Az úgynevezett „valós” alkotmányjogi panasz jogintézményével viszonylag kevesen élnek, mint jogorvoslati lehetőséggel, az állítólagos eredményességéről sokat elárul az alábbi vélemény: az AB elutasító végzéseinek indokai sokszor légből kapottak,erőltetettek,logikátlanok,szinte lesír róluk,hogy a fogalmazójának egyetlen célja volt:minél gyorsabban szabadulni az ügytől.
tovább »
Egyre több probléma mutatkozik az Alkotmánybíróság döntéseivel kapcsolatban. Mivel volt egy saját problémás ügyem, az új típusú ún. "valós" alkotmányjogi panasz lehetőségével éltem. Figyeltem az előttem panaszkodók beadványát és a döntéseket,melyek sorra még csak befogadásra sem kerültek,futószalagon visszautasították szinte az összes panaszt,talán egy ebtenyésztők egyesületi beadványát nem az általam figyelt időszakban. Megértve,hogy egy lényegében reformra szoruló össze-vissza ítélkező rendes bíróságok által elkövetett jogsértést az AB még több száz fős alkotmánybírói létszámmal sem tudná rendbe tenni(azért ,mert más és alaposabb a több évtizedes konkrét polgári, büntetőjogi,munkaügyi,cégjogi stb. jogalkalmazási gyakorlattal rendelkező bírák valós jogi tudása,mint egy jogtudós alkotmánybírónak),meg azért sem, mert egy több éves
összekuszált tényállású és sokszor szándékosan zavarossá tett jogi hátterű ügy
tisztába tétele nem is várható el az Alkotmánybíráktól.
De az sem megoldás,hogy az AB elutasító végzéseinek indokai
sokszor légből kapottak,erőltetettek,logikátlanok,szinte lesír róluk,hogy a fogalmazójának egyetlen célja volt:minél gyorsabban szabadulni az ügytől. Előbbre vinné a jogállamiságot,ha valahol fórum lenne az AB döntéseinek kritikájára. Ugyanis "elefántcsonttoronyból" (egy alkotmányjogász nyomán) nem lehet döntéseket hozni (mondjuk ez inkább a politikai jellegű döntésekre vonatkozik),de ha bármely döntést hozó szervezet úgy érzi,hogy senki sem teheti szóvá sehol döntései hibáit, akkor így is fog dönteni. Az alkotmánybírósági döntések kritikáját a következő esettel kezdeném:Mit jelent a valós alkotmányjogi panasz a gyakorlatban?
Kivonat a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:
„[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) bekezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002. évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell.
Utolsó kommentek