A rendőrség sajátosan kezeli a sértettek adatait. Nem elég, hogy a szerencsétlennek valaki nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoz, hanem még a személyes adatait is elküldik annak, aki leütötte. Borzongjunk együtt:
tovább »Röviden leírok egy vicces esetet. Egyszer vádlottként szerepeltem egy súlyos testi sértés kísérlete ügyben.
Közismert tény, hogy nincs pénze a rendőrségnek, ezért elavult eszközökkel kénytelenek a bűnt üldözni. A zugügyvéd is találkozott a közelmúltban egy olyan őrszobával, ahol a jegyzőkönyveket kopogós írógéppel vették fel. De a furfangos gazdasági nyomozók segítenek magukon. Lelkes olvasónk, Fuhur megosztotta velünk egy sajátos számítógép beszerzés történetét:
A Zsaroló yard cikkről eszembe jutott egy eset.tovább »
Számítástechnikai cégtol ellopnak nagy mennyiségü árut, kb 100 milla értékben. Ez a cég gyakorlatilag teljes forgó tőkéje.
A Rendőrség alkapja a rosszfiúkat, az árut lefoglalja bizonyíttékként. Mindenki örül.
Egy egyszerű, de gyakran alkalmazott rendőrségi trükkel szívatták meg az egyik olvasónkat. Tanúságos történet egy furmányosan bevont jogosítványról.
tovább »Állítólag 2 honapja létezik egy rendelet, amely szerint megalapozott gyanú eseten a rendőr elveheti a jogosítványt.
Engem tanúkihallgatásra idéztek be, levélben és telefonon előzetesen semmit sem közölt az illető rendőr. Bent előadott egy ügyet, amely szerint én megpróbáltam elütni valakit (nem volt igaz), majd gyanúsítottá tett, és elkérte a jogosítványomat, mert szerinte megalapozottan gyanúsít közúti veszélyeztetéssel.
Természetesen nem megalapozott a gyanú, valaki feljelentett és valótlanságokat állított a feljelentésben. Felvetésemre, miszerint határozat vagy ítélet mégiscsak szükséges lenne ehhez, a rendeletre hivatkozott.
Álszakértő, és az ország legrosszabbul működő vállalkozása. Megváltoztatott ítélet indoklás. Egy elkeseredett ügyfél küldte be a történetét és lehangoló véleményét. Természetesen a zugügyvéd ettől elhatárolódik, csak közzéteszi.
tovább »Tisztelt Adófizető Nép!
Az elmúlt tíz év alatt egy gyermekelhelyezési perből kiindulva kb. két tucat perem volt. Tapasztalataim annyira döbbenetesek voltak, hogy az első év után elkezdtem dokumentálni minden ilyen eseményt - video és hangfelvétellel! Szerencsémre. Ugyanis egy néhány pert csak úgy tudtam megnyerni, hogy "letettem az asztalra a felvételeket".
(Volt is meglepődés!)
tovább »A tervpályázati hirdetmény csak a ..... Nemzeti Park üzemi lapjában jelenik meg időben, az építész kamarai közlönyben a beadás előtt három nappal. A kiírás egy többfunkciós, művelődési házból iskolává, abból pedig bármikor Suzuki szalonná alakítható épületről szól, amit a polgármester tulajdonában lévő 50%-os lejtésű telken kell megvalósítani.
A feladat meghatározás két mondat, a bírálóbizottságról viszont 6 oldalas fényképes, hobbis-életrajzos szösszenet található. A pályázat titkos, de a zsűri elnökének színes homlokzatot kell emilezni, mert különben nem ismeri fel.
tovább »Kedves Zugügyvéd,
Az előzetes letartóztatást, mint a büntető eljárás sikerét biztosító intézkedést (ti. a vádlott nem megy világgá) a magyar bíróságok, nemzetközi összehasonlításban, nagyon magas arányban alkalmazzák. Kormányzati, parlamenti törekvések szerint el kellene mozdulni pl.: lakhelyelhagyási tilalom, házi őrizet, óvadék stb. irányába, mert az ártatlanul a férfizuhanyzóban töltött éveket megsínyli a delikvens, hm, alfele & személyisége.
Lomnici Zoltán ugyan csak a bíróságok és bírói ítéletek kritikáját nem tűri, legutóbbi interjújában azonban olyasmit pendített meg, ami mindannyiunk életét sokkal kellemesebbé és egészségesebbé tehetné, ha hallgatnánk rá. A Legfelsőbb Bíróság elnöke úgy véli, elfogadhatatlan, hogy holmi napi- meg hetilapokban vélemények jelennek meg egy-egy ítéletről. Ezeknek a szaklapokban van a helyük.
Na ez az az ötlet, amit tovább kell gondolni. Mert ugye most az van, hogy mondjuk egyik ország megtámadja a másikat, és menten tele van az újság mindenféle kommentárokkal. Hogy nem is kellett volna megtámadni, vagy nem ezért, vagy már régen és még jobban meg kellett volna támadni, meg a többi. Ezeknek a szaklapokban volna a helyük. Arra van az American Interest, hogy ott tárgyalják az iraki háborút, és sehol máshol.
Vagy például csinál a Győzike egy új műsort, mire megírja egy csomó jöttment bölcsész, hogy az a műsor nem jó. Há’ de közbe’ fogalmuk sincs a tévézésről se. Ezeknek is a szaklapokban van a helyük. A Médiafigyelőben.
Netalán előáll valami politikus, és kinyitja a száját. Akkor meg erről cikkeznek össze-vissza, hogy hülyeséget mondott, vagy igenis okosságot, etcetera. Tiszta káosz. Ennek is a szaklapokban a helye.
Mindjárt tisztább volna a levegő.
Lomnici nyilván úgy érti a felvetését, hogy a jog bonyolult gépezet, abba a civilek ne pofázzanak bele, úgysem értik. Igenis tessék lenyelni szó nélkül, hogy a harmincmilliárdos sikkasztásért dicséret jár, sőt elég az egymilliárdot átlépni ahhoz, hogy a bűnöző az összelopott villájában élvezze a háziőrizetet, ami annyit jelent, hogy éli világát, csak még vigyáznak is rá.
Csak azt nem értem, hogy ha muszáj Lomnici Zoltánnak véleményt alkotnia a magyar sajtóról, akkor miért nem elég neki a MÚOSZ lapja. Ennek is a szaklapokban a helye. Elvégre szemmel láthatóan nem ért hozzá.
Egy városi legenda, a nővérem a kilencvenes években tanult jogot, akkor hallotta ezt a gyöngyszemet. Akkoriban történt, amikor épp bevezették a talárt a bíróságokon és egy fiatal, ambiciózus ügyvéd fél órával a tárgyalás kezdete előtt elindult a tárgyalóterembe, ahova "Itt jön Batman!" felkiáltással, lobogó talárban ugrott be. Nem volt szerencséje, az üresnek hitt tárgyalóteremben már ott volt a bíró, a vádlott, az ügyész, a tanúk....
Ügyészként dolgoztam még a kilencvenes évek közepén, az egyik városi ügyészségen. Az egyik büntetőtanács élén egy kissé nagyothalló bírónő állt. A bírónő a bombázódzsekiről elhíresült Home Shopping Kft-től vásárolt egy szupererősnek hirdetett hallókészüléket. A hallókészülék pont úgy nézett ki, mint egy walkman, még a fejhallgatója is olyannak tűnt.
A bírónő bámulatos hatást tudott előidézni, ahogy a szíjon elővezetett vádlottak előtt – mivel az elején mindig megpróbálkozott a tárgyalás vezetésével a hallókészülék nélkül, de sosem ment neki – akkurátusan elővett a táskájából a walkmannak látszó tárgyat a fejére biggyesztette a fejhallgatót, és utána minden szóra kétszer visszakérdezett. Ilyenkor a legkeményebb vádlottak is kővé meredtek a döbbenettől. Azt hiszem azóta a bírónőt szerencsére nyugdíjazták, legalábbis remélem.
Utolsó kommentek