Az alábbi bejegyzés a magánnyugdíj-pénztárban maradás egyfajta jogi vetületét taglalja. A Zugügyvéd a felvetést társadalmi vitára bocsátja.
Kedves Zugügyvéd!
A magánnyugdíj-pénztárban való maradást szeretném felvetni ezen a fórumon, természetesen kizárólag jogi szempontból. Magával a jogszabállyal, annak esetleges alkotmányossági kérdéseivel nem foglalkoznék; azt tekintsük adott körülménynek! Az én minősítésemtől is kéretik eltekinteni. Tudom, hogy antiszolidáris, liberálbolsevista burzsoá vagyok, aki ki szeretné írni magát a társadalomból.
Tehát.
Jogi iratok (pl. szerződés) alapból semmisnek minősülnek, ha azokat bizonyíthatóan kényszerítés hatására írta alá valamelyik fél. Matolcsy ez irányú esetleges személyes büntetőjogi felelősségébe most nem belemenve, az ugye jogi szempontból is egyértelmű, hogy itt kényszerítésről, vagy zsarolásról van szó? Akkor ugyebár a magánpénztárban maradásról tett nyilatkozat is semmisnek számít?
Úgy általában a közjegyző előtt tett nyilatkozat eléggé hitelesnek tekinthető jogi szempontból. Különös tekintettel azokra az esetekre, amikor valamilyen akadályoztatás áll fenn egy személyes megjelenés és nyilatkozat esetében. Mi van akkor, ha valaki a magánpénztárban való maradásról közjegyző előtt nyilatkozik, és ezt levélben küldi el az (állami) Nyugdíjpénztárnak? A jogszabályban megfogalmazott "kizárólag személyesen van lehetőség" felülbírálja a közjegyzői hitelesítést? Ld. még továbbá a mindenhol máshol elfogadott (közjegyző előtt tett) meghatalmazást.
Aztán: Ha a Nyufig a rendelkezésre álló meglehetősen szűk időszak végéig nem képes kinyögni, hogy valakinek megvan-e már a nyugdíjjogosultsága (20 évnyi munkaviszony), és az illető emiatt hibás döntést hoz, perelhető-e a Nyufig az így okozott kárért?
Üdvözlettel:
BP
Utolsó kommentek