Az alábbi - egy civil jogvédő szervezet által megfogalmazott - levél sok érvényes megállapítást tartalmaz a bíróságok működésével kapcsolatban, de ez, hogy a Zugügyvéd közzé teszi, közel sem jelenti azt, hogy a tartalmával egyet ért. Kíváncsi, hogy egy ilyen levéllel el lehet-e egyáltalán valamit érni.
Dr. Sólyom László úr részéreTisztelt Elnök Úr!
Engedje meg, hogy tájékoztassuk Önt az alábbiakról.
Egyes fővárosi székhelyű polgári és munkajogi bíróságok (a továbbiakban: bíróság) előtt 2008-2009-ben folyamatban lévő, véletlenszerűen választott 100 peres eljárás adatai alapján végzett értékelés a következő kutatási eredményeket hozta:
- a bíróság törvényes és alkotmányos működését akadályozó jelenségekre vonatkozó egyöntetű és súlyos jelek mutatkoznak,
- diszfunkcionális működés tapasztalható, a hatalmi ág önérdek-érvényesítése az alapfunkciót (ítélkezés) fenyegeti;
- jelek mutatkoznak arra vonatkozóan, hogy a jogállam és a piacgazdaság kialakulásának késleltetése szembe tűnő ezen hatalmi ágban, a szervezet a rendszerváltás ellenére a pártállami mentalitást és párt támogatást, ezáltal a volt állampárti párt elit hatalmát igyekszik megtartani.
Javaslatunk a fentiek tükrében: egy nagyobb adatbázist felölelő, reprezentatív felmérést lenne célszerű végezni és a szükséges intézkedéseket az alapján meghatározni.
Az általunk észlelt jelenségek az alábbiak:a)
Elhúzódó perek
Birtokunkban van az Európai Emberi Jogi Bíróság 2009. december hónapban kelt levele, mely alapján tényként kezelhető, hogy a Magyar Állam Kormánya részére 8 esetről történt értesítés 2009-ben az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt második szekcióban intézkedés alatt álló kártérítési igények vonatkozásában, és valamennyi esetben jelentős, 6-15 évig terjedő perintézési időtartamot említenek azzal, hogy a magyar bíróság elé terjesztett polgári jogi igény elbírálása még egyik esetben sem történt meg (az ügyek folyamatban vannak).
A jelentős elhúzódások okaként a bíróság mulasztása felmerül.
Erre mutat az, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság a Magyar Kormány felelősségét jelentős számú esetben már megállapította a bíróság honlapján közzétett esetek adatai ezt mutatják), és a birtokunkban lévő eset iratai alapján is megállapítható a bíróságok mulasztása, hiszen 6400 EUR kártérítés megfizetésének javaslatával hívta fel a bíróság a Magyar Állam Kormányát a peren kívüli megegyezésre.
Egyszerű megítélésű ügyek, melyek a felek egzisztenciális, ill. lakhatási viszonyait érintik (pl. birtokháborítás, jogellenes munkaviszony megszüntetés) is bonyolódó évekig elhúzódó eljárássá alakulnak.
Ennek oka kettős:
1. a bírák egy része az ítélkezési tevékenységen kívül más, egyéni haszonszerzési céllal végzett tevékenységre koncentrál;
2. nem megfelelő a tárgyalás és tárgyalás előkészítésének alábbi gyakorlata.
A bírák a beadványok kezelése során a tűzoltó munka végzés szerint járnak el, nem végeznek érdemi előkészítést, sem a tárgyalások jelentős része nem érdemi. A bíróságra érkeztetett beadvány ügyintézése nem kezdődik meg ésszerű határidőn belül, mert a bírák minden másnap tárgyalnak, a tárgyalási napok közötti időben pedig jellemző az otthon dolgozás. Az otthon dolgozás nem lehet támogatható formája a szervezeti működésnek, mert a titokvédelem és az iratokba történő betekintés nem valósul meg, mivel a bíró az iratot hazaviszi.
Az „otthon dolgozás” és az iratok hazavitele a bírónak az iratokba történő betekintést más részére is lehetővé teszi, a korrupciós lehetőségeket is erősíti, és azt is, amit már nyilvánosságra került ügyekben bizonyított a nyomozó hatóság, hogy a bíró helyett családtagja végez munkát. Meghallgatott interjú alanyaink szerint például a Fővárosi Bíróság egyik idős tanácselnöke, Mecsér Györgyike helyett élettársa végezte el a tanácselnök munkáját otthon, amit az egyik lakószomszédja is tapasztalt és megerősített a lakóhelyén.
Az általunk meghallgatott bírák és volt bírák interjúiból az derül ki, hogy a minden másnapi tárgyalási nap csak azt teszi lehetővé, hogy a köztes napokon az előző napi jegyzőkönyvezéssel és intézkedéssel (szakértő kirendelés stb.) és a következő napi tárgyalás anyagával kapcsolatos feladatokat ellássa a bíró. A következő napi tárgyalási iratok átfutása során foglalkozik csak az előző tárgyalás óta benyújtott iratokkal, így a két tárgyalás között érdemi intézkedés nem történik. Ennek a rendszernek a következményei:
- az ügyek túlnyomó többségében a bíróság a tárgyalás előkészítését nem végzi el megfelelően, a tárgyalások érdemi előrelépést nem hoznak, folyamatosan egy pontba visszatérő körözés kezdődik, amelynek kezdőpontja, hogy a bíró a benyújtott iratokat nem tanulmányozza előzetesen, a tárgyaláson próbálja megismerni az ügy részleteit; rögzíti a felek nyilatkozatait, majd elhalasztja a tárgyalást.
- 3, sőt 4 tárgyalást követően sem dőlnek el még csak formális jogi kérdések sem, mert a bíró mindig az adott tárgyaláson kezdi újból és újból előlről álláspontjának kialakítását; érdemi jogi kérdések megvitatására, érdemi intézkedésre, bizonyításra pedig általában az 5. tárgyalásig nem kerül sor.
- a Fővárosi Bíróság a fellebbezések beérkezését követő egy év múltára tűz ki tárgyalásokat.
- a Legfelsőbb Bíróságon az érdemi vizsgálat nélküli elutasításos ügyekben is legalább egy évet kellett a feleknek az elbírálásra várni.
Alapvető formál jogi kérdésekben elkövetett tévedés (pl. a keresetlevél aláírása jogosulttól származik-e) hosszú évkig tartó, mindhárom fokot igénybe vevő eljárást eredményez, míg a Legfelsőbb Bíróság által kerül megállapításra , hogy a pert törvényes kereset hiányában meg kellett volna szüntetni. Szakmai színvonal alatti teljesítéssel magyarázható, hogy ezen egyszerű jogkérdésben még a másodfokú tanács sem észlelte a kereset érvénytelenségét, annak hibáját.
Az ítélkezési szünet nem alapult sokáig jogszabályi rendelkezésen, „szokásjog” volt. Szabályozásának alkotmányossága ma is megkérdőjelezhető, hiszen alapvetően ássa alá az ésszerű határidőben történő ítélkezést. Egy ítélkezési szünet kb. hat héttel nyújtja meg az elbírálási eljárást, ami egy évben kétszer, a több éves eljárásokat figyelembe véve, négyszer, nyolcszor, ill. tizenhatszor hat hét késedelmet jelent. Társadalmi funkciója nem indokolható, hiszen más szakmák is rotációs rendszerben adják ki a szabadságot (kivéve az iskolát, ahol a gyermekek érdeke indokolja). A bírák esetében senki más érdeke nem indokolja, ez egyfajta juttatás, aminek aránytalanok a hátrányai a bírák számára juttatott előnnyel szemben.
A bíróság nagyon jelentős perelintézési hátralékkal működik, az esetek túlnyomó többségében nem történik meg ésszerű határidőn belül a keresetek elbírálása.
Az elhúzódások miatt benyújtott kifogás (Pp. 114/A. §) elutasítási aránya nagyon magas és nincs összhangban a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségekkel: a kifogások elbírálása során a bírói szervezet ön-érdekérvényesítése kerül előtérbe. Nem adnak helyt a kifogásnak akkor sem, ha a fenti eljárás bizonyított, mert a késedelmet azon az alapon minősítik ésszerűtlennek, hogy az adott bírósági szervezet (bíró) a fenti bevett gyakorlat szerint, leterheltsége mellett tett-e intézkedést (pl. tárgyalás tartást) vagy sem az adott bíróság tárgyalási rendjében.
A bíróság az ésszerű időn belüli elbírálást az Európai Bíróság gyakorlatától eltérően értelmezi.
A bírák leterheltségére történő hivatkozás alaposságát is részletes vizsgálat alá lenne célszerű venni az alábbi tények ismeretében:
- a bírák egy része, különösen a gazdasági jog terén ítélkezők jelentős időt és energiát fordítanak munkakörükön, az ítélkezésen kívüli tevékenységekre: számos cég alakult arra a tevékenységre, hogy bírákat, közigazgatási tisztségviselőket keressen meg és szerződtessen ún. előadás tartására, amelyeken az „előadásra” befizető cégek képviselői az újonnan hatályba lépő jogszabályok bírák általi értelmezését hallgathatják meg. és ún. személyes konzultáció vagy a közös ebéd alatti „beszélgetés” keretében kerülhetnek kontaktusba a bírákkal. (Feltűnő jelek mutatkoznak, de a mi kutatási tevékenységünk nem terjedt ki arra, hogy a törvény-előkészítés során mennyiben érvényesül az az érdek, hogy rendszeres és gyakori módosításra kerüljenek alapvető törvények, pl. a Gt. annak érdekében, hogy az üzleti élettel kiépített láncolat tagjai – a hatályos szöveget kiadó könyvkiadók, a módosításokat értelmező kézikönyvek szerzői és az előadásra felkért „szakértők” – megfelelő kiegészítő juttatást kapjanak kézhez.)
A kutatásunk során meghallgatott egyik interjú-alany elmondása szerint a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája kijelentette az új Gt. hatálybalépésekor, hogy az előadások szezonja van, ezért az ítélkezési tevékenységet hátra sorolja, mert „most kaszálni kell”. Az előadások miatti elhúzódás a Legfelsőbb Bíróság polgári és gazdasági kollégiumi bíráinál nyomon követhető az iratok alapján, azonban a saját vagyon-gyarapodás nem, mert a vagyon-nyilatkozatok nyilvánossá tétele elmaradt. Az ún. Üvegzseb törvény közzétételre vonatkozó szabályait nem tartják be (például a Legfelsőbb Bíróság és a Fővárosi Bíróság honlapjain nem jelennek meg az adatok).
A gazdasági kollégiumok működnek, bár jogszabályi alapjuk nincs. A gazdasági kollégium tagjainak sorába tartizó bírák és bírósági vezetők sokkal gyakrabban kerültek meghívásra pl. az IIR által szervezett „előadásokra”, és nem ritka, hogy évente egy –két könyv írására is felkérték a gazdasági kollégium tanácsait, tanácsvezetőt. ...............nem tudományos szintű, kizárólag ítéleteiket összegyűjtő előadásait és könyveit 200-2008 között a Gt. tárgyköreiben számos kiadónál és szervezőnél megtalálhatjuk. Ezen gazdasági kollégiumok tagjai tárgyalják a társasházak ellen indított pereket is. A gazdasági kollégium a gazdasági társaságok viszonyaitól (nyereségérdekeltség, üzleti viszonyok, szakképzett szervezet) jelentősen eltérnek a társasházak viszonyai, nem beszélve arról, hogy a gazdasági társaságok sajnos könnyebben túlteszik magukat a gazdasági bírák önkényes ítélkezésén, az elhúzódás miatti kifogást is inkább elveti egy cég, mert nagyobb a tűrő képessége, mint egy kisemberé. A gazdasági kollégiumi bírák ítéleteivel szembeni jogorvoslatok esetrében gyakori a tisztességtelen eljárásra történő hivatkozás. A gazdasági kollégiumba beosztott bírónak a társasházi jogszabáélyokkal, a nagyobb részben magánszemélyek érdekeivel, kisebbségi jogaival való foglalkozás másféle szakismeretet igényelne, mint a gazdasági társaságokkal kapcsolatos jogyszabályok.
A gazdasági kollégium megszüntetése lenne jogszerű lépés.
A törvényben a bíróság számára meghatározott határidők be nem tartása, bár jellemző, nincs szankcionálva. Egyik esettanulmányunk kimutatta, hogy a törvény által „haladéktalan”-ként meghatározott határidő betartása sem valósul meg .
b)
A bírói függetlenség tartalma nincs normaszintű garanciális keretek közé szorítva
Compliance szabályzatok szükségesek ahhoz, hogy az ítélkezést végző személyek függetlenségét pozitív és negatív értelemben is megfelelő korlátok biztosítsák.
Pozitív korlátja a törvénynek történő alárendeltségben történő munkavégzés, amit a szakmai színvonal garantálhat.
A bírák képzése és továbbképzése nem éri el a más felelős szakmák képviselői részére előírt színvonalat és rendszerszerűséget, bár szükséges lenne. A Magyar Építész Kamara már bevezette és a Magyar Ügyvédi Kamara is bevezetését tervezi egy olyan kredit-rendszernek, amely biztosítja a tagjai részére a naprakész és átfogó ismereteket a világunk rohamosan változó körülményeihez igazodva.
Vizsgálatunk azt mutatja, hogy egyes esetekben az ítélkezési tevékenység ellátásához szükséges szakmai színvonaltól pozitív és negatív irányban is vannak eltérések az egyes bírák, tanácsok tekintetében. Ez a természetes jelenség azonban olyan kirívó esetekkel párosul, miszerint egyes bírák (tanácsok) esetében a szakmai felkészültség a szükséges szakmai színvonal alá olyan mélyre süllyed, amit már nem lenne szabad megengedni.
Az általunk vizsgált esetek között kirívó volt, hogy az egyik Fővárosi Bíróság-i tanács tíz évvel korábban hatályon kívül helyezett törvényi rendelkezés alapján hozott végzést, és utasította új eljárásra az elsőfokú bíróságot.
Megfigyelhető ún. „törvényrontó gyakorlat” kialakítása egyes kérdésekben. A Fővárosi Bíróság egyik tanácsa a Pp. által meghatározott 15 napos fellebbezési határidőt úgy értelmezte, hogy az alapján nem volt a fél számára 15 nap biztosítva a fellebbezése benyújtására.
Az általunk vizsgált 100 esetből felmerült mindkét esetben elkésettnek minősítette a fél fellebbezését az adott másodfokú tanács, mert a fél a határidő utolsó napjaiban beteg volt, és ezt orvosi igazolással is igazolta, ezért fellebbezését ezen állapota megszűntét követő napon nyújtotta be. A Fővárosi Bíróság ezen tanácselnöke azt az értelmezést alkalmazza az ilyen esetekben, hogy a határidő korábbi napjaiban lehetősége lett volna a félnek fellebbezni, miért nem tette azt meg már korábban, miért várt az utolsó napokig.
Ugyanezen tanácselnök – a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint téves értelmezést folytatott, — amikor azt a törvénnyel ellentétes megállapítást tette, hogy társasház szervezeti és működési szabályzatának érvényességi feltétele az ingatlan-nyilvántartási hatósághoz történő benyújtás.
Szükséges lenne az ítélkezés tevékenységhez szükséges szakmai tudás-szintet és annak tartalmát részletesen meghatározni, és azt számon kérni, valamint a szint alatt állókat kizárni a bírói testületből.
Ugyanez vonatkozik a bírák erkölcsi szinten tartására is.
Negatív korlátokat kellene előírni annak megakadályozása érdekében, hogy a bíró a külvilággal olyan módon érintkezzen, ami a pártatlan, független tevékenysége végzésére kedvezőtlen hatással lehet. Ezen negatív korlátok szabályozás és számon kérése ma nincs meg, ezért szükséges lenne:
- az otthon dolgozás megszüntetése,
- a bíróság épületébe történő beléptetés személy szerinti regisztrációja azzal, hogy nyilvántartást vezetnének arról, hogy az egyes bírákra lebontva kihez mikor, milyen célból érkezett látogató;
- alkalmaznák a melléktevékenység végzésével kapcsolatban mellékelten általunk megküldött USA, német és angol közszolgálati szabályzatokból hasznosítható szabályokat a külvilággal való kapcsolattartás és szerződéskötés, ajándékozás és egyéb juttatás (könyvírási lehetőség, iskolai kereteken kívüli előadás tartási lehetőség) eseteire. Nem engedhető ugyanis az a gyakorlat, amelyet a bírák által cégeknek tartott előadások hirdetési anyagaiban tapasztaltunk, hogy a szervező azt hirdeti, hogy az előadást követő ebéd, illetőleg műhely lehetőséget ad a bírákkal történő személyes kontaktus felvételére.
A bírói függetlenség negatív korlátainak hiánya ugyanis szankcionálatlan alkalmat ad a bírák számára, hogy szubjektív megítélés szerinti értelmezést tulajdonítsanak a fenti elvnek, és az ítélkezésben önkényességet alkalmazzanak vagy elfogult, esetleg korrupt döntést hozzanak; sőt megfigyelhető a Fővárosi Bíróság építési, lakás, társasházi ügyeket tárgyaló, műszaki szakértői véleményen alapuló elsőfokú ítélet másodfokon történő hatályon kívül helyezése úgy, hogy a másodfokú tanács a szakértő véleményével ellentétben foglalt állást olyan szakkérdésben, amelyben a bíróság szakismerettel nem rendelkezett, és saját álláspontját jelenítette meg határozatában. előnyben részesítette
A Fővárosi Bíróság ítélkezési gyakorlatában két hasonló tényállású kártérítési ügyben is megfigyelhető volt, hogy társasházi épület szennyvíz-hálózati, illetve szigetelési munkálatai kérdésében bevont építész-műszaki szakértő (egyik esetben 3 szakértő, egyik szakértő intézet) azonos tartalmú, felperesi keresetet alátámasztó szakvéleménye ellenére is a bírósági ítéletben megjelenő bírói álláspont azzal ellentétes volt.
Alapja a bírói függetlenségnek az, hogy a szervezet szabályozása kizárja a más hatalmi ág nyomásgyakorlását. Ez teljes mértékben hiányzik, ugyanis a fővárosi bíróságok hosszú évtizedeken át tartó pártutasítási rendszere a berögződések miatt és a jelen lévő pártkáderek és szintén bírói vezetői beosztást kapott leszármazóik révén élő.
Az erkölcsi tartás hiányát a legkirívóbb esetekben sem kérik számon: a törvényeknek való alávetettségen való felülemelkedés egyik esetünkben olyan rendkívül sértő módon nyilvánult meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla egyik tanácsa a szóban kihirdetettől eltérően foglalta írásba az ítéletet, amelyet az ítélethirdetésen részt vett fél kifogásolt, és kérte a szóban kihirdetett ítéletről készített bírói kézírásos iratba (ún. kis-ítéletbe) történő betekintést, amelyet megtagadott a bíróság azon az alapon, hogy az nem nyilvános, belső irat, az eset kivizsgálására nem indítottak eljárást.
Szükséges lenne a bírósági tárgyalások és az ítélethirdetés teljes rekonstruálhatóságának megteremtésére, mely a bírói túlkapások és mulasztások utolérhetősége miatt a törvénynek való alávetettség érzését és követelményét erősítené a bírákban és az önkényesség lehetőségét csökkentené.
c)
Reakciók a bírák munkáját bíráló felekkel szemben
Az OIT intézkedése a hozzá érkezett panaszok tekintetében az, hogy továbbítja a panaszt a panasszal érintett bíróság elnökének. Megfigyelhető eseteink alapján, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke ellen benyújtott panaszt az OIT a Fővárosi Bíróság elnökéhez továbbítja, aki a saját tevékenységével, igazgatási jogkörében történt mulasztásával kapcsolatos panaszt így önmaga válaszolja meg, illetve ha nem válaszolja meg, annak sincs következménye.
A bírák ellen a vizsgált 100 esetből négyben nyújtottak be elfogultsági kifogást.
Egyik esetben sem tett a bíró maga elfogultságáról nyilatkozatot.
Két esetben nem történt meg az elfogultsági kifogás elbírálása csak azt követően, hogy a bírós meghozta az ítéletet. A másik két esetben pedig nem a bíróság ugyanazon másik tanácsa, hanem az elnök-helyettes írt egy levelet, amiben tájékoztatta a felet arról, hogy a bíró nem vallotta magát elfogultnak, és így nem adnak helyt a kifogásának. Az elfogultság érdemi vizsgálata egyik esetben sem történt meg, vagyis nem kapott a fél indoklást arra vonatkozóan, hogy a kifogásban előadott körülmények miért nem kerültek elfogultságként értékelésre.
A bíróság az elfogultsági kifogást ab ovo a bírói függetlenség elleni támadásnak tekinti, és az eljárásban rosszindulatot szül a bíró részéről, mintha az elfogultság (ellenszenv)nem egy természetes, el nem fojtható érzés lenne, amit viszont ki kell küszöbölni.
Megfigyelhető, hogy a bíró akkor is elfogulatlanságáról nyilatkozik, amikor egyértelmű, hogy a féllel szemben negatív érzéseket táplál.
A bírói kötelességszegés miatt bekövetkezett károk orvoslása a bírói etikai és szakismereti színvonal emelésével küszöbölhető ki, és nem elegendő arra a jelenleg kínálkozó peres eljárás a bíróság ellen bírói jogkörben okozott kár iránt. A kiszolgáltatott helyzetben lévő felek ugyanis, akik vitájukat bíróság elé viszik, legtöbbször nincsenek abban a helyzetben, hogy bírói jogkörben okozott kár miatt sikerrel fellépjenek. A birtokunkban lévő levélben az egyik vizsgált esetünkben felperes felet az Igazságügyi Minisztérium arról tájékoztatta, hogy csak akkor javasolható a bírói jogkörben okozott kár iránti igény érvényesítése iránt pert indítania, ha tapasztalt ügyvédet tud megbízni, mert akár a lakása is rámehet a perre. Ugyanakkor a bíróság részéről az ügyvédi karral szemben megnyilvánult fenyegető fellépés miatt az ügyvédek sem szívesen vállalnak bírósággal szembeni pereket. A bírói jogkörben okozott kár iránti per azért sem tekinthető megfelelő eszköznek, mert a bírói gyakorlat kialakította azt a jogértelmezést, hogy a bírói tévedés miatt nem, csak azon az alapon ítélhető meg kártérítés, ha a bíró kötelességszegést valósított meg.
A gyakorlat azt mutatja, hogy ha a fél bírói jogkörben okozott kár iránti perben áll a bírósággal, akkor a bíróság illetékességébe tartozó ügyeket továbbra is a beperelt bíróság tárgyalja, mert a szabályozás teljesen diszkrecionális döntést tesz lehetővé abban, hogy az adott bíróság hogyan ítéli meg azt a kérdést, hogy mikor van szó arról, hogy az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el tőle” (Pp.). Pedig tanúvallomás tétel esetében a perben állás az érdektelenséget megkérdőjelezi. Az elfogultság kérdésköre ezért részletesebb törvényi és compliance belső szabályzati szabályozást igényelne.
Nem tartható fenn ugyanis a Legfelsőbb bíróság alábbi gyakorlata, miszerint:
„A másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor olyan időpontban hozta meg döntését, amikor a másodfokú tanács ellen benyújtott elfogultsági kifogás már elbírálásra került, de arról a felperes még nem értesült. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felperesnek a határozatról történő értesítéséhez joghatály nem fűződik, sőt a jogerős határozat meghozatalát az elfogultsági kifogás el nem bírálása sem zárta volna ki, figyelemmel a Pp.19.§-ának /1/ bekezdésében foglaltakra”.( Gfv.X.30.128/2007/8.szám, Dr.Bodor Mária , a tanács elnöke, Dr.Vezekényi Ursula előadó bíró, Dr.Pethőné dr.Kovács Ágnes bíró döntése).
Ez ugyanis ahhoz vezetett, hogy a fenti ügyben eljáró másodfokú tanács ellen sorozatban benyújtott elfogultsági kifogást a tanács elnöke, ……….. figyelmen kívül hagyja, hiszen az elfogultsági kérelemről szóló határozat hozatal elmaradásához sem a felülvizsgálati bíróság, sem az igazgatási jogkörben eljáró elnök jogkövetkezményt nem fűz.
Ennek következménye, hogy a Fővárosi Bíróság önkényes eljárásairól a civilek által fenntartott közösségi portálokon a melléklet szerinti vélemények hangzanak el, különös tekintettel a fent említett …………. tanácselnök tevékenysége esik bírálat alá, de jelentős számú hozzászóló negatív véleményt fejt ki a bíróságok korrupt és színvonaltalan eljárásáról; más esetekben agresszív fellépés is tapasztalható. Ezt az értelmetlen helyzetet mielőbbi intézkedésekkel, a szabályozásban a diszkrecionalitás megszüntetésével kellene megváltoztatni. A Pp.-ben található diszkrecionális bírói intézkedési lehetőségeket felül kellene vizsgálni. Így például az eljárás felfüggesztése, ami az igény érvényesítésre jelentősen kihat, diszkrecionális jogkörben, a bíró saját belátásától függ akkor, ha az eljárás előkérdését jelentő ügyben polgári per van folyamatban.
Utolsó kommentek