döntést hozó szervezet úgy érzi,hogy senki sem teheti szóvá sehol döntései hibáit, akkor így is fog dönteni. Az alkotmánybírósági döntések kritikáját a következő esettel kezdeném:Mit jelent a valós alkotmányjogi panasz a gyakorlatban?

 Kivonat  a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:

„[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) bekezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002.  évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell.

A Zugügyvédnek az alábbi történetről eszébe jutott az az időszak, amikor egy bankban dolgozott jogászként, és havonta ügyeletet kellett adni az éjszakai vakriasztások kezelésére, és a riasztórendszer kikapcsolására. Volt amikor egy beszökött macska aktiválta a riasztót.

Helló Zugügyvéd!

Érdekes eset történt tegnap a Budafoki úton. Este 8 körül megszólalt
egy üzlet riasztója a társasház földszintjén, az utca fronton. Ez este
8 körül kezdődött, és a riasztó valahogy sehogy sem akarta abbahagynia
 dolgot. Az emberek (jómagammal együtt) 9 körül már idegesen
gyülekeztek lent, hogy mit lehetne tenni - jelzem a riasztó körülbelül
kéznyújtásnyira elérhető magasságban volt. Ekkor már a rendőrök is
kint voltak, és a következő érdekes helyzet állt elő:

1. Az üzlet (ami még teljesen üres) tulajdonosát nem lehetett
utolérni. Elérhetőség nem volt kiírva, közös képviselő nem tudott mit
tenni. A rendőrök kinyomoztak egy telefonszámot, de azon sem sikerült
elérni az illetőt.

2. A riasztót nem engedték hatástalanítani a riasztót, mert az
rongálásnak számít. Jelzem, többen felajánlottuk a szakszerű
(csavarhúzóval lebont, akkut is lehúz, kultúráltan) segítséget, valaki
a kevésbé szakszerűt (baseball ütővel ment volna neki, úgy fogták
vissza a rendőrök...). Javasolták a feljelentést másnap csendháborítás
miatt, de ne nyúljunk hozzá...ezután megkérdeztem, hogy ugye maradnak,
amig nem kapcsol ki? Nem irigylem őket, tuti halláskárosodás :(

Az egyéb okos megoldásokat (öntsük le vízzel, stb) nem boncolgatom :)
3. Az áramot nem lehetett kikapcsolni, a villanyóra az üzletben volt.

Persze ez a riasztó akkuja miatt nem lett volna teljes megoldás.

Később meguntam a dolgot, felmentem, és a riasztó is elhalkult (szép
lassan csökkent és alakult át vinnyogássá) 3 óra után - ekkor már
biztos voltam benne, hogy a riasztó (sziréna) a hálózati ellátás
hiánya miatt kapcsoltott be, és ennyi idő alatt merült le. Gratulálok
annak, aki ilyen hosszú időre programozta.

A zaj olyan szinten visszaverődött a falakról a környező utcákba, hogy
a Martos koliból is átjöttek.

Kérdés: mit lehetett volna tenni? A rendőrök cselekvésképtelenek
voltak. Kire, mire lehetett volna hivatkozni?

Konklúzió: A katasztrófa, hogy 8 felnőtt ember nem tud megoldani
helyben civilizáltan egy ilyen egyszerű problémát. Mi lesz, ha tényleg
baj történik?

Szép napot,

D.

A Zugügyvéd nem hinné, hogy méltányosságból bármelyik munkáltató hajlandó lenne kifizetni a jutalmat egy ilyen esetben a hozzátartozóknak.

Szia Zugügyvéd!
 
Férjem 2012.02.10-én hirtelen meghalt, eddig az időpontig 39 év 290 nap folyamatos közalkalmazotti munkaviszonya volt.

A 40 év közalkalmazotti munkaviszonyból 75 nap hiányzik, hogy a 40 éves jubileumi jutalmat megkapjuk.

Kérdezném: van-e valamilyen mód, hogy a 40 éves jubileumi jutalmat most, mint hozzátartozók megkapjuk.

Hivatalos vagy akár méltányossági alapon? Kihez kell fordulni?

 Tisztelettel és köszönettel: M Kati

Az antropológus szakértő szerint néhány kép a levélíró gépén   18 év alatti lányokat ábrázol. A Zugügyvéd szerint a vétlen netezők nagy része ellen is eljárást lehetne indítani ilyen alapon.

Szia Zugügyvéd,

A következőképpen jártam: egyszer csak kijött hozzám a helyi rendőrkapitányságtól 3 nyomozó, és lefoglalták a nálam található két laptopot. A gyanú az volt, hogy állítólag pedofil képeket töltöttem fel egy fájlcserélőn keresztül. Később behívtak tanúként, visszaadták az egyik gépem, a másikat bent tartották szakértői vizsgálatra. Ez egy több éves laptop, amit szinte mindenki használt korábban a családból – elvált vagyok azóta – és én néha külsős munkákhoz használtam. Kaptam egy idézést gyanúsítottként néhány hónap múlva. Rabosítottak. A gyanú tiltott pornográf felvétel megtartása, 5 rendbeli. Állítólag a gépemen találtak letöltve 35 szex képet, és ötről  antropológus szakértő megállapította, hogy valószínűen 18 éven aluli lányokat tartalmaz.

Azon felül, hogy mint a férfiak legtöbb része, és is néha megnéztem felnőtt oldalakat, tudatosan egyetlen egy képet nem töltöttem se fel, se le, soha, és soha sem érdeklődtem pedofil tartalom után. És nem vagyok antropológus sem, hogy megállapítsam, ki a 18 éven aluli egy képen, és számos oldalról csak a megnyitás után derül ki mit tartalmaz.

Mit tehetek? Kérhetek-e igazságügyi szakértőt én is? Mi számít letöltésnek? Ha ideiglenesen tárolódik a gépemen valami, amit az interneten megnézek, megnyitok, az letöltésnek és tárolásnak számít?

Külön műfaj a sírhelyek feletti rendelkezési jog elintézése. A Zugügyvéd családon belül találkozott olyan esettel is, hogy a sírhelyet nem tudta meghosszabbítani egy közeli hozzátartozó, mert nem ő volt regisztrálva jogosultként. A jogosult meg külföldre költözött, ismeretlen címre.

Tisztelt Zugügyvéd!

Egy sírhely feletti rendelkezési joggal kapcsolatos kérdésben fordulok Önhöz.

Nagyszüleim tőlünk nagyon messze éltek, így a kapcsolatot elég nehezen tudták szüleim csak tartani velük.
Nagymamám 1994-ben elhunyt. férje, nagyapám hátralévő 9 évére újraházasodott, új feleségével a viszony azonban nagyon csúnyán alakult. Az új feleség nemcsak nagyapám ingatlanjára és a család örökségére tette rá a kezét, de ápolását is súlyosan elhanyagolta. A probléma sajnos anno, még nagyapám életében nem lett megoldva, részint a távolság, részint a családi béke megőrzése érdekében. Magam pusztán kisgyerek voltam ekkor.

Nagyapám halála után az ismert okok miatt mostohanagymamám és a család között minden kapcsolat megszűnt. Nagyapámat nagymamám mellé temette, a lehető legolcsóbb módon, továbbá nevét évekig nem vésette fel a sírra, erről később édesanyám gondoskodott amolyan partizán módon. Nagyapám második felesége a sírt azóta egyáltalán nem látogatta, teljesen elhanyagolta.

Nemrég úgy döntöttem, megpróbálom megoldani a  problémát, és immáron felnőve, felkerestem őt. Szerettem volna elérni, hogy valamilyen módon ruházza rám át a rendelkezési jogot a sír felett, ugyanis előbb-utóbb újra ki kell majd váltani azt (a legrövidebb időre kötötte anno), márpedig tőle ezt nem igazán várhatom, az ő halála esetén pedig (nem fiatal már ő sem) a gyerekeitől különösen nem, nem is ismerték nagyapámat szerintem, legalábbis a temetésére nem jöttek el. Miután azonban megtudta, ki vagyok, teljesen elzárkózott tőlem.Több levelet is írtam a család különböző tagjainak, de kollektíven nem válaszolnak - szerintem azt hiszik, a régi pénzügyi dolgokat jöttem bolygatni, noha többszörösen kifejtettem, hogy nem akarok semmi mást a nagyszüleim sírján kívül.

Úgy tudom, a sírokkal kapcsolatos rendelkezési jog nem olyan egyszerű, mint egy tulajdonjog, ráadásul mivel mostohanagymamám váltotta ki a sírt, még előnyt is élvez. Van bármi esélyem, hogy megkapom a nagyszüleim (és dédszüleim) sírja feletti rendelkezési jogot attól a nőtől, aki a temetés óta rá sem nézett?



Tisztelettel:
K.   Tamás

A helyi iparűzési adó nemfizetés esetén természetesen végrehajtható. Viszont korrekt-e egy mindig fizető ügyfél számlájáról leemelni minden pénzt 20 nappal a lejárat után, úgy, hogy az önkormányzat előzetesen nem küld folyószámlát, és a késedelemre sem figyelmeztet? Ezt nevezik ügyfélbarát közigazgatásnak?

Szia Zugügyvéd!

Az egyik Budapest melletti  városban   van a vállalkozásom székhelye. Viszonylag masszív árbevételű vállalkozás, 2 alkalmazottamat és a  családomat tudom eltartani a vállalkozásból. Persze belecsúszok én is abba a csapdába néha, hogy a kibocsátott számláimat nem fizeti meg a fővállalkozó határidőre, az egy-két hetes csúszásokat bele szoktam kalkulálni, inkább nem reklamálok, az állandó munkakapcsolat jóval fontosabb.

Most, ahogy utalnám a járulékokat, látom, hogy valaki leemelt több százezer forintot a számlámról. Berohanok a bankba – tudtommal tartozásom nem volt sehová – és közölték, hogy az önkormányzat tett inkasszót a számlámra, iparűzési adó tartozás miatt. Felhívom őket mi ez, erre azt a választ kaptam, március közepéig kellett volna befizetnem a helyi iparűzési adó előleget. És mivel nem érkezett be, hát behajtották. Na már most, korábban mindig küldtek egy folyószámlát, csekkel, határidőkkel, azokat rendben befizettem. Soha egy fillér elmaradásom nem volt az önkormányzat felé. Lehet, hogy a könyvelőm által beküldött bevallás alapján önként kellett volna fizetnem, de nem illene legalább egy felszólítást küldeni ilyenkor? Így most munkabért, meg járulékokat nem tudok határidőre fizetni. És a szokásos helyi adó egyenleget sem kaptam meg idén februárban, mint tavaly.

Üdvözlettel

Józsi

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy egyes biztosítás fajtáknál a kockázatviselés megszűnése nem azonos a biztosítási szerződés felbontásával. Főleg a Casco biztosításoknál szokták utólag peresíteni a nem fizetett hónapokat.

 

Tisztelt Zugügyvéd!

 

Kérem segítségét az ügyben, hogy egyik biztosítónál volt elmaradásom 7000 Ft.  lakásbiztosítás. Két levelet küldtek, hogy fizessem be, mert ez azzal jár, hogy megszűnik a kockázatviselés. Nem tudtam fizetni, ezért kaptam még egy levelet, amelyben közölték, hogy,mivel nem fizettem be az elmaradást, ezért 2013. feb. 2-én megszűnik a kockázatviselés.

Én ezt tudomásul vettem, ezért feb.13.-án másik biztosítóval kellett kötnöm egy másik lakásbiztosítást a lakáshitelünk miatt (olcsóbbat kötöttem.) Közben a régi biztosító a tudtom nélkül  mégis levett a számlámról 3 havi összeget. Írtam nekik és közöltem, hogy ők azt írták nekem, hogy feb.2-án megszűnik a kockázatviselés, akkor miért vettek le mégis a számlámról?

 És kértem a biztosítás megszüntetését, mivel most két biztosítást kellene fizetnem. Közölték, hogy nem szűnt meg a biztosításom (pedig én elküldtem a levelüket nekik,melyben írták, hogy   megszűnik a kockázatviselés) és csak évforduló lejártakor szűnhet meg .Megírtam nekik, hogy kötöttem másik biztosítást, mert félre tájékoztattak, de ők annak ellenére sem szüntetik meg a régi biztosítást. Most mit tegyek?

A Zugügyvéd most a horgászok és a halak prókátoraként lép fel az új halászati törvény kapcsán.

Rövidesen a parlament elé kerül a  halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény, amely már tervezet  formájában hozzáférhető. Sokan azt várták az új jogszabálytól – közéjük tartozom én is – hogy végre a realitások szintjén kezeli a kereskedelmi célú, természetes vizeken folytatott halászati tevékenységet. De nem. Gyakorlatilag minden marad a régiben. A halászat ősi mesterség, halljuk most is a nem hivatalos indoklást. Hagyományait meg kell őrizni, miközben nyilvánvaló, hogy a honfoglaló őseink nem csónakszállító utánfutót kötöttek a lovak után, a népvándorló, portyázó életmód nehezen egyeztethető halászattal. Persze a halfogás tudományát magunkkal hoztuk az Etelközből, de erre hivatkozva mégsem kellene megindokolni egy maroknyi lobbista érdekét védő jogszabályt. A pákászat is ősi mesterség ennyi erővel és a csíkászokat se  felejtsük el. Mégsem oldjuk fel a réti csík védettségét hagyományőrzés jogcímén.

Én ismertem klasszikus halászokat. Egy Tisza-parti kis faluban tanítottam egy évet egyetem előtt, olyan gyerekeket is, akiknek az édesapjuk valódi halász volt. Az az öreg, bajszos, gumicsizmás, fekete kalapos Matula bácsi fajta. Aki tényleg ismerte a mesterség csínját-bínját. Aki ha kiöntött a Tisza, az árterületre kijárkált kosarazni – amikor lépegetve, fenék nélküli kosárral tapogatják a derékig érő vizet – és a klasszikus varsázás szabályaival is tisztában volt. Ugyanúgy tudta alkalmazni az évszázados eszközöket, mint a modern fonású hálókat. De a halért kínkeservesen küzdött meg, nem lerabolta a vizet, és igencsak szerény megélhetést biztosított ez a mesterség, még szövetkezeti formában is. Igazi jövedelmet talán a halastavi bérhalászat adott, már ha éppen az adott szövetkezetre bízták.

Néhány éve egy Tisza holtágban rendezett horgászverseny után a halőr ismerősünk megkérdezte, szerezzen-e kecsegét a halásztól. Már akkor is ritka csemege volt ez a halfajta, szerezzen, mondtuk. Hozott fejenként három, megpucolt, lefagyasztott, méreten aluli kecsegét. Pedig tudtommal ezek a korlátozások a halászokra is vonatkoztak, de  simán árusította, igaz bennfentes körökben. A halászati szövetkezetek által kezelt vizeken a halászok jogosultak ellenőrizni. De őket ki ellenőrzi? Persze a vízirendőrségnek és a halászati hatóságnak joga lenne, de nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel.  Ellenben  egyes  Duna szakaszokon  nem egyszer lehet találkozni ívó helyként szolgáló öblöt lezáró hálóval, és arrogáns stílusban, horgászokat vegzáló halásszal, akinek annyi köze van az ősi mesterséghez, mint nekem a hátranyilazáshoz lóhátról vágtában.

Vegyük már észre, hogy a halászok manapság nem Matula bácsi féle klasszikus figurák. Modern, bivalyerős csónakkal járják a vízterületet, halradarral és modern hálókkal felfegyverkezve, esélyt sem adva  a halaknak, és a horgászoknak. Szó nincs itt halgazdálkodásról, - tisztelet a kivételnek - szimpla megélhetési vízrablás ez a műfaj. És utána legfeljebb ráfogják a kormoránra a halhiányt.

És így történhet meg, hogy egyes piacokon apró menyhalakkal, 6 kilós, ehetetlen süllővel találkozunk a pult mögött, és félbehajtott óriásharcsával az akváriumban a penészes pontyok között.

Persze találnak indokot, miért fontos a halászat halgazdálkodási szempontból. De ezt is lehet ellenőrzött keretek közt folytatni.  De kézzelfogható a különbség, ha egy vízterület kizárólag horgász kezelésbe kerül, jó példa erre a Szikrai holtág Tőserdő mellett.

Ha a halászatot, mint hagyományőrzést fenn akarják tartani, építsenek egy skanzent erre egy holtág partján. A néhány öreg, ladikos halászra dolgozzanak ki egy külön jogszabályt, szigorúan meghatározva az eszközök körét.

A profi, modern technológiát használó halászok meg kamatoztassák a tudásukat a halastavak lehalászásánál. De a természetes vizeken megélhetési halászként semmi keresnivalójuk.  

A Zugügyvédnek egy alföldi kisváros melletti nyúltartó telepről készült leleplező riport jut eszébe az alábbi felvetésekről. A riportfilm a szögesdrót kerítés bemutatásával akarta illusztrálni a nyúltartás állatkínzásra utaló körülményeit. A felvételen azonban kiválóan látszott, hogy a kerítés teteje kifelé hajlik, vagyis nem a nyulak ellen, hanem a nyulak védelmében készült a tolvajok miatt. Egyébként a Zugügyvéd véleménye is az, hogy meggondolatlanul, felkészületlenül ne vegyünk nyulat a csemeténknek, barátnőnknek ajándékba.

Tisztelt Zugügyvéd,

Ilyenkor húsvét előtt a piacokat elárasztják élő nyúl árusok, és az kisállat kereskedésekben is jóval több nyulat kínálnak eladásra. Közhelyszámba megy, hogy ezeket a nyulakat később a vásárlók megunják, vagy elviszik az állatkertbe, ahol kígyóeledel lesz belőlük, vagy a szakszerűtlen tartás miatt elpusztulnak – a sok simogatás bordatörést okoz – vagy egyszerűen szabadon engedik őket, hogy  ösztönösen  feltalálják majd magukat a mezőn…

Az a kérdésem, az ilyen felelőtlen nyúltartás, nyúlárusítás nem meríti-e ki a Btk. szerinti állatkínzás bűncselekményét?

A szerződéstől való elállás, és eredeti állapotba való visszahelyezés nem automatikus visszavásárlást jelent. Jó lenne látni az alábbi ügyben a tényleges szerződést, de a leírtak alapján korántsem egyszerű a vevő helyzete.

 Tisztelt  Zugügyvéd!

 

A segítségüket kérném egy ingatlan ügyben. Tényállás: 2 évvel ezelőtt vásárolt ingatlanról van szó (lakóház) a vétel ár 4 millió ft. volt. Ebből kifizetésre került 2,5 millió, és a fennmaradó 1,5 millió havi 30 ezer ft. részletekben történő kifizetéséről állapodtak meg a felek, azzal a feltétellel, hogy ha a törlesztés elmarad, akkor az addig kifizetett vételár visszafizetése mellett az ingatlan tulajdonjoga vissza száll az eladóra. tudni kell még azt is, hogy az eladó, engedélyezte, az ingatlan nyilvántartásba vételét, a vevő nevére. A gond 1 éve kezdődött, sajnos a vevő önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy nem tudta törleszteni a havi 30 ezret.

 

Az eladó 5 hónappal (?) ezelőtt írásban jelezte, hogy a törlesztés elmaradása miatt eláll a szerződéstől, és az rögzített feltételekkel vissza vásárolja az ingatlant. (tudni kell, hogy a vevő mivel 1/1-es lett a vásárolt ingatlan, kölcsönt vett fel rá, aminek egy részét az ingatlanra költötte) Bármilyen fájó is, de be kellett látnia a vevőnek, hogy az eladónak igaza van, igy kikérték a banktól a hitel-zárást, és várták a további ügyintézést.

 

Várták, várták, várták.......de nem történt semmi, sőt, az eladó képviselője telefonon kijelentette azt is, hogy a vevőnek ez a vissza vásárlás teher, neki ez az ingatlan nem kell (jómódú vállalkozóról van szó) kvázi eláll a vissza vásárlástól....!!

 

Sajnos ez csak telefonon hangzott el....A kérdésem az lenne, hogy önök szerint meddig tartható fenn az eladó igénye? Mikortól tekintheti a vevő tárgytalannak az eladó  szándékát anélkül, hogy az nyilatkozna? Elvégre már 5 hónapja nem tettek semmit annak érdekében, hogy a vissza vásárlás megtörténjen...

Köszönettel :

 László