A Zugügyvédnek a mai Népszabadságban jelent meg egy publicisztikája, ide is belinkeli, hátha érdekel valakit.

"Az igazi megoldás olyan biztosítékrendszer, ellenőrzési mechanizmus kiépítése lenne, ami az egész jogrendszer és az egyes jogszabályok valódi természetét, tartalmát monitorozná, és kellő valóságérzettel, időben korrigálná a nyilvánvaló és húsba vágó rendszerhibákat, illetve korrigálásra kényszerítené a jogalkotást. De egy-két jogvédő szervezeten kívül nem sokan érzékelik ennek a fontosságát."

A hitelközvetítő cégek visszaéléseiről már számos cikk született, és nyilvánvaló volt, hogy a banktitkot sem kezelik szabályszerűen, de hogy az ügyfelek adatait is így kiadják, az már akár bűncselekménynek is tekinthető.

Kedves Zugügyvéd!
 
Egy számomra furcsa esettel fordulok Hozzád.
2008. tavaszán vettünk egy házat, amit részben építési hitelből terveztünk finanszírozni. A kivitelezőnk tanácsára – bár ne hallgattunk volna rá – egy bizonyos hölgyet bíztunk meg a számunkra legjobb hitelkonstrukció megtalálásával. A hölgy – többkörös hülyének nézés után, de ez most nem tartozik a tárgyhoz, max annyiban, hogy gyanút kellett volna fognunk – végül ajánlott egy megfelelő konstrukciót.

 

Minden rendben ment, bár kicsit furcsálltuk, hogy a hitelszerződés megkötésekor nem volt jelen, pedig még az odaúton is beszéltünk telefonon és az elmondásából azt lehetett leszűrni, hogy a helyszínen van. Végülis ő nem kell a szerződéshez, megkötöttük nélküle.

Mivel építési hitelről van szó, a hitel részleteket nem a kivitelezőnek, hanem közvetlenül nekünk folyósították, készültségi szintenként. Az egyik ilyen részlet folyósításáról úgy szereztünk tudomást, hogy a kivitelező ordítva hívott fel minket, hogy tudomása szerint már két napja folyósítottak és még mindig nem érkezett meg hozzá a pénz. Az első kérdésem ehhez kapcsolódik:
-          értesíti-e a bank a kivitelezőt a részletek utalásáról?
Tudtommal nem, hiszen velük semmilyen viszonyban nincs. tehát csak a hitelközvetítő értesíthette, kiadva ezzel banktitoknak minősülő információkat. (Nem az a baj, hogy megtudta, hiszen át akartuk utalni, de ennyi idő alatt egyébként sem érkezne meg hozzá a pénz. Az a baj, hogy olyan információhoz jutott, amihez neki semmi köze és emiatt mi egy elég megalázó üvöltözés szenvedő alanyaivá váltunk, ártatlanul.)

A hitelfelvétel lezárult (az építkezés azóta sem, de ez más téma) és azt hittük, hogy a hölggyel való kapcsolatunk is. Pár héttel ezelőtt azonban felhívtak egy luxus-kategóriájú porszívókat értékesítő cégtől és elmondásuk szerint a hitelközvetítő hölgytől kapták meg a telefonszámomat. Ez nem lenne annyira főbenjáró bűn, ha barátok lennénk vagy legalábbis nem ügyfél/szolgáltató kapcsolat lett volna köztünk.

 

De az ügyfeleink adatait kiadni, anélkül, hogy előzőleg engedélyt kértünk volna rá, szerintem elég necces. Ez a második kérdésem:
-          kiadhatja-e a pénzügyi tanácsadó az előzőleg üzletkötéshez bekért adatainkat magáncélra?
Ezen a ponton elborult az agyunk és utánanéztünk a hölgynek. A PSzÁF nyilvántartásából kiderült, hogy a hitelszerződés megkötése körüli időszakban a státusza „Deaktivált” volt. A harmadik kérdésem ehhez kapcsolódik:
-          jól tudom-e, hogy deaktív státuszban a hitelközvetítő nem láthat el hitelközvetítői tevékenységet?
 

 

Ezen a ponton világosodtunk meg: hát ezért nem volt jelen a szerződéskötésnél, ezért nem szerepel sehol a neve és ezért élt vissza vígan a banki adatainkkal: mert úgysem tudjuk rábizonyítani.

 
Kérlek, segítsetek, szeretnénk, ha a hölgyben tudatosulna, hogy mit szabad következmények nélkül megtenni egy ügyféllel és mit nem. Hogyan tudunk eljárást indítani? A PSzÁF szerint ez részben PTK kategória (joggal való visszaélés), mi viszont nem szeretnénk egy polgári perrel vesződni, hiszen nem kártérítést akarunk, hanem azt, hogy a hölgy a jövőben tiszteletben tartsa azokat az embereket – és adataikat –, akikből él, mégha a pénzét nem is tőlük kapja.
 

 

Érdemes eljárást indítanunk, vagy nyeljük le, hogy az emberek ilyenek és igyekezzünk elfelejteni ezt a szemétséget?

 
Köszönöm ha válaszoltok!
Üdv,
Panni
 

A Zugügyvéd az alábbi kérdést azzal egészítené ki, hogy néha az sem egyértelmű, ki a személyi felelős egy társasház tetejéről lezúduló hó lavina okozta kárért.  A József körúton sétálni ma egyenesen orosz rulettezésnek tűnt.

Tisztelt Zugügyvéd!

Itt vannak a hidegek, és vele kedvenc témám: kinek kell takarítani a járdát?
Önkormányzati rendeletek rendelkeznek retorziókkal arra az esetre, ha nem takarítja le emberfia a háza előtti járdát; viszont bennem felrémlik egy kérdés :
-          a telekhatár után következik a járda, amit ha én akarok rövid ideig pl felújítás esetén építőanyag tárolásra használni, fizetnem kell; egyébként is teljesen egyértelmű, nem az enyém
-          ha csúszik, havas, akkor az enyém, takarítani kell.
Én szívesen takarítom, de ha az nem az én tulajdonom, akkor kérjen meg a tulajdonosa, és ha megegyezünk – fizetségben is – akkor megcsinálom.

Talán még Magyarországon sincs olyan törvény, ami ingyenmunkát írna ki.

Jó lenne, ha valaki pontosítani tudná gondolatmenetem.
Várom a válaszokat, üdv mindenkinek!
Prestig
 

 Füredi kolléga beküldött egy érdekes adalékot a Bosszúálló bíróság bejegyzéshez, hogy néz ki az ügy bírói szemmel. 

Zugikám!

Bár magam voltam az, aki többször allergiás rohamot kaptam a szennyvíz-saga újabb és újabb epizódjaitól, remélhetőleg zárásként hadd osszam meg a Kisbíró nevű üzemi lap ("megjelenik havonta, kizárólag a Fővárosi BÍróság és az illetékességi területéhez tartozó helyi bíróságok dolgozói részére") cikkét az ügyről audiaturetalteraparsként.

Füredi

(Bocs a másolásért, linket nem tudok adni, csak a belső rendszeren elérhető)

 

"Tanulságos” - olvasható a néhány oldalas iratcsomó egyik oldalán

A „tárgyalótermi rongálás”, látszólag egyszerű, tavaszi ügy volt. Áprilisban kezdődött.

A felperes és az alperes társasház közötti vitában a bíróság ez utóbbinak adott igazat. Az ítélettel egyet nem értők a vélemény-nyilvánítás szabadságának teljes tudatában szidták a bírót, megkérdőjelezték pártatlanságát. Rendőrért kiáltottak, nem voltak hajlandók elhagyni a tárgyalótermet.

A bírónő felszólítására a Felperes és dr. Édesanyja kivételével mindenki elhagyta a helyiséget. Hasonló módon cselekedett a bírónő és tanácsának többi tagja is.

Azt, hogy a tárgyalóteremben – ahol a Felperes és dr. Édesanyja kettesben voltak - mit történt -, pontosan nem tudni. Recsegés-ropogás hallatszott ki a folyosóra, más tanúk szerint tompa puffanások voltak hallhatók.

A szokatlan zajokra a tárgyalóba visszaérkező ítész és alkalmi tanúi a számítógép monitorját és az írógépet a földön fekve találták, a rendszeresített magnetofon eltűnt. Nyoma veszett a méltatlankodó, hőzöngő felperesi oldalnak is.

A rendőrség nagy erőkkel vetette magát az ügy felgöngyölítésébe: kihallgatásokat eszközölt, házakat kutatott, majd határozott: a nyomozást meg kell szüntetni, mert nem sikerült megállapítani, hogy a gyanúsítottak követték el a bűncselekményt.

A nyomozás során a bírósági folyosón más ügyben várakozó és tanúként jelentkező ügyvédeket meghallgatták ugyan, de nem éltek a szembesítések adta lehetőségekkel, amelyek révén akár az is kiderülhetett volna, hogy tárgyaló teremben magukra maradt gyanúsítottaknál volt-e a magnetofon elrejtésére alkalmas táska? Az sem került górcső alá, hogy a lesöpört tárgyakban keletkezett-e kár, a rendőrhatóság nem vizsgálta: a tárgyalóteremben tanúsított magatartás kirívóan közösség ellenes volt-e, vagy sem? Esetleg történt-e garázdaság?

A Fővárosi Bíróság képviseletében eljáró elnökhelyettes fentebb summázott panaszai alapján a Fővárosi Főügyészség elrendelte a nyomozás tovább folytatását.

Az előzőhöz hasonló módon lopás vétsége miatt indult nyomozásban már sikerült igazoltnak látni, hogy a gyanúsítottakon kívül más nem vihette el a magnót, amelyről kiderült: értéke a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg.

A garázdaság megállapítására nem került sor, mert a meghallgatottak nem botránkoztak meg. Amúgy a cselekménynek nem is voltak közvetlen tanúi.

A szabálysértési eljárás lefolytatására a keletkezett iratokat az illetékes hatóság felé nem sokkal ezelőtt - decemberben - továbbították.

Nem tudom, hogy az iratot „Tanulságos” - nak minősítő vezető pontosan mire gondolt, amikor véleményét leírta.

Amelyekben biztosan igaza van:

- a tárgyaláson kívüli tárgyalótermi magatartás hűen tükrözi a fővárosi közállapotokat,

- a tárgyalótermi magatartás megakadályozása érdekében semmit sem tettek az ügy más résztvevői (alperes, jogi képviselők), holott ez erkölcsi kötelességük lett volna,

- a bíróságnak nem minden ügyvéd ellen drukkere, ebben az ügyben ketten is jelezték, hogy tanúként megkereshetők,

- a rendőrhatóság tétova, szakszerűtlen ügyintézése következtében elmaradt a történeti tényállás megállapítása (a tárgyalás menetét rögzítő magnetofont vajon ki(k)nek állhat érdekében eltüntetni?!), az ügy során a szabálysértés mellett más bűncselekmények felderítése. Ennek hiányában nehézkes a bíróság esetenként csorbuló tekintélyének visszaszerzése.

Lehetséges, hogy igaza van azoknak, akik depresszióba fordulóan úgy látják, hogy a bíróságok magukra maradtak?

Majdnem.

Illetve egészen biztosan így van (lesz), amikor a bírák is így magukra hagyják a munkahelyeiket. Nem így tett az ügyben eljáró bíró, amikor a támadásjelző révén nem kért segítséget?

Magára hagyta a tárgyalótermet, ahol nem saját maga, hanem a „Magyar Köztársaság nevében” szokott ítéletet hirdetni. A történtekért erkölcsi felelősség mindenképpen terheli.

Vagy mégsem?

Ha passzivitása a konfliktusok kezelésének hiányából fakadt, nem felel. Azt az egyetemeken nem tanítják.

Valóban tanulságos lehet akár egy szabálysértés is.

2010. január.

 Régen volt már biztosítós történet a Zugügyvéden, íme egy újabb szösszenet a  trükközésükről. A következő indoklás különösen megkapó: Mivel többféle nyilatkozat is van, ami ellentmondó, nekik így nincs kártérítési kötelezettségük.

Kedves Zugügyvéd!
 
Légy szíves tedd ki a történetem, mert szeretném ha az ügyet nem kellene bíróságig vinnem, és jól jönne néhány tanács mit tegyek.

A történet.
"Szeptember elején elgázolt egy autó. Egy kereszteződésben várakoztam a sorban elsőként, mikor a lámpa zöld váltott kicsit késlekedve elindultam. Kisívben kanyarodtam jobbra. Aztán nekem balról, ahol már másodpercek óta pirosnak kellett lennie a lámpának, érkezett egy autó. Körülbelül 45fokos szögben mentem neki a motorral az autó oldalának, majd jobb oldalra dőltem. Felálltam és jeleztem a sofőrnek, hogy ugyan szálljon már ki legalább. Azzal kezdte, hogy ő bizony zöldön jött át. Mondom neki, ilyet nem játszunk, leintettem a lámpánál mögöttem álló autót, hogy tanúsítsák nekünk volt zöld a lámpa. Ekkor a másik sofőr mondta, hogy rendben elismeri, kifizeti a káromat. Húszezer forintot akart adni, a motoron nem látszottak olyan súlyosnak a sérülések de csak a letört lábtartó és az index is ennek a többszörösébe kerül. Mondtam neki, hogy vegyen inkább elő egy betétlapot. Leellenőriztem telefonon, volt érvényes biztosítása a KÖBE-nél. Kitöltöttük a betétlapot, bejelöltük rajta hogy nekem zöld volt a lámpa, neki meg piros, aláírta hogy minden felelősség az övé. A motor meg ment szervizbe.

Gondoltam ezzel többé nekem nem is kell foglalkoznom, majd a biztosító rendezi a szervizzel. Közben kiderül hogy a kormány vagy a villa is sérült. Két hét múlva hív a kárbecslő, hogy egy hét múlva tudnánk-e találkozni a szervizben. Találkoztunk, mivel a motor nem az én nevemen van vittem meghatalmazást is, addig szóba se állt velem a kárbecslő míg azt nem adtam oda, törzskönyv és forgalmi másolatot, és a betétlapot. Ő felvette a károkat, kikérte a szervizkönyvét a motornak mely szerint egy hónapja még sérülésmentes volt, és nekem azt mondta, hogy látszik is hogy a károk frissek.

Eltelt megint három hét, hív a biztosító nyomozója. Találkozzunk, és meséljem el a történetet. Elmesélek neki mindent, szerinte is minden rendben, a másik sofőrrel és egy tanúval is beszélt már, ugyanezt mondták, majd a biztosító küldi a levelet hogy döntött.
December második hetében küldenek egy levelet a motor tulajdonosának nevére, annak ellenére hogy külön kértem őket, hogy velem kommunikáljanak. A levél nem ajánlott, összefoglalva az áll benne, hogy az ügyet lezártnak tekintik, mert a másik sofőr utólag a nyomozójuknak visszavonta a betétlapon tett felelősség vállalását, mert mégis úgy emlékszik, hogy sárgán ment át, akkor viszont én még piroson indultam el. Így nagyon sajnálják, de nekik nincs kártérítési kötelezettségük. Felhívtam a másik sofőrt, hogy ez mégis mi a franc, ő állította nekem, hogy a nyomozónak is elismerte, hogy piroson ment át. Ekkor felhívtam a biztosítót, hogy szeretnék kérni egy példányt a másik sofőr vallomásából, mert valaki hazudik. Az ügyintéző közölte, hogy nem adnak ki ilyet senkinek, és én amúgy sem intézhetek semmit sem az üggyel kapcsolatban, mert nincs meghatalmazásom. Igaz, hogy eddig is én intéztem a biztosítóval mindent, és már adtam is le nekik meghatalmazást. Mindegy, szereztem másikat, bevittem nekik. A másik sofőrrel írattam egy nyilatkozatot, melyben elismeri, hogy piroson hajtott át, ahogy a helyszínen és a nyomozónak is nyilatkozta, és ezt tartja is. Ezt a nyilatkozatot is leadtam a biztosítónak.

Összesen négy és fél hónap telt el. A héten sikerült elérnem végre a biztosító jogászát, mert az ügyintézők semmit nem tudtak mondani már hetek óta az ügyről, csak hogy jogásznál van. Persze válasz levél december ót nem érkezett, ajánlott pedig egyáltalán semmilyen még. A biztosító jogásza azt mondta, hogy a levélnek meg kell jönnie pár napon belül. Az fog benne állni, hogy továbbra is tartják az álláspontjuk. Mivel többféle nyilatkozat is van, ami ellentmondóak, nekik így nincs kártérítési kötelezettségük.

Amit én nem értek, még ha tett is a másik sofőr egyszer olyan nyilatkozatot, hogy ő sárgán hajtott át, akkor is az ő szava áll szemben a tanukéval és az enyémmel. Ennyivel többet ér az ő szava, aki egyszer ezt mondja egyszer meg azt? Ha egyáltalán tényleg volt hogy mást mondott, mert ezt a nyilatkozatát ugye a biztosító nem adja ki. Egyáltalán azt sem értem, hogy egy kereszteződésben, ahol az egyik jármű indul, a másiknak meg már sárga a lámpája, ki tudja azt elképzelni, hogy az induló jármű nem várja ki a zöldet, és még piroson át akar haladni. Még egyszer mondom, álló helyzetből indultam, ő pedig a legártatlanabb történet szerint is sárgán ment át. Tényleg az az egyetlen megoldás, ha ügyvédet fogadok, és megyünk pereskedni?"

Köszönettel B. G.
 

 Szabálytalan vételezés az egyik legzseniálisabb szakkifejezés a lopásra. Azt már szinte nem is érdemes szóvá tenni, hogy az energiaszolgáltatók nevükkel ellentétben hatóságként viselkednek a legrosszabb attitűdökkel.

Tisztelt Zugügyvéd!

Édesanyám esetében szeretnék kérni segítséget.
Az ő esete a TIGÁZ Zrt.-vel 2008. 06.09-én kezdődött. Tudom, hogy furcsa a dátum, de igaz(sajnos azóta is lidércálom az egész).

Egy 4 lakásos társasházban lakik, ahol az első emeleten lakó szomszéd  a szerszámos ládájával(ne kis ládikára gondoljon) megrongálta az óráját úgy, hogy otthon sem volt. Szomszédom maga jelentette be a TIGÁZ felé, hogy mihamarabb kijöjjenek, nehogy probléma legyen belőle. Mivel én kórházban voltam a lányomat kérte meg a TIGÁZ- szakembere, hogy tanuként jelen legyen. A szomszédom elismerte a vétségét, amit a jegyzőkönyvben is rögzítettek.

Kisvártatva kapott a TIGÁZ Zrt.-től levelet és felszólítást, hogy fizessen ki 240.000 Ft-ot, mert szerintük szabálytalan vételezést követett el. Na ekkor kezdődött a kálvária.

Annak ellenére, hogy a szomszédom aláírta és a mai napig is elismeri, hogy ő törte össze az óráját édesanyámnak, senki még egy levéllel, vagy netán csekkel nem állt szóba vele. Ő még itt lakik a társasházban, de ki tudja meddig, mivel tervezi az elköltözését.

Azóta fizetési felszólítást küldtek ki számára. Igyekeztünk felvenni a kapcsolatot a TIGÁZ Zrt.-vel, de ezidáig nem siettek válaszolni, csak behajtani tőle azt a pénzt, amit Szerintük "illik" befizetni neki.

Azt szeretném megkérdezni, hogy ilyenkor mi a teendő? Igyekeztem kérdezgetni, hogy van-e egyáltalán olyan lehetőség, ami segítene édesanyámon, de eddig csak nemleges választ kaptam.

Előre is köszönöm a segítségét.
 

Az alábbi  történet egy nehezen megoldható családjogi problémáról szól, amelynek persze az igazi kárvallottja az a kisgyermek, aki semmiről se tehet.

Üdvözlöm!

Nagykanizsáról írok,egy viszonylag érdekes ügyben,ami sajnos nekünk,akik benne élünk,maga a káosz!

A fiam 2007 szeptember 15-én  született Nagykanizsán,az édesapja magyar állampolgár. Jómagam román állampolgár  vagyok. Sajnos az előző házasságom,azaz válásom kihirdetése,és a fiam  megfogantatása között nem telt el a törvény által kötelezően előírt 300 nap,így a  fiam a volt férjem nevére lett anyakönyveztetve. Nagykanizsán élünk,és a fiam 2 és
fél évesen nem rendelkezik születési anyakönyvi kivonaton kívül semmiféle
papírral,mivel a volt férjem bár tisztába van vele,hogy a gyerek nem az övé,merő  rosszindulatból mégsem akar lemondani róla. Itt Magyarországon sajnos nem tudok  lépni,mert mivel az anyakönyvi kivonaton szereplő mindkét szülő román  állampolgár,igy csak Romániában lehet elindítani az ügyet. Legalábbis eddigi információim szerint..

Szeretnék tanácsot,segítséget,jó szót,akármit kérni!
Lassan beleőrülünk ebbe a mókuskerékbe!
Csatolok egy linket is annak,aki esetleg veszi a fáradtságot,és végigolvassa. A Zalai Hírlapból származik a cikk,és rólunk szól...
 

Mit tehet az élettárs, ha 18 év után ki akarják tenni a közösen használt ingatlanból? Valószínű sok személyt érint ez a jogi probléma.

Tisztelt Zugügyvéd!
 
Egy olyan problémával fordulok Önhöz,  melyben tanácstalan vagyok. A probléma oka lakóhelyem elvesztése. A ház a  volt élettársam tulajdona, melyet ő az anyai örökségéből vett. Az ingatlan 18 éve állandó bejelentett lakhelyem, innen szeretne a volt élettársam február 2.-áig elküldeni. Mit tehetek? Milyen jogaim vannak? ( Papíron nem tudom bizonyítani élettársi viszonyunkat, de van egy 23 éves közös lányunk.)
 
Kérem segítsenek!
 

Előre is köszönöm segítségét!

 A Zugügyvédre is beérkezett, de közben az Indexen is megjelent a védelem mibenlátát újraértelmező, az ügyfelét szökésre buzdítő ügyvédnő története.

Tisztelt Zugügyvéd!
 
Magyar Róbert szökési ügye már kapott posztot, de belefutottam egy cikkbe, ami a más kérdést helyez előtérbe, ezért komment helyett önálló topikot nyitnék. Megteheti-e – etikai és jogi szempontból egyaránt – az ügyvéd, hogy nyíltan törvénysértésre bíztatja védencét?
 
Liptai Klaudia ekkor a következőt mondta: „Ügyvédnő, utolsó kérdésként: nagyon sokszor van olyan, hogy akár lehet, hogy minket néz most ebben a pillanatban Magyar Róbert. Ön mint a jogi képviselője mit üzenne neki?” Lakatos Csilla ügyvéd erre a következőt válaszolta: „Én pillanatnyilag azt üzenném neki, hogy ha már így döntött, és ezt vállalta, akkor addig semmilyen módon ne jöjjön vissza, illetőleg adja fel magát, ameddig ebben az ítéletben jogerős ítélet nem fog születni, amit én körülbelül 3 évben prognosztizálok”.

Az Alkotmánybíróság valóságérzetéről, és helyzetfelismerő képességéről sokat lehetne cikkezni, a Zugügyvédnek különösen tetszik az alábbi megállapítás:

Ezzel a hozzáállással két baj is van a bírói képesítést is jelentő jogi szakvizsgával rendelkező adótanácsadó szerint. Egyrészt, a magyar jogrendszert és társadalmi viszonyokat a mainál jóval fejlettebbnek gondolják az alkotmánybírák, és nem a magyar valósághoz igazodtak ennél a döntésüknél. Holott az lenne az AB feladata, hogy konkrét ügyekben az alkotmány, a jogi környezet és a társadalmi viszonyok összhangját biztosítsa. Másrészt, a magyar adórendszer fejlődési irányát kívánják megszabni külföldi minta alapján, vagyis a kormányzat, illetve a parlament hatáskörébe tartozó adópolitika aktív alakítóiként tűnnek fel.