Sokan nem is tudják milyen nehéz a külföldi házastárstól elválni. Íme egy elrettentő történet a nem mindennapi bírósági procedúráról.

Tisztelt Zugügyvéd!

 

Egy talán mindennapos, de igen bosszantó ügyben szeretnék tanácsot vagy segítséget kérni a kedves olvasóktól!

Esetünk egy sima, egyszerű válásnak indult, csupán azzal a kis bonyodalommal, hogy az ex férjem orosz állampolgár. Ez nem okozott különösebb nehézséget az esküvőn,  nem gondoltuk hogy a válást ennyire megnehezíti....

2oo8 októberében adtam be a válási papírokat a Fonyódi bíróságra. Gondoltuk nem lehet túl hosszú idő, hisz' mindketten el akarunk válni, nincs közös vagyonunk, nincs gyerekünk, nem igazán van miről tárgyalni, csak egyszerűen új életet akarunk kezdeni, ki-ki a maga útján... Számítottam arra, hogy a tény miszerint az ex-em nem tud személyesen megjelenni a tárgyaláson (mivel visszaköltözött Oroszországba és ott dolgozik) okoz majd egy kis bonyodalmat, de bíztam benne hogy a mai világban ez már nem olyan szokatlan.....  Az első szívrohamot akkor kaptam mikor mondták, hogy az első tárgyalást leghamarabb fél év múlva tudják kitűzni, mivel az ex férjem külföldi álampolgár. Fordítás, postázás, stb...

 

Ez még nem is olyan nagy baj, gondoltam érthető hiszen mégis csak messze van Oroszország... A volt férjem írt is egy szép levelet a bíróságnak, melyben elmondta hogy nem tud személyesen megjelenni a tárgyaláson mivel külföldön él, de el akar válni..stb. stb.

Elérkezett a várva vért nap, 2oo9. május 12. a tárgyalás.... Mivel a volt férjem nem volt jelen ( ahogy azt már levelében is tudatta a tisztelt bírósággal), meghallgatták az édesanyámat és a nővéremet mint tanúkat. A bíró  végül közölte, hogy mivel a minisztérium nem küldte meg a hivatalos visszaigazoló szelvényt Oroszországból, ami igazolja hogy a volt férjem hivatalosan átvette az idézést, nem tud elválasztani minket. De ír egy levelet a minisztériumnak, és megkéri ezt az igazoló iratot...  Kérdezem én, mire vártunk fél évet ha még csak most kéri ki az iratot.... Arról nem is beszélve, hogy ez az irat, mint később megtudtam bárhol lehet valahol az orosz minisztérium, a magyar minisztérium, a fonyódi bíróság és a nemzetközi postaszolgálat között... Kezdett a helyzet nyugtalanító lenni, főleg miután azt is közölték, hogy nincs sok remény arra hogy megtalálják ezt a kincset érő kis papírt, szóval a válás életünk végéig is elhúzódhat... Nagyszerű...

 

Beszéltünk egy ügyvéd ismerősünkkel, és azt tanácsolta, hogy írjon az ex-em egy levelet a bíróságnak, melyben kijelenti hogy hivatalosan átvette az idézést, és tudomása van a tárgyalásokról, még mindíg nem tud megjelenni személyesen, de el akar válni, stb. és hitelesítse ezt a levelet a magyar konzulátuson. Ez megoldja a problémát. A volt férjem megírta a levelet (érdekes módon nekünk egy hét alatt megérkezett a posta....). Bevittem a bíróságra hogy haladjon a dolog, de ez a levél sem volt elég.

Az érintett fél akaratát, szándékát és kijelentését semmibe véve ragaszkodnak ahhoz a bizonyos elveszett papírhoz, mindamellett hogy a bíróság maga reménytelennek tartja annak megtalálását...

Amit javasolnak, hogy ha már nagyon hosszú ideje nem találják azt a bizonyos papírt, akkor lehet mégegyszer beadni a válást (még szerencse hogy ennek a fordítási és postázási költsége a bíróságot terheli, ami esetünkbn közel hetvenezer forint, és ismételgetni csak kidobott pénz lenne az ablakon), és akkor kezdődik a fél év, és az egész história előlről, egészen a kis visszaigazoló papír kereséséig... ja, mert amíg nincs meg a kis papír  addig újabb tárgyalást sem tudnak kitűzni....És az ügy a mai napig így áll.....

 

Nem igazán értem.... nem egy bonyolult bűncselekményről van szó, még csak vita sincs a felek között. Minden igazolva van, csak a házaságunkat akarjuk felbontani, ha lehet minél hamarabb.
Mindketten új életet szeretnénk kezdeni, mindkettőnknek új kapcsolata van, én szeretnék újra férjhez menni és élni az életemet...Mi az akadály??? Egy valahol elveszett papírfecni...?
Meddig van joga a bíróságnak két embert, akaratuk ellenére házasságban tartani? Mikor csap át ez a dolog a szabad akarat korlátozásába?
Kérdezem a kedves olvasókat, mit javasolnak egy ilyen már- már nevetséges esetben?