A diplomás felperes megsértődik az ítéleten, sajátos módon felpiszkálja a bírókat, akik még sajátosabb bosszút állnak az elégedetlenkedő felperesen.
Tisztelt Zugügyvéd!
Cikkem a „Bírói műhiba – büntetlenül” c. írás folytatása, de nem azzal végződik, hogy a „gonosz” bíró elnyeri büntetését, ellenkezőleg: ebben is felperes nyeri el büntetését...
Ezúttal azért, mert nem hagyta szó nélkül az előző cikkemben leírt ítéletet, amely 6 évi per után olyan bírói állításra épült, amit finoman iratellenesnek, magyarán ordító hazugságnak lehet nevezni. Az ügy részletei ügyszámokkal és kommentekkel:2009. április 3-án, 10 órakor a Fővárosi Bíróság tárgyalótermében kihirdetett ítélet után, alperes ügyvédje és alperesi beavatkozó azonnal elhagyták a tárgyalótermet, majd valamivel lassabban felperes ügyvédje is. A 3 tagú bírói tanács, mint aki jólvégezte dolgát, pakolgatta az iratait. Felperes 13 évvel ezelőtt – 18 évesen – örökségből tett szert erre a 34 nm-es alagsori lakásra. Akkor még otthon lakott. Az utóbbi 6 évben albérletben tengődik barátnőjével, és várja, hogy Társasházat ítélet kötelezze a közös tulajdonú hibás csatornavezeték kijavítására. A mostani ítélet kivégezte a reményeit. A bíró kinyilatkoztatta, hogy a Társasház alapvezetéke jó, és ezzel vége, nincs tovább. Nincs mire várni. Fölösleges volt a sok bizonyíték , sok szakvélemény és a rengeteg pénz. Újabb adósság következik, és a szomszédok ürüléke marad a lakásában. Nem az számít, hogy mi a tény (a csatorna rossz), hanem az, hogy mit állít a bíró (a csatorna jó).
Felperes anyja, aki közönségként végighallgatta a tárgyalást, felállt, odament a pulpitushoz, és megkérdezte T-né K. J. tanácselnököt: „Ezt miért csinálták?” Választ nem kapott rá. Folytatta: „13 éve várjuk, hogy a Társasház átépítse az alapvezetéket, 13 évig szóba sem álltak velünk. Még a csatorna hibáját sem ismerték el. Ezért indítottunk pert. Sokszorosan bebizonyítottuk, hogy a közös csatorna rossz, erre Maguk kijelentik, hogy jó. Magukat kellene beköltöztetni abba a lakásba, és magukkal felmosatni a Társasház bokáig érő ürülékét.” T-né K. J. tanácselnök: „Tessék elhagyni a termet!” Felperes – közel két méter magas vékony fiatalember – felül a felperesi asztalra, keresztbe fonja a karját, és ezt mondja: „Addig nem megyek el, amíg nem válaszol Anyám kérdésére.” Anyja felül mellé az asztalra: „Én sem.” Az előterjesztő bíró, G. A., a felperesi asztalhoz lép: „Azonnal hagyják el a termet!” Felperes anyja: „Menyit kaptak ezért?” G. A. elsápad. Nincs válasz. Felperes anyja folytatja: „Mocskos korrupt banda.” A 3 tagú tanács ez alatt az ajtóhoz ér, ahonnan erre a kijelentésre T-né K.J. visszafordul. Felperes anyja a tanácselnök T-né K.J-hoz: „Van Magának gyereke?” Nincs válasz. „Megcsinálná a saját gyerekével is, amit az én gyerekemmel megtett?” Bíróság elhagyja a termet.
Felperes és anyja leugranak az asztalról, felperes anyja odamegy a pulpitushoz, és dühében végigsöpör rajta. Ők is elhagyják a termet. Utolérik ügyvédjüket, aki annyira csalódott, hogy alig tud megszólalni. Kb. 10 percig beszélgetnek a felülvizsgálat lehetőségéről. Amikor ki akarnak lépni a kapun, kiderül, hogy felperes izgalmában nem találja belépőjét. Hosszasan keresik együtt, kiforgatják zsebeiket – nincs (később otthon felperes megtalálja zakója belső zsebében, a palmtopja mellett és odaadja a házkutató rendőröknek). Az őrök rálegyintenek: „Hagyja! Menjenek csak!” Kb. 10.20-kor elhagyják az épületet.
Felperes is, anyja is egyetemi oktatók. Aznap szerencsére nincs órájuk, mert aligha tudnának most munkájukra koncentrálni. Felperes barátnője közeli munkahelyére megy. Anyja, aki aggódik érte, elkíséri. Majd a Nyugatinál felül egy metróra, és hazamegy.
Alig 10 perccel később felperes anyjának lakásán megjelenik három fiatal rendőr – házkutatási paranccsal. Egy Panasonic magnót keresnek rajta, ami állítólag 10–11 óra között eltűnt a tárgyalóteremből. T-né K.J. 20.000 Ft fölötti értékű lopást jelentett ismeretlen tettes ellen, de felperest gyanúsítja. Felperes anyja nem tud magnóról, csodálkozik, azt hiszi, ma már diktafont használnak, de készséggel hozzájárul a lakás átvizsgálásához. Mobiltelefonját elkérik, szétszedik, átmenetileg elkobozzák. Magnót nem találnak. Felperes anyját szomszédai szeme láttára beültetik az autóba, majd beszállítják az V. Ker-i Rendőrkapitányságra. Egyébként udvariasak, csak a dolgukat végzik. Épp nincs ráérő nyomozó, ezért rabosítják. A fogdában, ahol nem volt WC, az ivókút nem működött, és semmi nem lehetett nála, még olvasnivaló sem, az idő nagy részében, azaz 4-5 óra hosszat, egyedül ült, kivéve az utolsó 10 percet, amelyet egy ruhatolvaj hölgy társaságában tölthetett. Kihallgatják, végül este 8-ra hazaér.
Kisebbik fia, akit nem értesíthetett hirtelen és váratlan letartóztatásáról, magán kívül van az ijedtségtől, nem tudja, hová tűnt el anyja, majd a bátyja. Közben ugyanis felperest is elhurcolták vidéki albérletéből , egy megelőző – és szintén eredménytelen – házkutatást követően. Erről a barátnő számol be ijedten telefonon felperes öccsének és anyjának. Felperes éjféltájt ér haza vidéki albérletébe. Telefonon elmondja anyjának, hogy egy magnót kerestek rajta is. Magnóra ő sem emlékezett, de arra igen, hogy a tárgyalás alatt valami kattogott. Felperes szerint ami kattog, az nem lehet 20.000 Ft, ráadásul a fényképen bemutatott tárgy muzeális darab, neki 4 éves korában volt ilyen, ma már legfeljebb bolhapiacon kapható a jelentett érték töredékéért, és a mérete legalább negyed íróasztalnyi, hogyan vihették volna ki az épületből észrevétlenül, amikor nem is volt náluk táska? Aznap egyiküknek sem volt órája, nem kellett munkába menniük, nem volt szükség táskára: Anyjánál csak kulcs és mobiltelefon volt a kabátzsebben, felperesen pedig egy szál zakó, külső zsebben ugyanaz, belső zsebben még egy palmtop, erre a bírák is jól emlékezhetnek, ugyanis azt zsebből vette elő, nem táskából, amikor szót kért (és - nem könnyen, ld. jkv. - kapott). Ráadásul a kapunál kiforgatták a zsebeiket a belépő miatt. Alighanem a feljelentő rossz tréfát űzött a nyomozókkal, magyarán csúnyán félrevezette őket.
A motiváció sem világos: Mi célból lopott volna el két egyetemi oktató (felperes tanársegéd, anyja másutt professzor, azaz a Magyar Köztársaság elnöke által kinevezett egyetemi tanár és nem útszéli tolvaj)egy idejétmúlt technikai eszközt? Hogy értékesítéséből fedezzék azt a mintegy fél millió forintnyi perköltséget, amellyel a bíróság önkényesen sújtotta őket? A csatorna átépítésére nem költhetik, ugye, mert az a Bíróság szerint jó, azt a Társasháznak nem kell, felperesnek pedig továbbra sem szabad megcsináltatni. A feljelentő tanácselnök elhallgatta a nyomozóhatóságok elől azt a tényt is, hogy kb. 1 órán át nyitva és őrizetlenül hagyta a termet (a következő tárgyalás 11 órára volt kitűzve), tehát ha tényleg történt lopás (mondjuk, éppen arra tévedt egy kleptomán régiségkereskedő), akkor azért elsősorban T-né K. J. és tanácsa a felelős.
Az utolsó 100 komment: