Az alábbi történet hűen illusztrálja, hogyan csapódik le a gyakorlatban egy alapvetően jó szándékú, a gondnokoltak jogait védő jogszabály.

Kedves Zugi!

Bocsi ha hossszúra sikeredett a téma de ha elovasod Te ismegérted, hogy ezt nem nagyon lehetne rövidebben leírni.

Üdvözlet mindenkinek akik ezen a blogon elmondják nyűgjüket bajukat a magyar jogrendszerrel kapcsolatban. A közigazgatásunk mint a jogrendszer része igen beteg, túlburjánzott, lassan eltarthatatlan az adófizetőknek. Az új kormányunk is hozzá akar nyúlni, létszám leépítéssel, a közszolgálati munkavállalókat nagyobb kiszolgáltatásnak, egyszerűbb elbocsátásnak kitéve. Csakhogy a lovat nem a farkánál fogva szokás felkantározni. A probléma gyökerével az elburjánzottt adminisztrációval, bürokratizmussal, az értelmetlen túlbonyolított szabályozással nem hallom, hogy foglalkoznának, pedig itt kellene kezdeni a változtatást.  A jelenlegi közigazgatási létszám ahhoz a hihetetlenül bürokratikus túlbonyolított rendszerhez igazodik ami itt kialakult. Egy egyszerűnek tűnő ügy is olyan bonyolulttá tehető, hogy aki nem ismeri az ehhez kapcsolódó kialakult ügymenetet beleőszül mire a végére jár. Hadd próbáljak illusztrálni egy „egyszerű” gyámhatósági ügymenettel. A gyámügyi eljárások egyik legegyszerűbb fajtájával.

Amiről írok az a szabályos és törvényes ügymenet, persze van ahol bizonyos lépcsőket kikerülnek az egyszerűsítés miatt, de az nem jogszerű.

Az intézményben élő gondnokolt rájön arra, hogy neki feltétlenül szüksége van egy fából készült rézfánfütyülőre, merthogy az milyen jó lenne neki, meg különben is neki van 2.000.000 Ft-ja a gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvében és a szerkentyű csak 3000 Ft-ba kerül. A gondozójának elmondja, aki megállapítja, hogy tényleg milyen jó lenne. Jelez az intézmény vezetőségének, akik szintén megvizsgálják és ők is úgy látják, hogy tényleg kellene. Nosza írnak is a gondnoknak egy levelet.

 A gondnok kimegy az intézménybe, körbejárja az ügyet, beszél a kezelőorvosával, a mentálhigiéniás szakemberrel. Kéri a gondnokolt kezelőorvosát, hogy ugyan adjon már véleményt róla, hogy tényleg olyan jó lenne e a fából készült rézfánfütyülő? Az orvos leírja, hogy hú tényleg kell, merthogy fejleszti, meg jót tesz a lelki állapotának stb. A gondnok ekkor már dörzsölt és tudja, hogy a gyámhivatal úgyis fog kérni valamilyen szakvéleményszerűséget, és az ügymenet meggyorsítása érdekében ezt előre megkéri. Megelőzendő a gyámhivatalt beszerez legalább két árajánlatot a 3000 Ft-os tételhez. Kérelmet ír a gyámhatóságnak, részletesen indokolva, szakvéleményt, árajánlatokat csatolva. Eddig mindenki hozzáállása pozitív, ezért ez megvan egy hét alatt.

 A gyámhivatal hoz egy 4 oldalas határozatot, amiben a lényeg max. 3 sorban van leírva, a többi töltelékszöveg, meg általános maszlag, és  engedélyezi a 3000 Ft felhasználást a gyámhatósági betétkönyvből számadási kötelezettség mellett. Természetesen lehetőleg az ügyintézésre szabott határidő utolsó napjaiban. Térti vevényesen elküldi az érdekelteknek, a gondnoknak, a gondnokoltnak, az intézménynek, a betétet kezelő banknak. Eddig már eltelt 5-6 hét.

Happy, mehetünk a bankba a pénzért! Frászt, ez még nem jogerős erre a bank nem ad ki pénzt a betétből. Fellebbezési jogról előre nem mondunk le, mert a hivatal hülyeségeit ismerve józan ember ilyenről nem mond le. Eltelik a 15 napos fellebbezési határidő plusz néhány nap postai átfutási idő, ez újabb három hét.

A gyámhivatal a jogerősítést nem 3 soros záradékkal jogerősíti hanem a 4 oldalas határozat egy  JOGERŐS felülbélyegzéssel ellátott példányát küldi meg az érintetteknek, mert az ügyintézőnek ez kevesebb munkájába kerül mintha záradékolná.  Hurrrááááá jogerős! Megy a gondnok felveszi a pénzt, elmegy megveszi a fából készült rézfánfütyülőt, de viszi magával az otthon mentálhigiéniás szakemberét merthogy ehhez szakértelem kell, kiviszi az otthonba, leltárba veteti, elmegy a bankba visszafizeti a betétkönyvbe a megmaradt 5 forintot mert a fából készült rézfánfütyülő csak 2995 Ft-ba került. Ez csak egy nap!

A gondnok elkészíti a számadását, csatolja a számlát, a leltárpapírt, a banki bizonylatokat, elpostázza a gyámhivatalnak. Eltelik az ügyintézési határidő, az utolsó napján megszületik a számadást elfogadó újabb 4 oldalas határozat, amiben a lényeg megint leírható 2 sorban merthogy szabályos a számadás. Nincs vége a dolognak, mert ezt térti vevényesen megküldik a fent már felsorolt érdekelteknek. Újabb 3 hét mire ez is jogerőre emelkedik, újabb most már jogerősített példányokban kiküldve hogy bizony tényleg helyes volt a számadás.

Higgyétek el, hogy a lehető legrövidebben próbáltam leírni ezt az ügymenetet, kihagyva sok sok de elkerülhetetlen részletkérdést, amik tovább tudják borzolni az ember idegeit.

 Ha utánaszámoltok, ez a jelentéktelen ügy majd 3 hónapot vett igénybe, minimum  8-10 embert foglalkoztatott jónéhány munkaórában, és a szerény számításaim szerint az, hogy a gondnokolt a saját pénzéből egy ilyen jelentéktelen összeget felhasználhasson, nekünk adófizetőknek kb. minimum 80.000 forintunkba került. A rendelkezésemre álló adatok alapján országos szinten évente több tízezer ilyen ügy van,  közelebb a százezerhez!!! De ha csak tízezer az is 800.000.000 Ft azaz nyolcszázmillió!!!!!! Ha igaz amit írok  - IGAZ – akkor csak ez a jelentéktelen ügymenetféleség nekünk adófizetőknek hozzávetőlegesen 40-80 milliárd forintunkba került éves szinten.

TÉNYLEG CSAK ÍGY LEHET CSINÁLNI???!!!

Azért erről írok, mert ezt ismerem közelebbről. Te jó isten mi lehet a közigazgatás más területein?!
Konklúzió részemről – eszement jogalkotóink vannak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan működik a való világ.  Az egész eljárásból szinte kirobban az az alapvetés, hogy mindenki a gondnokolt pénzére utazik és a hatóságok azok akik megvédik a gondnokolt érdekeit. Olyan eljárásban amikor a gyámügyes aki határozatot hozta a legtöbb esetben soha nem látta a gondnokoltat, fogalma sincs arról mi az a fából készült rézfánfütyülő és mire való, ő csak a papírokat látta amik az ő seggét hivatottak védeni.