Füredi kolléga beküldött egy érdekes adalékot a Bosszúálló bíróság bejegyzéshez, hogy néz ki az ügy bírói szemmel. 

Zugikám!

Bár magam voltam az, aki többször allergiás rohamot kaptam a szennyvíz-saga újabb és újabb epizódjaitól, remélhetőleg zárásként hadd osszam meg a Kisbíró nevű üzemi lap ("megjelenik havonta, kizárólag a Fővárosi BÍróság és az illetékességi területéhez tartozó helyi bíróságok dolgozói részére") cikkét az ügyről audiaturetalteraparsként.

Füredi

(Bocs a másolásért, linket nem tudok adni, csak a belső rendszeren elérhető)

 

"Tanulságos” - olvasható a néhány oldalas iratcsomó egyik oldalán

A „tárgyalótermi rongálás”, látszólag egyszerű, tavaszi ügy volt. Áprilisban kezdődött.

A felperes és az alperes társasház közötti vitában a bíróság ez utóbbinak adott igazat. Az ítélettel egyet nem értők a vélemény-nyilvánítás szabadságának teljes tudatában szidták a bírót, megkérdőjelezték pártatlanságát. Rendőrért kiáltottak, nem voltak hajlandók elhagyni a tárgyalótermet.

A bírónő felszólítására a Felperes és dr. Édesanyja kivételével mindenki elhagyta a helyiséget. Hasonló módon cselekedett a bírónő és tanácsának többi tagja is.

Azt, hogy a tárgyalóteremben – ahol a Felperes és dr. Édesanyja kettesben voltak - mit történt -, pontosan nem tudni. Recsegés-ropogás hallatszott ki a folyosóra, más tanúk szerint tompa puffanások voltak hallhatók.

A szokatlan zajokra a tárgyalóba visszaérkező ítész és alkalmi tanúi a számítógép monitorját és az írógépet a földön fekve találták, a rendszeresített magnetofon eltűnt. Nyoma veszett a méltatlankodó, hőzöngő felperesi oldalnak is.

A rendőrség nagy erőkkel vetette magát az ügy felgöngyölítésébe: kihallgatásokat eszközölt, házakat kutatott, majd határozott: a nyomozást meg kell szüntetni, mert nem sikerült megállapítani, hogy a gyanúsítottak követték el a bűncselekményt.

A nyomozás során a bírósági folyosón más ügyben várakozó és tanúként jelentkező ügyvédeket meghallgatták ugyan, de nem éltek a szembesítések adta lehetőségekkel, amelyek révén akár az is kiderülhetett volna, hogy tárgyaló teremben magukra maradt gyanúsítottaknál volt-e a magnetofon elrejtésére alkalmas táska? Az sem került górcső alá, hogy a lesöpört tárgyakban keletkezett-e kár, a rendőrhatóság nem vizsgálta: a tárgyalóteremben tanúsított magatartás kirívóan közösség ellenes volt-e, vagy sem? Esetleg történt-e garázdaság?

A Fővárosi Bíróság képviseletében eljáró elnökhelyettes fentebb summázott panaszai alapján a Fővárosi Főügyészség elrendelte a nyomozás tovább folytatását.

Az előzőhöz hasonló módon lopás vétsége miatt indult nyomozásban már sikerült igazoltnak látni, hogy a gyanúsítottakon kívül más nem vihette el a magnót, amelyről kiderült: értéke a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg.

A garázdaság megállapítására nem került sor, mert a meghallgatottak nem botránkoztak meg. Amúgy a cselekménynek nem is voltak közvetlen tanúi.

A szabálysértési eljárás lefolytatására a keletkezett iratokat az illetékes hatóság felé nem sokkal ezelőtt - decemberben - továbbították.

Nem tudom, hogy az iratot „Tanulságos” - nak minősítő vezető pontosan mire gondolt, amikor véleményét leírta.

Amelyekben biztosan igaza van:

- a tárgyaláson kívüli tárgyalótermi magatartás hűen tükrözi a fővárosi közállapotokat,

- a tárgyalótermi magatartás megakadályozása érdekében semmit sem tettek az ügy más résztvevői (alperes, jogi képviselők), holott ez erkölcsi kötelességük lett volna,

- a bíróságnak nem minden ügyvéd ellen drukkere, ebben az ügyben ketten is jelezték, hogy tanúként megkereshetők,

- a rendőrhatóság tétova, szakszerűtlen ügyintézése következtében elmaradt a történeti tényállás megállapítása (a tárgyalás menetét rögzítő magnetofont vajon ki(k)nek állhat érdekében eltüntetni?!), az ügy során a szabálysértés mellett más bűncselekmények felderítése. Ennek hiányában nehézkes a bíróság esetenként csorbuló tekintélyének visszaszerzése.

Lehetséges, hogy igaza van azoknak, akik depresszióba fordulóan úgy látják, hogy a bíróságok magukra maradtak?

Majdnem.

Illetve egészen biztosan így van (lesz), amikor a bírák is így magukra hagyják a munkahelyeiket. Nem így tett az ügyben eljáró bíró, amikor a támadásjelző révén nem kért segítséget?

Magára hagyta a tárgyalótermet, ahol nem saját maga, hanem a „Magyar Köztársaság nevében” szokott ítéletet hirdetni. A történtekért erkölcsi felelősség mindenképpen terheli.

Vagy mégsem?

Ha passzivitása a konfliktusok kezelésének hiányából fakadt, nem felel. Azt az egyetemeken nem tanítják.

Valóban tanulságos lehet akár egy szabálysértés is.

2010. január.