A Zugügyvéd lehozza az alábbi kacifántos történetet. Jogi megoldást valószínű a kollégák sem tudnak adni az információk alapján,  egy jó családjogász ügyvéd mindenképp javallott.

Sziasztok!

Egy 29 éves - nevezzem így magam - potencionális új apuka vagyok.
Tavaly év elején megismerkedtem egy nővel, akiről aztán kiderült hogy férje és két kisfia van. Szép lassan egymásba habarodtunk - de csak azért kaptam zöld utat, mert időközben megismerhettem a nő zilált házasságát is. Apucit a hobbyján kívül sem neje, sem két gyermeke nem érdekelte; kisebbik fiuk súlyos betegségének (májátültetésre vár) megoldásában is passzív maradt.

Egyre többet találkoztam anyucival és a kicsikkel, majd hosszas mérlegelés és megbeszélés után összeköltöztünk. Erre egyetlen megoldás volt: míg apuka újfent hobbyjának hódolt az ország másik felében, párom minden ingóságát és a tökösöket felpakolva egyik napról a másikra már nálam lakott.

A magára maradt férj össze-vissza kapkodva próbálta visszakapni családját: rendőrség, fenyegetőzések, aztán szerelmes sms-ek, majd újra pocskondiázások, sárdobálás.
Jó pár hónap kellett míg belátta a régi, kényelmes életének vége. Mi közben kialakítottunk egy szoros közösséget, amolyan valódi család lettünk.

Gyerkőcöket háziorvoshoz, óvodába írattuk, és készülni kezdtünk a váló-, és gyermekelhelyezési perre, melyet apuci elindított a bíróságon.

Fogalmam nem volt, mit fogok illetve fogunk átélni a következő hónapokban.
Az még csak nevetséges volt hogy a lakóhelyünkbe kötöttek bele fogadott ügyvédjével (a VIII. kerületben élünk, bár a frekventáltabb részén - mégis az volt a bajuk hogy itt lecsúszott emberek veszik körbe a gyermekeket), de az már gusztustalan lépésük volt, hogy páromat feljelentették a rendőrségen miszerint anyuci a régi otthonukban többször is orálisan kényeztette a 3, és 4 éves fiúkat. Természetesen a gyermekvédelem bizonyítékok hiányában megszűntettette az bűnügyi eljárást.

Azóta is folyik a per, én és párom olyan rágalmakat kaptunk már, hogy Ali baba és a negyven rabló összességében hozzánk képest ma született bárányok vagy legalábbis ipari tanulók.
Ezalatt persze elkészültek a számunkra kedvező szociális tanulmányok is, szembeállva felperes (apu) vagy negyven tanújával, akik azon kívül hogy majdnem mind a rokonságukból kerültek ki, olyan vallomást tettek melyet mintha egy és ugyanazon lapról tanultak volna be mind..

Bár párom már kezdi megszokni az elviselnie kötelező megaláztatást, én múlt hónap elején agorafóbiás pánikbeteg lettem.

Nehéz volt, de mindent elkövettünk hogy a gyerekek ennek ne lássák kárát - mind érzelmileg, mind anyagilag megkapják ugyanazt a törődést és szeretetet mint eddig. Annyi változott, hogy míg én gyógyulok (az orvosok szerint max. 1-2 hónap, amúgy csak gyógyszereket szedek, de már sokat javultam), párom ment el dolgozni én pedig bevállaltam a házimunkákat.
Felperesék most ebbe kívánnak belekötni, mert szerintük mivel gyakorlatilag pszichiátriai kezelt vagyok, így nem lehetek alkalmas a gyereknevelésre. Hangsúlyozom, nem vagyok ön-, vagy közveszélyes, sem pedig beszámíthatatlan - aki ismeri ezt a betegséget, tudja miről van szó.

Kérdésem annyi volna, hogy állapotom a perben hozhat-e számunkra kedvezőtlen eredményt, azaz apa megkaphatja-e ez miatt a gyerekeket?