Sógorom, a zugügyvéd

...and justice for all.

Ön is tud egy érdekes esetet? Írja meg a zugügyvédnek!

Hirdetés

Utolsó kommentek

Linkblog

Friss topikok

Utazási ajánlatok

Valótlan tartalmú okirathamisítás

2011. július 18. - zugügyvéd

Az alábbi ügy igencsak tanulságos, sokan nem tudják, hogy egy szabálytalan társasházi közgyűlési jegyzőkönyv felhasználásával is el lehet követni az okirathamisítást


Szia Zugügyvéd,

 

Bűnösnek találtak,  pedig csak –megítélésem szerint - logikusan gondolkodtam
avagy  a WB tragédia kódolva  van a  hatóságok engedélyezési eljárásainak szakmai tévedéseiben


Csalás és okirathamisítás miatt ítéltek el éppen egy 6.ker.Önkörmányzat 2004-s engedélyezési eljárása kapcsán, amelyből csak egy közgyűlési határozat megítélését emelem ki annak érdekében , hogy mindenki számára érthető –és reményeim szerint megérthető-legyen az alapprobléma. Előrebocsátom, hogy az akkori törvények szerint  ítéljük meg az esetet, amin azonban az engedélyező hatóság által elkövetett szakmai hibák –csakúgy mint jelenleg is sok esetben –nekem lettek bűnként felróva.


Egy Társasházban cégem hívott össze egy közgyűlést a közös képviselő ezt elhárító magatartása miatt a tulajdonunkat képező helyiségek funkcióváltásához való , a  tulajdonostársaink általi hozzájárulás céljából. Ez a törvények szerint lezajlott, a jegyzőkönyvet a hozott határozatokkal együtt a jelenlevők annak rendje és módja szerint hitelesítették., mindenkihez eljuttattuk. A közös képviselő ekkor úgy döntött, ellenközgyűlést hív össze, amit  némi törvénytelenséggel keresztül hajtott a házon, bár sokak inkább a fenyegető körülménynek hatására vettek azon részt és adták le szavazatukat. Az ott született, a helyiségeink funkcióváltását immár nem engedélyező közgyűlési határozatot Bíróság előtt megtámadtam,és ugyan csak másodfokon, de  idővel hatályon kivül helyezték   azt.


  Eközben jelentkezett a cégem helyiségére bérlő, akivel a szerződéskötéskor megbeszéltem-és a szerződés mellékleteként átadtam-az egy évvel azelőtt született, általam összehívott közgyűlési határozatot,  miszerint az azon jelen lévő tulajdonostársak hozzájárultak a cég helyiségei funkcióváltásaihoz több célra is. Tettem ezt nyugodt lelkiismerettel, hiszen a törvény az, hogy ha egy közgyűlési határozatot 60  napon belül NEM támadnak meg bíróság elött hivatkozva pl, annak valótlan tartalmára vagy törvénybe ütköző létrejöttére vagy bármi másra, akkor az még akkor is hatályos marad, ha pl. a Társasház Alapitó okiratába  ütközik. Engem padig azzal ítéltek el, hogy ezt az okiratot hamisítottam –„valótlan tartalmú jegyzőkönyvet adtam át a bérlőnek és tévedésben tartottam, mert nem tájékoztattam, hogy a Társasházzal perbe állok az általuk kiforszírozott közgyűlési határozatok birósági szakasza miatt, és lehet, hogy több évi pereskedés után lesz csak birósági döntés az ügyben.”A 6. ker. Önkormányzat sem fogadta el ezt a közgyűlési határozatot mondván, időközben változtak a társasházi törvények, amelyek szerint új közgyűlést   kell a Társasháznak összehívnia az emlitett hozzájárulás újboli megadása céljából,de addigra annyira elmérgesedett a helyzet, hogy nyilvánvaló volt a bérlő számára, hogy erőfeszitései ellenére az nem lesz pozitív. Mivel ő adta be a funkcióváltási kérelmet az Önkormányzat Építési Osztályára, ő döntött úgy rimánkodásom ellenére-hogy elfogadja a hatóság javaslatát, és visszavonja kérelmét , haragját pedig  ellenem zúdítja./Ennek nyomán vádolt meg az Ügyészség..nem sikertelenül!!!/


Amikor tudomást szereztem a kérelem bérlő általi visszavonásáról, minden hajam szála az égnek állt. Még nem hallottam olyat, hogy valaki komoly beruházások után önként mond le a további jogorvoslati lehetőségekről, pl. a másodfokú eljárásról, amely már esetemben többször korrigálta az önkormányzat  törvényellenes határozatait. Ekkor több hatósággal is konzultáltam a közgyűlési határozatok érvényességét illetően és mind a fővárosi, mind a kerületi, mind a közigazgatási hivatal mást mondott, de az akkori közigazgatási hivatal Legfelsőbb Birósági döntéssel is igazolta véleményét egyben az én állásfoglalásom helyességét, amit most a büntető bíróság még csak figyelembe sem vett, hanem jól elítélt. A helyes álláspont: az önkormányzat engedélyezési osztályának NEM feladata megítélni, hogy a közgyűlési határozat milyen módon jött létre, mely törvényeknek felel meg, CSAK az, hogy a tulajdonostársak hozzájárultak-e a funkcióváltáshoz vagy sem. Ha a fentiek szerint a határozatot NEM támadták meg 60 napon belül,akkor az érvényes, MÉG akkor is, ha közben létrejött egy másik, ellentétes tartalmú határozat!  Ilyen formán az önkormányzat messze túllépte hatáskörét, és ha a bérlő másodfokon jogorvoslatért folyamadott volna, ilyen értelmű döntés születhetett volna.


Márcsak hab a tortán,hogy a fentiekből következően a bűnügyi bíróságnak-csak a magam szerény, ámde rendesen mellőzött véleményét képviselem- NINCS is hatásköre  az általam elkövetett cselekedet  megítélésére-érvényes határozatot adtam-e át a bérlőnek vagy tévedésben tartottam-, hanem sima gazdasági bíróságra tartozó esetről van szó, amelyben nincs –„valótlan tartalmú közgyűlési határozat, csak ÉRVÉNYES vagy ÉRVÉNYTELEN. Kérem,jelezzék, ha rajtam kívül érti más, amit mondani próbálok.
Felülvizsgálati kérelmem fogalmazom.

 

10 komment

Zsarol a sírásó

2011. július 15. - zugügyvéd

Kihez lehet fordulni, ha a temetkezési vállalkozó jogosulatlanul próbál nagyobb összegű pénzt elkérni mondvacsinált okból?

Tisztelt Zugügyvéd!!
 
  Érdekes történettel fordulok Önhöz.Debrecenben élek 20 éve.A szüleim Pocsaj nevű faluban laktak. 10 éve Apukám meghalt ,itt lett eltemetve,ekkor vettem meg Anyukám részére is a sírhelyet /apukám mellett/. Anyukám pár éve beköltözött hozzám ,időközben egészsége megromlott! 87 éves!
 
  A temetőt közben kiadták egy vállalkozónak, akinek kizárólagos szerződése van a temetésekre!!
 
 Miután Anyukám most nem Pocsajban él, ha meghal 200.000ft kell zsebbe adni a vállalkozónak ,a temetésen felül.
 
Ha nem tudok ,nem nyitja ki a temető kaput és nem tudom tisztességesen eltemetni Anyukámat!
 
  Kérem segítségét,hogy mit lehet tennem ,vagy lehet-e valamit tennem?
  Vagy milyen szervezethez fordulhatok?
 
 Köszönöm megértését!
 Tisztelettel:egy elkeseredett ember!!!!
 

11 komment

Csődbe vitt az ajánlatkérés

2011. július 14. - zugügyvéd

Az alábbi ügyre talán a bíztatási kárt lehetne ráhúzni,de azt is csak nagyon erőltetve. Az ajánlatkérés az nem ígéret szerződéskötésre.


T. Zugügyvéd!

Tanácsot szeretnék kérni, hogy mi az esélyem, hogy az ajánlatkérőt a kieső jövedelem miatt kártérítésre kötelezhessem a késedelmes válaszadása miatt.

1991 óta vagyok informatikus egyéni vállalkozó. Megbecsült és jól fizetett munkáim voltak eddig. A legutóbbi munkám az egyik minisztériumhoz kötött 1999 és 2010 között évente hosszabbított vállalkozói szerződéssel (ez egy cirkusz volt a jogszabályi kötöttségek miatt minden évben, másfél évben, arcpirító és megalázó sokszor a munkatársak számára is, de hát ez Magyarország, itt így mennek a dolgok).

A munka egy fontos alkalmazás alkalmazás- és adatbázis-gazdai tevékenységének ellátása volt egyéb informatikai alkalmi munkák mellett (iratminták, adatrögzítés, telefonkönyv aktualizálás és készítés, küldés,  tanácsadás stb.). Ezek mind kemény, teljes munkaidős, sokszor munkaidőn kívül végzett munkák voltak, meg is fizették becsülettel. Az érintett munkatársakra egy panaszom nem lehet, korrekt, együttműködő partnerek voltak, és azt hiszem, ez visszafelé is így volt.

A gond az új kormány színre lépésével kezdődött. Kijelentették, hogy minden külsős szerződést felülvizsgálnak (az enyémet hallomásból tudom, hogy korrektnek ítélték) és felbontják vagy lejárat után nem hosszabbítják. Én persze nyugodt voltam, persze nem sokáig, mert egy újabb gond is társult, ez pedig a két minisztérium összevonása. A gond, hogy a másik minisztériumban már dolgozott 2 kormánytisztviselő ezen az alkalmazáson. Az én véleményem szerint hármunknak is bőven lett volna munka (egyedül és az alkalmazottammal sem győztük), de hát nem így döntöttek. Novemberben közölték velem, hogy januártól nem hosszabbítanak.

No, ez persze azonnal kiverte nálam a biztosítékot, hiszen 11 évig egy speciális alkalmazáson dolgozva (tehát teljes tudásanyagom leszűkült és speciális lett) az egész vállalkozásom egzisztenciája került veszélybe. Írtam fűnek-fának, kértem, hogy próbáljunk valami megoldást találni.

Januárban kaptam egy e-mailben felkérést ajánlattételre az eredeti munkámra. És itt kezdődnek a gondok. Az ajánlatkérés korrekt, az összeget is megnevező felkérés volt, amire azonnal válaszoltam. Teltek, múltak a hetek, rendszeresen érdeklődtem a titkárságon, tájékoztattam őket, hogy próbáljanak mielőbb dönteni, mert vészesen fogynak a tartalékaim.
Elérkezett május vége, amikor már olyan levelet kellett küldenem, amiben vállalkozásom teljes csődjét voltam kénytelen bejelenteni: teljesen fizetésképtelenné váltam, a felhalmozódott tartozás megközelítette a 800eHUF-ot (NAV inkasszó és amit akartok). Ekkor már kénytelen voltam 100%-ig bízni a szerződéskötésben, mert már arra sem volt pénzem, hogy munkát keressek, sem internetezésre, sem telefonra, sem beutazásra nem volt már pénzem, teljesen ellehetetlenültünk édesanyámmal anyagilag (vele kettesben élünk).


Erre jött a válasz június 1-én, hogy bocsi, nem kötünk szerződést. Nos, nem kell ecsetelnem, mit éreztem. AZ érzelmeimen kívül úgy érzem, itt egy nagy átverésben volt részem. 3 és fél hónapig hitegettek, hogy hátha. Persze mondhatná bárki, hogy minek vártam eddig: két ok,
- az egyik, hogy jól megfizettek és miért ne próbáljam megmenteni a munkám, egy olyan rendelkezés ellenében, amiről jól tudom, hogy nem teljes körű (hiszen nem lehet minden külsőst kirúgni, vannak, akik létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak ma is) és tudom, hogy a munkámra most is szükség van a visszajelzések alapján,
- a másik ok, hogy hozzá voltam szokva a hosszú szerződéskötésekhez, hiszen majdnem minden évben hónapokig tartott, sokszor utólag, mire megkötötték a következőt, tehát nyugodtan várhattam.

Ez a végleges felmondás persze arculcsapásként ért. Január közepe óta várakoztatni érdemi válasz nélkül, szerintem felelőtlenség volt, főleg a rohamosan romló helyzetem ismeretében.

Tehát a kérdésem a következő: van-e jogi precedens, esély arra, hogy mondjuk 30 napos várakozáson túl történő hitegetésből eredő anyagi veszteségem megtérítésre kerüljön? Mondjuk az ajánlatban szereplő ajánlattételi árat kérném 3 és fél hónapos várakoztatás után.

Mi a véleményük?

Mivel nincs rendszeres netelérésem, kizárólag alkalmi levelezéssel tudok kapcsolatot tartani.

Hozzájárulok ahhoz, hogy esetemet közzétegyék a blogon.

Bármilyen segítséget, tanácsot szívesen fogadok. jelenleg ugyan még nincs munkám, bár vannak jó ajánlataim, amik biztosnak látszanak, persze a fentiek fényében már nem bízok csak a zsebemben lévő pénzben.

 

 


Üdvözlettel,

GF
 

115 komment · 1 trackback

Jogszerűtlen-e a hamburgeradó?

2011. július 13. - zugügyvéd

A Zugügyvéd a  WLAN-os anyag küldőjétől egy újabb izgalmas szakmai összefoglalót kapott, ezúttal a hamburgerekre nem is vonatkozó úgynevezett hamburgeradóval kapcsolatban.



Egészséges, de jogszerűtlen? A népegészségügyi

termékadó jogi megítélése

Miután a parlament hétfőn elfogadta a két kormánypárti képviselő által beterjesztett törvényjavaslatot, 2011. szeptember 1-jétől ún. „népegészségügyi termékadó” terhel egyes üdítőitalokat, energiaitalokat, „előrecsomagolt cukrozott készítményeket”, sós snackeket és ételízesítőket. Az új adónem érezhetően drágítja majd a felsorolt, a jogalkotó által „népegészségügyileg nem hasznos”-nak minősített élelmiszereket. Az eredetileg „hamburgeradóként” emlegetett közteher számos jogi kérdést vet fel – hangsúlyozza Torsten Braner közösségi jogász, az e|n|w|c Natlacen Walderdorff Cancola nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa.

Az adó alapja

Az új jogszabály vámtarifaszám és a kockázatosnak tartott összetevő aránya alapján határozza meg a hatálya alá tartozó termékek körét. Az üdítőitalokat és előrecsomagolt cukrozott készítményeket túlzott cukortartalmuk, az energiaitalokat túlzott koffeintartalmuk, a sós snackeket és az ételízesítőket túlzott sótartalmuk alapján sorolja az adóköteles termékek közé. Az így definiált termékek után is csak akkor kell azonban adót fizetni, ha azt belföldön, előrecsomagolva hozzák forgalomba. Az adót annak kell megfizetnie, aki az adóköteles terméket belföldön első alkalommal értékesíti: ez Magyarországon gyártott termék esetén a gyártót, külföldről behozott termék esetén pedig az importálót jelenti – ismertette a részleteket a szakjogász. Minthogy tipikus közvetett adóról van szó, az adóalanyok az adótartalmat beépíthetik a termék árába, vagyis végső soron átháríthatják a fogyasztóra. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy élelmiszerjogi, alkotmányjogi és közöspiaci szempontból mennyire jogszerű egy ilyen adó.

Ellentétes az adónem az EU élelmiszerjogi elveivel?

Az ÉFOSZ, az adó ellen tiltakozó élelmiszergyártók érdekképviseleti szervezete többször utalt arra, hogy a törvényt ellentétesnek tartja az élelmiszerjog európai alapelveivel. Ez ugyanis szigorú egészségügyi feltételekhez köti egy élelmiszer forgalomba hozatalát. Az élelmiszerjog általános elveiről szóló 178/2002/EK számú parlamenti és tanácsi rendelet kimondja, hogy egészségre ártalmas élelmiszer nem hozható forgalomba. A szabályosan forgalomba hozott élelmiszereket eszerint pedig nem lehetne egészségre ártalmasnak minősíteni és ezen a címen különadóval sújtani. „Az érvelés két ponton is sántít: Egyrészt a népegészségügyi termékadóról szóló jogszabály magában a normaszövegben kerüli a hatálya alá tartozó élelmiszerek egészségtelenségére vonatkozó utalást” – emeli ki Torsten Braner. Hozzátette: ilyet csak a törvény preambuluma és indoklása  tartalmaz, másrészt pedig a törvény nyilvánvalóan nem korlátozza, csak kevésbé kifizetődővé teszi a hatálya alá tartozó élelmiszerek forgalmazását. A jogalkotónak ilyen értelemben tehát jogában áll bizonyos élelmiszerek adóterhelését megnövelni.

Az érintett termékkörök jogi ellentmondásai

Felmerülhet a kérdés, hogy a konkrét termékkör meghatározása kiállja-e az alkotmányosság próbáját. Bár a „népegészségügyi termékadó” bevezetése alkotmányos alapjogot közvetlenül nem sért, alkotmányellenességét az is megalapozhatja, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indokok nélkül tesz különbséget az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok – jelen esetben élelmiszergyártók – között – vázolja fel a hátteret a szakjogász. Hozzátette: ebben a vonatkozásban azt is ki kell emelni, hogy a korábban említett érdekképviseleti szervezet a szabályozás következetlenségéért szintén bírálta a jogszabályt. Ezzel valószínűleg arra utaltak, hogy a magas zsírtartalom, mely legalább olyan nagy „egészségügyi kockázatot hordoz”, mint a törvény célkeresztjébe került cukor, koffein és só, és melynek megadóztatása a hasonló külföldi kezdeményezésekben is rendre szerepel, a magyar jogszabályból – nehezen indokolható módon – végül kimaradt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint azonban a jogalkotó aránylag nagyfokú szabadságot élvez a különböző adótárgyak meghatározásának terén, és ennek során sajátos politikai szempontokat is érvényre juttathat. Nem valószínű tehát, hogy az Alkotmánybíróság adott esetben a zsír közismert egészségtelenségére hivatkozva minősítené diszkriminatívnak a jogszabályt.

Nem sérül az áruk szabad mozgásának elve

Végül szintén fontos kérdés, hogy az új adónem nem sérti-e az áruk szabad mozgásának közöspiaci alapelvét. Ebben a körben egyrészt az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 110. cikke érdemel figyelmet, mely kimondja, hogy „a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre (…) kivetett adónál magasabb belső adót”. Ezt a tilalmat a népegészségügyi termékadó nem sérti meg, hiszen nem diszkriminál a Magyarországon gyártott és az importált termékek között – emeli ki a szakjogász. Másrészt a Szerződés 34. cikke jöhet szóba, mely tiltja a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat és azzal azonos hatású intézkedéseket. Ezt a rendelkezést az Európai Bíróság hosszú ideig igen kiterjesztően értelmezte, és számos nem diszkriminatív jogszabályról megállapította, hogy közvetetten korlátozza a tagállamok közti kereskedelmet. A népegészségügyi termékadót ez a veszély valószínűleg nem fenyegeti, mégpedig két okból: Egyrészt az Európai Bíróság az utóbbi időben már nagyobb visszafogottságot mutat a sajátos – de nem diszkriminatív – tagállami szabályok kereskedelemkorlátozó hatásának megítélésében. Másrészt a Szerződés 36. cikke kifejezetten feljogosítja a tagállamokat arra, hogy egészségvédelmi okokból korlátozó intézkedéseket léptessenek életbe – mutat rá Torsten Braner.

Magyarország úttörő szerepet vállalt

Az adó bevezetésével Magyarország ismét egy formálódó nemzetközi trend élén találja magát. Az elmúlt években mind az Egyesült Államokban, mind Európában erősödtek azok a hangok, melyek bizonyos egészségtelennek tartott élelmiszerek fogyasztását a rájuk kivetett büntető adókkal kívánják csökkenteni. Európában Dánia volt az első, mely 2010-ben adót vetett ki a magas cukor- és zsírtartalmú élelmiszerekre.

 

 

 

24 komment · 2 trackback

Illegális műhely a panelban

2011. július 07. - zugügyvéd


A Zugügyvéd maximálisan megérti az alábbi levélírót, mivel pár évig egy hegedűtanárral szemben lakott albérletben, az három műhellyel is felért.


Tisztelt Zugügyvéd!

Én már pár éve külföldön élek, de ezen a héten meglátogattam szüleimet, akik egy 10 emeletes panelházban laknak. Már az elején feltűnt az állandó fúró, vagy csiszoló hang, amit szinte minden nap reggel 10-től késő délutánig lehet hallani.

Először arra gondoltam, hogy valaki biztosan csak felújítja a lakását és nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, hiszen erre bárki rákényszerülhet néha. De mikor szóba került, szüleim elárulták, hogy ez már egy éve tart és nem felújítás történik, hanem az egyik lakó műhelyt működtet a lakásában.

Szüleim már szóvá tették a zajt a lakó irányába, és később leveleket is küldtek neki, de hatás nélkül. Az ő lakásuk 2 emeletnyire van a műhelytől és még így is elviselhetetlen a zaj, nem értem, hogy hogyan tűrhették a közvetlen alsó és felső szomszédai ilyen sokáig. Abban is biztos vagyok, hogy 3-4 emelettel odébb is hallani a zajt. Ma szombat van, de a munka ma sem állt le.

Érdeklődni szeretnék, hogy mit lehet tenni ilyen esetben? Hol lehet bejelentést tenni? Nem szeretnénk egy hosszadalmas polgári peres eljárást indítani. Van olyan hivatal, aminek kötelessége ilyen esetben magától eljárni az ügyben? Milyen címen kell tenni a bejelentést?

Az Ön és a kedves olvasók segítségét előre is köszönöm,
 Tamás
 

 

84 komment

Helyreigazítás fórum hozzászólásért

2011. július 05. - zugügyvéd

A Zugügyvéd is most találkozott a következő ítélettel, amelynek indokolása felülírja az eddig szokványos joggyakorlatot a felhasználói tartalmakkal kapcsolatban:  "Tekintettel arra, hogy az alperes által szerkesztett lap a sajtótörvényben  rögzített kritériumoknak megfelel és ezáltal időszaki lapnak minősül, amely sajtótermék az internet egy adott területét igénybe véve elektronikus úton jut el az olvasókhoz, alperes az általa szerkesztett lapban megjelenő közlések tartalmáért felelősséggel tartozik. A lap egy rovatának tekinthető ún. "fórum" ebből a szempontból az alperes szerkesztése alatt áll, lehetősége van a beírások moderálására, így annak eldöntésére is, hogy az ott megjelenő közlések közül melyek azok, amelyeket az internetes lap keretében az olvasókhoz közvetíthetőnek tart és melyek azok, amelyekért nem kíván felelősséget vállalni, s ennek következtében onnan eltávolítja."

 

 

 

A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.890/2009/3. számú határozata

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr.Kárpáti Miklós (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a Dr. Karas Mónika (címe) ügyvéd által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. január 13. napján kelt, 19.P.26.575/2008/3. számú ítélete ellen az alperes részéről 6. és 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperes által szerkesztett honlapot üzemeltető ....-t, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

A felperes keresetében az alperes által szerkesztett .... internetes újság belpolitikai fórumában "...." cím alatt ....-tól szereplőbejegyzésekben olvasható valótlan állítások híresztelése miatt kérte az alperes helyreigazítás közzétételére kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes által sérelmezett közlés a fórumozók által feltett magánjellegűtartalom, amely esetben nem a szerkesztőség tevékenységéről van szó. A hozzászólás nem minősül sajtótevékenységnek, arra a szerkesztőségnek nincs ráhatása, a moderálás keretében a bejegyzések tartalma sem kontrollálható teljes mértékben. Az adott esetben a sajtó-helyreigazításra nincs jogszabályi lehetőség.

Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.419/2008/3. számú határozata folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy az általa szerkesztett .... internetes újság "...." címszó alatt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül tegye közzé az alábbi közleményt:

"Helyreigazítás: Honlapunk fórumán ....-i kezdettel valótlanul híreszteltük, hogy a ...., vagy annak tagjai, munkavállalói 100 milliós megrendeléseket kaptak volna a ....-tól vagy ....-től. Valótlanul híreszteltük, hogy a ... pénzmosodakéntműködne".

Kötelezte az alperes által szerkesztett honlap üzemeltetőjét, hogy fizessen meg a felperesnek 25.000 forint perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 21.000 forint illetéket.

Az ítélet indokolásában hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a 8. § (1) bekezdésére, a 61. § (1) és (2) bekezdésére, a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 3. § (1) bekezdésére, a 20. § a) és b) pontjára.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes sajtó-helyreigazítás szempontjából önálló szerkesztőségnek minősül. Úgy ítélte meg, hogy a felperesi igény elbírálásakor az elektronikus szolgáltatásokról, kereskedelmi tevékenységről szóló 2001. évi CVIII. törvény rendelkezései nem alkalmazhatóak, s miután nem észlelt olyan kizáró rendelkezést, amely a sajtó-helyreigazítás hatályát ne tenné kiterjeszthetővé az internetes újságok fórumaira, a sajtó-helyreigazítás általános szabályait alkalmazva járt el.

A Ptk. 79. § (1) bekezdése, a Ptk. 85. § (1) bekezdése, a PK. 12. és 13. számú állásfoglalás alapján megállapította, hogy a felperes kereshetőségi joga fennáll, mert a sérelmezett részben név szerint megemlített személyek a felperes munkavállalói, illetve vezetői, ezen kívül a felperes működésére vonatkoztak a kifogásolt kitételek. Annak állítása, hogy a felperes pénzmosodaként működik, valamint hogy 100 milliós megrendeléseket kapott volna ....-től, vagy a ....-tól, az elsőfokú bíróság megítélése szerint tényállítás, amelynek valóságtartalmát az alperes nem igazolta. Miután a mástól szerzett értesülés tovább adása, híresztelése is helyreigazítási felelősséget alapoz meg, az elsőfokú bíróság szerint nincs jelentősége annak, hogy az alperes részéről a közölteket másoktól szerzett értesülésként adták tovább, ezért a Pp. 345. § (3) bekezdése alapján a helyreigazítást elrendelte.

Az első fokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Hibásnak tartotta az elsőfokú bíróságnak a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése azon értelmezését, amely szerint a perbeli eset elbírálására kizárta a 2001. évi CVIII. törvény alkalmazhatóságát amiatt, hogy az Ektv. 1. § (4) bekezdése szerint az ítélőtábla értelmezésének megfelelően a törvény hatálya a magánjellegű kommunikációra nem terjed ki. Kiemelte, hogy a magánjellegű közlés az elektronikus levelezés, vagy azzal egyenértékű, egyéni közlésre alkalmas kommunikációs eszköz útján tett közlés. Értelmezése szerint ez az email-fiók használatával azonos közlési mód, amikor a közlésnek meghatározott számú, de meghatározható számú címzettje van. A perbeli esetben azonban nem ilyen magánjellegű közlésről van szó, hanem a fórumozók által a tárhely-szolgáltató biztosította felületre bejegyzett közlésről, amelyeket egyértelműen a nyilvánosságnak szántak. Ennek elbírálására az alperes álláspontja szerint az Ektv. előírásait kell alkalmazni. Mivel azonban jelen pert a sajtó-helyreigazítás szabályai szerint kell lefolytatni, az Ektv. alkalmazása nem jöhet szóba. Az alperes kifejtette, hogy a per tárgyát képezőközlés helyreigazítási kötelezettség alóli kivonását épp a Ptk. 79. § (1) bekezdése teszi lehetővé. A felperes által sérelmezett tartalom egyértelműen elkülöníthető attól a szerkesztett tartalomtól, amelyet az időszaki lap kritériumával rendelkező internetes újság szerkesztősége előállított. Köztudomású tény, hogy a "...."-on bárki elmondhatja saját véleményét, amelyet szélsőséges esetben a tárhely-szolgáltató köteles moderálni. Ez azonban nem egyenlő azzal a tevékenységgel, amelyet a sajtószerv az időszaki lap szerkesztése és kiadása tekintetében végez.

A sajtóról szóló törvény értelmében csak az tekinthető a sajtó tevékenysége által előállított tartalomnak, amelyek tekintetében a sajtószerv valamilyen tevőleges magatartást tanúsít. A jogsértő tartalomról az alperesi sajtószerv is csak a felperes kérelméből értesült, amikor az már nyilvánosságot kapott, éppen azért, mert az alperesi szerkesztőség magatartásán kívül esett a nyilvánosságra kerülése. Ebben a tekintetben a "híresztelés" klasszikusan vett fogalma sem állapítható meg, ezért a helyreigazítási kötelezettség is kizárt a sajtó-helyreigazítási perek szabályai szerint, figyelemmel arra, hogy az alperes a kifogásolt szöveggel összefüggésben nem végzett szerkesztési tevékenységet.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a tényállást helyesen állapította meg és az arra alapított érdemi döntése is helytálló.

A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a következőkre mutat rá:

A Ptk. 79. § (1) bekezdésében szabályozott sajtó-helyreigazítás csak a jogszabályban pontosan meghatározott személyiségi sérelem orvoslásaként alkalmazható, mégpedig akkor, ha a jóhírnevet sértő állítás a sajtóban jelenik meg. Ezt a rendelkezést a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (Stv.)19. § (3) bekezdésében írtak is megerősítik, amely szerint ha a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van.

A Ptk. 79. § szerinti helyreigazítás kötelezettje a sajtószerv, amely következik abból, hogy a helyreigazítás sajtótermékhez kötött jog. Az, hogy milyen közlési mód esetén vehető igénybe a sajtó-helyreigazítás, arra a Ptk. 79. § (1) bekezdésének felsorolása ad iránymutatást. A felsorolásban szereplő időszaki lap meghatározás értelmezése - a szabályozást követően előállt technikai fejlődésből következően - sokkal tágabb körben vált szükségessé. A kialakult gyakorlat - természetesen a sajtótermékre vonatkozó kritériumok teljesítése esetén - az időszaki lap kategóriájába sorolja az interneten megjelenő elektronikus lapokat is.

A helyreigazítás kötelezettjének minősülő sajtószervet a Pp. 343. § (2) bekezdése határozza meg, egyben megjelöli azt, hogyha a sajtó a helyreigazítási kérelemnek önként nem tesz eleget, a helyreigazítást igénylőfélnek ki ellen kell megindítania a peres eljárást.

Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban, hogy az alperest önálló sajtószervként kezelte és ennek megfelelően a vele szemben előterjesztett igényt érdemben vizsgálta, figyelemmel arra, hogy az alperes által szerkesztett online újság önálló időszaki lapnak tekinthető a Stv. 20. § f) pontja alapján.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi igény érdemi vizsgálatánál már irányt mutatott abban, hogy elsősorban azt kell megítélni, hogy van-e olyan jogszabályi rendelkezés, ami a per tárgyát kivonja a Ptk.szerinti helyreigazítási kötelezettség alól, az alperes által szerkesztett időszaki lap jellegzetességéből és a sérelmezett kitételek megjelenési módjának speciális voltából adódóan.

A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ektv.) 1. § (4) bekezdése a törvény hatálya alól kiveszi az olyan közléseket, amelyeket gazdasági vagy szakmai tevékenység vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személyek fogalmaznak meg az információs társadalommal összefüggőszolgáltatás igénybevételével. Ezt a rendelkezést a perbeli esetre vetítve elsősorban abból a szempontból kellett értékelni, hogy a sérelmezett közlést bejegyző ún. fórumozók tevékenysége az adott esetben milyen magatartásnak minősíthető. Olyan magánjellegű megnyilvánulásról van-e szó, amely az Ektv. hatályán kívül esik, vagy egy tárhely-szolgáltató által biztosított felületre történt bejegyzésről van szó, amely esetén a Ptk.-hoz viszonyított speciális, az Ektv-ben rögzített felelősségi szabályok alkalmazása az indokolt.

Az Ektv. 2. § 1c) pontjának értelmező rendelkezésében írt tárhelyszolgáltatás nyújtásán alapuló 10. § szerinti közvetítő-szolgáltatói felelősség a perbeli igény elbírálásánál nem tekinthető olyan jogszabályi rendelkezésnek, amely a per tárgyát képezőfelperes által sérelmezett közlést kivonná a Ptk. 79. § -ában írt helyreigazítási kötelezettség alkalmazhatósága alól.

Tekintettel arra, hogy az alperes által szerkesztett lap az Stv. 20. § f) pontjában rögzített kritériumoknak megfelel és ezáltal időszaki lapnak minősül, amely sajtótermék az internet egy adott területét igénybe véve elektronikus úton jut el az olvasókhoz, alperes az általa szerkesztett lapban megjelenő közlések tartalmáért felelősséggel tartozik. A lap egy rovatának tekinthető ún. "...." ebből a szempontból az alperes szerkesztése alatt áll, lehetősége van a beírások moderálására, így annak eldöntésére is, hogy az ott megjelenő közlések közül melyek azok, amelyeket az internetes lap keretében az olvasókhoz közvetíthetőnek tart és melyek azok, amelyekért nem kíván felelősséget vállalni, s ennek következtében onnan eltávolítja.

A másodfokú bíróság csak utal arra, hogy a beírások alperesi szempontból való felvállalásának eldönthetősége érdekében az alperes nincs elzárva olyan technikai eszköz beiktatása elől, amely segítségével a beírások tényleges kontrollálását már a megjelenés előtt biztosítani tudják.

A felperes által sérelmezett közlés vizsgálata körében a Fővárosi Ítélőtábla azt emeli ki, hogy sajtó-helyreigazítás amiatt kérhető, ha a sajtó a jogosulttól valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg a rá vonatkozó való tényt hamis színben tünteti fel. Az eljárás tárgya kifejezetten a közölt vagy a híresztelt tények tartalmi valósága lehet, beleértve azt is, hogy a tényeket úgy kell közölni, hogy az helyesen tükrözze a valóságot.

A sajtót a közlemény valóságáért objektív felelősség terheli, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a máshonnan szerzett értesülést híven közölte, illetve nem hivatkozhat arra sem, hogy a közlésben vétlen volt vagy jóhiszeműen járt el.

A sajtó-helyreigazítási eljárásban a kifogásolt tényállások valóságtartalmát a sajtószerv köteles bizonyítani általánosságban még akkor is, ha híven közli vagy közvetíti más személy tényállításait.

A perbeli esetben az alperes az internetes lapban megjelent tényállítások valóságtartalmát semmilyen módon nem támasztotta alá, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az alperest a felperesi kérelemnek megfelelően kötelezte a helyreigazító közlemény közzétételére.

A Fővárosi Ítélőtábla mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően helybenhagyta.

A perköltség viseléséről a Pp. 239. § -án keresztül érvényesülő Pp. 78. § (1) bekezdése, a 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott.

Budapest, 2010. január 19. napján

Kizmanné Dr. Oszkó Marianne s.k.

a tanácselnöke, előadó bíró

Böszörményiné Dr. Kovács Katalin s.k.

bíró

Dr. Pullai Ágnes s.k.

bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő

 

152 komment

Sunyi szomszéd szolgalmi joga

2011. július 01. - zugügyvéd

Az alábbi levél a szolgalmi joggal kapcsolatban vet fel kérdéseket: kötelezhető-e a szolgalmi jog megszüntetésére a jogosult, ha a szolgalmi jog okafogyottá vált, vagy az alapításkori körülmények lényegesen megváltoztak? 

 

Tisztelt Zugügyvéd!
 
Édesanyámnak van egy eladásra kínált ingatlana vidéken. Körülbelül 15 évvel ezelőtt a kertvégszomszéd gázbevezetés céljából szolgalmi jogosult lett, ugyanis a gázvezeték csak anyukám utcájából volt elérhető. Az udvaron végigépítették a gázvezetéket és így a szomszéd gázhoz jutott. Az utóbbi években viszont a szomszéd utcájában is bevezették a gázt, a csatlakozás számára máshogy is megoldható lenne. A szolgalmi jogosultságért akkor – annak ellenére, hogy jóval több pénzben állapodtak meg – 10.000 Ft-ot fizetett a szomszéd.


Ezalatt az időszak alatt ebből semmi probléma nem adódott.


 
Viszont a házra végre érkezett komoly érdeklődő, aki a tulajdoni lap bejegyzése alapján felkereste a szomszédot is, aki arról tájékoztatta a leendő vevőnket, hogy neki szolgalmi joga van (a gázátkötésről hallani sem akart), bármikor bejárhat a házba.  Ettől a vevő érthető módon megrettent és a visszavonulást fontolgatja.


 
Megnéztem a jogszabályokat, hogy tájékoztatni tudjam az érdeklődőt (vagy a további érdeklődőket) a szolgalmi jogosultság mibenlétéről, viszont erről semmi pontosabb megfogalmazást nem találtam. A Polgári Törvénykönyv vonatkozó helye egy laikus számára szűkszavú. Abban kérem segítségét, milyen konkrét jogai vannak a szomszédnak a gázvezetékkel kapcsolatban és hogyan tudom megnyugtatni a potenciális házvásárlót arról, hogy a szolgalmi jogosult szomszédnak nincs szabad bejárása édesanyám házába.


 
Segítségét előre is köszönöm.
 
 
Üdvözlettel:
 
 
 
Bernadett
 

31 komment

Feltört WLAN és a jogi felelősség

2011. június 29. - zugügyvéd

Számos bűncselekménynek lehet ártatlanul gyanúsítottja, aki nem, vagy nem megfelelően védi le a WLAN hálózatát. Az alábbi cikk  ennek a jogi hátterét taglalja, nemzetközi kitekintéssel.   


Nemzetközi szinten is komoly viták várhatók a nyílt hálózatok felelősségi kérdéseiben
Magyarországon is érdemes jelszóval védeni a hozzáférést

A WLAN-on („Wireless Local Area Network“) keresztül történő vezeték nélküli internet-hozzáférésről napjainkban nem szívesen mondanánk le. Az azonban máig kétséges, milyen kötelezettségek hárulnak egy WLAN-hozzáférés üzemeltetőjére – különös tekintettel az ismeretlen harmadik fél által történő internethasználat tekintetében. „A nyílt vezeték nélküli hálózatok komoly jogi problémákhoz vezetnek évek óta, az egységes felsőszintű szabályozás máig hiányzik” – hangsúlyozza a téma kapcsán Torsten Braner az e|n|w|c Natlacen Walderdorff Cancola nemzetközi ügyvédi iroda jogásza. Nem csak nálunk, Európa más országaiban sincs konkrétan tisztázva a felelősség kérdése, bár különböző törvényi próbálkozásokkal mindenütt találkozhatunk – teszi hozzá a közösségi jogász. 

 

Németországban kötelező a jelszó

A Német Szövetségi Bíróság (BGH 12.05.2010, I ZR 121/08) a közelmúltban egy zeneszámon fennálló szerzői jogok megsértése kapcsán kellett, hogy állást foglaljon a kérdésben. A szám forgalmazója beperelte annak az IP-címnek a birtokosát, melynek internet csatlakozásán keresztül a művet más felhasználók számára letöltésre kínálták fel. Az alperes arra hivatkozott, hogy nem ő követte el a szerzői jogok megsértését; ő ebben az időpontban éppen szabadságát töltötte és a – kikapcsolt – számítógép egy zárt szobában volt. A kereset tárgyává tett szerzői jogsértést így csakis egy harmadik fél követhette el, aki kívülről létesített internetkapcsolatot a WLAN-csatlakozáson keresztül. A Német Szövetségi Bíróságnak tisztáznia kellett a kérdést: az alperes – elkövetőként vagy résztvevőként – osztozik-e a szerzői jogsértésért viselt felelősségben. Végül az a döntés született, hogy a privát internetkapcsolatok üzemeltetőitől is elvárhatók bizonyos követelmények, melyek megsértése ún. „közreműködői felelősséget” („Störerhaftung”) alapoz meg.

„Különösen a nem megfelelően biztosított WLAN-kapcsolat üzemeltetése »működik közre« abban a szerzői jogsértésben, melyet harmadik fél ezen a kapcsolaton keresztül követ el” – emeli ki Torsten Braner. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy a bíróság úgy véli, nem zárható ki teljesen, hogy jogosulatlan harmadik fél a nem védett WLAN-kapcsolatot jogsértések elkövetésére használja. A WLAN-kapcsolatok üzemeltetőitől ezért elvárható, hogy hálózati kapcsolatukat megfelelő biztonsági intézkedésekkel (egyéni jelszavakkal) védjék a kívülálló harmadik fél által elkövetetett jogsértésektől. A döntés értelmében ez a kötelezettség már a csatlakozás üzembe helyezésétől kezdve fennáll. „A német bíróság megállapítása Németország határain túl gyűrűző vitahullámot indíthat el gyakorlatilag bármelyik pillanatban” – véli a szakjogász.

 


A hozzáférés-szolgáltató a tartalomért nem felel

Az e-kereskedelmi irányelv, melyet – Németországhoz hasonlóan – Ausztriában és Magyarországon is átvettek, nem hárít a szolgáltatókra – beleértve a vezeték nélküli hálózat üzemeltetőjét is – általános megfigyelési kötelezettséget. Egy nyílt WLAN felkínálója jogilag egyszerű hozzáférés-szolgáltatóként jellemezhető, akit felelősség csak akkor terhel, ha az internet-csatlakozásán keresztül harmadik fél által elkövetett jogsértésről tudomást szerez. Ha már tudomást szerzett, akkor intézkednie kell, hogy a további jogsértéseket megakadályozza. Eddig azonban nem kellett abból kiindulni, hogy nyílt wifi-kapcsolaton keresztül ismeretlen harmadik fél jogsértést követne el. Ennek azért van jelentősége, mert a tudomás hiánya csak a kártérítési perektől védi a WLAN-üzemeltetőt, az abbahagyás iránti keresetektől - melyek a megelőző felszólításokkal együtt igen költségesek lehetnek - nem.

 

A magyar jogszabály

Az irányelvet átültető magyar jogszabály – az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény – is kimondja: a hozzáférés-szolgáltató – feltéve, hogy az információ továbbítását nem ő kezdeményezi, címzettjét nem ő választja meg, és tartalmát nem ő választja ki – az általa hozzáférhetővé tett információ tartalmáért nem felel. A szolgáltató mentesülése azonban „nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, (…) a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse“. A szerzői jogi törvény ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a jogaiban sértett szerző „a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását“ attól is követelheti, „akinek szolgáltatását a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették“.

 

Ajánlott a védelem

A szakember rámutat: mindkét jogszabály egyértelművé teszi, hogy a hozzáférés-szolgáltató kártérítésre nem, csak a további jogsértés megakadályozására kötelezhető. Az ennek bírósági megállapításával kapcsolatos költségeket azonban – egy 2007-es törvénymódosítás óta – maga köteles viselni. Ez alapján tehát Magyarországon is könnyen születhet marasztaló ítélet egy olyan nyílt vezetéknélküli internetkapcsolat üzemeltetőjével szemben, akinek hálózatát szerzői jogot sértő tartalom letöltésére vették igénybe.
Habár ez a kérdés Ausztria esetében – akárcsak Magyarországon – továbbra sincs magasabb bírósági szinten tisztázva, ajánlatosnak tűnik a saját WLAN-kapcsolatot itthon is jelszóvédelemmel ellátni – összegez a téma kapcsán a közösségi jogász.

 


 

153 komment

Visszautasított autó öröksége

2011. június 27. - zugügyvéd

Kevesen tudják, mi az eljárási rend, ha az örökösök visszautasítják az örökséget, így nem szereznek a hagyatékon tulajdon jogot.

Tisztelt Zugugyved!

Az alabbi ugyben kernem surgos segitseget:
 
Edesanyam 2011. aprilisaban elhunyt, de volt a neven egy gepjarmu. Az auto ezer eves, ertektelen, muszaki es kotelezo nincs rajta, a forgalombol meg eleteben tobbszor ideiglenes kivonatta, ez szeptemberben fog lejarni. Mivel tobb a hagyateki teher, mint az orokseg, ezert edesapam, a testverem es en az orokseget visszautoasitottuk a Ptk. 674-675. §-ai alapjan. Jogeros hagyateki vegzes meg nincs.
 
Az ingatlan, ahol az auto all, eladasra kerult (edesanyamnak nem volt benne tulajdonresze), igy valahova tennunk kell a kocsit, mivel 07. 01-el az ingatlan a vevohoz kerul. A kocsi kozlekedesre alkalmatlan allapotban van, kolteni nem akarunk ra.
 
Sem a helyi onkormanyzat, sem a rendorseg, sem a kozjegyzo, de meg a Nemzeti Kozlekedesi Hatosag sem tudott arra valaszolni, hogy fizikailag hova tehetjuk a kocsit ugy, hogy ne legyen belole szabalysertes, stb. Bontoba ugye nem adhatjuk le, mert nem vagyunk orokosok..
 
Segitseget elore is koszonom:
bildi07
 

57 komment

Sajátosan értelmezett közjegyzői okirat

2011. június 23. - zugügyvéd

Az alábbi történet egy sajátos banki szerződésértelmezésről szól: aláírnak egy közjegyzői okiratot, és később nem ismerik el magukra nézve kötelezőnek.


Tisztelt Zugügyvéd !
 
Februárban fordultam a bankhoz , jelzáloghitel könnyítésért .

Áprilisban megbeszélt időben a helyi fiókjukba mentünk-feleségem és én-
szerződést aláírni a közjegyzővel .

Elkészült a közjegyzői okirat , miszerint 36 hónapos   "  fizetéskönnyítést " ,

Áthidaló kölcsönt kaptunk . Az okiratban szereplő dátum szerint aláírásával
életbe lépett a szerződés . Az aláírók :  Bank , Feleségem és én.

A  Bank nem hajlandó betartani ,figyelembe venni az okiratot !
 
Megteheti?
Mondván : az okiraton kívül , a  Bankkal is kellett volna írnunk egy
szerződést , amit a fiókban dolgozó lányok nem tudtak .
Senkit sem tudunk elérni a  Banktól aki érdemben tudna
nyilatkozni .

Ma azt mondták a központban , : írjunk új közjegyzői okiratot !
Hatályon kívül helyezzük az előzőt , és írunk egy újat .
 
Én nem értem !
 
Akkor én is úgy gondolhatom ,hogy az első jelzálogszerződés
alapján készült közjegyzői okiratot nem veszem figyelembe?
 
A közjegyzői okirat , aláírva nem érvényesítés köteles a felekre ?
 

12 komment

süti beállítások módosítása