Az úgynevezett „valós” alkotmányjogi panasz jogintézményével viszonylag kevesen élnek, mint jogorvoslati lehetőséggel, az állítólagos eredményességéről sokat elárul az alábbi vélemény: az AB elutasító végzéseinek indokai sokszor légből kapottak,erőltetettek,logikátlanok,szinte lesír róluk,hogy a fogalmazójának egyetlen célja volt:minél gyorsabban szabadulni az ügytől.

Egyre több probléma mutatkozik az Alkotmánybíróság döntéseivel kapcsolatban. Mivel volt egy saját problémás ügyem, az új típusú ún. "valós" alkotmányjogi panasz lehetőségével éltem. Figyeltem az előttem panaszkodók beadványát és a döntéseket,melyek sorra még csak befogadásra sem kerültek,futószalagon visszautasították szinte az összes panaszt,talán egy ebtenyésztők egyesületi beadványát nem az általam figyelt időszakban. Megértve,hogy egy lényegében reformra szoruló össze-vissza ítélkező rendes bíróságok  által elkövetett jogsértést az AB még több száz fős alkotmánybírói létszámmal sem tudná rendbe tenni(azért ,mert más és alaposabb a több évtizedes konkrét polgári,  büntetőjogi,munkaügyi,cégjogi stb. jogalkalmazási gyakorlattal rendelkező bírák valós jogi tudása,mint egy jogtudós alkotmánybírónak),meg azért sem, mert egy több éves
összekuszált tényállású és sokszor szándékosan zavarossá tett jogi hátterű ügy
tisztába tétele nem is várható el az Alkotmánybíráktól.

De az sem megoldás,hogy az AB elutasító végzéseinek indokai
sokszor légből kapottak,erőltetettek,logikátlanok,szinte lesír róluk,hogy a fogalmazójának egyetlen célja volt:minél gyorsabban szabadulni az ügytől. Előbbre vinné a jogállamiságot,ha valahol fórum lenne az AB döntéseinek  kritikájára. Ugyanis "elefántcsonttoronyból" (egy alkotmányjogász nyomán) nem lehet döntéseket hozni (mondjuk ez inkább a politikai jellegű döntésekre vonatkozik),de ha bármely döntést hozó szervezet úgy érzi,hogy senki sem teheti szóvá sehol döntései hibáit, akkor így is fog dönteni. Az alkotmánybírósági döntések kritikáját a következő esettel kezdeném:Mit jelent a valós alkotmányjogi panasz a gyakorlatban?

 Kivonat  a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:

„[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) bekezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002.  évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell.

A 2002. évi X. törvény 2002. április 1. óta (tehát a csatlakozásunkat és az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, a jogvitás forgalmazási jogról rendelkező társasági szerződést megelőző időponttól kezdődően) alkalmazandó volt.
[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt.”

Magánvélemény az Alkotmánybíróságnak a panasz befogadását elutasító végzésének  indokolásáról:
 Az Alkotmánybíróság illetékes tanácsa  ennek a pontnak az elutasítását  mélyebben indokolta az elutasításkor  szokásosnál .Biztosan tudják,miért. Ennek során arra a következtetésre jutottak –észrevehetően  a választottbírók eredeti téves álláspontjának  „befogadása” miatt, egyezően  a KÚRIA álláspontjával-  és ellentétesen az EU    Bírósága  konkrét  ítéletlékezési gyakorlatával  ( és a magyar Alkotmánnyal is), hogy Magyarországon már 2002.április 1. óta alkalmazandó volt a közösségi jog, ezért az AB álláspontja szerint visszaható hatályú ítélkezésről  fogalmilag sem lehetett szó.  Elkerülve a  közösségi jog konkrét  alkalmazásával kapcsolatban a ” tudományos igényű” megközelítést, (melynek téves alapjait ebben az ügyben a jogtudós  választottbírók  rakták le)  csupán arra hivatkozunk, hogy  az  1/2003.EK.számú tanácsi rendelet a 2004.május 1-én csatlakozott tagországok esetében  2004.május 1-től  tette lehetővé a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazását, így a  közvetlen alkalmazhatóságot – az anyagi jogi és végrehajtási szabályok hatályba lépési  időpontja előtti időpontra-  még az Alkotmánybíróság sem terjesztheti ki.

A közösségi jog esetjoggal is bizonyított megsértésének bizonyítását megerősítjük azzal is, hogy a közösségi jog megsértésével  párhuzamosan a magyar Alkotmány  előírásait is sértette a KÚRIA ítélete,mivel az Alkotmány sem tette lehetővé a közösségi jog közvetlen alkalmazását a csatlakozás időpontjáig létrejött jogviszonyokra.
Az eddigieken felül tehát az is  egyértelműen bizonyított, hogy a KÚRIA magát az Alkotmányt is megsértette,nem csak a közösségi jogot,  amikor a csatlakozás előtt létrejött jogviszonyra közvetlenül alkalmazhatónak ítélte a közösségi jogot. És a KÚRIA  alkotmányellenes ítélete miatti felelősségének súlyát nem csökkenti,hogy maga az Alkotmánybíróság is alkotmányellenes indokolást adott.
A közösségi jog közvetlen alkalmazását ugyanis a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette lehetővé. Azt pedig ,hogy a csatlakozás időpontjáig a közösségi jog közvetlenül nem volt alkalmazható, maga az Alkotmánybíróság határozata tartalmazza, mely visszamenőlegesen senki által, de egy 5 tagú tanács végzésével semmiképpen sem írható felül. Az 5 tagú tanács végzése csak azt bizonyítja, hogy a választottbíróság bírái a végsőkig ragaszkodnak közösségi jogot és nemzeti alkotmányos követelményeket sértő álláspontjukhoz (ők tudják,miért volt számukra ez annyira fontos) és az AB tanács egyes  tagjai ezt rájuk tekintettel magyarázni próbálták.

Különösen jellemzi ennek az ügynek a körülményeit ,hogy a felperes ügyében elutasító végzést hozó, és a választottbírók eljárásának jogszerűségét magyarázó AB eljárótanács elnöke az a Dr.Bihari Mihály volt, aki alkotmánybíróként egyik szerzője volt annak a 72/2002.(XII.19.)AB határozatnak,mely kizárta a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Egyébként   választottbíróként  a közösségi jogot a peres ügyben a csatlakozást megelőző időszakra   alkalmazó  Dr.Harmathy Attila szintén  alkotmánybíróként jegyezte a tiltást tartalmazó AB határozatot. Egyikük sem járatlan a közösségi jog és az alkotmányozás témakörében.
Az Alkotmánybíróság  a 72/2002.(XII.19.) AB határozatában a csatlakozásig fennálló helyzetre vonatkozóan arra a következtetésre jutott, hogy a Társulási Megállapodásban  Magyarország  csak a lehetséges mértékű jogközelítésre vállalt kötelezettséget, és mivel Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországon.   ( A 2002.12.19-ei időpontnak azért van jelentősége,mert az AB  a 2002.évi X.törvény 2002.04.1-től történő alkalmazási kötelezettségére hivatkozott,holott az AB  a hivatkozott határozatát,amely a közösségi jog alkalmazását a csatlakozásig kizárta 8 hónappal később hozta meg.)

Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH    2002, 433, 438).
 „Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”

Továbbá,hogy ne csak egy értelmezés álljon itt,hivatkozunk még az alábbira:

Dr. Fazekas Flóra A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VISZONYA A KÖZÖSSÉGI JOG ELSŐBBSÉGÉHEZ EGYES TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI  FELFOGÁSOK TÜKRÉBEN  (2009) című
doktori (PhD) értekezésének 235.oldalán  az Alkotmánybíróság  fenti határozatát ekként értelmezte:
 „Az Alkotmánybíróság a Társulási Megállapodás-ítéletben megkezdett
gondolatmenetet folytatva ismételten kijelentette, hogy az uniós csatlakozást
megelőzően kizárt az Európai Közösség által alkotott jog közvetlen alkalmazása
Magyarországon..”
 Ennyit az AB-nak a saját határozatukat  mellőző végzéséről és arról,mit jelent számukra az Alkotmány,ha át akarnak lépni rajta.