A Zugügyvéd itt is közzéteszi az Élet és Irodalomban írt publicisztikáját a kommentek jogi kezeléséről.

Néhány héttel ezelőtt a vezető jobboldali napilap nekiment az index.hu internetes hírportálnak, hogy eltűri az uszító tartalmak megjelenését, mi több, a fórum- és blog-szolgáltatás üzemeltetése során „nem veszi komolyan a jogszabályokat" és saját moderációs elveit sem. Ennek illusztrálására a cikkíró előbányászott két eldugott blogbejegyzéshez kapcsolódó hozzászólást, ami a jelenlegi miniszterelnökkel kapcsolatban fogalmazott erőteljesebb kijelentéseket.

A médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló jogszabály szankciórendszerének július elsejétől bejelentett alkalmazása is nyitott kérdésként lebegtette a szerkesztett cikkekhez és a blogbejegyzésekhez fűzött olvasói, felhasználói kommenteket. A jogi helyzet tisztázatlansága miatt néhány internetes kiadvány letiltotta vagy előzetes moderációhoz kötötte az cikkek olvasói kommentelését, ami kisebb vihart kavart az internetes szférában, az önjelölt szabadságharcosok a bevezetett korlátozásokat a kormány szólásszabadságot szűkítő törekvéseinek való önkéntes aláfekvéseként értékelték. A Médiahatóság vezető jogásza a felzúdulás hatására sebtiben ki is adott egy kommünikét, mi szerint az új médiaszabályozás nem érinti a blogokhoz, fórumtémákhoz, cikkekhez fűzött hozzászólásokat, azok felhasználói tartalomnak minősülnek, és a bejegyzésekért - még ha valamilyen jogszabályt sértenek is - az üzemeltetőt nem terheli felelősség. Eközben a médiabiztos eljárást kezdeményezett egy napilap internetes változata ellen egy fórumbejegyzés miatt. A helyzet megértését nehezíti, hogy sokan összemossák, keverik az új médiaszabályozást a korábban is meglévő, a polgári törvénykönyv által biztosított bírósági jogérvényesítési lehetőségekkel, amelyek a személyez fűződő jogok megsértése esetén alkalmazhatók.

Már az internet hőskorában a felhasználói - bármiféle szerkesztőségi ráhatást nélkülöző - tartalmat generáló fórumokkal kapcsolatban is felvetődött, vajon a világháló tényleg akkora szabadságot biztosít-e, mint ahogy a legtöbben elképzelik.

A fórumok a kétezres évek elején, afféle virtuális Hyde-parkként jöttek létre, szabad véleménynyilvánítást biztosítva bárkinek gyakorlatilag bármilyen témában, elég, ha csak regisztráltatja magát az erre szolgáló felületen. Mivel a regisztráció során megadott adatokat nem lehet ellenőrizni, ez anonimitást is biztosít a hozzászólóknak a regisztráció során megadott azonosító (nick) mögé bújva. A fórum felületét általában valamilyen tartalomszolgáltató biztosítja, másodlagos, közösségi szolgáltatásként.

A visszaélések elkerülése végett az internetes társadalom viszonylag gyorsan kialakította önszabályozó rendszerét. A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének kódexét alapul véve minden jelentősebb hazai fórumszolgáltató létrehozta a maga moderálási szabályzatát. A fórum alapesetben nem szerkesztett tartalom, a vitákat esetlegesen zavaró beírások felett többnyire a felhasználók közül választott moderátori testület ítélkezik. Nyilvánvaló, hogy a fórumok rövid idő alatt nagy népszerűségre tettek szert, hiszen bárki elmondhatta rajtuk a véleményét bármely aktuális témával kapcsolatban, fórumtémákat (topikokat) nyithatott, ezekhez mások hozzácsatlakozhattak.

Az ismertebb fórumok tartalma és felhasználóinak száma megállíthatatlanul növekedett, az egyik legnagyobb több mint ötszázezer regisztrált felhasználószámot is elérte, és a felhasználók több mint harmincmilliónál többször szóltak hozzá a mintegy százezer vitatémához. Sokszor - főleg vidéki települések esetén, ahol ellenőrzöttebb a helyi sajtó - csak a fórumok teremtenek megszólalási lehetőséget azoknak, akik a hivatalos médiában nem tudják a véleményüket elmondani. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyszámú hozzászólást lehetetlenség teljes körűen ellenőrizni és moderálni, de úgy tűnt, hogy a fórumok önszabályozó rendszere működőképes, különösebb jogi problémát nem okozott az üzemeltetésük.

A jogalkotás szokás szerint csak kullogott az újszerű jelenség mögött, miközben az addigi jogszabályokat csak nehezen lehetett alkalmazni az internetes társadalomra, de a jog megtalálta a maga sajátos csatornáit, fokozatosan lerombolva az internet korlátlan szabadságának mítoszát. Főleg az első becsületsértési és rágalmazási perek mutatták meg, hogy az interneten korántsem olyan könnyű elbújni: büntetőeljárás esetén a szolgáltatónak ki kell adni a kért email- vagy IP-címet, innentől kezdve egy óvatlanabb internetfelhasználó könnyen azonosítható.

Egyértelmű, hogy a nagyszámú hozzászólás között számos jogsértő is előfordul, de valahogy ezt éveken keresztül mindenki helyén tudta kezelni. Nemegyszer politikusok is beszálltak vitatkozni álnéven egy-egy topikba, előfordult, hogy pártok, minisztériumok monitoring rendszert hoztak létre külön apparátussal, hogy kellő időben be tudjanak kapcsolódni az őket érintő vitákba. Ha egy topikot mégis erőszakkal szüntettek meg, általában az ellenkező hatást értek el vele; az internet természetéből adódóan pillanatokon belül újraindult egy másik felületen. Mindezek ellenére csak idő kérdése volt, hogy ez az újfajta szólásszabadságot biztosító lehetőség mikor szúr szemet valakinek, és mikor lendül támadásba, mikor bukkan fel egy cenzúrapárti, lokális törzsi vezető, aki közvetlen környezetében már minden bíráló véleményt kíméletlenül kiirtott, csak a fórumozó hozzászólókkal nem tudott mit kezdeni. Mikor kezdi el ügyvédeivel ráerőszakolni az elavult jogrendszert erre a merészen szabad jelenségre. A fórum ugyanis könnyen megfogható, a szabadság illúziója csak az érintettek nagyvonalúságán alapul. A polgári és büntető törvénykönyv mellett azért lassan megjelentek az EU-iránymutatáson alapuló internet-tárgyú jogszabályok - mint például az elektronikus kereskedelmi törvény (e kereskedelmi törvény) -, amelyek egyértelműen szabályozzák a szolgáltató felelősségét a megjelenő tartalomért.

Jellemző a fórumokra támadó jogászok nagy részére, hogy kezdetben - és sajnos ma is - ennek a jogszabálynak a létezéséről sem tudnak, megesett, hogy a korábban hatályos sajtótörvény alapján marasztaltak el egy szolgáltatót, mert a mögöttes joganyagot a bíró sem ismerte. Az e-kereskedelmi törvény a tárhelyszolgáltató felelősségét arra az esetre állapítja meg a külső felhasználó által közzétett jogsértő tartalomért, ha a jogsértést a tudomására hozzák. Vagyis elég a moderátorok között elsikkadó, illetve az üzemeltető valamelyik nyilvános emailjére küldött és elkeveredett felszólítás - hiszen a hozzászólások és a témák miatt lehetetlen kezelni minden észrevételt - és ettől kezdve a fórum üzemeltetője úgy felel a közzétett hozzászólásért, mintha ő jelentette volna meg. A jelenlegi joggyakorlat szerint személyiségi jogot sértő tartalom, ami lehet nem bizonyítható tényállítás vagy erőteljesebb becsületsértő megjegyzés, akár több millió forintos nem vagyoni kártérítésre adhat alapot, amit szinte biankó csekként lehet beváltani a bíróságon. Elég búbánatos képpel ott ülni és hozni néhány ismerőst tanúnak, és a tárhelyet biztosító szolgáltatónak gyakorlatilag esélye sincs a valóság bizonyítására, hiszen legtöbbször fogalma sincs, ki tette közzé a jogsértő tartalmat, és akkor sincs sokkal kedvezőbb pozícióban, ha a kilétéről legálisan tudomást szerez.

A blogok megjelenésével a fórum mint nyilvános kommunikációs felület elkezdett divatjamúlttá, elavulttá válni, de a szisztéma lényegében ugyanaz. A blogszolgáltatás üzemeltetője ingyenes tárhelyet biztosít anonim regisztráció alapján a felhasználónak, aki akár tematikus, akár spontán internetes naplót vezethet a szolgáltatás segítségével, és a blogtulajdonos bejegyzéséhez elvileg bárki szabadon hozzászólhat. Elvileg csak a blogtulajdonosnak és az üzemeltető szolgáltatónak adódik lehetősége a jogsértő, gyalázkodó hozzászólások eltávolítására, és mivel a szolgáltatás a már említett e kereskedelmi törvény hatálya alá tartozik, előzetes moderációra semmilyen jogszabály nem kötelez senkit, csak ha eltávolítási kérelem ellenére fennmarad a jogsértő tartalom. Ezért az üzemeltetők úgy alakítják ki a felhasználói feltételeiket, hogy ezek a kérelmek ne csak a bloggazdához, hanem az üzemeltetetőhöz is eljussanak, aki jogosult a bloggazda tiltakozása ellenére is hozzászólást eltávolítani, de akár az adott blog egészét is elérhetetlenné tenni. Ezt a protokollt a jelenlegi bírói gyakorlat eddig akceptálta is, az ítéletek mentesítik az üzemeltetőt a felelősség alól a sértő tartalomért, amennyiben azt elvárható időben, a kérelemnek eleget téve eltávolítja. Az elvárható időbe belefér akár egy többnapos vizsgálat is az üzemeltető részéről, amennyiben meg kíván bizonyosodni a kérelem jogosságáról: például nem látja kellően bizonyítottnak, hogy valóban a jogtulajdonos kéri-e egy szerzői jogot sértő tartalom eltávolítását, és további adatokat kér a kérelmezőtől jogosultságának igazolására.

A blogszféra vitathatatlan hatással bír a modern újságírásra, szabadúszó újságírók, politikai elemzők, lelkes amatőrök gyorsan rákaptak a blogolás ízére, és sokszor az így feltűnt publicisták tehetségesebben mozdulnak rá egy témára, mint a főállásban foglalkoztatott társaik. Nagyobb internetes hírportálok rájöttek, hogy botorság lenne ezeket a tartalmakat elsikkadni hagyni, ezért bevett gyakorlattá vált, hogy a szerkesztett, saját gyártású tartalmak mellé a címlapon közzétesznek felhasználói tartalmat is, ajánlóval ellátva. És mivel a hozzászólásokat lehetővé tévő informatikai modul adott volt, így megszokottá vált a hozzászólások lehetővé tétele a saját gyártású cikkekhez is. Így a felhasználói és szerkesztett tartalom menthetetlenül összegabalyodott, ezek jogi elhatárolása egyre nehézkesebbé vált.

A fórumokon, blogokon, cikkek alatt megjelenő hozzászólásokra ugyan nem vonatkozik egyértelműen az e-kereskedelmi törvény, mert magánjellegű közlésnek minősíti, de az üzemeltető szerepét nem definiálja jogszabály, így eddig a jogalkalmazók tárhelyszolgáltatónak minősítették őket. Az elhatárolás nehézségei miatt viszont a néhány bírósági ítélet meghökkentő szűkítéseket tartalmaz. Amíg a fórum vagy a blogszolgáltatás csak önmagában üzemel, addig a bírósági joggyakorlat - jelen állás szerint - elismeri a szolgáltató mentesülését, ha eleget tesz az e-kereskedelmi törvény előírásainak, vagyis előzetes moderációra továbbra sem köteles. Viszont abban az esetben, amikor a legapróbb jel is utal a felhasználói és a szerkesztett tartalmak összemosódására - ez lehet cikkekhez kapcsolódó fórum vagy hírportál címlapjára kiszerkesztett, felhasználói blogbejegyzés és az ezekhez fűzött hozzászólások, és nem utolsósorban egy szerkesztőség által gyártott cikkhez fűzött külső hozzászólás -, attól kezdve nem mentesül sem az üzemeltető, sem a kiadó a külső tartalomért, hiába nem volt rá semmilyen hatással. A felelősséget kimondó ítéletek többé-kevésbé azonos vonalvezetést követő indoklásai szerint a szerkesztett cikkhez fűzött hozzászólás - és a címlapra kiszerkesztett blog is cikknek minősül - valójában olvasói levél, és annak tartalmáért a szerkesztőség (jelenlegi szabályok szerint a kiadó) felelősséggel tartozik, és „nincs elzárva olyan technikai eszköz beiktatása elől, amely segítségével a beírások tényleges kontrollálását már a megjelenés előtt biztosítani tudják".

Tehát a kommentekre, olvasói bejegyzésekre nem az új médiaszabályozás jelent veszélyt, hanem az e-kereskedelmi törvény alkalmazását szűkítő bírói gyakorlat, amelynek jelei jóval korábban érzékelhetőek voltak a sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi perekben, csak ez a veszély most tudatosult az érintett szerkesztőségek, szolgáltatók egy részében. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a rendszerrel jelenleg többféleképpen vissza lehet érni, hiszen bárki generálhat magára nézve is jogsértő tartalmat, hogy később peresítse.
Azt, hogy a párhuzamos szankciókkal is operálható új szabályrendszer a kommentek tartalmára vonatkozó felelősséget miként kezeli, az első, a tárgyhoz kapcsolódó közigazgatási bírói ítéletek fogják majd kimondani.