Számos bűncselekménynek lehet ártatlanul gyanúsítottja, aki nem, vagy nem megfelelően védi le a WLAN hálózatát. Az alábbi cikk  ennek a jogi hátterét taglalja, nemzetközi kitekintéssel.   

Nemzetközi szinten is komoly viták várhatók a nyílt hálózatok felelősségi kérdéseiben
Magyarországon is érdemes jelszóval védeni a hozzáférést

A WLAN-on („Wireless Local Area Network“) keresztül történő vezeték nélküli internet-hozzáférésről napjainkban nem szívesen mondanánk le. Az azonban máig kétséges, milyen kötelezettségek hárulnak egy WLAN-hozzáférés üzemeltetőjére – különös tekintettel az ismeretlen harmadik fél által történő internethasználat tekintetében. „A nyílt vezeték nélküli hálózatok komoly jogi problémákhoz vezetnek évek óta, az egységes felsőszintű szabályozás máig hiányzik” – hangsúlyozza a téma kapcsán Torsten Braner az e|n|w|c Natlacen Walderdorff Cancola nemzetközi ügyvédi iroda jogásza. Nem csak nálunk, Európa más országaiban sincs konkrétan tisztázva a felelősség kérdése, bár különböző törvényi próbálkozásokkal mindenütt találkozhatunk – teszi hozzá a közösségi jogász. 

 

Németországban kötelező a jelszó

A Német Szövetségi Bíróság (BGH 12.05.2010, I ZR 121/08) a közelmúltban egy zeneszámon fennálló szerzői jogok megsértése kapcsán kellett, hogy állást foglaljon a kérdésben. A szám forgalmazója beperelte annak az IP-címnek a birtokosát, melynek internet csatlakozásán keresztül a művet más felhasználók számára letöltésre kínálták fel. Az alperes arra hivatkozott, hogy nem ő követte el a szerzői jogok megsértését; ő ebben az időpontban éppen szabadságát töltötte és a – kikapcsolt – számítógép egy zárt szobában volt. A kereset tárgyává tett szerzői jogsértést így csakis egy harmadik fél követhette el, aki kívülről létesített internetkapcsolatot a WLAN-csatlakozáson keresztül. A Német Szövetségi Bíróságnak tisztáznia kellett a kérdést: az alperes – elkövetőként vagy résztvevőként – osztozik-e a szerzői jogsértésért viselt felelősségben. Végül az a döntés született, hogy a privát internetkapcsolatok üzemeltetőitől is elvárhatók bizonyos követelmények, melyek megsértése ún. „közreműködői felelősséget” („Störerhaftung”) alapoz meg.

„Különösen a nem megfelelően biztosított WLAN-kapcsolat üzemeltetése »működik közre« abban a szerzői jogsértésben, melyet harmadik fél ezen a kapcsolaton keresztül követ el” – emeli ki Torsten Braner. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy a bíróság úgy véli, nem zárható ki teljesen, hogy jogosulatlan harmadik fél a nem védett WLAN-kapcsolatot jogsértések elkövetésére használja. A WLAN-kapcsolatok üzemeltetőitől ezért elvárható, hogy hálózati kapcsolatukat megfelelő biztonsági intézkedésekkel (egyéni jelszavakkal) védjék a kívülálló harmadik fél által elkövetetett jogsértésektől. A döntés értelmében ez a kötelezettség már a csatlakozás üzembe helyezésétől kezdve fennáll. „A német bíróság megállapítása Németország határain túl gyűrűző vitahullámot indíthat el gyakorlatilag bármelyik pillanatban” – véli a szakjogász.

 

A hozzáférés-szolgáltató a tartalomért nem felel

Az e-kereskedelmi irányelv, melyet – Németországhoz hasonlóan – Ausztriában és Magyarországon is átvettek, nem hárít a szolgáltatókra – beleértve a vezeték nélküli hálózat üzemeltetőjét is – általános megfigyelési kötelezettséget. Egy nyílt WLAN felkínálója jogilag egyszerű hozzáférés-szolgáltatóként jellemezhető, akit felelősség csak akkor terhel, ha az internet-csatlakozásán keresztül harmadik fél által elkövetett jogsértésről tudomást szerez. Ha már tudomást szerzett, akkor intézkednie kell, hogy a további jogsértéseket megakadályozza. Eddig azonban nem kellett abból kiindulni, hogy nyílt wifi-kapcsolaton keresztül ismeretlen harmadik fél jogsértést követne el. Ennek azért van jelentősége, mert a tudomás hiánya csak a kártérítési perektől védi a WLAN-üzemeltetőt, az abbahagyás iránti keresetektől - melyek a megelőző felszólításokkal együtt igen költségesek lehetnek - nem.

 

A magyar jogszabály

Az irányelvet átültető magyar jogszabály – az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény – is kimondja: a hozzáférés-szolgáltató – feltéve, hogy az információ továbbítását nem ő kezdeményezi, címzettjét nem ő választja meg, és tartalmát nem ő választja ki – az általa hozzáférhetővé tett információ tartalmáért nem felel. A szolgáltató mentesülése azonban „nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, (…) a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse“. A szerzői jogi törvény ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a jogaiban sértett szerző „a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását“ attól is követelheti, „akinek szolgáltatását a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették“.

 

Ajánlott a védelem

A szakember rámutat: mindkét jogszabály egyértelművé teszi, hogy a hozzáférés-szolgáltató kártérítésre nem, csak a további jogsértés megakadályozására kötelezhető. Az ennek bírósági megállapításával kapcsolatos költségeket azonban – egy 2007-es törvénymódosítás óta – maga köteles viselni. Ez alapján tehát Magyarországon is könnyen születhet marasztaló ítélet egy olyan nyílt vezetéknélküli internetkapcsolat üzemeltetőjével szemben, akinek hálózatát szerzői jogot sértő tartalom letöltésére vették igénybe.
Habár ez a kérdés Ausztria esetében – akárcsak Magyarországon – továbbra sincs magasabb bírósági szinten tisztázva, ajánlatosnak tűnik a saját WLAN-kapcsolatot itthon is jelszóvédelemmel ellátni – összegez a téma kapcsán a közösségi jogász.