Hátha van olyan kolléga, aki járt már el Dél-Afrikai örökösödési ügyben, és tud tanácsot adni W. Teréznek.

Üdvözlöm, W. Teréz vagyok és az alábbiak felől érdeklődnék.
Örököltem 5 évvel ezelőtt Dél-Afrikában egy ingatlant. 2009. novemberében a nevemre került.

Ingatlanirodán keresztül van kiadva.
 

Viszont Én évek óta próbálom emailon keresztül az ingatlanossal felvenni a kapcsolatot, ami hellyel-közzel sikerül is.
Kérésem ellenére sem hajlandó  a számlán lévő és halmozódó bérleti díjat átutalni, ill. az ingatlant értékesíteni.

Nincs-e esetleg valami ötlet vagy ismerős aki tudna nekem ebben az évek óta húzódó ügyben segíteni?
Örömmel vennék minden segítséget!!

Előre is köszönettel

Teréz

Mivel a blogok fele a médiatörvény tartalmával foglalkozik, a Zugügyvéd csak a jogszabály elfogadásának körülményeire tér ki. Az alábbi kép (forrás Hírszerző) gyakorlatilag mindent megmagyaráz a jelenlegi törvényalkotási módszerekről, és a parlamenti többséget képviselő párt hatalmi arroganciájáról. Mire számítson a sajtó, vagy az egyszeri állampolgár, ha egy parlament ellenzéki képviselőt is hiénaként méregetnek, mert bírálni meri az elmúlt húsz év legsötétebb jogszabályát?

Ez a téma már többször előjött ezen a blogon, és valószínű egyre többen kerülnek ilyen helyzetbe. Ha a hagyatéki tárgyaláson kiderül, hogy magasabb a hitel mint az örökség értéke, érdemes visszautasítani az örökséget.

Tisztelt Zugügyvéd!

 2009. januárban volt a hagyatéki tárgy. Apám után megörököltem egy fél lakást, anyám haszonélvezeti jogával terhelten. A megörökölt lakás rám eső apai része kevesebb értékű, mint a felvett hitelei. Nagy valószínűséggel minden bankban úgy adtak neki hitelt, hogy se kezes, se adóstárs, mitöbb jelzálogbejegyzés sincs a lakáson. A hagyatékin derült ki,hogy hány banktól és mennyi hitelt vett fel.

2009. júliusában megjelent egy új bank által megbízott behajtó osztály, akik apám nevére küldtek egy felszólító értesítést, hogy rendezze a tartozását. Ez a banki (CIB) hitel nem szerepel a hagyatéki végzésen. A múlt héten már az én nevemre küldték, mint adósnak!, a kamatokkal növelt összeget, hogy fizessek, mert természetesen talizunk a bíróságon. Azonnal telefonáltam ennek a behajtó osztálynak és közöltem velük (írásban is), hogy álljanak el ettől a követeléstől. De nem tágít, már telefonon is hívtak,hogy részletfizetést ajánlanak és úgyis vissza kell majd fizetnem , de már minden költséget rám fognak terhelni. (mint: addigi kamatok, új hagyatéki eljárás lefolytatása)

Ja! És persze én vagyok a hibás, mert nem jelentettem be a hagyatékra a faterom tartozását.Mégegyszer! semmiről sem tudtunk.

Ön szerint?? Mire számíthatok? Köszönöm előre is a válaszát!
 

Újra itthon, kicsit lerobbanva. De tegnap megjelent a Népszabadságban egy Zugügyvéd publicisztika, ami hátha érdekli a blog olvasókat is.

Titokbiznisz és szexcsapda

Soha semmi nem karikírozta ki még eddig olyan szépen az államhatalom mindenható információszerzési és titkosítási hajlandóságát, mint a WikiLeaks portál merészsége nyomán napvilágra került dokumentumtömeg.
 
A sztorit akár egy kémfilmparódia forgatókönyvének is gondolhatnánk, ehhez képest sehol sincs a „havannai emberünk”, Graham Greene egyszeri porszívóügynöke, aki kapcsolási rajzokkal etette megbízóit. Viszont összehangolt és nem is igazán titkolt titkosszolgálati hátterű támadás indult Julian Assange, a híres-hírhedt portál alapítója ellen. (Egyes hírek szerint az állítólagos nemi erőszak is, ami miatt őrizetbe vették, a CIA által felállított szexcsapda volt. Ki tudja, lehet, hogy néhány év múlva erről az akcióról szóló dokumentumok is napvilágra kerülnek hasonló úton. De ha nem, ezt a gyanút a CIA már akkor sem mossa le magáról.)

Mindenesetre most legalább látjuk, milyen lényegbevágó információkra (is) utazott a világ egyik legbefolyásosabb titkosszolgálata az amerikai külügyi apparátuson keresztül: Dmitrij Medvegyev elnök sápadt és habozó, Vlagyimir Putyin kormányfő alfahím, Silvio Berlusconi gyenge, inkompetens, felfuvalkodott, akinek alig marad ideje pihenni, miután nagyon szeret partikra járni, Angela Merkelnek belső gúnyneve pedig Angela Teflon Merkel. Külön vizsgálat tárgyát képezte, mivel kezeli Cristina Kirchner argentin elnök az „idegességét és nyugtalanságát”. Az iratok szerint az amerikai külügyminisztérium az argentin elnök és volt férje, Nestor Kirchner közti „interperszonális dinamika” feltérképezésére is utasítást adott: „Hogyan befolyásolják Kirchnert érzelmei a döntéshozatalban, és hogyan nyugszik le, ha kiborul? Milyen lépéseket tesz ő vagy tanácsadói, hogy segítsenek kezelni a stresszt? Szed-e valamilyen gyógyszert?”

Az információáradatból – amelyben persze voltak fontos, nemzetbiztonságot érintő, érzékeny információk is, melyek kiszivárgása komoly károkat okozhat – hoszszú oldalakon át lehetne mazsolázni, s bizonyára a fentieknél meghökkentőbb és abszurdabb jelentéseket is tartalmaznak a közzétett dokumentumok.

 
A WikiLeaks-kiszivárogtatásnak a legfontosabb tanulsága mégis az, hogy – az alapító meghurcolását leszámítva – a napvilágra került információk gyakorlatilag semmilyen következménnyel nem jártak. Nem buktak le világszerte fedett ügynökök, nem kezdődtek diplomáciai nyilatkozatcsaták, nem történtek kölcsönös kiutasítások, különösebben mély sértődésekről sem hallottunk. Mintha mindez, amit szigorúan titkosított rendszerben tároltak, köztudott vagy legalábbis érdektelen lenne. Ez pedig az egész rendszer értelmetlenségét és feleslegességét valószínűsíti. Régi kémfilmes toposz, hogy a szolgálatok azért keletkeztetnek titkokat, hogy azután legyen mit megvédeni, illetve megszerezni, s az öncélúan keletkeztetett titkok minél fifikásabb megszerzésével minél magasabb költségvetést lehessen indokolni.

Minden bizonnyal ezt felismerve döntött úgy néhány skandináv állam – legfőképpen Svédország –, hogy az átláthatóság és a költségtakarékosság jegyében minimálisra szűkítik a titkosítható információk körét, és kötelezővé teszik minden hivatalos okirat, előkészítő anyag, feljegyzés, mi több, még az állami szervek alkalmazottai között folyó belső e-mail-forgalom interneten való közzétételét, súlyosan szankcionálva ennek elmulasztását. És lám, nem omlott össze ettől Svédország, nem vált ellenséges hatalmak és bűnszervezetek martalékává, mert sikerült beállítani azt a minimális titokkört, ami feltétlenül szükséges a működőképesség és a belső-külső védelmi potenciál megőrzéséhez.

A titkosítás jogát senki sem vitatja el az államhatalomtól, hiszen léteznek nemzetbiztonsági, katonapolitikai, gazdasági érdekek, ezzel talán a legelvetemültebb jogvédők is egyetértenek. De a titkosítási hajlam túlburjánzása nyilvánvalóan a transzparencia rovására megy, visszaélésekre ad lehetőséget, felhígítja a védendő információs anyagot, mely így részben az állami szereplők sumákságait, törvénysértéseit, arroganciáját leplezi. És ilyen körülmények között előbb-utóbb jönnie kell egy önjelölt titkokgyűlölő forradalmárnak, aki az első adandó alkalommal a nagyközönség orra elé önt mindent, nem törődve a tényleges károkozással.

Magyarországon az elmúlt húsz évben egyik kormánynak sem volt igazán érdeke lazítani az elmúlt rendszer titkosítási gyakorlatán, gyakorlatilag megörököltük azokat. Bár érzékelhetők voltak lazítási törekvések, mint például az adatvédelmi jogszabályok megalkotása, de például még mindig nem lehet senkiről kimondani, hogy ügynök volt, s gyakorlatilag lehetetlen egy állami szervtől bármilyen értékes és közérdekű információt kicsikarni, hacsak nem bírósági úton, de akkor is trükköznek a kiadással, amíg csak lehet. Az állami cégek beszállítói is a misztikus üzleti titokkal takaróznak – még ha a három fő vetélytárs és üzleti szereplő alkot konzorciumot egy nagy állami beruházásnál, akkor is –, és most még tovább romlik a helyzet, mert az új médiajogszabályok az eddigi gyakorlattal ellentétben kötelezik az újságírót az informátora megnevezésére, ha titkot szolgáltat ki.

Egy nemrég beterjesztett törvényjavaslat szerint bárki ellen és bármilyen bűncselekmény gyanúja esetén felhasználhatják majd a titkos információgyűjtés során keletkezett adatokat.

Nálunk még szexcsapdára sem lesz szükség.

 
 

Tisztelt olvasók, kommentelők, szerdáig a Zugügyvéd Kievben kutatja a sajtószabadság ukrán állapotát. Addig is a következő, témába vágó  videót ajánlja figyelmébe mindenkinek, ahol a sok szakértő között feltűnik az ásítozó Zugügyvéd is a pulpitoson.

Tipikus laikus gyanúsítotti kérdéseket tesz fel az alábbi levélíró. Jellemző példája, mennyire nincsenek tisztába a büntetőeljárás legelemibb szabályaival sem az átlagemberek. Vajon direkt nincsen alap jogi oktatás a középiskolákban?

Tisztelt Zugügyvéd!

Ma kaptam egy levelet a győri rendőrkapitányságról ami egy idézés gyanúsított részére. a BTK 176/A paragrafusa szerint zaklatás.

Világ életemben Budapesten laktam viszont jó pár éve összejöttem 1 lánnyal aki győri, nyáron lett vége a kapcsolatunknak. Mivel mást nem ismerek Győrből gondolom ő lehet aki feljelentett. Soha nem voltam még gyanúsított ezért kérdezem hogy most mit tegyek?

Hétköznap délelőtt 11 30 kor kellene megjelennem Győrben de én Pesten dolgozok és idén már nem vehetek ki szabadságot mert nincs. Mit kapok ha nem jelenek meg az idézésen? Kérhetek új időpontot? A lelki ismeretem tiszta tudom hogy nem követtem el semmit. Mégis milyen kérdésekre számíthatok? Mivel nem tudom hogy ki jelentett fel ezt ott megkérdezhetem? Azt se tudom hogy milyen bizonyítékok(?) alapján lettem gyanúsított ezt ott a kihallgatás alatt megtudhatom? 

A  kihallgatáskor ott lesz aki feljelentett?  Minden kérdésre válaszolnom kell?  Milyen szankciókra számíthatok?  Ügyvédet érdemes-kell magammal vinni?  Egyáltalán nincs ügyvéd ismerősöm...Honnan "szerezhetnék" holnapra egy ugyvédet aki jogilag megvédene?
 
Segítségét előre is köszönöm

Tamás

Az alábbi levél jogvégzetteknek és a jogszabályt ismerőknek kicsit megmosolyogtató lehet, de a segítőkész válaszokat minden bizonnyal örömmel venné a levélíró.

Élettársammal két gyermekünk van. Kapcsolatunk végét járja. Nagyobbik fiúnk áprilisban lesz 5 éves, a kicsi szeptember végén volt kettő. Már tavaly beírattam a bölcsibe, de helyhiány miatt elutasítottak minket. Így beláthatóan három éves koráig nem tudok munkát vállalni, mert az én édesanyám 75 éves és 70km-re lakik tőlünk, az apai mama is már 70 fölött és nem tudna rá felügyelni. Jelenleg GYES-en vagyok, kb. 51-52.000 Ft-ot kapok havonta a csp-kal együtt. A bíróság figyelembe veszi a gyerektartásdíj megállapításánál ezt?

Esetleg a kicsi 3 éves koráig kérhetnék tartásdíjat a részemre is? Vagy attól tartsak inkább, hogy a bíróság nem ítéli nekem a gyerekeket? Az apuka jól keres (papíron nem dolgozik)és akár egy bébiszittert is meg tudna fizetni, ha nála lennének, de szerintem a gyerekeknek a szülőre van szükségük főleg ilyen kicsi korban, talán a bébiszitter bérét nekünk szánhatná...

Köszönettel előre is, egy aggódó anyuka

 A Be. tervezett módosításáról adott hírt a NOL. A módosítások egyik fő alapja, hogy a büntetőperek elhúzódása jórészt az ügyvédeknek köszönhető, ezért a védőkre  nézve állapít meg kedvezőtlen változásokat. Felmerül a kérdés, vajon burkoltan nem a védelem jogát szűkítik-e mondvacsinált indokokkal?


Változnak majd az ügyvédekre vonatkozó szabályok is. Amikor kötelező a védő részvétele, ám az idézésre nem jelenik meg, most általában nem tarthatják meg a tárgyalást, a javaslat azonban lehetővé tenné, hogy ilyen esetben a bíróság más védőt rendeljen ki. A renitens ügyvédet ekkor rendbírsággal sújthatnák, ugyanakkor vállalnia kellene a távolmaradása miatt felmerült összes költséget, beleértve a tárgyalás esetleges megismétlése és a helyettesítés miatt felmerült kiadásokat is. További szigorítás: amennyiben a megbízott védő a kitűzött tárgyaláson egyéb elfoglaltsága miatt nem tud részt venni, köteles a helyettesítéséről gondoskodni, különben a bíróság más védőt rendel ki.

Az időhúzás szokásos módszere, hogy a vádlottak a bírák ellen – gyakran teljesen megalapozatlan – elfogultsági indítványt nyújtanak be. Amennyiben ugyanazon bíró ellen kétszer jelentenek be valótlan kizárási okot, annak rendbírság lehet majd a következménye, tehát nem érdemes ezzel a módszerrel próbálkozni. Ugyancsak az eljárások gyorsítását szolgálja, hogy egyszerűbb esetekben – feltéve hogy a vádlott a cselekményt beismerte – tárgyalás mellőzésével két évig terjedő börtönbüntetést szabhassanak ki. Ma a felső határ egy év, a módosítás hatására tehát lényegesen több ügyet lehet majd ilyen módon lezárni.

 

A közszférában szokásos rabszolgamunkáról már több bejegyzés is született. Most egy pedagógus jogi panaszait olvashatjuk.

Tisztelt Zugügyvéd!

Az alábbi téma remélem tanulságos lesz az olvasóknak és természetesen bízom benne, hogy lesznek hasznos és használható kommentek is a témában.

Jelenleg egy fővárosi fenntartású középiskolában dolgozok, ahol minden második hónapban számolják el, a rendes munkaidő (heti 22 óra) felett ledolgozott időt, azaz a túlórát.
A túlóra elszámolását, egy excel fájlban kell vezetni, majd határidőre leadni.

 

Szeptember-október hónapokban néhány munkatársammal, elég sokat túlóráztunk, helyettesítettünk (szakos helyettesítésről beszélünk). Ugyanakkor volt közülünk, aki kivett 3-4 nap szabadságot, volt aki tanulmányi szabadságot (érvényes tanulmányi szerződéssel, ami rögzíti, hogy ezek a napok neki fizetve vannak, ezt ennek megfelelően ki is fizetik).

Az elszámolás pedig úgy működik, hogy van egy tanítási időkeret, amiből, ha valaki nem dolgozik egy adott napon, (pl. szabadság miatt) 4,4-es szorzóval az adott nap levonódik a havi összóra keretéből. (pl: ha valakinek 90 órát kellene tanítani egy hónapban, akkor egy nap szabadság esetén 4,4 órával kevesebb kellene, hogy legyen a havi kerete.) A problémánk az lenne, hogy nálunk ez nem vonódik le. Ez azt jelenti, hogy ezt a tanítási időkeretet (ami távollét esetén nem csökken le) a túlórák kezdik kitölteni, így nem kerül kifizetésre az a pénz, amit a túlórákért kapnánk. példaként: kedden szabadságon vagyok, ezen a napon lenne 6 órám, aminek le kéne vonódnia az összóra keretből. Ezt a napot nálunk nem vonják le. Szerdán van 3 túlórám, mert pl: helyettesítek. Ez a szerdai 3 túlóra elkezdi feltölteni a kedden keletkezett 6 óra mínuszt és még így is -3 órám van.

 

Ha minden nap van két túlórám, az kb. 40 túlóra havonta. Ha elmegyek szabadságra/táppénzre stb. 10 napra a napi 4,4-es szorzó elmulasztott levonása miatt, még mínuszban is leszek és hiába a sok túlóra. Ez számomra úgy tűnik, mintha a kifizetett szabadságomat még le is dolgoztatnák. Egy ilyen miatt az egyik kollégának így nem fizettek ki nagyjából 40 000 Ft túlóra díjat.

 

Tudtommal a szabadság jár, a tanulmányi szabadságról szerződés van, ha meg beteg valaki az meg hivatalos táppénz, tehát a túlórák nem mehetnének be ezeknek a napoknak a helyére, mert így ingyen dolgoztatnak. Sőt úgy vélem ezzel így vissza is lehet élni a munkáltató részéről, mert, ha előre tudja, hogy valaki minden harmadik héten három napig pl. tanulmányi szabadság miatt távol van, szándékosan beküldhetik helyettesíteni a három nap óráinak mértékéig, hiszen mivel a távolléte mínuszokat generált, így ezt nem kell majd kifizetni.

Amikor megkeresték többen is az illetékest a témában, hogy mégis mért van ez így, hivatkozott arra, hogy a pedagógus munkaideje heti 40 óra amiből kötelező 22 óra tanítás és a többiben az igazgató megbízhatja bármivel. Ez így igaz, de az nincs sehol leírva, hogy, ha megbízott akkor a túlórát nem kell neki kifizetni. Nos ennyi a történet.

Az előző tanévben 2009-ben ez az elszámolás még normális módon történt. Érdeklődés képpen utánajártunk, hogy másik fővárosi középiskolában ezek az elszámolások hogyan történnek, és megerősítettek minket abban, hogy a mi elképzelésünk helyes. Miszerint az az elszámolás, ami nálunk van nem megfelelő.

 

Érdeklődnék, hogy van-e valakinek valami ötlete, hogy ezt hogyan lehetne erre megoldást találni és hogyan lehetne kifizettetni velük az eddigi („lenyelt”) pénzünket? Valamint tudnának-e olyan törvényt mondani, ami alapján ezek az elszámolások történnek közoktatási intézményekben? A válaszokat előre is köszönjük!

Tisztelettel:

T
 

Egy Társasház lenyúlásának számos jogi lehetősége van, főleg, ha egy körmönfont, kamarából kizárt ügyvéd műveli ezt közös képviselőként.

A közös képviselők gyöngye
 
Előre is elnézést kérünk a hosszú levélért, a helyzet bonyolultsága miatt azonban nem lehetett rövidebbre fogni. Tanácsért, útmutatásért fordulunk Önökhöz. Kérjük, amennyiben közlésre érdemesnek tartják e levelet, a küldő nevét és e-mail címét NE tegyék közzé.
 
Történetünk Budapest egy kies kerületében játszódik, ahol főhősünk, egy neves család ifjabbik sarja fejébe vette, hogy ő bizony megszerzi azt a házat, ahová lakóként beköltözött, többi tulajdonostársa bármely módon való ellehetetlenítésével. Kezdetben csupán felújította a megvásárolt pici lakást, majd váratlan húzással kisajátította a lakása alatt fekvő közös helyiséget, melyhez különböző ígérgető, zsaroló és fenyegetőző módszerekkel megszerezte a közgyűlés utólagos hozzájárulását is. Időközben szorgalmasan folytatta jogi tanulmányait is, melynek eredményeképpen pár éve a dr. címet is hozzácuppanthatta amúgy is tekintélyt parancsoló vezetéknevéhez. Ifjú jogászunk cseppet sem meglepő módon a polgári és különösképpen az ingatlanokkal kapcsolatos területekre szakosodott. Bizonyos egyéb büntetőügyekbe való belekeveredése folytán joggyakorlatot saját neve alatt egyelőre nem folytathat, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy hasonlóképpen ifjú és ambíciózus ügyvédtársát bevonva és vele együttműködésben teljes gőzzel hajtson céljai eléréséért.
 
Sajnos igen kevéssé mehetünk bele a részletekbe anélkül, hogy egy személyiségi jogi pert kockáztatnánk magunk ellen, legyen elég annyi, hogy ifjú jogászunk mostanra kitrükközte magának, hogy társasházunkban ő legyen a közös képviselő - fentebb már említett módszerei segítségével parányi többséget szerezve magának a közgyűléseken -, számunkra (ez alatt önmagamat és azon tulajdonostársaimat értem, akivel a tulajdoni hányadunk összege tizedesértékig megközelíti a Társasház összes tulajdoni hányadainak felét) elfogadhatatlan új Szervezeti és Működési Szabályzatot és Házirendet fogadtatott el a közgyűlés (elenyésző) többségével, így rákényszerítve azt a Társasház egészére, majd ezeket fegyverül használva minden lehetséges módon zaklatja és fenyegeti a kisebbséget alkotó tulajdonostársakat (azaz minket) jelenlegi célja elérése érdekében, mely az időközben általa és ügyvédtársa által elkészített, véleményünk szerint több helyen törvénysértő, és számunkra egyáltalán nem megfelelő Alapító Okirat 100%-os elfogadtatása. Nyomásgyakorlási (és nyilvánvaló oktató-nevelő) célzattal átéltünk már többszöri birtokvédelmi eljárást az Önkormányzattól (mindegyiket elutasították alaptalanként), rendőrségi feljelentéseket és -látogatásokat (hasonló végeredménnyel), valamint minden rendű és rangú (alaptalan) feljelentéseket a közműveknél és fenyegetőző, majd pénzbüntetésekkel szankcionáló tartalmú leveleket Őfelségétől, a Közös Képviselőtől. Értsd: így jár, aki szembe merészel szállni Bölcs Vezérünkkel. Természetesen mindezt a Társasház költségén, vagyis nem kis részben a saját pénzünkön.
 
Sorozatban vagyunk kénytelenek (tetemes költséggel, saját pénzből) pereket indítani a Társasház közgyűlési határozatai ellen, lassan egy tucatnál tartunk, miközben Őfelsége is szorgalmasan indítja a pereket ellenünk a Társasház nevében, (könyvelésileg sem alátámasztott) közös költség- és vízdíj-elmaradási indokokkal, valamint az általa kitalált rendkívüli kiadások ránk eső részének be nem fizetése okán, mindezt természetesen szintén a Társasház költségén.
 Hős Vezetőnk a Társasháztól áldásos tevékenysége fejében kapott havi honoráriuma fedezi a rá eső közös költséget, sőt még azon is túlmegy, tehát tulajdonképpen mi tartjuk el. Csekélyke tulajdonrészével bátran viselkedhet így, az ő kára pervesztés esetén is elenyésző a tulajdonostársakéhoz képest, hiszen mint társasházi tulajdonostársakat, az ellenünk, illetve védelmünkben indított perek perköltsége is minket illet, avagy éppen minket terhel. Magyarán, minket perel és mi fizetünk érte, vagy ha nyerünk, a perköltség ránk eső részét is mi fizetjük. Tehát mindenképpen a Társasház tulajdonostársait károsítja meg.
Már csak ezért a kis trükkért is megérte ennyit fáradoznia az egyetemen, hát nem?
Mint tulajdonosok, önállóan nem perelhetjük Bölcs Vezetőnket közös képviselőként elkövetett csínytevéseiért, azt csak a Társasház teheti meg egyszerű többségi szavazattal. És még egy adalék: nincs rendes elszámolás semmiről, amiről pedig dokumentáció van, azt rendre elzárja előlünk. Lehetetlenné teszi, hogy a dokumentumokba a minket megillető jog szerint ingyen betekintést nyerjünk, és azokról - akár pénzért is - másolatokat készítsünk. Ki tudja, miért.
 
A Társasház nagyságához képest indokolatlanul sok közgyűlést hív össze, távol a Társasháztól, lehetetlen időpontokban, tökéletesen semmibe véve mások munka- vagy éppen pihenőidejét. A közgyűléseken a határozathozatalok folyamata és tartalma szinte minden alkalommal törvénysértő, akár a Társasházi Törvény, akár a Ptk. tekintetében. A jegyzőkönyvek tartalma, melyekre később hivatkozni lehetne, sok esetben egyáltalán nem, vagy félrevezető, hiányos módon tükrözi a valóságban elhangzottakat, de ellenőrzésükre nincs módunk, mivel Császárunk a közgyűlések kezdetén azonnal magának vindikálja a levezető elnök, a jegyzőkönyv-vezető és sok esetben még az egyik hitelesítő szerepét is, így bizonyítani sem tudjuk, csak a mi szavunk áll Őfelsége – ismételten hangsúlyozzuk, parányi, erőszakkal összetartott - többsége ellen. A közgyűléseken harsányan üvölt és kiabál, senkit nem enged szóhoz jutni, mindenkit arrogánsan letorkol és gúnyosan sérteget. Amikor a szabálytalanságokra felhívjuk a figyelmét, lekezelő válasza mindig az, hogy forduljunk a bírósághoz – nyilvánvaló, hogy a muszájból indított perekkel csak az ő malmára hajtjuk a vizet, hiszen az ő pályáján vagyunk kénytelenek játszani, noha több esetben értünk már el részleges sikereket itt is, és a bírók is kivétel nélkül tudják, miről van szó. Ennek ellenére úgy érezzük, szélmalomharcot vívunk, hiszen közben telik az idő, és ha a bíróság több tárgyalás után hatályon kívül helyez is egy vagy több társasházi határozatot, Őcsászárságának semmibe nem kerül egy újabb közgyűlésen újabb határozatokat hozni, melyeket ismételten kénytelenek leszünk megtámadni, és ez így megy tovább, míg világ a világ, ad infinitum.
 
Lemondatni egyelőre nem tudjuk, több ízben is megpróbáltuk, és ezek során fényesen bebizonyította, hogy bármilyen szabályt és törvényt szemrebbenés nélkül megszeg, csak hogy megőrizhesse pozícióját. Jogászként, közös képviselőként és emberként egyaránt minősíthetetlen viselkedést tanúsít, és szégyelljük, hogy egyáltalán ismernünk kell Őméltóságát, de az ember sajnos csak ritka esetekben válogathatja meg a szomszédait.
 
Tehát tanácsot szeretnénk kérni Önöktől, hogyan lehetne gyorsan, törvényesen és véglegesen véget vetni ezen áldatlan állapotoknak? Úgy tudjuk, az ügyészségi felügyelet megszűnte óta a Társasházaknak semmiféle felügyeleti szerve nincs, tehát fogalmunk sincs, kihez fordulhatnánk ügyünkkel avonatkozásban, hogyan lehet a törvénysértő közös képviselői tevékenysége miatt a társasházzal kötött megbízási szerződést (ha van) megszüntetni, hogyan tudnánk az un. rendkívüli közös költségekkel kapcsolatos „nem létező” munkákkal kapcsolatosan elszámoltatni, hogyan érvényesíthetünk ellene és az általa megbízott ügyvéd ellen a jogellenes, esetlegesen műhibákkal  folytatott  tevékenységével kapcsolatos kártérítési igényt, ugyanis úgy tudjuk, hogy erre csak a társasház jogosult, mivel jogviszonyban vele vannak a nevezett személyek.
 
Segítségüket előre is köszönjük.