Pont az alábbi helyzet kezelésére találták ki az eltartási és az örökösödési szerződés intézményét. Vagy a végrendeletet.

Kedves Zugügyvéd,

Anyám meghalt jó ideje, s örököltem a lakás felének a felét, mivel van egy testvérem is. Így a még élő apámé a fele, öcsémé a negyede és enyém szintén negyed rész.

A gondom az, hogy apám nagyon beteg, emiatt én vele lakom, ezen kívül fizetem a gyógyszerét, kajáját és szinte mindent, mert a minimális nyugdíja nem elég szinte semmire sem, különösen nem a 2,5 szobás panellakás fűtésére. Az öcsém közölte, hogy ő semmiben se támogat, mert nem is itt lakik, nem is érdekli apám. Hát igen, inkább elköltözött albérletbe (persze ki nem jelentkezett), minthogy bármi köze is legyen mindehhez. Mivel a lakás eléggé lepusztult az idők során, szeretném felújítani, hogy élhetőbb legyen.

A probléma az, hogy bár nem érdekli apám, az esetleges halálakor már fogja annyira, hogy igényt tart majd a jogilag neki járó lakásrészre is. Azonban ha már ő így áll hozzá, úgy érzem, nem teljesen korrekt az, hogy csak markát tartja. Különösen akkor nem, ha lassacskán egy kisebb vagyont ráköltök a lakásra. A végrendelet nem megoldás, mert egyrészt megtámadható, másrészt apám viszont ennek ellenére szereti az öcsémet, így nem menne bele. Emiatt eltartási szerződés se jó, sőt nem is tudom, családtagnál lehetne-e ilyen. Úgy tudom, van olyasmi, mint egy gyerek esetében tartásdíj, de perelni nem akarok, nem biztos, hogy apám idegeinek jót tenne, ha megtudná. Így egyedül az a lehetőség marad, hogy felkészülök a későbbiekre.

A fentiek fényében mik a kilátásaim? Mindenképp viszi a felét? S nem számít, ha közben a felújítást én végzem? Akkor felszedhető járólapot és kiszerelhető konyhabútort vegyek, ha később mégis mennem kéne innen?

Köszönöm a válaszod,
Péter