A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.890/2009/3. számú határozataA MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla a Dr.Kárpáti Miklós (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a Dr. Karas Mónika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. január 13. napján kelt, 19.P.26.575/2008/3. számú ítélete ellen az alperes részéről 6. és 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő
Í T É L E T E T:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperes által szerkesztett honlapot üzemeltető ....-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I N D O K O L Á S:
A felperes keresetében az alperes által szerkesztett .... internetes újság belpolitikai fórumában "...." cím alatt ....-tól szereplőbejegyzésekben olvasható valótlan állítások híresztelése miatt kérte az alperes helyreigazítás közzétételére kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes által sérelmezett közlés a fórumozók által feltett magánjellegűtartalom, amely esetben nem a szerkesztőség tevékenységéről van szó. A hozzászólás nem minősül sajtótevékenységnek, arra a szerkesztőségnek nincs ráhatása, a moderálás keretében a bejegyzések tartalma sem kontrollálható teljes mértékben. Az adott esetben a sajtó-helyreigazításra nincs jogszabályi lehetőség.
Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.419/2008/3. számú határozata folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy az általa szerkesztett .... internetes újság "...." címszó alatt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt:
"Helyreigazítás: Honlapunk fórumán ....-i kezdettel valótlanul híreszteltük, hogy a ...., vagy annak tagjai, munkavállalói 100 milliós megrendeléseket kaptak volna a ....-tól vagy ....-től. Valótlanul híreszteltük, hogy a ... pénzmosodakéntműködne".
Kötelezte az alperes által szerkesztett honlap üzemeltetőjét, hogy fizessen meg a felperesnek 25.000 forint perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 21.000 forint illetéket.
Az ítélet indokolásában hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a 8. § (1) bekezdésére, a 61. § (1) és (2) bekezdésére, a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3. § (1) bekezdésére, a 20. § a) és b) pontjára.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes sajtó-helyreigazítás szempontjából önálló szerkesztőségnek minősül. Úgy ítélte meg, hogy a felperesi igény elbírálásakor az elektronikus szolgáltatásokról, kereskedelmi tevékenységről szóló 2001. évi CVIII. törvény rendelkezései nem alkalmazhatóak, s miután nem észlelt olyan kizáró rendelkezést, amely a sajtó-helyreigazítás hatályát ne tenné kiterjeszthetővé az internetes újságok fórumaira, a sajtó-helyreigazítás általános szabályait alkalmazva járt el.
A Ptk. 79. § (1) bekezdése, a Ptk. 85. § (1) bekezdése, a PK. 12. és 13. számú állásfoglalás alapján megállapította, hogy a felperes kereshetőségi joga fennáll, mert a sérelmezett részben név szerint megemlített személyek a felperes munkavállalói, illetve vezetői, ezen kívül a felperes működésére vonatkoztak a kifogásolt kitételek. Annak állítása, hogy a felperes pénzmosodaként működik, valamint hogy 100 milliós megrendeléseket kapott volna ....-től, vagy a ....-tól, az elsőfokú bíróság megítélése szerint tényállítás, amelynek valóságtartalmát az alperes nem igazolta. Miután a mástól szerzett értesülés tovább adása, híresztelése is helyreigazítási felelősséget alapoz meg, az elsőfokú bíróság szerint nincs jelentősége annak, hogy az alperes részéről a közölteket másoktól szerzett értesülésként adták tovább, ezért a Pp. 345. § (3) bekezdése alapján a helyreigazítást elrendelte.
Az első fokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Hibásnak tartotta az elsőfokú bíróságnak a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése azon értelmezését, amely szerint a perbeli eset elbírálására kizárta a 2001. évi CVIII. törvény alkalmazhatóságát amiatt, hogy az Ektv. 1. § (4) bekezdése szerint az ítélőtábla értelmezésének megfelelően a törvény hatálya a magánjellegű kommunikációra nem terjed ki. Kiemelte, hogy a magánjellegű közlés az elektronikus levelezés, vagy azzal egyenértékű, egyéni közlésre alkalmas kommunikációs eszköz útján tett közlés. Értelmezése szerint ez az email-fiók használatával azonos közlési mód, amikor a közlésnek meghatározott számú, de meghatározható számú címzettje van. A perbeli esetben azonban nem ilyen magánjellegű közlésről van szó, hanem a fórumozók által a tárhely-szolgáltató biztosította felületre bejegyzett közlésről, amelyeket egyértelműen a nyilvánosságnak szántak. Ennek elbírálására az alperes álláspontja szerint az Ektv. előírásait kell alkalmazni. Mivel azonban jelen pert a sajtó-helyreigazítás szabályai szerint kell lefolytatni, az Ektv. alkalmazása nem jöhet szóba. Az alperes kifejtette, hogy a per tárgyát képezőközlés helyreigazítási kötelezettség alóli kivonását épp a Ptk. 79. § (1) bekezdése teszi lehetővé. A felperes által sérelmezett tartalom egyértelműen elkülöníthető attól a szerkesztett tartalomtól, amelyet az időszaki lap kritériumával rendelkező internetes újság szerkesztősége előállított. Köztudomású tény, hogy a "...."-on bárki elmondhatja saját véleményét, amelyet szélsőséges esetben a tárhely-szolgáltató köteles moderálni. Ez azonban nem egyenlő azzal a tevékenységgel, amelyet a sajtószerv az időszaki lap szerkesztése és kiadása tekintetében végez.
A sajtóról szóló törvény értelmében csak az tekinthető a sajtó tevékenysége által előállított tartalomnak, amelyek tekintetében a sajtószerv valamilyen tevőleges magatartást tanúsít. A jogsértő tartalomról az alperesi sajtószerv is csak a felperes kérelméből értesült, amikor az már nyilvánosságot kapott, éppen azért, mert az alperesi szerkesztőség magatartásán kívül esett a nyilvánosságra kerülése. Ebben a tekintetben a "híresztelés" klasszikusan vett fogalma sem állapítható meg, ezért a helyreigazítási kötelezettség is kizárt a sajtó-helyreigazítási perek szabályai szerint, figyelemmel arra, hogy az alperes a kifogásolt szöveggel összefüggésben nem végzett szerkesztési tevékenységet.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a tényállást helyesen állapította meg és az arra alapított érdemi döntése is helytálló.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a következőkre mutat rá:
A Ptk. 79. § (1) bekezdésében szabályozott sajtó-helyreigazítás csak a jogszabályban pontosan meghatározott személyiségi sérelem orvoslásaként alkalmazható, mégpedig akkor, ha a jóhírnevet sértő állítás a sajtóban jelenik meg. Ezt a rendelkezést a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (Stv.)19. § (3) bekezdésében írtak is megerősítik, amely szerint ha a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van.
A Ptk. 79. § szerinti helyreigazítás kötelezettje a sajtószerv, amely következik abból, hogy a helyreigazítás sajtótermékhez kötött jog. Az, hogy milyen közlési mód esetén vehető igénybe a sajtó-helyreigazítás, arra a Ptk. 79. § (1) bekezdésének felsorolása ad iránymutatást. A felsorolásban szereplő időszaki lap meghatározás értelmezése - a szabályozást követően előállt technikai fejlődésből következően - sokkal tágabb körben vált szükségessé. A kialakult gyakorlat - természetesen a sajtótermékre vonatkozó kritériumok teljesítése esetén - az időszaki lap kategóriájába sorolja az interneten megjelenő elektronikus lapokat is.
A helyreigazítás kötelezettjének minősülő sajtószervet a Pp. 343. § (2) bekezdése határozza meg, egyben megjelöli azt, hogyha a sajtó a helyreigazítási kérelemnek önként nem tesz eleget, a helyreigazítást igénylőfélnek ki ellen kell megindítania a peres eljárást.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban, hogy az alperest önálló sajtószervként kezelte és ennek megfelelően a vele szemben előterjesztett igényt érdemben vizsgálta, figyelemmel arra, hogy az alperes által szerkesztett online újság önálló időszaki lapnak tekinthető a Stv. 20. § f) pontja alapján.
A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi igény érdemi vizsgálatánál már irányt mutatott abban, hogy elsősorban azt kell megítélni, hogy van-e olyan jogszabályi rendelkezés, ami a per tárgyát kivonja a Ptk.szerinti helyreigazítási kötelezettség alól, az alperes által szerkesztett időszaki lap jellegzetességéből és a sérelmezett kitételek megjelenési módjának speciális voltából adódóan.
A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) 1. § (4) bekezdése a törvény hatálya alól kiveszi az olyan közléseket, amelyeket gazdasági vagy szakmai tevékenység vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személyek fogalmaznak meg az információs társadalommal összefüggőszolgáltatás igénybevételével. Ezt a rendelkezést a perbeli esetre vetítve elsősorban abból a szempontból kellett értékelni, hogy a sérelmezett közlést bejegyző ún. fórumozók tevékenysége az adott esetben milyen magatartásnak minősíthető. Olyan magánjellegű megnyilvánulásról van-e szó, amely az Ektv. hatályán kívül esik, vagy egy tárhely-szolgáltató által biztosított felületre történt bejegyzésről van szó, amely esetén a Ptk.-hoz viszonyított speciális, az Ektv-ben rögzített felelősségi szabályok alkalmazása az indokolt.
Az Ektv. 2. § 1c) pontjának értelmező rendelkezésében írt tárhelyszolgáltatás nyújtásán alapuló 10. § szerinti közvetítő-szolgáltatói felelősség a perbeli igény elbírálásánál nem tekinthető olyan jogszabályi rendelkezésnek, amely a per tárgyát képezőfelperes által sérelmezett közlést kivonná a Ptk. 79. § -ában írt helyreigazítási kötelezettség alkalmazhatósága alól.
Tekintettel arra, hogy az alperes által szerkesztett lap az Stv. 20. § f) pontjában rögzített kritériumoknak megfelel és ezáltal időszaki lapnak minősül, amely sajtótermék az internet egy adott területét igénybe véve elektronikus úton jut el az olvasókhoz, alperes az általa szerkesztett lapban megjelenő közlések tartalmáért felelősséggel tartozik. A lap egy rovatának tekinthető ún. "...." ebből a szempontból az alperes szerkesztése alatt áll, lehetősége van a beírások moderálására, így annak eldöntésére is, hogy az ott megjelenő közlések közül melyek azok, amelyeket az internetes lap keretében az olvasókhoz közvetíthetőnek tart és melyek azok, amelyekért nem kíván felelősséget vállalni, s ennek következtében onnan eltávolítja.
A másodfokú bíróság csak utal arra, hogy a beírások alperesi szempontból való felvállalásának eldönthetősége érdekében az alperes nincs elzárva olyan technikai eszköz beiktatása elől, amely segítségével a beírások tényleges kontrollálását már a megjelenés előtt biztosítani tudják.
A felperes által sérelmezett közlés vizsgálata körében a Fővárosi Ítélőtábla azt emeli ki, hogy sajtó-helyreigazítás amiatt kérhető, ha a sajtó a jogosulttól valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg a rá vonatkozó való tényt hamis színben tünteti fel. Az eljárás tárgya kifejezetten a közölt vagy a híresztelt tények tartalmi valósága lehet, beleértve azt is, hogy a tényeket úgy kell közölni, hogy az helyesen tükrözze a valóságot.
A sajtót a közlemény valóságáért objektív felelősség terheli, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a máshonnan szerzett értesülést híven közölte, illetve nem hivatkozhat arra sem, hogy a közlésben vétlen volt vagy jóhiszeműen járt el.
A sajtó-helyreigazítási eljárásban a kifogásolt tényállások valóságtartalmát a sajtószerv köteles bizonyítani általánosságban még akkor is, ha híven közli vagy közvetíti más személy tényállításait.
A perbeli esetben az alperes az internetes lapban megjelent tényállítások valóságtartalmát semmilyen módon nem támasztotta alá, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az alperest a felperesi kérelemnek megfelelően kötelezte a helyreigazító közlemény közzétételére.
A Fővárosi Ítélőtábla mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően helybenhagyta.
A perköltség viseléséről a Pp. 239. § -án keresztül érvényesülő Pp. 78. § (1) bekezdése, a 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2010. január 19. napján
Kizmanné Dr. Oszkó Marianne s.k.
a tanácselnöke, előadó bíró
Böszörményiné Dr. Kovács Katalin s.k.
bíró
Dr. Pullai Ágnes s.k.
bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő
Utolsó kommentek