"kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el"

József Attila: Munkások

Elolvastam az ítéletet, nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de csak abból sok minden nem érthető meg, főleg az okok, de még az indokok sem. Átfutva Czugler doktor és az alperes beadványait azért teljesebb a kép. Értelmet nyer például az ítélet azon 8-as pontja, ami szerint a felek a 3995/6 hsz. alatti utat az adásvételi szerződésből kivették, de emiatt a szerződésben meghatározott vételár nem csökkent. És tényleg, ha a 3. és 7. pontban jelzett vételárakat összehasonlítom, akkor a felperes valóban kifizette alperesnek az utat! Azt az utat, aminek a kártalanítása, kisajátítása hiányára hivatkozással az alperes később a saját maga által aláírt tulajdonközösségi megosztási szerződés (mert ugye ezt neki is alá kellett írnia, mint tulajdonostársnak)szerinti földhivatal általi bejegyzését megfellebbezgette. Ezzel együtt a 4756m2-es út kisajátíttatásával nyerhető összeg még mindig eltörpül egy többmilliárdos építkezéssel szemben, tehát lehet, hogy ez is csak indok és nem valós ok volt a fellebbezés mögött, főleg, hogy a pénzt a felperestől már megkapta.

@nmmmmm: Ahogy írtad: ma széttárta a kezét az FB, nem volt mit tenni...

Olyan Sukoró szaga van ennek az ügynek. Jó helyen van a BVM telephely?

Ugye nem lehet következmének nélkül megúszni azt, hogy egy választottbíró - megvesztegetés vagy urambátyámozás miatt - nem "helyes" ítéletet hoz? (Az itteni esettől elvonatkoztatva.)

Válaszolja valaki hogy nem lehet! És fejtse ki részletesen!

Ugyanez felmerül az rendes bírók esetén is. De akkor van valami fellebbviteli lehetőség.

@nyugdíj: a lehető legjobb helyen. Érdemes lenne megnézni a telekárakat.

A dolgozói MRP-program elég sok helyen nagyon szépen indult, a vállalatok nyereségesek voltak. Aztán egy idő után vagy a saját, többségi részvényes menedzsment játszotta át külföldi kézre, vagy - külső behatások miatt - ilyen és hasonló sorsra jutottak ezek a cégek.

Tegnap láttam erről 1-2 percnyi bejátszást a híradóban. Nem vagyok egy könnyező pálma típus, de megható volt, ahogy a tárgyalóban sok-sok munkáját féltő, egyszerű ember várta a "csodát" az igazságszolgáltatástól. A csoda elmaradt...

@Csanna: Tényleg csoda kellett volna, a rendes bíróságok nem nagyon tudnak ilyen esetben mit csinálni.

@Füredi 2.0: tudom...

Üdv!

Most csak az ügy egyetlen aspektusa, a pénz-áramlás kapcsán szeretnék valamire rávilágítani.

***

@Hufnágel Istvánné 2010.01.13. 18:34:37
> OK, vettem, nagyrészt igazad van, talán csak annyit megjegyzésként,
> hogy sem a kár, sem a kárenyhítési kötelezettség körében nem
> vizsgálandó az anyacég, csupán az eljárást indító projektcég, mint
> önálló jogi személy.
> ...
> Egyébként viszont ez a vita meddő, mert ha jól láttam, hitellel és kamatokkal
> kapcsolatban nem is ítéltek meg kártérítést.

***

Nem, nem meddő a vita, csak eszerint sajnos még mindíg nem sikerült érthetően leírnom, hogy mi a gond az ítélettel a cash-flow felől nézve... bocs, ez az én hibám. Nekifutok még egyszer, remélem ezúttal sikerül. :)

Hadd hozzak egy primitív példát.

Tegyük fel, hogy kitalálok egy vállalkozást, amihez (nem meglepő módon) tőke kell.

Ha rendelkezésemre áll a szükséges tőke, akkro megvalósítom az ötletem, megcsinálom az adott vállalkozást... ami mondjuk 3 év alatt termel bevétel-kiadás= X Ft-ot.

Most vizsgáljuk meg azt az esetet, hogy mi van akkor, ha nem áll rendelkezésre a vállalkozás beindításához szükséges összeg!

Ekkor nyilván hitelt veszek fel, abból pótolom a beindításhoz hiányzó tőkét. ( Hogy kitől veszem fel a hitelt, egy vagy több banktól, a keresztapámtól, egy haverom cégétől vagy a pénzkölcsönzésre szakosodott Pista bá'-tól, az a továbbiak szempontjából mindegy.)

Szóval ekkor is beindul a vállalkozás, ekkor is termel X Ft-ot (ugyanannyi idő alatt ugyanaz a bevétel és közvetlen költség lesz, mint az előbbi scenárióban.) Csakhogy ebben a "kölcsönből csináljuk" esetben ez az X Ft még nem mind az enyém ... mesze nem. Ellentétben ugyanis az előbbi esettel, amikor saját pénzből valósítottam meg, most ki kell még fizessem a hitelezőimet is.

És ez esetben X-ből csak X-(hitel+THM) marad nálam a végén.

Csakhogy, nekem nagyon úgy tűnik, hogy az ítéletben a felperes illetve a szagértő X-et nevezte meg a felperest ért kár gyanánt: azt nézték, hogy egy hasonló alapterületű pláza jellegű intézmény szokásos bevételei-kiadása a vizsgált időtartam alatt mekkorák, és erre alapozták a kárigényt... erről röfögött a szakértő is ... nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy a bevétel jelentős része ebben a konkrét ügyben NEM maradt volna a project-cégnél, hanem a hitelezői (részben saját anyacége, részben bankok) zsebébe vándorolt volna.

Szóval a project-céget ért "kár" valójában csak egy kisebb, az építési és üzemeltetési költségek ÉS a hitelezők kifizetése után megmaradó rész lehetne... ők viszont a teljes összeg vonatkozásában kárigényt nyújtottak be, amit ugye a választott bírósegg meg is ítélt nekik...

bye
Sics

@Sics68: Abszolut igazad van. Hihetetlen nagy hiba lenne, ha a költségek figyelembe vétele nélkül számolták volna a hasznot a szakértők. Azt nem tudom, hogy a felperes mit kért, mert az ő szakértői anyagát nem láttam, de az Igazságügyi szakértői intézet véleményének 32-33 oldalán én 7,4 mrd összbevételt és ehhez képest 2,2 mrd virtuális profitot látok.
Tehát a bíróság azért nem annyira hülye, hogy elfogadja a felperes akármilyen számait.

@Sics68: csak azt nem vizsgálta a szakértő, hogy adott időpontban a felperes hitelképes volt-e. Amennyiben nem, úgy tud-e becsatolni bankszámla-kivonattal alátámasztott szándéknyilatkozatot egyéb források megjelölésével az adott időpontban.
@abandonedbaby: így aztán maradunk a virtualitásnál nemcsak az összbevétel és nemcsak a profit vonatkozásában.
Idézet egyik elhíresült politikustól:
"Mindenkinek jogában áll hülyének lenni."
(Simicska Lajos)

@nyugdíj: Nagyon jó helyen, budai oldal, Duna part.

@Csanna: az "elmaradt haszon" fogalmában magában is benne van, hogy virtuális, hiszen elmaradt.
Nem értem, hogy hogy jön ide az idézet!

Nem akarok a VB szószólójának tűnni, de Vékás, Kisfa és Horváth Jenő külön-külön is képesek lennének ennek az ügynek a korrekt megítélésére tudásuk és felkészültségük alapján. Valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy hárman együtt - teljes egyetértésben - rosszul látnák. Ha meg tévednek, akkor is lehet a BVM-nek annyi vigazsa, hogy nem dilettánsok (amiből van a VB-n néhány) ítélték őket halálra. Bár tudom, hogy ez cseppet sem vigasz a dolgozóknak, akik közül valószínűleg egyik sem akart a szomszéddal kibabrálni.
A jogalap korrekt megítélésében nincs kétségem, de mint tudjuk jogász nem matematikus, a kár nagyságrendjét a bírók nem tudják maguk megítélni, rá vannak szorulva a szakértőre. Mint hallottam, a BVM büntető feljelentést tett a szakértő ellen, csak azt nem értem, hogy miért nem a perben hozta fel a szakértővel és a véleményével kapcsolatos problémáját, volt rá két éve. Az FB ítéletéből - meg kell hagyni Juhász Csaba körültekintően tanulmányozta a peranyagot annak ellenére, hogy bizonyára az első pillanatban tudta, hogy mit tehet - kiderül, hogy az alperes előbb kérte a berekesztést, mint a felperes, tehát nem volt belefojtva a szó a BVM-be. Talán eltaktikázták magukat.
Megmondom őszintén, nekem ez a kampány sem tetszik, amit a BVM csinál. Nem az utcán és a médiában kell küzdeni, hanem a tárgyalóteremben! Ha igaza van, akkor nem a Köztársasági Elnök, meg a Sorstársak segítenek, hanem a bizonyítékok.

@abandonedbaby: az "idézet" puszta humorból.

@abandonedbaby: az idézet puszta humorból, az anomáliák miatt.

abandonedbaby 2010.02.03. 21:52:29
> Nem akarok a VB szószólójának tűnni, de

De annak tűnsz :)
Eszerint a VB szóvivői állását már betöltötték :-)

> de Vékás, Kisfa és Horváth Jenő külön-külön is képesek lennének ennek az
> ügynek a korrekt megítélésére tudásuk és felkészültségük alapján

Hogy a tudásuk és felkészültségük stb. alapján képesek LENNÉNEK az csak egy dolog. (Ugyan ez is vitatható, mint oly sok minden más ... de ezt most hagyjuk.)

A fő probléma ugyanis az, hogy vajon szándékuk is ez?

Illetve, mint tudjuk, piacgazdaságban élünk... a piacon a húsnak ára van, pénzért vehetsz húst ... hogy most oldalast, borjúhúst, szakértő-, ügyész- vagy bíróhúst veszel-e a piacon, az egyes vélemények szerint csak a szándékodon és a rendelkezésedre álló forrásokon múlik.

***

abandonedbaby
> Megmondom őszintén, nekem ez a kampány sem tetszik, amit a BVM csinál.
> Nem az utcán és a médiában kell küzdeni, hanem a tárgyalóteremben!

Ebben van igazságod, de... nekem meg az ítélet nem tetszik.

És asszem, fontossági sorrendban az előrébb való, hogy legyen egy "korrekt" ítélet - ezt az ítéletet én nem tartom annak.

> A jogalap korrekt megítélésében nincs kétségem, de mint tudjuk jogász nem
> matematikus, a kár nagyságrendjét a bírók nem tudják maguk megítélni, rá
> vannak szorulva a szakértőre.

De a jogász hülye is egyben?!

Azt ugye már észrevették itt többen is, hogy a VB kárként megítélte az építőanyag drágulásának az összegét is, pontosabban azt az összeget amivel drágább lenne most plázát építeni ... csak hát ugye jelenleg a felperesnek esze ágában sincs már (az eredeti tervek szerinti) plázát megépíteni - szóval hogy mennyivel lenne drágább építkezni, amikor nem is akar építkezni... ez alapján kárt megítélni...

Itt én jogalap nélküli gazdagodást látok... megpróbálták egy hülyeséggel megtetni a bíróságot, az megette és fizetésre kötelezte az alperest. Ha ez így van... ha tudatosan csinálták, csalás... ha nem tudatosan, akkor is problémás, bár akkor "csak" gazdasági/polgári szempontból.

> Talán eltaktikázták magukat.

Bíztak benne, hogy a bíróság épeszű ítéletet hoz. Nem kell ahhoz sem jogi, sem közgazdasági értelemben "zseninek" lenni ... de itt vagy jogi, vagy gazdasági téren vészesen hülye volt a VB... és vélhetőleg erre nem számított az alperes.

***
***
Csanna:
> csak azt nem vizsgálta a szakértő, hogy adott időpontban
> a felperes hitelképes volt-e.

Csanna: direkt csak egy aspektusról akartam írni!

Nyilván sok minden van, ami vizsgálható és vitatható - pld. a szakértő sok mindent furcsa mód szakértett meg (szerintem) - és ez az ítélet ...

Ha végignézem a sztorit:
- vitatható a kárösszeg, több minden alapján is:
-- mennyi is lett volna a bevétel ?
-- Mennyire tudták volna és milyen négyzetméter-áron feltölteni bérlőkkel a plázát (ha megépül)?
-- Mennyire reális, hogy egy év alatt felépül a pláza? Elvileg ugyan nem lehetetlen, de ha a gyakorlatban megvalósuló pláza sbt. építkezéseket nézzük, gyakorlatilag mindnél 1.5...2 körüli az építkezés időtartama a tervezett, "elvileg lehetésges" minimumhoz képest.
-- Vitatható (mint írod), hogy a felperes vajon tényleg tudott volna hitelt szerezni akkor, amikor arra az építkezés folytatásához szüksége lett volna. (pénzügyi/hitelválság mélypontján...)
-- mennyi lett volna drága ekkor a hitel, milyen törlesztést kellett volna vállalni, ez alapján mi lett volna az építtetőnél maradó haszon..

(szóval maga a szakértői vélemény az, ami nagyon vitatható...)

- vitatható a károkozásnál a felelősség. Tegyük és fogadjuk el munkahipotézisként (noha vitatható) hogy RÉSZBEN az alperes is felelőssé tehető. DE vannak más felelősök is: önkormányzat, földhivatal, sőt maga a felperes is. Kérdés, melyikük milyen mértékben, és hogy marasztalható-e emiatt.

( ez meg a tényleges jogászkodási rész... amiben megint csak jócskán vitatható a VB ítélete... )

bye
Sics

@Sics68:
Szerintem te nem olvastad el a BVM honlapján lévő anyagokat. Kérdéseid 95%-ára választ ad a kereset, a szakértői vélemény, az ítélet és a jegyzőkönyvek (szakértő is nyilatkozik az egyik tárgyaláson)+ Juhász Csaba ítélete még néhány fehér foltot lefed. Ennek ellenére elismerem, hogy minden elolvasása után is marad az emberben pár kérdés. Ennek ellenére túl hosszú lenne minden kérdésedre itt most érvelni és hivatkozni. Olvasd el!

Egy biztos:
200 munkahely sok, annak elvesztése kárt jelent a társadalomnak, de kérdem én, milyen kárt jelentene a társadalomnak, ha a média és a közvélemény nyomására, 200 munkahely elvesztése miatt megkérdőjelezhető lenne a jogrend és a jogbiztonság?
Lehet, hogy ebben az ügyben minden bíró korrupt, ha az alperesnek van erre vonatkozó gyanúja, minden bizonnyal meg is indítja erre vonatkozó eljárásait.
Lehet, hogy idealista vagyok, vagy csak egyszerűen nem akarok szembe nézni a magyar valósággal, de bírók tömege az LB-n (amikor ítélt a BVM fellebbezéséről) a VB-n, és az FB-n nem lehet mind lefizethető. Nekem sokkal inkább elképzelhetőnek tűnik az, hogy az alperes egyszerűen nem mond igazat. Ugyanis ez a két dolog áll most szemben egymással. Vagy a magyar jogrendszer minden eleme korrupt, vagy az alperes nem mond igazat a médiában.
Én azt gondolom, hogy amit az alperes most mond, azt mind elmondta az összes bíróság előtt, de jogot ismerő emberek mindezt nem úgy ítélték meg, mint most a média. Minden bíróság úgy ítélte meg, hogy a BVM-nek nincs igaza.

Ha meg elfogultnak tűnök az ügyben, az azért van, mert vannak ingatlanos közig ügyeim, és nap mint nap találkozom 2000 Ft-os illeték befizetése mellett fellebbező szomszédok miatt csúszó beruházásokkal. A legtöbb fellebbező persze csak pénzt akar, és mivel a vélt érdekre való hivatkozás is büntetlenséget ígér a fellebbezőnek, mindenkinek azt javaslom, hogy inkább fizessen, de ne járja végig a kanosszát.
Amíg egy ebéd árának kockáztatásával többmilliárdos beruházásokat lehet valós ok nélkül hátráltatni addig mindig lesz, aki a fellebbezést kockázat nélküli befektetésnek tekinti. Ha elfogy a beruházó türelme, akkor fizet, ha türelmes és nem korrupt a szomszéd, akkor meg csak 2.000 Ft-ot lehet veszíteni.

@abandonedbaby: itt csak egyetlen problémát látok. A "többmilliárdos beruházást" senki nem akadályozta.

Hová lett a BVM honlapja? Ennyit a szólásszabadságról...

@madaracska: tegnap, vagy tegnapelőtt még volt!!! Annyit tudok, hogy a Czugler írt a BVM szolgáltatójának (Invitel), hogy az ítéletet és az összes VB-anyagot távolítsák el a BVM honlapjáról. Majd az Invitel jogi igazgatója válaszolt, hogy ez ilyen-olyan jogszabályba ütközik és nem távolították el. Erről tájékoztatták a BVM-et.
Majd pár napra rá mégiscsak elérték valahogy az Invitelnél, hogy eltávolítsák.
De akkor a honlap még megvolt...

ingatlanok.hu/hirek/20100111/sorstarsakat-keres-a-bvm-epelem?rp=cikkben

@madaracska: Most is megvan, csak más linken:
www.bvmepelem.hu/bvm/betonelem.php

@abandonedbaby: Na, én ezt most nem értem. Most két honlap van. Az egyik azt írja, hogy nincs honlap, a másik meg maga a honlap.
www.bvmepelem.hu/bvm/bvmcensored.html
www.bvmepelem.hu/bvm/betonelem.php

"Gyertek el a peremig.
Nem merünk. Félünk.
Gyertek el a peremig
Nem megyünk. Leesünk.

Gyertek el a peremig.

És eljöttek.
És lelökte őket.."

(G.Apollinaire)

@ZséNé:

Meggyőződésem, hogy a projektcég sürgős eladására azért volt szükség, hogy az esetleges 8 milliárd már az új, vélhetően offshore tulajdonos zsebében landoljon...

Szintén outsiderként, és töredelmesen megvallva, hogy az ítélet egyetlen egy betűjét sem olvastam el - nehogy meggátoljon a tisztánlátásban, a tényeket pedig onnan sem ismerhetném meg teljes bizonyossággal -, viszont a bevezetőt és az összes kommentet elolvasva, egyetlen kérdés maradt, amit sem megválaszolva, de még csak feltéve sem találtam meg a kommentek között.

Ha a projektcég azért nem kezdte meg az építkezést, mert a telekmegosztás körüli huzavona némi kockázatot jelentett volna az eközben mégis megkezdődő beruházás számára, vizsgálta-e bárki, hogy ennek a kockázatnak mennyi volt a pénzben kifejezhető mértéke, összevetette-e bárki a beruházás elmaradásának 8 milliárdos veszteségével.

Mert tegyük föl, hogy ez a kockázat 100 millió Ft-ot "ér". Ha valóban nyerhetek 8 milliárdot, nem volnék teljesen agyalágyult, ha nem vállalok 100 millió kockázatot érte? Ráadásul ezt a 100 milliót is leperelhettem volna azon, aki ezt okozza nekem...

Szóval nekem nagyon bűzlik ez, hogy neki sem fogtak, ismerve néhány valóban súlyos jogsértésektől sáros, kockázatoktól hemzsegő ingatlanberuházást, amit számos jogi eljárás kereszttüzében támadva vígan megépítettek, ez a telekmegosztás bejegyzésének adminisztrációs tévedése nem tűnik olyan óriási kockázatnak, amely miatt érdemes volna milliárdoktól elesnem.

Kivéve persze, ha a projekt cél időközben gyökeresen megváltozott, és a hasznot - építkezés helytt - egy mondvacsinált kártérítési perből akarták bezsebelni. :)

@akira2:
Nem nagyon értem, hogy hogyan gondolod a kockázat számszerűsítését. Egy közös ingatlanon a szomszéd például megfellebbezheti az épületek építési és használatbavételi engedélyét is. Meg lehet persze vele előre állapodni abban, hogy ezt nem fogja tenni, dehát ez az egész per arról szólt, hogy megállapodtak abban, hogy a BVM nem fellebbezi meg a telekosztást, mégis megtette. Te hinnél neki?
Szerintem a kockázat mértéke minden egyes forint, amit az ingatlanra költenek. Jelen esetben egy alsó hangon 10-20 mrd-os beruházás esetén maga a 10-20 mrd, amit ráköltesz abban a biztos tudatban, hogy a szomszéddal való előélet alapján bármi megtörténhet.
Abban bízni viszont, hogy egy 6 mrd-os saját tőkéjű (www.bvmepelem.hu/bvm/hirek/dokument/34-evesbeszamolo09.pdf) cégen majd 10-20 Mrd-ot vasalsz be, adott esetben, már nem is kockázatvállalás, hanem öngyilkosság.
A kockázat mértéke persze megállapítható lett volna, ha például a felperes biztosítást köt egy biztosítóval arra az esetre, ha a szomszéd akadályozná a beruházást annak különböző fázisaiban, és megtérítené a felperes minden ebből eredő kárát.
Kiváncsi lennék, hogy kötne-e egyetlen biztosító is ilyen kockázat viselésére szerződést, és mi lenne annak a díja. Mert maga a díj lenne a kockázat mértéke. Szerintem nem kötne, és tudod miért? Mert a közös tulajdonban pont az a "szép", hogy a közös tulajdonos-társaknak JOGUK van semmivel sem egyetérteni.

@abandonedbaby:

Szerintem a telekmegosztásban megállapodtak, arra vonatkozóan nem táncolt vissza a BVM. Csupán a telekmegosztás eljárási hibáit kívánta rendbetenni. Tehát nem arról volt szó - ahogy én olvastam -, hogy az építkezést kívánta meghíúsítani, csupán a hatóságok adminisztrációs töketlenkedéseit szerette volna tisztázni. Szó nem volt arról hogy akadályozni kívánta volna a beruházást, a felperes csupán ráfogta, hogy miatta nem építkezik.

Szóval én nem látom be, hogy a beruházónak pontosan milyen kockázata lett volna, mert ha nagyon akart volna, építkezhetett volna. Jogszerű, szabályszerű építési engedélyt ugyan meg lehet támadni, de ez csak valóban időhúzás, ha nincs jogi akadálya, a szomszéd sem tudja megakadályozni, csak azért, mert neki nem tetszik. Majd ha felépült, akkor perelhet a ptk 100-as alapján, hogy hiába építkezett a szomszéd jogszerűen, neki akkor is kárt okozott - ha okozott.

@akira2:
"-Szerintem a telekmegosztásban megállapodtak, arra vonatkozóan nem táncolt vissza a BVM. Csupán a telekmegosztás eljárási hibáit kívánta rendbetenni. Tehát nem arról volt szó - ahogy én olvastam -, hogy az építkezést kívánta meghíúsítani, csupán a hatóságok adminisztrációs töketlenkedéseit szerette volna tisztázni-"

JA.
Tudod mit? Inkább olvasd el az ítéletet!

@abandonedbaby:

Az ítéletben szerepel olyan is, hogy a megemelkedett költségek miatti kártérítés (az elmaradt haszon és kamatai mellett), ami itt fenn többek szerint is baromság. Ugyanis ezek a megnövekedett költségek valójában fel sem merültek...

Éppen ezért, mint ahogy fentebb is írtam, szándékosan nem olvasom el magát az ítéletet, mert befolyásolná a tisztánlátásomat a tényekkel kapcsolatban.

Jelen esetben a tények sokkal inkább kihámozhatóak az egyéb információkból, újságcikkekből akár, hiszen a VB az eljárásában már eleve megszűrte a figyelembe vételre alkalmas tényeket.

A zug által linkelt cikkben pl. ez szerepelt:

"A régi telektulajdonos azzal védekezett, hogy a Global nyugodtan építkezhetett volna a megosztott, de az ingatlan-nyilvántartásban külön még nem regisztrált telken, ehhez ők és valamennyi más tulajdonostárs hozzájárult."

Épp ezt írtam, azazhogy hozzájárultak a tulajdonostársak/szomszédok. Csupán a földhivatali határozat pontosítását kérték, mert abban bizony hiba volt. Tán többször is?

"A BVM Épelem szerint az outlet center valójában azért nem valósult meg, mert a Global nem is akart építkezni, mert gondjai voltak a finanszírozással. A perben bemutattak egy sajtóinterjút, amelyben a Resource ingatlanmagazinban az Ablon ügyvezetője, Lovro Adrienn a cég helyzetéről nyilatkozva azt mondta, hogy „Budapesten végül két fejlesztésünk állt le, mind a kettő hátterében finanszírozási okok húzódnak meg. Az egyik esetben a bank lépett vissza a hitelezéstől, a másiknak pedig eleve nem volt még forrása.” A Global a perben is elismerte, hogy már nem az eredetileg tervbe vett outlet center megépítésébn gondolkodik, hanem egy annál jóval kisebb "high-tech irodaházat" építene a Budafoki útra."

És a lényeg:

"A bíróságot azonban nem győzte meg ez az érvelés, és szinte teljes egészében a Global beadványát fogadta el, amely szerint jelentős összegeket bukott a szomszéd miatt."

A VB abban volt érdekelt, hogy minél magasabb kártérítést ítéljen meg, ezért így is lett. Kénye-kedve szerint fogadta el a felek érvelését.

pedig:

"A választott bírák ugyan elismerték, hogy a beruházást a közös tulajdonú telken is meg lehetett volna valósítani, az elméleti lehetőség megvolt rá, az ítélet szerint mégis méltányolhatók azok az okok, amelyek miatt az ingatlancég úgy döntött, hogy a tulajdonközösségben nem kezd bele a munkálatokba."

Eszerint tehát nem volt akadálya az építkezésnek, csupán némi kockázattal kellett számolni. Erről írtam fentebb...

"A bíróság szerint ilyen körülmények között a beruházás „feltehetőleg mindig nehézkesebb, bonyolultabb és több kockázattal jár”, ezért az alperes magatartása, az építkezés késése és a késedelem miatt előállt kár között okozati összefüggés áll fenn."

A VB feltételezésekre építve hozta meg súlyos döntését?

Közben még egy kérdés is fölmerült, mégpedig az, hogy vajon a VB az eredeti pláza, vagy a későbbi tervben lévő kisebb, high tech irodaház elmaradt hasznát ítélte meg?

Nekem továbbra is az a véleményem, hogy az Ablon eleve tisztában volt a közös telek és megosztás kockázataival, a tényleges késedelem nem a volt telektulajdonosok (vagy szomszédok?) miatt hiúsult meg, hanem amiatt, hogy az Ablon neki sem fogott a beruházás előkészületeinek.

A telekmegosztási hercehurca sokkal inkább a jogalkotó, a földhivatal és az utat építeni szándékozó önkormányzat miatt húzódott el, ezekre azonban vajmi kevés ráhatása volt az alperesnek.

@Füredi 2.0:

"Azt kell mondanom, hogy a választottbíróságokra vonatkozó szabályok nagyjából egységesek - hiszen elsősorban nemzetközi vonatkozású ügyeket tárgyal. Tehát a jogorvoslat korlátossága nem csak nálunk szabály."

Nem is volna különösebb gond ezzel, ha volna lehetőség a választott bírósági eljárásban jogorvoslatra. Mert jogorvoslat nélkül, pláne ilyen nyilvánvaló hibákkal és egyéb anomáliákkal teletűzdelt ítélet esetében, nem igazán valósul meg a jogbiztonság követelménye.

Üdv!

Thnx, nagyon szépen összefoglaltad:)
Én is nagyjából ezeket gondolom, de én attól tartok nem tudtam volna ilyen összeszedetten megfogalmazni.

***

Még pár apróság:

Az ítéletet olvastam, de a szakértői véleményt nem... Abandonedbaby levele miatt el akartam olvasni, de már nem találtam fenn a honlapon. Valakinek megvan vagy van rá linkje? (Jöhet magánba is.)

Amikor az ítéletet olvastam, valami mindvégig nem volt világos számomra: hogy most egy vagy két út építéséről van-e benne szó... azaz kell ugye egy út az épülő plázához... meg akar valami utat építeni/(szélesíteni?) a kerület önkormányzata is. Ez a kettő azonos vagy különböző vagy én vettem le teljesen hülyeséget az olvasottakból?

Nyilván kéne hozzá valami érthető rajz... De megosztási vázlatot stb. nem láttam.

Szóval ez az út dolog érdekelne, meg szagértő véleménye is..

thnx:
Sics a kíváncsi

index.hu/belfold/2010/01/29/mi_lett_volna_ha_milliardot_ero_epitoipari_fikcio/

Egyébként pedig szerintem az ingatlanberuházásnak vannak az iparágra és az adott országra jogrendszerére jellemző kockázatai. A fenti zuglói és budafoki történetek egyáltalán nem nevezhetőek kirívóan kockázatos, faramuci eseteknek.

Ebből az esetből is nyilvánvaló, hogy az Ablon az általános ingatlanpiaci áresésből eredő elmaradt hasznát is meg akarja téríttetni valakivel, nem hajlandó elfogadni az ingatlanberuházás, mint iparág szokásos üzleti kockázatait, azaz, hogy mire eladhatóvá válnak a lakások, mégsem lesz rájuk a várt kereslet.

@akira2:

Ez az önkormányzat elleni per érdekes. Magam is felfigyeltem rá ... de nem akartam iderángatni ezt az ügyet.

Ugyanis míg a BVM ügyben született ítéletet tévesnek tartom, addíg az ebben a cikkben szereplő lakóporkos sztoriban nem vagyok teljességgel meggyőződve arról, hogy nincs igaza a Global Center-nek.

Ugye van egy határidő, a közigazgatási törvényben. Amely határidő persze csúszhat, akkor HA van olyan ellenérdekelt beadvány, aminek az intézése ezt indokolja.

És mindnyájan tudjuk, hogy vannak jócskán olyan ügyek, ahol önkormányzatok vagy más hatóságok/hivatalok külső ok nélkül csúsznak ki a számukra is kötelező határidőkből... rendszerit következmények nélkül. Ami nem jó...

Egy kisember nem sokat tehet (elvileg tehet, de kinek van pénze, ideje, kedve magánszemélyként valami apró faszság miatt egy önkormányzattal pereskedni ...)

Szóval hogy egy komolyabb szervezet nekiment ilyen ügyben egy helyhatóságnak, az az én szememben egyenest üdvözítő :)

persze a konkrét esetet nem tudom megítélni, ahhoz keveset tudok.

Meg van itt még egy érdekes kérdés is, az amit Abandoned feszegetett. Hogy a vonatkozó törvény jó-e. Na ez már egy érdekesebb kérdés.

Erről írta korábban Abandoned, hogy szerinte nem jó az, hogy akárki húzhatja a dolgokat mindenféle, akár mondvacsinált dolgokra hivatkozó beadványokkal is.

***

Na mindegy, a lényeg az, hogy én úgy érzem, nem szerencsés párhuzamot vonni a két ügy között. ( Elismerem, van rá ok... de vannak nagy differenciák is.)

bye
Sics

@Sics68:

Az, hogy a töketlen hatóságok ellen valaki fellép, az rendben van, egyetértek.

De!

Építési ügyekben nem olyan egyszerű igazolni, hogy az építési hatóság húzza az időt, hiszen egy építési engedély esetén nem csupán a vonatkozó területrendezési és építési szabályokra kell(ene) figyelemmel lenniük az önkormányzatoknak, hanem a tervezett beruházás egyéb körülményeire is, pl. a környéken élők érdekeire.

(A környéken élők pedig érthető módon ellenkeznek az újabb zsúfolt lakóterület-fejlesztés ellen, perelik is az Ablont...)

Szóval ez a 300 napos engedélykiadást egyáltal nem nevezném lassúnak, sőt, szerintem túl gyors is.

Mert nem csupán az Ablonnak van joga hasznot hajtó beruházáshoz, hanem a már ott élőknek is vannak jogaik, amelyeket nyilván érvényesíthetnek.

Pl. szívesen látnék végre egy olyan csoportos kártérítési keresetet is, amelyben az új és zsúfolt lakóterület fejlesztés szomszédjai kártárítésért perelnék az ingatlanfejlesztőt mert az újabb lakásokkal még zsúfoltabbá vált a környékük, az újabb lakások többletkínálatot generáltak, és mindez csökkentette az ingatlanjaik piaci értékét.

A ptk 100-as alapján úgy is megnyílna a lakók kártérítési lehetősége, ha az Ablon minden szabályt betartva, jogszerűen építkezett volna, a jogszerűség nem mentesíti az építtetőt az általa okozott kár megtérítésétől.

Bárkinek jogában áll pénzt keresni, kivéve, ha a pénzkereső tevényenységével kárt okoz.

Egy körültekintő önkormányzatnak ezeket a körülményeket is mérlegelnie kellene, nem csupán a beruházó érdekei szerint mielőbb kiadni az építési engedélyt.

Visszatérve az eredeti témához, szerintem nem felel meg a jogállamiság követelményének az a szabály, amely olyan választottbírósági eljárási szabályokat ír elő, ahol nincs érdemi jogorvoslati lehetőség. (Tudtommal a felülbírálat csak arra tér ki, hogy volt-e az eljárásban jogszabálysértés...)

Az elmaradt beruházás veszteségei miatt szerintem legalább megosztott felelősséget kellett volna megítélnie a bíróságnak, nagyobb részben ma a beruházó a felelős érte, mert neki sem kezdett, bár megtehette volna, és kisebb részben, nagyon kicsi részben az alperes felelőssége is felmerül. Ennél jelentősebben felelős a hatóság, aki nem volt képes tisztába tenni a papírokat többszöri kísérletre sem, a jogalkotó, aki nem kötelezi elég határozottan a hatóságokat határidő betartására és eredményes, hibamentes munkavégzésre, valamint az önkormányzat is, aki nem volt képes záros határidőn belül utat fejleszteni a saját hatáskörében. Az út esetében ugyanis a tulajdonos és a hatóság is maga az önkormányzat, bár ezügyben lehet, tévedek, és a saját közterület-fejlesztés engedélyezési hatósági feladat ilyen esetben egy szomszéd önkormányzat?

De az, hogy kizárólag az alperes volna a felelős a beruházás elmaradásáért, az egyszerűen nonszensz.

@akira2:

Ja, az Ablon miért is nem a hatóságot, az önkormányzatot és a jogalkotót perelte 8 milliárdra?

Az alperes viszont a megítélt kárát miért is nem kívánja behajtani a töketlen hatóságokon? Rendes bíróságon?

@Sics68:
Akira összefoglalója valóban jó, csak kár, hogy a sajtóban megjelenő hírekre alapoz.
Általában nem tudjuk megítélni, hogy abból, amit az újságokban olvasunk mi lehet az igazság, mert maximum azt halljuk, hogy az egyik állít a másik meg tagad, látunk esetleg dokumentumokból kiragadott részleteket kommentárral, de a sajtó sosem ad esélyt arra, hogy dokumentumok alapján magunk ítéljük meg azt, amit egyébként nem is olvashatunk el.
Ez az ügy azért is érdekes, mert - bár az alperes válogatásában - de számos dokumentum az alperes honlapján fellelhető, elolvasható.
Akirának inkább azt javasolnám, ha nem akarja magát befolyásolni a VB előszűrt véleményével, akkor olvassa el a felperes keresetét, alperes észrevételeit és a tárgyalási jegyzőkönyveket, ha azt gondolja, hogy a VB előszűri a tényeket az ítéletben. De semmiképpen sem javasolnám, hogy olyan újságírók cikkeit olvasgassa, akik 50-80.000 forint/cikk javadalmazásért bármit leírnak, ami megüti az átlagember ingerküszöbét. Azt azért hozzátenném, hogy nyilván ezért az összegért az újságírók nem is olvassák el ezt a tetemes peranyagot, miért is tennék? Érdekli őket az igazság? Dehogy! Meghallgatják a peres feleket (jó esetben mindkettőt) és leírják azt, ami eladható.
Jelen ügyben ez tény, ezt biztosan állíthatom, mert én mindent elolvastam, ami a BVM honlapján fellelhető volt. Néha meg is lepődtem, hogy mit fel nem tettek, olyan dokumentumokat is, melyek egyenesen megcáfolták a sajtóban tett nyilatkozataikat.
Minden bizonnyal abban bíznak, amit a jelen fórum tanusága is igazol úm. senki nem olvassa el ezeket a dokumentumokat, és a tény, hogy felteszik a honlapra azt az érzetet kelti mindenkiben, hogy a sok papír amit nyilvánosságra hoznak, igazolja mindazt, amit egyébként a sajtóban állítanak. De még az is lehet, hogy alperes sem olvasta el ezeket az iartokat azt megelőzően, hogy feltette a honlapra.
Felperes igyekezete viszont a dokumentumok leszedése ügyében furcsa, hiszen szinte minden fellelhető okirat őket igazolja. Csak azt tudom elképzelni, hogy azok a gyalázkodó kijelentések zavarják őket, melyeket alperes unalmasig ismételget minden iratban.

Akira bejegyzésére:
"Visszatérve az eredeti témához, szerintem nem felel meg a jogállamiság követelményének az a szabály, amely olyan választottbírósági eljárási szabályokat ír elő, ahol nincs érdemi jogorvoslati lehetőség".

Mint ahogy azt itt többen is írták korábban, a VB kikötés nem kötelező, sőt. Mindenki számára (akinek van ügyvédje) pontosan ismert hátrányokkal jár.
Drága, mert összehasonlítva a rendes bírósággal, itt mindkét félnek lehetősége van arra, hogy a szakterületen jártas bírót jelöljön, akiknek például jellemzően több tapasztalata van a gazdasági életről, mint a rendes bíróságnak. Továbbá egyszintű az eljárás, nincs rendes jogorvoslat.
Aztán vannak előnyei is:
Hozzáértő bírót választhatsz, bár drága. És egyszintű az eljárás, nincsen jogorvoslat!!!
Ez utóbbi, amit Akira kifogásol, csak a vesztes félnek hátrány. A nyertesnek előny!
Amikor a felek kikötik a VB illetékességét, akkor nem arra gondolnak, hogy majd elmarasztalják őket, hanem inkább arra, hogy bizalmatlanok a másik féllel szemben, és nem akarnak évekig elhúzódó eljárást, ha menet közben kiderül a partnerről, hogy moral insanity.
Jelen eljárásban a VB kikötés az alperestől érkezett, mivel felperes elővásárlási jogával élve lépett bele az adás-vételi szerződésbe. Alperesnek akkor, amikor többmilliárdos vételárért cserébe telket kellett adnia, a VB kikötés jelentette a legkisebb kockázatot. Ha fizet a vevő, akkor jó, ha nem fizet, akkor nem blokkolja a telket évekre a széljeggyel.
Alperest akkor sem zavarta a joghatóság, amikor perbe bocsátkozott. Csak most zavarja, hogy vesztett! Felperesnek pedig nem volt más lehetősége, minthogy a VB-hez fordult, mert ez volt kikötve az adás-vételi szerződésben.

Tehát még egyszer, a VB kikötés nem kötelező, vannak előnyei, és vannak hátrányai. Mindez viszonylagos. Alperes most prüszköl, felperes pedig most biztos örül, hogy nincs érdemi jogorvoslat! Fordított esetben fordítva lenne!
Egy biztos, ha egyszer a VB-t választottuk, akkor a döntés felelőssége is a miénk. Ha tetszik, ha nem. Ha veszítünk, akkor is el kell ismernünk, csakúgy, mint akkor, ha olyan szerződést kötünk, amiről később kiderül, hogy rosszul, vagy nem elég körültekintően kötöttük. Csakúgy, mint akkor, amikor megígérünk valamit, amiről utóbb kiderül, hogy nem kellett volna, de az ígéretünket be kell tartanunk.
Mivel a VB nem kötelező, ezért alkotmányosságunkra káros sem lehet. Persze nekem is más lenne a véleményem az ügyben, ha biztosítók, vagy bankok kötnének ki VB-t az "általános szerződési feltételek"-ben.

@akira2:
" A VB abban volt érdekelt, hogy minél magasabb kártérítést ítéljen meg, ezért így is lett. Kénye-kedve szerint fogadta el a felek érvelését."

Ha hiszel a sajtónak, akkor ez maga a valóság. Miért? Mert ezt akrja sugallni nekd. Mert így lenne hihető a "VB korrupt sztori". De ha ismered a Vb tv-t, akkor tudhatnád, hogy a VB tiszteletdíja teljességgel független a megítélt kártérítés mértékétől, az csak a perértéktől függ. Azaz a díj a per megindulásakor fix, csak az a kérdés, hogy ki fizeti ki a végén. Felperes előlegzi, aztán ha nyer, akkor behajtja alperesen, ha tudja.
Szóval, ha vezérli is bármi a VB-t kártérítés nagyságrendjének megítélésében, az biztosan nem a tiszteletdíj.

@abandonedbaby:

Csak két kérdésre válaszolj, ha elolvastad a keresetet és az alperes észrevételeit:

1. Konkrétan miért fellebbezett a BVM a telekmegosztással kapcsolatban?

2. Építkezhetett, vagy nem építkezhetett volna - ha akar, vállalva némi kockázatot - az Ablon? Akár az osztatlan telken?

@abandonedbaby:
hogy ki mit hisz el kinek: kurvára lényegtelen.

a bíróság alapvető logikai hibát vétett.

építési költségek drágulása miatt kártérítést megítélni egy meg sem épült épület után az olyan, mint tartásdíjat megítélni egy meg sem született gyerek után.

szakértők, ja.

@mcs:

Na, ez volt az a momentum, ami miatt nem olvastam el az ítéletet. Ha ilyen alapvető kérdésben ilyen alapvető hibát vét a VB (nem kevés pénzért, már nem mondhatja, mint a rendes bíróság, hogy alulfizetett meg leterhelt...), akkor más gaztettekre is képes.

Sokkal inkább érdekel egy-két valóban lényeges tény, mint a számtalan, és egyébként is csupán a fejek összezavarására alkalmas, de a lényeget nem befolyásoló apróság:

1. Pontosan mit fellebbezett meg az alperes a telekmegosztás kapcsán,

2. Az osztatlan telken építhetett-e volna a felperes vagy nem.

Ez itt a lényeg, kérem szépen, a VB meg jól leragadt a - nyilván a keresetben szépen kikerekített - kárösszeg kiszámolásánál, holott itt szerintem ez csak részletkérdés, a lényeg az, hogy az alperes, a felperes, a hatóságok ill. az önkormányzat útépítési terve mennyivel járultak hozzá ahhoz, hogy elmaradt a beruházás.

Az biztos, hogy 100%-ban a BVM nyakába varrni súlyos hiba, minthogy az Ablon is elismerte, hogy némi kockázattal akár építhetett is volna. De még csak meg sem próbálta, tervet sem készített, az önrészt sem teremtette elő, és hitelre sem volt semmilyen "szándéknyilatkozata" - vagy mégis?

"A bíróság szerint ilyen körülmények között a beruházás „feltehetőleg mindig nehézkesebb, bonyolultabb és több kockázattal jár”, ezért az alperes magatartása, az építkezés késése és a késedelem miatt előállt kár között okozati összefüggés áll fenn."

Valóban a VB állított ilyet? Mert a mondat első része nem azt igazolja, amit a másodikban leír, hanem éppen azt, hogy az Ablon felelős a beruházás elmaradásáért.

@akira2: olvad el az ítéletet, addig nincs miről beszélni, ne legyél már arc.

@szgyula: @mcs: @abandonedbaby: @Sics68:

"szgyula 2010.01.14. 10:53:26
Én megpróbáltam végigolvasni az egészet, de túl hosszú. Én azt hámoztam ki, hogy volt egy első határozat, ami nem azokat a tulajdoni hányadokat jegyezte be, amiről a szerződés szólt. Innentől két kísérlete volt az alperesnek, ahol több mindent kifogásolt, egyes dolgokat jogosan, másokat nem, ráadásul ebben hol egyet értettek vele hivatlok, bíróságok, hol nem. Az egész végén lett egy bejegyzés, ami se a szerződéssel, se az első bejegyzéssel nem azonos.

Nekem valami ilyen jön le a VB érvelésből: az alperes beadványaiban, kereseteiben voltak olyan RÉSZEK, amelyek alaptalanok voltak. Azaz (!) alaptalanok voltak a beadványok (ez egy elég merész ugrás, amit azért jobban kéne indokolni), amivel hátráltatta a megosztást.

Itt az a bajom, hogy érzésem szerint az alperes azt vállalta, hogy a SZERZŐDÉS SZERINTI bejegyzést nem hátráltatja. De nem ezt történt (amint ezt a végső bejegyzés bizonyítja), így egy olyan bejegyzést akadályozott, ami ellentétes a szerződéssel. És ebben tényleg hivatkozott olyan dolgokra is, amiknek a LFB szerint (szemben a fővárosival) nem volt alapja. De arra szerintem nem tett ígéretet, hogy az eltérő megosztást nem fogja akadályozni..."

Én is megpróbáltam elolvasni, de nem elérhető az ítélet, ezért többek közt fent idézett értelmezést vettem alapul. Hasonlót nem csupán szgyula hámozott ki az ítéletből és egyebekből.

De továbbra is kíváncsi vagyok arra, hogy mit válaszolnátok a fentebb már kétszer is föltett kérdésemre.

Mert azt tudjuk, hogy a VB egyrészt azt, hogy az alperes fellebbezéseivel megszegte a szerződésben vállalt kötelezettségét, továbbá azt, hogy ezzel a felperes minden lehetősége megszűnt az építkezésre - de szerintem ez korántsem volt így.

És szerintetek? Szerintetek is 100-as az ítélet? Kizárólag az alperes tehet arról hogy az építkezés késett/meghíusult, vagy "benne volt" más szereplő is? Milyen arányban?

@akira2:
Upsz, úgy tűnik lemaradtam!
Kedves Akira, nem értem, hogy miért nem olvasod el az anyagokat, mindent megtalálsz a bvmepelem.hu weboldalon. Ne legyél rest, rajta! Ha szar a géped, akkor nem tudok segíteni!

1. Konkrétan azt fellebbezte alperes, hogy az általa és másik tulajdonostársak által aláírt telekmegosztási megállapodást - amiben közösen arról rendelkeztek, hogy lejegyzik az utat (szerintem út csak egy van) az önkormányzat javára - úgy jegyezte be a földhivatal, hogy nem rendelkezett a BVM kártalanításáról. Ez volt az indok, vagy az ok? Ki tudja?
Emellett még fellebbezett eljárási szabálytalanság, aláírási címpéldány hiánya és egyéb számára és a társadalomra különösen hátrányos és veszélyes okra is.
Tegyük fel, hogy a valós ok a kártalanítás hiánya. Hallottál már olyat, hogy a Földhivatal kártalanít? Ugye nem. Tehát talán ez is inkább indok, és nem ok. Nem derül ki sem az ítéletből, sem más dokumentumból az, hogy valójában miért is fellebbezett az alperes. Ezt a bíróság nem vizsgálta.

2. Osztatlan telken általában lehet építeni, ha mindenki egyetért vele. Azonban én még nem láttam olyan bankot, (aki a magyar jogszabályi környezetben, ahol egy közös tulajdonban minden cm2-en fennáll a közös tulajdonjog az idegen használatú telken is, és csak a használati jog kizárólagos), finanszírozna egy ilyen projektet. Nem véletlen, hogy a felperes a telekmegosztást kikötötte az adás-vételi szerződésben, nem véletlen, hogy 1/1 tulajdont szeretett volna szerezni. A vételár kifizetése után annak rendje és módja szerint beadtak minden papírt - amit az alperes is aláírt - a földhivatalba, és beadták az építési engedélykérelmet az Önkormányzathoz a tulajdonostársak egyezménye szerint megosztott, hitük szerint már saját tulajdonú telkükre (a megosztás szerinti hrsz-re). Aztán azt elutasították, mert nem lett telek, mert a BVM fellebbezése miatt nem lett telekosztás az ügyintézési idő alatt. Aztán a Földhivatal másodfok helybenhagyta a telekosztást, aztán ők újra benyújtották az engedélykérelmet az osztott ingatlanra, aztán azt megint elutasították, mert megint nem lett telekosztás, mert az alperes újra megfellebbezte, és mert a korábbi egyéb szakhatóságoktól megkapott engedélyek már lejártak, stb.
Egyébként én nem is tudom, hogy az érvényben lévő szabályozási terv szerint hogyan juthattak a per szakérői arra a megállapításra, hogy lehetett volna az osztatlan ingatlanra is engedélyt kapni, hiszen azon szerepelt egy közterületnek szánt terület kiszabályozása is.

A hatóságnak vizsgálnia kell a beépítési %-ot, az előkertet, oldalkertet, hátsó kertet, zöldterület %-át. El tudja bírálni a hatóság a kérelmet, ha nem tudja, hogy hol van a közút, vagy van-e út egyáltalán? Akkor az úttól mért távolság, az adott telken belüli beépítés és zöldterület sem elbírálható! Szerintem, ha egy telken közterületi szabályozás előírása is szerepel, a hatóság egyszerűen képtelen elbírálni az építési engedélykérelmet a közterület kiszabályozása, lejegyzése nélkül.
Felperes szerint nem is bírálta el a hatóság, ők azt állítják, hogy kértek engedélyt mind az osztott, mind az osztatlan telekre, de egyikre sem kaptak építési engedélyt. Ezen állításukat egyébként az ítélet nem tekinti bizonyítottnak.

A VB a szakértők alapján azt állapította meg, hogy kérhettek volna engedélyt az osztatlan telekre, de nem volt elvárható tőlük, hogy kérjenek, mivel osztott telekre vonatkozott az adásvételi szerződésük.

Ami azon megállapításodat illeti, hogy az LB nem a telektulajdonosok 2001-es megállapodása szerinti telekmegosztást jegyezte be, akkor tévedsz, az LB azt jegyeztette be 2006 végén, amiben a tulajdonostársak 2001-ben megállapodtak, változtatások nélkül.

Azaz mázlista felperesnek igaza volt, és ez ki is derült. Ekkor indította a kártérítési pert.
Én is javasoltam volna nekik a perindítást. Ezért mondtam korábban, hogy szerintem a jogalap tiszta.

@abandonedbaby:

csak óvatosan az ilyen kijelentésekkel:

"Egyébként én nem is tudom, hogy az érvényben lévő szabályozási terv szerint hogyan juthattak a per szakérői arra a megállapításra, hogy lehetett volna az osztatlan ingatlanra is engedélyt kapni, hiszen azon szerepelt egy közterületnek szánt terület kiszabályozása is."

én már terveztem és szereztem építési engedélyt olyan telekre, ahol 9db tulajdonos volt (magánszemélyek, cégek és egy eü intézmény is) és folyamatban volt a szabályozási terv változtatása, és 1 kiszabályozandó magánút és egy közút is került rá. budapesten.

igaz egy év volt, de nem volt túl sok probléma vele.

ha valaki akar, tud építkezni.

megjegyzem, itt a felperes még egy elvi építési engedélyt se szerzett, csak egy elutasított elvi engedélyig jutott.

a bvm indokai jelen esetben lényegtelenek, az ítélet kijelentései butaságok, azt vitatjuk.

1. az engedélyszerzés lehetetlensége: nem igaz.
2. az építés drágulása miatti kár: abszurd baromság, ha nem történt építés
3. az elmaradt haszon kérdése: mind időtartamát, mind értékét tekintve nettó hülyeség.
4. az alperesnek 100%-os felróhatóság is nettó hülyeség.

@Sics68: ha még érdekel az út dolog megnézheted
www.bvmepelem.hu/hirek/dokument/02-bvm_valasz_gc_periratra.pdf
nyitólap térképvázlat.
Az ingatlantömböt átszelő útról van szó.

@Sics68: ha még érdekel az út dolog megnézheted
www.bvmepelem.hu/hirek/dokument/02-bvm_valasz_gc_periratra.pdf
nyitólap térképvázlat.
Az ingatlantömböt átszelő útról van szó.

@abandonedbaby:

Köszi a kimerítő választ a fellebbezéssel kapcsolatban, de még most sem világos, hogy ha valaki valami ellen fellebbez, és a fellebbezésben foglaltak nettó hülkyeség, akkor azt a hatóság miért nem tudja rövid úton elutasítani. Ha pedig nem nettó hülyeség a fellebbezés, akkor pedig javítson a hatóság, szintén nem sokkal több idő alatt...

De öt évig nem került pont az ügy végére, mert valaki kétszer fellebbezett?

Az pedig, hogy nem hallottam olyanról, hogy a földhivatal kártalanít, az egyrészt irreleváns, másrészt viszont, ha a földhivatal kártalanítása valóban hétköznapi gyakorlat lenne, azaz a földhivatalok (és más hatóságok, hivatalok) munkájukat tényleges, számonkérhető felelősségtudatban végeznék, akkor nem fordulhatna elő olyan, hogy egy-két fellebbezés tisztázása öt évig tartana. Tudomásom szerint a fellebezésre kb. 15 nap van egy-egy határozatot követően, így a valótlan tények (mcs megfogalmazásában: nettó hülyeség) alapján benyújtott fellebbezésekkel csupán a fellebbezések száma szorozva 15 nap, amelyet az alaptalanul fellebbező számlájára lehet írni, minden más késedelem a hatóságok, hivatalok késedelmességére vezethető vissza. Hacsak a felperesére nem. :)

Egyébként olvasgatom az alperes ellenkérelmét, és ha a tartalomjegyzékben fölsorolt dokumentumok valóban léteznek, és nem hamisítványok, engem már a tartalom is meggyőz arról, hogy a felperes eleve tisztában volt a telekmegosztás, útszabályozás HATÓSÁGI nehézségeivel, mint ahogy a legtöbb ingatlanfejlesztés kockázata abban rejlik, hogy egy szabályozatlan (szabályozás előtti értékénél alacsonyabb értékű) ingatlant vásárol, majd, ha sikeres a szabályozást követően (jelen esetben ide értem az útszabályozást és a telekmegosztási bejegyzést is, melyek erősen összefüggenek), a valós, magasabb értékű telket hasznosítja az ingatlanfejlesztő (itt egyenlőre telekspekuláns).

Tiszta sor, az ingatlanspekuláns számításai - az elhúzódó területrendezés és az ezzel kapcsolatos telekmegosztási hatósági eljárás miatt - nem jöttek be.

(Persze én az alperesi ellenkeresetet olvasom, nem a felperesi keresetet, és nem a VB - egyébként a felperes igazát 100%-ban megállapító - felperesi keresetet.... :)

@akira2:

Bocs, a vége helyesen:

... és nem a VB - egyébként a felperes igazát 100%-ban megállapító - ítéletet... :)

mintha eltűnt volna pár komment.

@abandonedbaby:
folyamatosan téves feltételezéseid vannak, szerintem:

"Kedves Akira, nem értem, hogy miért nem olvasod el az anyagokat, mindent megtalálsz a bvmepelem.hu weboldalon. Ne legyél rest, rajta! Ha szar a géped, akkor nem tudok segíteni!......
Felperes igyekezete viszont a dokumentumok leszedése ügyében furcsa, hiszen szinte minden fellelhető okirat őket igazolja. Csak azt tudom elképzelni, hogy azok a gyalázkodó kijelentések zavarják őket, melyeket alperes unalmasig ismételget minden iratban."

nem Akira rest és szar a gépe, hanem ha figyelemmel kíséred a BVM honlapon az Inviteles leveleket megvilágosodik, hogy az Invitel a Global ügyvédi felszólítására ( és nem bírósági végzésre hivatkozva) korlátozta a honlapot, letiltotta a VB itéletet illetve a hozzá kapcsolódó anyagokat ( a titkosságra való hivatkozás szerintem is jogos, ezzel nincs gond).
Na de 1 napra megszüntetni a honlapot, mert a különféle helyre történt beadványok rontják a Global illetve Ablon hírnevét ..........??
Hol élünk? Hol a demokrácia, szólásszabadság ?? Tudom hogy ez nem egyenlő a gyalázkodással. De ha az Orbánt, Gyurcsányt és társaikat lehet pocskondiázni, honlapok, blogok, újságcikkek letiltása és egyéb következmények nélkül, miért sértődik meg egy projekt cég vagy ingatlanbefektető egy 8.mrd. Ft. kártérítésre itélt cég véleménynyílvánításán? Nyilván azért, mert Ők makulátlanok és kussoljon mindenki, mert milliárdokat fektettek be szép hazánkba, természetesen azért hogy nekünk jobb legyen.

@abandonedbaby:
"Jelen eljárásban a VB kikötés az alperestől érkezett......"

"De még az is lehet, hogy alperes sem olvasta el ezeket az iartokat azt megelőzően, hogy feltette a honlapra."

Ezen mennyi ideig gondolkodtál, hogy ilyen megállapításra jutottál?
Vagy mire alapozod?

abandonedbaby:
"Abban bízni viszont, hogy egy 6 mrd-os saját tőkéjű (www.bvmepelem.hu/bvm/hirek/dokument/34-evesbeszamolo09.pdf) cégen majd 10-20 Mrd-ot vasalsz be, adott esetben, már nem is kockázatvállalás, hanem öngyilkosság."

Tényleg kockázatos és öngyilkosság, főleg egy ilyen mérleggel, mint amilyennel a felperes rendelkezik: www.bvmepelem.hu/hirek/dokument/38-gcevesbesz2008.pdf.
10-20 mrd-os beruházásra teljesen hitelképes, úgy hogy az ingatlant is hitelből vette.
Ja, tudom ... Egy 3 mFt-os mázlista, felperes projekt cég, mögötte a tőkés 45 mFt-os anyacéggel 10 éves Mo-i jelenléttel szembeállítva az unalmasig gyalázkodó, folyamatosan fellebező, 600 mFt-os, a válság ellenére nyereségesen működő 60 éves céggel.

Ez mind rendben van ?? Vagy én nem fogtam fel jól valamit??

Még mielőtt azt gyanítanád hogy a BVM szószólója vagyok: nem vagyok az. Azt nem lehet a BVM-re sem mondani, hogy teljesen hibátlan ebben az ügyben.
Én sem értek egyet a fellebezéseivel, a földhivatali "elírást" kivéve, illetve azok időzítésével. Nyilván arra kellett volna törekednie hogy a telekmegosztás minél rövidebb idő alatt megtörténjen. És azt követően intézhette volna a sérelmeit a műemlékvédelmisekkel, önkormányzattal, kártalanítással (ha volt ilyen) stb.
De az ítélettel sem értek egyet. Kizártnak tartom, hogy az ellenkérelméhez csatolt dokumentumok mind hamisak. De ezekből a VB semmit nem vett figyelembe. Ezért nem tudtak a tárgyalóterembe harcolni az igazukért. Ezért folyamodtak a nyilvánossághoz és a sorstárskereséshez, de ezzel szerintem, érdemben nem sokat segítenek az ügyön.
Legfeljebb újjabb perek elé néznek.

Hiányolom a felperes kárenyhítési kísérleteit. Mit tett annak érdekében, hogy ne keletkezzen ekkora kára?
Az előttem hozzászólókhoz hasonlóan én is azt kérdezem: Miért nincs ebben az ügyben a hivataloknak, hatóságoknak semmi felelőssége? Mert az rendben van (vagy nincs rendben) hogy olyan időket élünk, hogy őket "nem lehet" kártérítésre kötelezni, de a nekik felróható időhúzást miért kell bárkinek is kártérítés címen megfizetni?
Tudom, hogy igazságszolgáltatás nincs, de ez milyen jogszolgáltatás?

@mcs:
"felperes még egy elvi építési engedélyt se szerzett, csak egy elutasított elvi engedélyig jutott."

És miért is utasították el? Mert egy nem létező ( megosztás után vélt ) hrsz-re kérte az elvi engedélyt.
Talán te nem fogsz ezen meglepődni: másnak is sikerült megvalósítani építkezést osztatlan közös tulajdonon, pl. a szóban forgó Budafoki úti ingatlanon több éve működő piros-sárga benzinkútnak, mert ők a működésből akartak bevételt és nem kártérítésből. Sőt, az Ablonnak is van két Bp-i megvalósult beruházása, közös tulajdonban lévő ingatlanon, nyilván az nem volt "nehézkes, bonyolult, sőt kockázatos".

Mellesleg az ominózus útszabályozás ügy állítólag a mai napig nincs még teljesen lezárva.

Valahol mégiscsak érdekes ez az ügy. És tanulságos...

@Netz:
Jelen eljárásban a VB kikötés az alperestől érkezett (forrás ítélet 3. pont)
Felperes elővásárlási jogával élve lépett bele egy 1999 év végén kötött adásvételi szerződésbe, amit alperes harmadik féllel kötött. Azaz felperes a másik vevő helyébe lépett, azaz kész feltételrendszert vett át magára nézve kötelezőnek.

"De még az is lehet, hogy alperes sem olvasta el ezeket az iartokat azt megelőzően, hogy feltette a honlapra."

Ezen mennyi ideig gondolkodtál, hogy ilyen megállapításra jutottál?
Vagy mire alapozod?

@abandonedbaby:
Előző folytatása:
BVM sajtóban tett állításai:

1. A VB csak két tárgyalást tartott - aztán feltettek a honlapra 4 tárgyalási jkv-t.

2. A VB nem biztosított lehetőséget arra, hogy kifejtsék álláspontjukat - aztán olvashatjátok a jkv.-ekben és az ítéletben ennek az állításnak az ellenkezőjét.

3. A GC-nek mindig az volt a szándéka, hogy megszerezze az ingatlant például azzal, hogy el akarta lehetetleníteni a BVM telephelyengedélyét - aztán feltették a honlapra felperes önkormányzatnak írt levelét, amiben felperes nehezményezi, hogy a működési engedély helyszíni szemle tartása és a környezetvédelem megkérdezése nélkül lett kiadva úgy, hogy egyébként a területen folyamatos ipari tevékenység folyik, tehát kérte az eljárás törvényes lebonyolítását, szó sincs benne arról, hogy a tevékenység megszüntetését, vagy megtiltását kérte volna.
Ezen dokumentumot egyébként később a BVM le is szedte a honlapról, mert az cáfolta a sajtóban tett nyilatkozatait.

4. 200 embert foglalkoztatnak - aztán lehetett olvasni a honlapon, már nem tudom miben láttam, hogy 120 munkavállalójuk van.

5. Az az állítás, hogy a társaság munkavállalói tulajdonban van - aztán kiderül, hogy 75%-os a BVM igazgatója, Pálinkás János befolyásának mértéke.

6. Ők csak 3 hónapig hátráltatták a telekmegosztást, míg a GC 3 évig - aztán olvashatjátok, hogy 2006-ban, az LB előtt beavatkozóként, a telekmegosztás bejegyzése ellen, vesznek részt a perben.

stb, stb, stb...

Invitel, honlap megszüntetése:
Olvastam a levelezést az Invitellel, de a honlap egyetlen napra sem szűnt meg. Ezt is csak a BVM állította. Azon a napon, amikor a kereső egy Censored feliratú oldalt hozott be, a honlap akkor is ott volt mögötte. Mindkét oldal működött egyszerre. Egyébként én akárhányszor mentem fel a honlapra, a dokumentumok mindig ott voltak.

A hatóságok késedelme:
Igen, bárcsak lehetne perelni a hatóságokat az ügyintézési késedelemért! De csak abban az esetben teheted, ha bizonyítható a szándékosság. Mancikával kapcsolatban pedig általában csak az bizonyítható, hogy alkalmatlan, hogy döntésképtelen és esetleg leterhelt. Bár ez utóbbi kijelentéssel óvatos lennék, hiszen pénteken 1 órakor már nem dolgozik.
De visszatérve a BVM-re, a hatóságok ügyintézési idejét mindenki ismeri, felperes és alperes is tisztában van vele. Tehát amikor valaki fellebbez, tudatában van annak, hogy nem 30 napra hátráltat valamit. És ha 3x fellebbez, akkor nem 3 hónapra. A késedelemben természetesen a hatósági ügyintézés késedelme, illetve a perek időtartama játszotta a legnagyobb részt, de mindig elfelejtitek, hogy a BVM szerződésben vállalt kötelezettséget a telekosztásra, és ezen kötelezettségét szegte meg.

@mcs:
"én már terveztem és szereztem építési engedélyt olyan telekre, ahol 9db tulajdonos volt (magánszemélyek, cégek és egy eü intézmény is) és folyamatban volt a szabályozási terv változtatása, és 1 kiszabályozandó magánút és egy közút is került rá. budapesten.
igaz egy év volt, de nem volt túl sok probléma vele."

Én is, de "nagyon" sokba került :)

@Netz:

"az Ablonnak is van két Bp-i megvalósult beruházása, közös tulajdonban lévő ingatlanon, nyilván az nem volt "nehézkes, bonyolult, sőt kockázatos". Mellesleg az ominózus útszabályozás ügy állítólag a mai napig nincs még teljesen lezárva."

Ezeket hol olvasod?

@abandonedbaby: nem. építész vagy? kétlem. akkor meg miről beszélsz?

egyébként eldönthetnéd, hogy miről beszélsz.

az alperes viselkedését elemzed?
az ítéletet helyesled? szakmailag jónak tartod?
a felperes viselkedésével értesz egyet?
mindezt egyszerre?

@mcs:

Hogy építész vagyok-e? Nem. De nem csak építész szokott építési engedélyt "szerezni", ahogy te fogalmaztad. Egyébként hozzáteszem, hogy amikor a másodfok nem a fellebbezési ok miatt kaszálja el az építési engedélyt, és az esetek 80%-ában ez a helyzet, akkor azt az építész nem elég körültekintő munkája miatt teszi.
Én nem vagyok építész, te viszont modortalan vagy.

Hogy miről beszélek? Válaszoltam a nekem feltett kérdésekre, köztük a te kérdésedre is igyekeztem válaszolni. A projekt, amit ecseteltél nem ment volna olyan tulajdonostárssal, aki pénzt szeretett volna az egyetértéséért, és jogkövető hatóság előtt sem ment volna. Amikor azt mondtad, hogy szerezted az engedélyt, az mindent elmond. Persze biztosan nem te fizettél, hiszen te csak az építész vagy!

Igen, elemzem az alperes viselkedését, mert az általa a honlapra feltett dokumentumok cáfolják a saját, a sajtóban tett állításait, erre kértek tőlem, és erre adtam példákat.
És mint tudjuk, aki hazudik, az mást is tesz!

Hogy helyeslem-e az ítéletet? Az elmarasztalást igen, ahogy azt többször is kifejtettem. A 8 Mrd-hoz nem tudok hozzászólni, az szakértői kérdés.
Szakmailag jónak tartom az ítéletet, és nem értek veled egyet például abban sem, hogy a megemelkedett kivitelezési költséget ne lehetne az elmaradt haszon kategóriájában értékelni. Ha akkor teszem azt 10 mrd-ba került volna a beruházás, most meg 12 mrd-ért lehetne megépíteni, akkor igenis veszteségről beszélhetünk!
Az, hogy a "gyerek meg sem született", ebben az esetben irreleváns, mert a hasonlatod minimum sántít, ha nem teljességgel rossz. A szakértők vizsgálták a kérdést, hogy építhetett volna e felperes, és arra a következtetésre jutottak, hogy az anyavállalat tőkeereje és abban az időben megvalósult beruházásainak volumene alapján igen.

A felperes viselkedésével nem tudok sem egyetérteni, sem egyet nem érteni, mert a felperes nem mutatkozik, nem viselkedik! Nincs is mit értékelni rajta.

@abandonedbaby:

az építési engedély megszerzése az építész dolga. az ő hibája, ha elutasítják és az ő érdeme, ha megkapja. és igen, sok trehány építész is van, de nem ez volt a kérdés.

"Amikor azt mondtad, hogy szerezted az engedélyt, az mindent elmond." ez bájos. :) a szavak jelentésével kicsit ismerkedhetnél még.

na, be is fejezhetjük, olyan távol vannak az álláspontjaink, hogy értelmetlen a vita.

A választottbíráskodást megfelelő törvény szabályozza.Az állandó választottbíróságoknak saját ügyéntéző szervezetük,elnökségük,titkárságuk stb.van.A saját eljárási szabályzatuk törvény az eljáró választottbírók számára,ha megsértik,alkalmas lehet az ítéletük megsemmisítésére.Sajnos a közállapotok romlása az ilyen bíróságok működésére is rányomta bélyegét.Például a korrupció ott is felütötte a fejét,ami nehezen bizonyítható,de nem sok fantázia kell ahhoz,hogy belegondolja valaki az ítéletekbe a megvesztegetést.Ilyenre ad alapot,ha egyértelmű jogszabályt kifacsarva alkalmaznak,olyan módon,hogy egy tízéves gyerek is megcsodálhatja a joggal való bűvészkedésüket.
Azzal sem lehet az ilyen ügyeket elintézni,hogy két fél szerződött a választottbírók igénybevételére,mert ez nem a korrupció legalizálását,elfogadását jelentette.Hogy lehet,hogy ami más országokban normálisan működik,nálunk rögtön elfajul,ha pénz mutatkozik???
Van például most egy olyan ügy folyamatban Velük szemben,amikor önkényesen megváltoztatták az előző szintén választottbírósági ítéletet,annak ellenére,hogy ezt törvény és saját eljárási szabályzatuk is kizárja.Itt is egy multi cég javára változtattak,nyilván amelyik tele van pénzzel,az a győztes.Még arra is vetemedtek,hogy silány és nevetséges indoklással az EK-81.cikkét is bevonták újból az eljárásba,mely az előző ügyben nem volt nyertes indok.Semmilyen bizonyítási eljárást nem folytattak le,hanem kimondták,hogy a cég (egyébként 1 %-os) magyar piaci részesedése sérti az EU piacán a termékek szabad áramlását.
Mindezt három jogászprofesszor szülte meg hosszú hónapok alatt.Ha félórát dolgoztak rajta sokat mondok,mert a legtöbb indokot hasból írták be meg az előző ítéletből amiből szintén bizonyítani lehet,hogy egy jogellenes eljárás keretében jogellenes fellebbezést bíráltak el több tizmillió forintért.
Az írja az első ítélet,hogy felperes joga "megkérdőjelezhetetlen" Mégis nem csak megkérdőjelezte a T.VB,hanem a jogát el is vette.Sőt az alperesből felperessé avanzsált multi cég csicskásaként az egyik választottbíró még a GVH-hoz is elszaladt,amikor megtudta,hogy ítéletük nem egy habostorta,mert az EU Bíróságra kerül, és tettük a magyar közrendbe ütközik -no nem a jó magyar elkenő joszabályok alapján,hanem az EU előirásai miatt.
Tehát ne hrítsunk azzal,hogy miért írtak alá választottbírósági szerződést,mert nem erről,hanem arról van szó,hogy ebben az "elk..." országban (Gy.szerint szabadon) csak NOKIÁS dobozokkal,megvesztegetéssel találkozhat az ember,gátlástalan aljas banda szívja több oldalról a magyarok vérét.Jószerével semmit sem lehet ellenük tenni.Ennyi.Egyelőre.

NOKIÁS dobozok ott is???

@repgépszerelő: Nem hiszem,hogy az említett úriembereket bármilyen veszély fenyegetné a betonos cég elleni ítélet miatt.Inkább akkor lehetett volna problémájuk,ha nem a multi cég javára,hanem a magyar cég javára döntenek.Tudták nagyon jól,hogy mit tesznek,nem ez ez egyetlen ilyen ügyük,egy másikban is felmerül egyikük neve....

@Tutanhamon: Meg lehet úszni,sőt nagyon is meg lehet úszni.Például van egy háromtagú választottbírósági tanács,melyből mind a három ismert jogászprofesszor.Van az első választottbírósági ítélet,mely szerint :felperes "forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni".Igy,ahogy idéztem.A vesztes multi cég nem az általa sérelmesnek tartott vb-i ítélet megsemmisítését kérte az állami bíróságtól (ez az egyetlen törvényes út),hanem az előző német választottbírója helyett már magyart választott (vajon ki és milyen ismérvek alapján javasolta) és elérte,hogy az ítéletet maga a választottbíróság változtatta meg,annak ellenére,hogy minden más esetben az "ítélt dolog"-ra hivatkozva utasítottak el minden próbálkozást.Ez az álláspont általunk ismeretlen okból most megváltozott.Mivel korrupcióval senkit sem lehet gyanusítani,skizofréniát okoz belegondolni,hogy akkor mi lehet az oka annak,hogy sorra a magyar cégek dőlnek be a választottbírósági ítéletek nyomán,és ezek az ítéletek átlátszóan egyoldalúak.Lehet itt panaszkodni,feljeletgetni:melyik hatóság képes három,vagy akár egy jogászprofesszor ellen vizsgálatot indítani?És kit hívnak oda,amikor a lé csorog? Bár azért a helyükben nem aludnék nyugodtan,ha tudnám,hogy saját magammal állok szemben.A legvégsőkig el kell menni (ha megéri az ember a végét) és bizonyítani:40-50 éves jogi gyakorlattal,oktatóként,jogi könyvek szerzőjeként,választottbírósági tisztség viselőjeként,nemzetközi ismertség mellett
egy jogászprofesszor nem tévedhet.Kettő sem.És főleg három együtt nem.Ha tévedtek ,akkor ennyi gyakorlat után menjenek nyugdíjba,vagy szedjenek gyógyszert,ismerjék el,hogy a dolgok túlnöttek rajtuk.Ha nem így van,akkor elég nagy a baj ebben az országban.Akkor nem csak a Zuschlag dolgozott bűnszövetkezetben.Van azonban mégegy lehetőség:polgári perben kell bizonyítaniuk,hogy ítéletükkel a peres félnek okozott kárt jogszerűen okozták,tehát ítéletük nem törvény és eljárási szabályzat sértő.Ugyanis a vb-i ítélet ellen nincs helye rendes jogorvoslatnak,így a bírói "tévedés" sokba kerülhet akkor is,ha büntetőjogilag nincs következmánye a durván és felismerhetően jogellenes ítéletüknek.

@abandonedbaby: Ha biztos,hogy nem a tiszteletdíj,akkor vajon mi??? Akkor vajon mi??? MIndjárt leírom,de szükségtelen,hiszen mindenki tudja.

@sünsámuelné: Nem elég a Ptk.hoz érteni a mai bonyolult gazdasági viszonyok mellett.Ez köztudottan így van.Ebből nagyon sok probléma adódik.Sőt a versenyjoghoz is kellene értenie annak,aki,vagy azoknak akik ilyen ügyben döntenek.Ehhez sem ért a V(B).Ezért képesek légből kapott hasonlatok alapján,kontár módon dönteni és indokolni.Hol van itt a felelősségérzet???Csak a pénz számít? (csak a tiszteletdíjra gondoltam!),meg az,hogy kétszer két órában (melyből másfél óra szünet)letudják az ügyet?
Vagy mi a fene történik ebben az országban már ezen a szinten is???Tényleg egy Jobbik-diktatúra kell,hogy ez az erkölcsi fertő megszúnjön???

@nmmmmm: Gratulálok.Telitalálat.Ha már a Vékás professzor úr neve felmerült,akkor nem árulok el titkot,hogy ő volt annak az eljáró tanácsnak az elnöke is,amelyik egy előző vb-i ítéletet önkényesen megváltoztatott.Szerintem három megoldása van ennek a bírói "tévedésnek":
1.Nem olvasták el az előző ítéletet (egyik bíró sem).2.Nem értenek ahhoz,amiért a kiemelt tiszteletdíjat kapják. 3.Mivel az előző két feltételezés valószínúleg valóban feltételezés,csak egy válasz marad:erre itt nem szeretnék kitérni,de nem is szükséges.Aki itt ír és olvas,annak tiszta ez az ügy.

@Hufnágel Istvánné: Alkotmányos szabadcsapat:VB.Ellentmondás van bőven:Ha az anyagi jogot kell alakalmazni az a VB-nak(és azt kell),akkor miért nincs következménye ha nem azt alkalmazza,hanem a hasukra ütnek a vbírók,vagy a "Fülemüle" néven elhíresült megoldást alkalmazzák.Aki régen olvasta:"jobb felől üt,nekem fütyül,bal felől üt,nekem fütyül" és elmehetnek,ki a búsba,ki a mennybe(8 m illiárd már kb. azt jelenti.)Az a korlát,hogy csak a közrend sérelme esetén semmisítik meg a VB ítéletét olyan
korrupciós lehegtőség,melyet egy jogállamban gyökeresen ki kellene írtani.
Mert ha sem az eljárási szabályok megsértése,sem az anyagi jogszabályok megsértése,sem az indoklás elmaradása,
sem más semmi miatt nem semmisithatő meg a VB ítélete,csak a "közrend" megsértése esetén,.amit eddig konkrétan senki sem tudott megfogalmazni(ez lenne a vesztegetési pénz átvételének bizonyítása,ami nevetséges kívánság,mondhatni ökörség,hogy finom legyek).Valószínüleg ezek a kérdések elméletileg nem nagyon izgalmasak,de azon cégek vagy személyek számára,akik nem számítottak az erkölcsi züllés ilyen fokára,és VB-i szerződést kötöttek,bizony a teljes vaqyonvesztést kockáztatják.És nagyon érdekes,hogy az amúgy is pénzes felek nyernek leginkább,legalábbis egy biznyos VB-i körben.Ennyi-egyelőre.

@prpr:
Újabb delikvens, aki nem olvas. Illetve olvas, de nem azt, amit kéne. Olyanok beírásait olvasgatja, akik szintén nem dokumentumokat olvasgatnak. Elbeszélésedből azt látom, hogy volt rossz tapasztalatod a VB-vel. Nekem is volt. Például olyan is, hogy nem bírálták el a keresetkiegészítést. El sem olvasták, mint ahogy az az ítéletből ki is derült. Pedig volt hozzá bizonyíték is csatolva. Azt sem olvasták el, pedig cáfolta a perdöntő bizonyítékot.
Egyetértek, hogy sok ott az alkalmatlan, sok a tudatlan is, és ebből kifolyólag valóban nagy rizikó VB-t kikötni, még multinak is. Azok is háborognak, mert otthon nem azt szokták meg a választottbíráskodástól, amit itt kapnak.
Az ügy, amiről én beszélek pl. a multi pervesztésével végződött az LB-n is nagyjából azzal az indoklással, hogy "tessettek volna rendes bíróságot kikötni".
Viszont ez a BVM-es sztori egy kifejezetten érdekes jogeset, ha beleásod magad. Itt egyébként a Fővárosi Bíróság mélységében vizsgálta az ügyet. Számos részlet pl. az FB ítéletből érthető meg igazán. Vizsgálta pl. az eljárási szabályok betartását, és mélységeiben vizsgálta az ügyet is, bár valóban anyagi jogszabályok sértésének vizsgálatával nem terjeszkedett túl a lehetőségein. Indoklás pedig volt a VB ítéletben. Ha akarsz érdekes jogesetet tanulmányozni, ez az! A BVM mindent feltett a honlapjára, bár sokat változik az elérhető dokumentumok köre, de nagyjából minden elolvasható ott.

@abandonedbaby: Igazából a BVM ügy annyiban érdekel,hogy saját hasonló ügyünkben és a BVM ügyben van egy közös választottbíró,és ez a helyzet az szélsőséges multi pártolás miatt hasonlít kisértetiesen egymásra.Rövidesen felkerül honlapunkra szintén az egész ügy,és el lehet rajta gondolkodni,ha valakit érdekel és van ideje száz oldalakat elolvasni.Sokat mond egyébként a választottbíróság ELJÁRÁSI SZABÁLYZATÁNAK 56.§-a,amely szerint:" A választottbírók ... senkivel szemben sem felelőssek a választottbíráskodással kapcsolatos tevékenységükért vagy mulastásukért."
A kipontozott helyre a főnökeik és beosztottjaik vannak beírva.Javasolom,hogy minden munkavállaló,vállalkozó,közös képviselő,ügyvezető,köztisztviselő,polgármester,kormánytag,bíró,ügyész,ügyvéd stb.olyan szerződést kössön,olyan szabályzatot készítsen magának,amelyikben minden további felelősségtől elzárkózik,bármilyen bűnös tevékenységet végez,vagy semmit nem végez,csak felveszi a pénzét,vagy mások pénzét.Egy ilyen abszolut felelősség-kizáró szabály árnya (ernyője)alatt azután lehet kaszálni.Egy jogállamban ez egy undorító szabály.Hogyan szerepelhet ilyen kitétel bármilyen szervezet eljárási szabályzatában.Itt kezdődik a baj,ha valakik maguk alkotnak maguknak
szabályt,eleve felmentve magukat minden felelősség alól.Nem csodálkoznék azon sem,ha éppen a mi vbíráink írták volna a szabályzatot.

@prpr:
A bíráskodás lényege, hogy a döntés felelősségét ki kell zárni. A bírók többsége már csak azon felelősség terhe mellett - hogy a főnökük mit szól, ha túl sok ítéletüket kaszálják el magasabb fokon - teljesen DÖNTÉSKÉPTELEN. Ezért tartanak az ügyek évekig. Még ezt a szakmai felelősséget sem tudják, vagy akarják felvállalni.
Képzeld mi lenne, ha még a nem túl magas családi kasszával is felelnének a döntéseikért. Nem tudom, hogy neked mi a tapasztalatod, de az ügyek többségét nem is a bíró, hanem a szakértők döntik el, akik persze semmire sem esküdtek fel soha. Ja, és szakértelmük sem megkérdőjelezhetetlen.

@abandonedbaby:Semmiért sem felelnek. Maximálisan egyetértek veled.Tehát nem a bírókat kell megvesztegetni,hanem a szakértőket.Kivéve persze,ha az eljárás egyszintű,mint a válaSZTOTTBÍRÓSÁGON,OTT A BÍRÓT VAGY BÍRÓKAT KELL MEGKÖRNYÉKEZNI és akkor sz..nak a szakértőre.Az a baj,hogy ha még a hűlye is észreveszi az umbuldát(szándékos kiforgatása a tényeknek,törvényeknek)mégsem tudja bizonyítani a korrupciót.A Legfőbb Ügyészség azt írta egy ilyen ügyre,hogy a tévedés nem bűncselekmény.És hogyan lehet bizonyítani,hogy három jogászprofesszor szándékosan értelmezte félre a törvényt?Nyilván sehogy.Még azt is lenyelik,ha alkalmatlannak mondják őket.Ezekért a pénzekért megéri.Én nem az állami bírók felelősségéről beszélek,mert azokat előbb utóbb utoléri a sorsuk,ha sok hibát vétenek.Én a választottbírókról beszélek,akik egy jogállamban elfogadhatatlan módon az eljárási szabályzatukban kikötik,hogy senkivel szemben nem tartoznak felelősséggel:AZAZ AZT CSINÁLNAK AMIT AKARNAK.Sőt még a környezetükben sem felel senki semmiért.Nem jó példa az állampolgárok felé,hogy valakik úgy döntögetnek cégeikről (lényegében emberi sorsokról) hogy még annyi felelősségük sincs,mint egy disznópásztornak (magyarul:kanásznak).Van majd négyszáz országgyűlési képviselő és tízezerszám hivatalnok,ügyész,bíró,igazságügyi minisztériumi szakember stb.stb. senkenek nem szúr szemet egy ilyen abszolut alkotményellenes eljárási szabályzat,mellyel valakik saját magukat előre felmentik mindennemű felelősség alól?Ez az igazi és szó szerinti korlátlan felelősségnélküli társaság,akarom mondani felelőtlen banda.

@prpr:
"Én nem az állami bírók felelősségéről beszélek,mert azokat előbb utóbb utoléri a sorsuk,ha sok hibát vétenek."

Ugye nem arról a teljességgel alkalmatlan bírónőről beszélsz, akit a per második évében - miután kiderült róla, hogy dönteni, azt nem fog - érdemei elismerése mellett "büntetésből" áthelyeztek az ítélőtáblára? Ott dönteni nem kell, csak helybenhagyni. 0 felelősség.
Szerencsénk volt egy fiatal bíróval, aki még nem tudta, hogy jobban jár, ha nem dönt. Azóta lehet, hogy már ő is megtanulta.

abandonedbaby:Természetesen a "kivétel erősíti a szabályt" azt jeleneti,hogy mindig van egy fő irányzat.Lehet,hogy csak szereteném,ha úgy lenne,de remélem úgy van,ahogy gondolom.Én eddig azt tapasztaltam,ha volt egy értelmes bíró a városi bíróságon,akkor rövidesen elvitték a megyére,ha ott az átlagnál jobb volt,vitték a Táblához és így tovább.Ez egyrészről jó folyamat,mert ösztönzi a jó munkára a kezdő bírókat,ha előbbre akarnak jutni.Hátránya (nem akarok senkit megbántani).

@prpr: Hát..., én eddig nem ezt tapazstaltam.
A DÖNTÉSKÉPTELENSÉG a bírói testület generikus sajátja. Vannak bíróink, akik arra vannak predesztinálva, hogy döntsenek, de nem tudnak.
Vannak nekem munkatársaim, akik döntéskételenek, de szerintem ezt a képességet, vagy képtelenséget lehet szűrni a munka odaítélésekor. Nonszensz, hogy bírói munkakörbe jelölhető valaki, aki ab ovo személyiségétől fogva döntésképtelen!

Offtopic ugyan, de ha már beszélünk róla:

szerintem nem a döntésképtelenség a gond, illetve igen... de ez nem a bírók "jelleméből" következik... nem elsősorban abból.

Hanem a döntésképtelenség (meg az idióta döntések) okait kéne inkább kutatgatni.

Pld.
- értelmetlen, ellentmondásos, életidegen jogszabályok. Hogy az istenbe hozzon értelmes ítéletet egy bíró ezek alapján? ( ha a saját józan esze is mást mond, meg ha ugyanabból a tényállásból a törvények alapján le tud vezetni két, három vagy négy egymástól tök különböző jogi helyzetet is?
- Meg néha nem egyszerű eldönteni, hogy valami most mi is volt valójában - láttunk itt már olyant, ami önvédelemtől a jó alaposan előkészített szándékos emberölésig bármi lehetett...
- Az is érdekes kérdés,hogy egy bírónak miféle elvárásoknak kell (napi szinten) megfelelnie ... politikai és gazdasági hatalom valamiképp csak beszivárog a bíróságra...
- Aztán meg vannak olyan ügyek amik egyáltalán nem egyszerűek - a jogi diploma igazából kevés hozzájuk ... legjobb meggyőződésem szerint.

( Lásd mondjuk az amcsiknál illegális file-megosztás kapcsán zajló szerzői jogi perekben a kárértéket - erre mondott valamit a károsult, eddig általában az állam el is fogadta... most csináltak egy független felmérést az állam által fizetett szakemberekkel ... totál más kárérték jött ki. De felemlegethetnék olyan szabadalmi joggal vagy más hasonlóan izgalmas területekkel kapcsolatos pereket, ahol a hétköznapi ember tudása ahhoz is kevés hogy megértsük hogy egyáltalán miről perlekednek - itt jön elő a szakértők szerepe, akik viszont (nem csak idehaza...) azt mondanak amiért fizetik őket... gyakorta egymásnak homlokegyenest ellenkező dolgokat állítva. Tegyen igazságot a bíró, aki a meg azt se nagyon érti, hogy mi az amiben nem értenek egyet a szakemberek. ( Hogy megértsük miről van szó, meglehetős tudásra kellene előbb szert tenni az adott tudásterületen... szoftverfejlesztésben pld... vagy biotechnológiában... és egy bírónak minden héten más ilyen területet kéne megismernie - jó szórakozást neki hozzá.)

bye
Sics

@Sics68: ne misztifikáljuk el a dolgot, azért.

a bírónak az a dolga, hogy az adott szituációt olyan szintre redukálja, hogy egyértelműen megállapítható legyen, hogy valamely jogszabállyal ütközik-e a történet.

ehhez ő annyi segítséget vehet igénybe, amennyit jónak lát. ha kell, akkor arra rendel ki szakértőt, hogy magyarázza el neki, hogy mi a technikai blabla mögött a valós probléma.

ez a munkája. oldja meg. nem olyan nehéz.

igazából, ha a lényeget tekintjük, a bíró inkább a probléma feltárásában van nehézség elé állítva, a jogértelmezés a könnyebbik rész.

@mcs:

> a bírónak az a dolga, hogy az adott
> szituációt olyan szintre redukálja,
> hogy egyértelműen megállapítható
> legyen, hogy valamely jogszabállyal
> ütközik-e a történet.

Ez remek megfogalmazás, gratulálok is hozzá. (Bár szerintem ez az első része a munkájának - büntetőügyben a büntetés kiszabása ez után jön.)

Ami viszont gond:
- A történet nem mindíg kerek, a szereplők össze vissza beszélnek (ellentmondó állítások...) és tárgyi bizonyíték nem mindíg akad.
- A szakértők pedig... elvileg valóban ez volna a dolguk. A gyakorlatban viszont... Mind tudjuk, az ördög a részletekben bújkál (és a szakértőkben testesül meg).

bye
Sics

@mcs: Jól látod!
Ez a lényeg! Azaz a bírónak valamiféle bölcsességgel kell rendelkeznie, tanulnia kell folyamatosan minden érintett területen, nem elég jogásznak lennie, de intellektusa minden képességével adott esetben szakértők autoriter megfogalmazásaival szemben is meggyőződéssel, azaz tudással kell felvérteződnie!
Fejlődnie kell!
Ez hiányzik ma a rendes bíróságokról 90%-ban, és ez hiányzik a VB-ről is, de csak talán 75%-ban.
Aztán persze lehet sorolni a VB inmorális döntéseit, van abból is sok, immorális embereket távol kellene tartani a bíráskodástól. Akárcsak a politikától. Az sem könnyebb, vagy nehezebb, mint ez!!!

Fordul a kocka?

"Nem nyúlhatnak a szomszéd nyolc milliárdjához

Felfüggesztette a Legfelsőbb Bíróság a BVM Épelemet nyolc milliárd forintos kártérítésre kötelező választottbírósági ítélet végrehajtását. A budai céget szomszédja, a telephelyét megvásárló ingatlanberuházó cég perelte be azért, mert szerinte akadályozta, hogy nyugodtan építkezhessen. A gigantikus kártérítést az Ablon Group két vezetője közben egy alvó cégének adta át."

index.hu/belfold/2010/06/14/nem_nyulhatnak_a_szomszed_nyolc_milliardjahoz/?rnd=175

"Az Index információi szerint az Ablon vezetői az elmúlt hónapokban leváltották a milliárdos bevételt váró cégüket egy másikra. A Global Center, amely korábban az Uri Heller által vezetett Ablon tulajdonában volt, majd a választottbírósági döntés után egy nicosiai cég fennhatósága alá került, egy követelés engedményezéssel átadta a nyolcmilliárdos bevételt a Bright Site Kft.-nek. A Birght Site szintén albonos vezetők vállalkozása, de eddig, 2008-as alapítása óta kihasználatlanul állt, alig 200 ezres forgalmat produkálva."

Ez az egész történet a joggal való visszaélés tipikus esete... Nem elég, hogy csellel le akartak nyúlni 8 milliárdot, a bevételből egy fillér adó nélkül akartak részesedni...

Én megvizsgálnám a BVM ügyvédjeinek felelősségét. Ha jogi szakértői, ügyvédi munkájuk oda vezetett, hogy a BVM meg fog szűnni, akkor ott olyan jogászi műhibát vétettek, mintha egy orvos kiírtott volna 200 embert!

Vagy a BVM egy jogászok által szándékosan, tudatosan, előre megtervezett, összehangolt cselekvéssorozat áldozata lenne?!

Ami meg a "jogbiztonságot" illeti, az már régen nincs, talán sosem volt!

Olyan országban, ahol az építési, az adó- vagy bármilyen jogszabályok fél évente változnak, ahol a "laikus"-ok képtelenk kiigazodni, vagy akár csak megérteni a társadalomba ágyazott életük kereteit meghatározó szabályokat NINCS JOGBIZTONSÁG! Ahol egy építési beruházás lezajlása alatt a vonatkozó jogszabályok érdemben két alkalomnál többször változnak meg, ott valami nagyon el van rontva.

Abban a törvénykezési rendszerben, ahol a Magyar Mérnöki és a Magyar Építész Kamara, vagy bármilyen szakmai kamara véleménye és ellenvéleménye a jogalkotás során nem meghatározó, az a rendszer rossz!

A magyar jogászképzés ROSSZ, mert az a környezet amely létrejött élhetetlenné, versenyképtelenné tette az országot.

Ps.: Rákóczi 1713 körül írt Emlékirataiban azon kesereg, hogy alig van termelés, a nemesség (cca az értelmiség) nem hajlandó dolgozni és adózni (polgárosodni), de a nemesség történelmi feladatát, a fegyverfogást sem hajlandó vállalni, választják helyette a jogászkodást, ami az akkori országot is önpusztitó perek tengerébe folytotta.

A jogszabályok elé kellene újra helyezni az igazságosságot és a józan paraszti eszet!!!!!!!!!

index.hu/belfold/2010/01/12/28_millioval_honoraltak_a_birokat_a_8_milliardos_buntetesert/

Na szóval a felperes projektcég ügyvédje a választott bíróság tagjai közé megnevez egy olyan jogászt, aki vele munkakapcsolatban (?), netán függőségi viszonyban van, majd harmadiknak is egy olyan jogász kerül, aki a felperes strómanja?!!!!

És ezért a jogászok több tízmilliós javadalmazást kapnak MINDEN FELELŐSSÉG nélkül?!!!

Én azért itt felvetném az előre, szándékosan kitervelt, bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmény lehetőségét....

És hol vannak ma ezek az emberek? Tanítják a fiatalokat az ilyen gazemberségekre, vagy már "jól megérdemelt jutalmukat" élvezik Izraelbe, vagy a világ valamelyik kellemesebb vidékén?

ps.: a gennyes jogászok házában feltehetően a BVM által gyártott szerkezetek tartják a mennyezetet. Bár csak a BVM mérnökei, dolgozói követtek volna el olyan hibát, mint az ügyben résztvevő ÖSSZES jogász és szakadna rájuk a plafon!!!! Bár ők börtönbe kerültek volna, nem úgy, mint a BVM-et kicsináló klikk tagjai!!!!

Az ismerős választottbírók miatt elbukták a 8 milliárdot

index.hu/belfold/2010/10/12/az_ismeros_valasztottbirok_miatt_elbuktak_a_8_milliardot/

@Sics68:

érdekes fejlemény.

viszont attól, hogy az ítélet megsemmisült, a probléma még fennáll. új választott-bíróságot kell összerakniuk a feleknek?

vicces lesz.

"...az Ablon (a Global) jogi képviseletét ellátó Czugler Péter jól ismerték egymást. Czugler az ELTE Polgárjogi Tanszékén tanít, és kollégáját, Vékás Lajost, az ELTE polgárjogi tanszékének tanárát jelölte bírónak, de bekerült a testületbe Kisfaludy András, a tanszék másik tanára is. Ő lett a választott tanács elnöke. ...
A sikeres ügyért a választottbíróság 75 miliós honoráriumot hagyott jóvá Czugler számára, a testület tagjai pedig a .... 28,3 millió forintos honoráriumban részesültek."

Nos ez pontosan úgy néz ki, mintha az ELTE Jogi Tanszékének tanárai összebeszéltek volna, hogy van egy jó kis zsíros ügy, jól le lehet nyúlni a peres feleket, felelősség nincs (a választott bíróságon semmi nem kérhető számon).

Valóban nincs felelősség?!
Ha jogszerűtlen volt a VB összeállítása, az nem jogszabálysértés? És ha tudatos lett volna a három tanszéki tanár tagsága az MI? Nem bűncselekmény?!

Jár nekik a közel 103.300.000.- Ft honorárium (amit ugye egymásnak ítéltek meg)?!

Ha belegondolok, hogy a BVM összes dolgozója nem keres talán ennyit egy egész év alatt. Elkeserítő....

zugugyved.blog.hu/2010/10/13/valasztottbirosag_haveri_alapon

@gertan: Ha a BVM ügyben történtek nem keserítettek el eléggé,akkor segítek.
Egyedi esetnek gondolhatja a gyanútlan olvasó, hogy a magyar érzelmű és normális jogérzékű embereket frusztráló választottbírósági döntést (BVM) egyedi, véletlen körülmények motiválták.
Ennek azonban ellentmondani látszik egy másik, szintén multi cég kontra magyar cég ügyében született választottbírósági döntés, melynek anyagi jogi megalapozottsága hiányzik, eljárásjogilag pedig egyértelműen törvénysértő és nem méltó az eddig nagy tiszteletnek örvendő választottbírósági szervezethez.

Tudomásul kell vennünk azonban, hogy minden korszaknak meg vannak a maga vagyonszerzési (vagyonból történő kiforgatási) technikái, gondoljunk itt a középkori felségárulási perekre, vagy akár a jelenkori lakásmaffia ügyekre.

A jelen cikket közkinccsé tevő magyar cég felmentve érzi magát a választottbírósági eljárásban szereplő titoktartási kötelezettség alól, mivel éppen a titkoltság tesz lehetővé, hogy erkölcsileg és jogilag megalapozatlan döntések születhessenek.

A magyar társadalom érdeke felülír minden titkolódzást, és alkotmányos joga mindenkinek, hogy a nyilvánosság előtt fejtse ki véleményét a társadalom érdekét sértő megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Csak így lehet elejét venni annak, hogy újabbnál újabb jogi technikák kerüljenek alkalmazásra a globalizáció érdekében, a magyar társadalom érdekei ellenében, a magyar tulajdon sérelmére, közkeletű szóval a magyar tulajdonok „lenyúlására”.

Konkrétan az történt, hogy az egyik választottbíróság végleges, megmásíthatatlan, megfellebbezhetetlen, nem perújítható (tehát több mint jogerős) döntést hozott egy üzletrész és forgalmazási jogi vitában, melyben megállapította, hogy a magyar vállalat jogosult a magyar piacon a multi cég magyar leányvállalatától termékeket vásárolni és azokat a magyar piacon értékesíteni, mely jogát a társasági szerződés 17 év óta biztosította, és az ítélet szerint ez a joga nem vonható kétségbe.

A multi cég a választottbírósági ítéletet a mai napig nem hajtotta végre, sem a cégbíróság, sem az ítélőtábla további jogerős ítélete ellenére. Sőt hab a tortán, hogy ahelyett, hogy az egyetlen törvényes lehetőséggel élve az állami bíróságon kérte volna a számára sérelmes ítélet megsemmisítését, ugyanazokkal az indokokkal, melyet előzőleg a választottbíróság tételesen indokolva elutasított, pert indított a magyar cég ellen ugyan annál a választottbíróságnál. A keresetet a választottbíróság annak ellenére befogadta, hogy a „res iudicata”, az ítélt dolog tényére a választottbíróság figyelmét felhívtuk.
Az első eljárásban a multi cég német bírót választott, ennek ellenére veszített. Az újabb perben a multi cég már magyar bírót választott, aki jobban eligazodik a „magyar ugaron”, azaz jobban ismeri a magyar viszonyokat. Választása igen sikeresnek bizonyult. Bár benyújtott keresetét a választottbíróság ugyanazon indokokkal elutasította, mint az előző ügyben, de kerestek megoldást a multi cég számára. Bár itt a keresés nagyfokú intenzitása ellenére nem jött be nekik, hogy aki keres, az talál, mert szégyenletesen primitív indoklást hozott össze a három jogászprofesszor, vagy inkább a multi cég ügyvédei.

Megállapították ugyanis, hogy a magyar cég az óta sem gyakorolható forgalmazási joga az előző ítélet óta eltelt egy évben olyan súlyos metamorfózison esett át, amely eleve elrendeltetett módon, és minden további teketória nélkül egyszer és mindenkorra a lehető legsúlyosabban sérti az Európai Unió versenytörvényeit. Ezért meg kell semmisíteni az egyébként a magyar cég által biztosított telephelyen és szakemberei által létrehozott közös kft. társasági szerződésben 17 év óta biztosított forgalmazási jogát. Az EK-Szerződés 81. cikkére hivatkozva ezért 6 évre visszamenőlegesen intézkedtek, nehogy a multi cégnek bármilyen fizetni valója legyen a magyar cég forgalmazási jogának megvonása miatt.

Az nem zavarta az ítélkezőket, hogy a multi cég az EU jogszabályok előírása szerint köteles lett volna bizonyítani többek között azt, hogy a magyar cég magyarországi termékforgalmazása hátrányosan hat az EU tagországok közötti kereskedelemre, ami alapvető feltétele lett volna az EU jogszabályok alkalmazásának. Az sem zavarta őket, hogy a multi cég helyett az ítélet írásba foglalásakor maguk léptek fel a magyar cég peres feleként, de ők sem kísérelték meg bizonyítani a bizonyíthatatlant. A kétszer két órás tárgyalás során meg sem említette az eljáró tanács, hogy miben törik a fejüket, így módot sem adtak az eljárás során, hogy védekezni lehetett volna a titokban tartott, általuk már kiötlött „végső megoldás” ellen.

Az alapul vett szakirodalmi hivatkozásaik köszönő viszonyban sincsenek a valós üggyel (arra számítottak, hogy a nyelvi és hozzájutási nehézségek miatt úgysem tudjuk ezeket olvasni), semmiféle tényállást nem tartalmaz az ítélet, ezért hivatkoztak például összefonódást (értsd: többségi tulajdonszerzést) tartalmazó közösségi eseti döntésekre annak ellenére, hogy a magyar cég tulajdoni aránya nem nőtt, hanem éppen 0,2 %-ra csökkent. És senki sem fonódott össze, legalábbis a versenyszabályokban összefonódásnak minősített módon.

Az sem érdekelte a választott bírókat, hogy van magyar versenytörvény is, és az sem, hogy a 81.cikknek van (3) bekezdése is, mely a bagatell kartelleket kivonja a versenytörvény hatály alól ( az érintett terméknek a magyar piacon 1 %-os volt a részesedése) és a csoportmentesítés is van, mely szintén alkalmas eszköz a közösségi előírások betartásának bizonyítására (ha már egyszer azokat alkalmazták önhatalmúan), de a magyar törvény is szó szerint azonos előírásokat tartalmaz.

Itt nem lehet minden ellentmondást felsorolni, hiszen a választottbírósági ítélet megsemmisítése iránti keresetben 34 oldal,30 oldalas függelékkel és több száz oldalas mellékletekkel bizonyítja a magyar cég azt, hogy a különlegesen körülbástyázott,
lényegében sem törvénysértés címén, sem eljárási szabályszegés címén meg nem támadható
választottbírósági ítélet sérti a magyar közrendet.

A BVM ügyben történt választottbírósági ítélet ismeretében nem volt meglepő,hogy a multi cég vezetője máris kilátásba helyezett egy 10 millió eurós kártérítési pert a magyar cég ellen,ha nem adja el nekik az általa meghatározott áron a maradék üzletrészét.A BVM ügy ismeretében ez máris reális veszélynek tűnik,ugyanis ennek a magyar cégnek is van 18 hektáros iparterülete a multi cég mellett: ez az összeg éppen a cég teljes értéke tokkal,vonóval…
Egyéként ezt az újabb választottbírósági ügyet a BVM esettel intenzíven foglalkozó két hírforrás már nem merte felvállalni: úgy tűnik ez már túl „sokk” lett volna, és valaki még összefüggést találhatna a két ügy között……

Azt gondolhatná, aki a következőket olvassa, hogy ilyen nincs. De mégis van.

A magyar cég számára nem okozott nagy meglepetést az előző ítéletet felülíró újabb ítélet, mivel az a tény, hogy a választottbíróság erős késztetést érzett egy ítélt dolog újra tárgyalására, már jelezte: itt valami bűzlik.

A multi cég kezdeményezésére felek Bécsben tárgyaltak az újabb ítélet értelmezéséről. Valójában a kíváncsiság furdalta a multi cég vezetőjét, hogy mit tud lépni a lehetőségeitől most már végleg megfosztottnak tekintett magyar cég.

A magyar cég -szándékosan- arról tájékoztatta a multi vezért és ügyvédjét, hogy a multi általa kilátásba helyezett 10 millió eurós kártérítési igény ellenére a választottbírósági ítélet érvénytelenítését fogja kérni az állami bíróságtól, és ennek során a három magyar jogászprofesszor ítélete az EK-Szerződés 81.cikke alkalmazása miatt az EU Bizottsága és az EU Bírósága elé fog kerülni. Ugyanis EU szabályozás kötelezővé teszi, hogy az állami bíróság kikérje az EU szervek véleményét, ha az EK-Szerződés 81.cikke alapján hozott vb-i ítélet megsemmisítése érdekében hozzá keresetet nyújtottak be. Ráadásul az EU szabályok szerint egy ilyen vb-i döntés a nemzeti közrendbe ütközik: A KÖZRENDBE ÜTKÖZÉS A VÁLASZTOTTBÍRÓKNÁL OLYAN, AMIRE A NORMÁLIS EMBER AZT MONDJA, hogy ÁLMOMBAN SE JÖJJÖN ELŐ !!! Hogy ők mit mondtak, nem tudni, de "bejött" amire számítottunk és az "ügyintéző" választottbíró bepánikolt,
amikor a multi cég tájékoztatta a leselkedő veszélyről. Ugyanis árgus szemekkel leste a magyar cég, hogy most mi fog történni. Itt kellett volna az egyébként megtett feljelentés alapján a titkosszolgálati eszköz, de a bejelentés nem bizonyult meggyőzőnek, mert az illetékes hatóság szerint a szakmai tévedés nem bűncselekmény. Nem kérdés, hogy ez csak az „ilyen” szakmákra vonatkozik, mert egy villanyszerelőt például több évre is becsukhatnak egy szakmai tévedésért, és másokat is.

Az történt, hogy a multi cég vezetője néhány napon belül Magyarországon termett, és bár nem hívták meg a magyar céget a megbeszélésre, úgy tűnik, a választottbírójukkal egyeztettek a fenyegető veszélyről. Máskülönben ugyancsak néhány napon belül nem rohan be a választottbíró a GVH-hoz és nem kér tőlük a magyar cégre vonatkozó adatokat.a GVH ugyanis a magyar cég panaszügyét azzal zárta le, hogy nem tartozik rá az ügy, mégis kért újabb adatokat, hogy a választottbíró jogellenes adatigényét ki tudja szolgálni. A választottbíró ugyanis visszaélt azzal, hogy közismert személyiség, jogászprofesszor és választottbíró, esetleg volt alkotmánybíró, és a GVH-nál az „elvtársi” kapcsolatokra tekintettel készségesen kiszolgálták.

Az, hogy egy választott bíró, az ítélet meghozatala után, amikor már semmi köze az ügyhöz, még is csicskásként futkos a megbízója érdekében azt mutatja, hogy a fertő nem csak a politikusok legmagasabb szintjéig jutott, hanem például egyes választottbírók is erős szennyezettségnek vannak kitéve.

A választottbíró szerintünk hivatali visszaélést követett el, adatainkkal űzérkedett. A multi cég érdekében törvényellenesen ténykedett. Az illetékes hatóság szerint a választottbíró eljárása nem meríti ki a bűncselekmény feltételeit, mert a bejententő nem tudja bizonyítani a tényállás minden elemét.(Például azt, hogy az ellenszolgáltatás átadás-átvételét a magyar cég nem tudja video felvétellel vagy dokumentumokkal alátámasztani, mert ugye erre elfelejtették meghívni.)

A multiktól tartó írott sajtó félelmét igazolja, hogy a megkeresett napi és hetilap elzárkózott (pontosabban nem kívánta) közölni az alábbi fizetett közleményt:

K Ö Z L E M É N Y

Tájékoztatjuk Tisztelt Vevőinket, hogy a társaságunktól 17 éven keresztül vásárolt termékeket ideiglenesen nem forgalmazhatjuk.

A választottbíróság jogerős ítélete az alábbiakat tartalmazza:

"... a felperes ..... forgalmazási joga továbbra is fennáll,és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe."

"... a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető."

"... a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni."

A választottbíráskodásról szóló törvény és a választottbíróság kötelező eljárási szabályzata szerint a választottbírósági ítéletnek a hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté: végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye.

Az ellenérdekű multi cég kívánságára a választottbíróság a fent idézett saját döntését saját maga mégis felülbírálta és a magyar cég 17 éve fennálló forgalmazási jogát, melyet az előző jogerős döntés megkérdőjelezhetetlennek ítélt, megvonta.

Szemmel láthatóan nem csak egyszerű törvénysértésről van szó, hanem a jelenlegi közállapotot minősítő eseményről.

A közrendet sértő ítélet módosítás megsemmisítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtettük."

Ez lett volna a közlemény, mely ezek szerint sértené a multik és a választottbíróság tekintélyét, bár véleményem szerint ilyennel egyik sem rendelkezik a BVM ügy után, ahol
(ott is) bemutatta a választottbíróság illetékes tanácsa, hogy mire képes, meddig képes elmenni, részben a multi, részben saját érdekükben.

Nagyon jó lenne, ha ezen a téren is független vizsgálat kezdődne, mert mégis tűrhetetlen, hogy önkényes, semmilyen törvényes előírásnak meg nem felelő ítélet hozható ebben az országban. Hiába írja elő a vonatkozó törvény, hogy a magyar anyagi jogot (Ptk.) kell alkalmazniuk: tojnak rá a választottbírók, az állami bíróság pedig tehetetlen, mert ez nem ütközik közrendbe.

Azt mi nem tudjuk, hogy egy tanszéken dolgozik-e a három jogászprofesszor, aki a mi ügyünkben eljárt, de azt már tudjuk, hogy egyik választottbíró (az elnök) a BVM ügyben is szerepelt, és részletesen tanulmányozva a BVM ügyet, kísérteties a hasonlóság az önkényes fogalmazások, az multi cégtől átvállalt bizonyítási teher és a teljesen megalapozatlan ítélet tekintetében. Nem lenne meglepetés, ha mindkét ügyet azonos bíró menedzselte volna.... Csak mitől ilyen bátrak, hogy ezt meg merik tenni?

A korrupció melegágya:Adalék a Földközel 2010/12.azámából.Szaporodnak a gyanús jelek.
A fővárosi költségvetés megcsapolása szerencsére – legalábbis egye­­lőre – késedelmet szenved. Emellett még egy jó hírünk van a kedves olvasónak: február közepe óta nem fo­lyik tisztítatlan szennyvíz a Dunába Budapesten. A két és fél év alatt elkészült beruházás része a cikkünkben tárgyalt, a Csepel-szigeten épített BKSZT, a három átemelő telep bővítése, valamint a budai Duna-parti főgyűjtőcsatorna. A Budapesten naponta keletkező 600 ezer köbméter szennyvízből eddig 350 ezer köbméter folyt tisztítatlanul a Dunába. A központi szennyvíztisztító telep próbaüzemi működése tavaly augusztusban kezdődött, és összesen egy évig tart. Az első félévben stabilizálódott a szenny­víztelep biológiája. A második félévben – tehát az egyéves próbaüzemi időszakból még hátralévő hónapokban – ellenőrzi a hatóság a tisztítóüzem hatékony működését.

Nagy Viola

Választott bírósági furcsaságok
A cikkünkben ismertetett ügyben egy sajátos jogorvoslati mód, a választott bírósági eljárás a főszereplő. Ennek a közvélemény számára jórészt ismeretlen vitaelrendezési módnak legfőbb előnye a gyorsaság: gyakorlatilag egy-két tárgyalás után ítélet születhet. A bíróság tagjai közül két bírót a peres felek, a bíróság elnökét a felek által kiválasztott bírók választják meg. A bíróság ítélete ellen nincs jogorvoslati lehetőség, írásba foglalás után jogerős és végrehajtható. Érvénytelenítését meghatározott esetekben lehet kezdeményezni hivatalos bíróságnál, de érvénytelenített ítéletre eddig nem nagyon volt példa.

Ennek köszönhetően szakmai körökben a választottbíráskodást a korrupció melegágyaként emlegetik, ezt a képzetet nem kevés „furcsa” ítélet is erősíti – tette közzé az Index hírportál egy korábbi, meglehetősen meghökkentő kimenetelű eljárást követően. Amiért ezt a korábbi ügyet ide citáljuk, az a bírósági testület vezetőjének személye. A főváros kontra Csepel 2005 FH Konzorcium ügyben ugyanaz a professzor Vékás Lajos a választott bíróság elnöke, mint a tavaly év végén nyilvánosságra került Global Center kontra BVM Épelem ügyben. Mint ismert, az MKIK választott bírósága novemberben összesen 8 milliárd forintos kártérítésre kötelezte a BVM Épelem Kft.-t, a Budafoki úton működő betonelemgyárat. A per nyertese az izraeli tulajdonosi hátterű ingatlanfejlesztő vállalkozás, az Ablon csoport cége, a Global Center Kft. (GC). A GC 1999-től több lépésben megvásárolta a BVM-től a dél-budai ipari terület összesen mintegy hatvan százalékát azzal a céllal, hogy ott bevásárlóközpontot, későbbi elképzelések szerint high-tech centrumot hozzon létre.

A GC által fizetett vételár mintegy 5 millió eurónak, 270 forintos árfolyamon számolva 1,35 milliárd forintnak felel meg. A választott bíróság a GC ügyvédje, Czugler Péter megfogalmazta közlemény szerint mintegy 29 millió euróra marasztalta el a betonipari céget arra hivatkozva, hogy időhúzó, indokolatlan pereskedéssel akadályozta a telek megosztását és a GC megálmodta beruházás megvalósítását. Az ítéletet bírálók szerint az ingatlanbefektetők által elért haszon nyugodtan nevezhető mesésnek. Tízmilliárdos saját ingatlanrészük a per eredményeképpen 8 milliárdos kártérítéssel lett értékesebb.

A BVM ráadásul azok közé a ritka magyar cégek közé tartozik, amely a rendszerváltás utáni privatizáció során részben a dolgozók tulajdonába került, és a gigantikus kártérítés kifizetése padlóra küldheti. A megsemmisítő döntés után a kártérítésre kötelezett építőipari cég vezetője, Pálinkás János nyilvánosságra hozta, milyen költséges a választott bíróság eljárása: mindössze néhány ülés után a választott bíróság díját 42 millió forintban állapították meg, a pernyertes fél ügyvédjének a munkadíját pedig 75 millió forint plusz áfa összegben.

EGYRE TÖBB A BIZONYÍTÉK ARRA,HOGY NEM VÉLETLEN ESETEK VANNAK,HANEM SZERVES,ELŐRE MEGFONTOLT,BIZONYOS ÉRDEKCSORTNAK ÉS MAGUKNAK KEDVEZŐ DÖNTÉSEK.

Megsemmisítve!!! Az illetékes megyei bíróság kb. egy év alatt meghozta jogerős ítéletét és a díszes társaság " a három jogászprofesszor" furfangos választottbírósági ítéletét érvénytelenítette.Aki eddig kételkedett benne,hogy mi történt a háttérben,miért döntött "másodfokon" ismét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választottbíróság három főből álló professzori tanácsa egy már jogerősen lezárt ügyben a tőkeerős multi cég javára,annak már világosodhat az elméje.Vagy aki azt gondolta,hogy "ezeket" úgy sem lehet legyőzni.A multi cég pedig mindent bevetett:olyan ügyvédi irodát bízott meg képviseletével,aki azzal kérkedik weblapján,hogy 50 ügyvéddel és 150 szakértővel dolgozik. A magyar cégnek nem tellett szakértőkre,és ügyvédekre is alig.Mégis győzött az igazság,mert azért a magyar állami bíróság bírói nem züllöttek a választottbírók erkölcsi színvonalára,még ha kritika éri is őket (inkább a vesztes felek részéről,tehát max. az ügyek 50 %-ában).KI meri azt állítani,hogy három minden hájjal megkent jogászprofesszor (kettő közülük alkotmánybíró is volt) nem tudja,mi az az anyagi jogerő? Egyik sem.És annak ellenére sem,hogy kifejezetten leírtuk beadványunkban.És ha ezt tudják,akkor azok,akik több oldalon idézték az EU szakirodalmát és jogszabályait,eseti bírósági döntéseit,éppen azt nem tudták volna,hogy az EU a nemzeti bírósági ítéletek jogerejét,bele értve a választottbírósági ítéleteket is nem írja felül? Szinte pofátlan erőszakkal húztak rá az ügyre abszurd hasonlatokat,megerőszakolták az érvényes jogot (beleértve magát az alkotmányt is), a Ptk-is,az összes tételes jogi előírást.És megtehették.Meg merték tenni.Biztosan nagyon-nagyon megérte nekik.Különben miért áldoznák fel több évtizedes szakmai becsületüket egy multi cég érdekében?Csak abban bízhatnak,hogy a magyar ujságírók nem mernek egy ilyen ügyet felvállalni,vagy újságjuk nem meri lehozni.

Azért kell ilyen blogokon írni az esetről,mert az elmúlt időszakban olyan nagy volt a sajtószabadság? Most szünt volna meg? Eddig lehetett mindent írni? Csak akkor támadnák meg ezt az ügyet valamelyik oldalon álló újságírók,ha politikai érdek állna mögötte.Egy kis korrupció az belefér,nem érdemes kockáztatni. Az nem számít,hogy az ilyen ügyek teszik tönkre a gazdaságot,a jogrendet,az embereket és mindent.Éppen két évet vett el egyes emberek életéből egy ilyen ügy,mert nem elég a befizetett 30 millió ft-os eljárási díj pár órás munkáért.
Az ügynek ez a része még nincs lezárva....

Res iudicata:Nem tudják,de oktatják...Kedves anyadmajma,gertan és abondonedbaby!Megérdemlitek,hogy tudjatok a végéről,ezért olvassátok el az előző kommentet.

Kedves prpr!
Örülök, hogy nyertetek.
És mi volt a megyei bíróság indoklása?

@prpr: @abandonedbaby: A megyei bíróság indoklása egyezett a mi álláspontunkkal:Az egyszer már jogerős választottbírósági ítéletet az EK-81.cikkre hivatkozva sem bírálhatja felül a választottbíróság és a rendes bíróság sem.Ennyi röviden.Majd felteszem ide a lényeget,ha írásban is meglesz.Csak az a szomorú benne,hogy egy év választottbírósági fondorlat keresés után egy év állami bíróság és többször tízmillió Ft eljárási és ügyvédi költség.
Köszönöm az érdeklődést.Tisztelettel:Prpr.

Képtelen történet.Kriminilasztika a választottbíráskodásban.
Tudom,hogy nem egyszerű dolog erről az ügyről írni.Ez egy összeszövetkezett,összenőtt,de egyelőre mással nem gyanusítható kör,amelyben ügyvédi irodák és neves ügyvédek vesznek részt,a legraffináltabb átfedésekkel.Nem kívánom itt tételesen bizonyítani,de utalni szeretnék rá,hogy a mi ügyünk kisértetiesen hasonlít a BVM ügyére.(Ahol a multi cég ügyvédje és a választottbírók évtizedek óta kollégák voltak). Van egy dr.Okányi Zsolt (van külön ügyvédi irodája is),de egyben az Ormai Ügyvédi Iroda szakértője is.Na már most az az Ormai Ügyvédi Iroda volt a jogi képviselője a multi cégnek az ellenünk beadott keresetnél,amelyiknek a szakértője az az Okányi,akinek a választottbíráskodásról írt könyvét éppen a Vékás professzor,a második eljáró tanács elnöke lektorálta.Ebben csak az a probléma,hogy az egész tanács: dr.Vörös,dr.Harmathy,Dr,Vékás és a multi cég
jogi képviseletét ellátó ügyvédi irodák egy baráti és egymásra utalt szakmai társaságok,amelyek egymásnak jól fizető "szívességeket" tesznek,lényegében szimbiózist alkotnak.
Nagy nehezen sikerült beazonosítani,hogy a kétes kapcsolat hogyan jött létre és hogyan oldották meg az illetékes választottbíró finanszírozását.Erre az Okányi-Vékás kapcsolat ad magyarázatot.
Természetesen maga az ellenszolgáltatás nem bizonyítható,de a szoros "elvtársi" kapcsolat igen(Másolatok a webről):.

NÉHÁNY A VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁSSAL FOGLALKOZÓ PUBLIKÁCIÓ
PUBLICATIONS ON ARBITRATION

- Dr. Okányi Zsolt: Választottbíráskodás Magyarországon belföldi és nemzetközi ügyekben – Szabályok és elemzések Lektorálta és az előszót írta: Vékás Lajos * Arbitration in Hungary in Domestic and International Matters – Rules and Analyses Written and edited by Zsolt Okányi Harmathy Attila, alkotmánybíró: A Code Civil és a magyar Ptk. kapcsolata; Izsó Krisztina, ... Vékás Lajos, egyetemi tanár: Európai fogyasztóvédelmi magánjog ... Lenkovics Barnabás: Polgári jog – alapjogi nézőpontból; Okányi Zsolt: A teljesítés ... Vörös Imre: Semmisség a versenyjogban; Jogesetmegoldó 2004
SZAKÉRTŐINK:

Dr. Okányi Zsolt
ügyvéd
Ormai és Társai CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Iroda

Még annyit,hogy a BRFK bekérte a megyei bíróságtól egy hónapra a per iratait,ami azt jelenti,hogy tovább vizsgálódik.Mi szándékosan nem hivatkoztunk a büntető ügyre,nehogy e miatt késedelmet szenvedjen az érdemi döntés.Előzőleg bekérte a GVH által hívott telefonszámokat stb.Tehát érdemben foglalkoznak az üggyel.Nekik sincs könnyű dolguk a fehérgallérosokkal.

Ennek az ügynek majd lesznek további folytatásai,mert be fogjuk perelni a választottbírókat polgári perben kártérítésre szándékos károkozás miatt,továbbá az eljárási szabályzatukat is meg fogjuk támadni,mivel az alkotmánybíróság szerint az egy polgári jogi szerződés,és ebben nem köthetik ki,hogy nem felelnek semmiért.Jó mi? Kaszíroznak jó kis tízmilliókat hivatalosan,majd nem hivatalosan,majd jobb felöl ütnek (itt csak egyfelöl,nem mint a fülemüle perben)és elmehet a vesztes magyar cég a sunyiba.

Amikor (ha) a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak (törvénysértésre hivatkozva megtehetik-de reménytelen számukra,most is mindent megtettek:három ügyvédi irodát bíztak meg,mégis el akarták halasztatni az ítélet hirdetést,hogy nem érnek rá),akkor bizonyítani fogjuk tételesen -kihasználva az alkalmat-,hogy szándékosan sértett meg minden törvényt a professzori hármas,mert jól tudták,tudniuk kellett,hogy mi a valós jogi helyzet.Új jogi fogalmakat alkotott az Ormai szakértő Okányi irodája: a saját sírját megásó (saját kardjába dőlő)első jogerős ítéletét,mely meghozatalakor rögtön saját magát semmisítette meg,és a fogaskerék elméletét,amikor egy jogerős ítéletet egy másik jogerős ítélet úgy szüntet meg szinte utalás nélkül,ahogy a fogaskerekek egymáshoz kapcsolódnak.Kár,hogy egy kis homok kertült a fogak közés.Még jó,hogy a megyei bíró nem kapott nevetőgörcsöt,és nem halasztotta el a ítélethozatalt.Majd még folyt.köv.

@gertan:Czugler=Ocsányi. Kissé megkésve jöttünk rá,hogy a magyar választottbírósági rendszer,legalábbis a legnevesebb szervezet lényegében prostituálódott az utóbbi időszakban és olyan durva pénzszerzési taktikákat alkalmazott.amelyeket még egy olasz maffia is megirigyelhetne.Elkövették azt a hibát,hogy nem vették figyelembe,hogy az interneten minden kapcsolat nyomon követhető,emelett már kezdték hülyének nézni a magyar peres feleket és a magyar igazságszolgáltatást.Ha összehasonlítjuk a BVM ügyben történteket egy másik ügyben történtekkel,akkor a hasonlóság kisérteties.És nehogy azt gondolja bárki,hogy csak ez a két ügy kétes. Lássuk akkor a medvét:
gertan 2010.10.12. 23:38:21
"...az Ablon (a Global) jogi képviseletét ellátó Czugler Péter jól ismerték egymást. Czugler az ELTE Polgárjogi Tanszékén tanít, és kollégáját, Vékás Lajost, az ELTE polgárjogi tanszékének tanárát jelölte bírónak, de bekerült a testületbe Kisfaludy András, a tanszék másik tanára is. Ő lett a választott tanács elnöke. ...
A sikeres ügyért a választottbíróság 75 miliós honoráriumot hagyott jóvá Czugler számára, a testület tagjai pedig a .... 28,3 millió forintos honoráriumban részesültek."
Ehhez képest (az A-Heat AG.jogi képviseletét ellátó Ormai Jogi Iroda jogi szakértője,Okányi Zsolt és Vékás Lajos bizonyítottan évtizedek óta jól ismerték egymást.(Vékás Lajos írt előszót és ajánlást Okányi Zsoltnak a Választottbíráskodás Magyararoszágon című könyvéhez.) Okányi az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Iroda választottbírósági szakos szakértőjeként, nyilvánvalóan Vékás Lajos javaslatára Vékás régi barátját, évtizedes munkatársát,professzortársát,(akit Harmathy professzorral együtt az MTA levelező tagjának ajánlottak,) dr.Vörös Imrét ajánlotta be az A-Heat AG-nak ,hogy nevezze meg választottbírónak. A tanácsba Harmathy profeszor,aki utólag kiderítve szintén régi harcostársa Vékás Lajosnak ,az alperes választása alapján azért került be,mert feltételezhető volt,hogy az első választottbírósági ítélet aláírójaként tudja,hogy ebben az ügyben egyszer már jogerősen döntöttek. Ebben a felállásban már nem férhetett kétség ahhoz,hogy Vörös és Hatrmathy professzoroknak egy lehetséges választásuk van,még pedig maguk fölé elnöknek Vékás Lajost megválasztani,akit nyilván mindkét jóbarátja támogatott ebbeli pozíciójának elérésében.Ettől a perctől kezdve az eljárótanács azt tette,amit Vékás Lajos Okányi Zsolt segítségével kigondolt.
Azt nem tudjuk,hogy a felperes mennyit fizetett Okányi Zsoltnak vagy ügyvédi irodájának,vagy az Ormai féle irodának,de az biztos,hogy munkájukhoz képest aránytalanul sokat,mert nekik kellett rendezniük a számla nélküli "számlát".Hogy miért kell egy ügyhöz,ha az jogszerű, három jogi iroda és az ahhoz csatlakozó szakértői hálózat,azt én megmondani nem tudom.A mi oldalunkról -ha nem lett volna kötelező a jogi képviselet- egy ügyvezető is elég lett volna.

@prpr: Más könyvet írni,és megint más a való élet? Kettős beszéd?
Okányi Zsolt szerzőként és szerkesztőként,Vékás Lakos előszó íróként és lektorként jegyzi magát abban a kiadványban,mely "VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS MAGYARORSZÁGON belföldi és nemzetközi ügyekben -szabályok és elemzések" címen 2009-ben jelent meg. A kiadvány (könyv) egyetlen eredeti gondolatot sem tartalmaz,olyan gondolatot,amelyet eddig máshol nem lehetett volna olvasni.Többek között az UNCITRAL által végzett vizsgálatra hivatkozva idézi a könyv " közrendi védelem csak akkor alkalmazható,ha az ítélet érvényben tartásával (1) a jog,erkölcs és igazság alapelve alapjaiban sérül,(2) a legalapvetőbb tisztesség elvét az ítélet alapjaiban támadja,vagy elviselhetetlen mértékű hanyagságot,korrupciót mutat a választottbírói tanács részéről,(3) az ítélet ellentétben állna a társadalmi-gazdasági élet alapjaival (pl.vesztegetés,csalás,stb.)"

No akkor kedves Okányi Zsolt Ügyvédi Iroda és szakértője az Ormai ... stb. Ügyvédi Irodának: Miért vállalkozott a lektor Vékás Lajos által hozott közrendet sértő,elviselhetetlen mértékű hanyagságot és "egyebeket " tartalmazó választottbírósági ítélet életben tartásán munkálkodó ügyvédi kórushoz? Hová lett hirtelen a szakmai tudás és az ügyvédi tisztesség.Egyszer kellett volna elolvasnia az első választottbírósági ítéletet (nem volt rá ideje? akkor írták a semmit mondó könyvet a Vékás professzorral,mentorával,meg az Ön által nagyra becsült Harmathy prpfesszor úrral?).Vagy mi történt? Nem ismerte fel a lényeget?Azt,hogy három professzor,MTA tag és alkotmánybíró véletlenül nem ütközik a közrendbe,csak céltudatosan? Ezt nem lehet nem észre venni,legfeljebb másokat lehet hülyének nézni.Ennyi!

Hallgat a mély!Az elhallgatás művészete.Kire Tartozik?

Sics68 a következőket írta a BVM ügyében hozott,a VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETÉT HELYBENHAGYÓ DÖNTÉS után: "Talán a Legfelsőbb Bíróságnak még van lehetősége valami felülvizsgálati eljárásra ... bár mindenképp van egy jogerős ítélet, aminek a végrehajtását el kell kezdje a hatóság. ( Bár szerintem a felperes illetve az elkövetők/gyanusítottak ... mármint a választott bíróság tagjai ... ha belegondoltak volna hogy ekkora médiahiszti lesz a dologból vagyis hogy ennyire a figyelem középpontjába kerülnek, valszeg nem merték volna ezt megcsinálni...)

Én azt gondolom, hogy ezen emberek ( a választottbíróság tagjai) esetébe a következőknek kellene megtörténni egy normális demokráciában.
1.
Többé az előadásaikra egyetlen hallgató se menne be, se hozzájuk vizsgázni...
2.
A munkáltatójuk (az egyetem) ettől függetlenül is (jóhírük elvesztése miatt pld. ) megköszönné nekik eddig munkájukat és ingyenesen rendelkezésükre bocsátaná az irodáik kiürítéséhez szükséges dobozukat.
3.
Az ítéletüket a Legfelsőbb Bíróság nagyon gyorsan felülvizsgálná és hatályon kívül helyezné/új eljárás lefolytatására utasítaná a "választott bíróságot".
4.
Az LB döntésében érintetteket az előző és a soron következő perrel kapcsolatos költségek megfizetésére kötelezné, illetve megindítaná ellenük a büntetőeljárást (korrupció gyanúja miatt - jut eszembe Füredi maestró: még mindíg azt állítod, hogy nincs Magyarországon a bírói szinten jelentkező korrupció ? )
5.
Ha bebizonyosodik, hogy nem teljesen ártatlanok, akkor a jogi szakmától egy életre el kellene tiltani őket - a vagyonukat meg már úgy is buknák az eljárás költségei és más kártérítési kötelezettségek miatt.

Szóval majd ha ezt látom, akkor elhiszem, hogy Európában meg demokráciában élünk.

bye
Sics"

Azóta itt a Vékás professzor újabb választottbírósági döntése (mint elnök),hogy egy előző jogerős ítéletet felülbíráltak a multi cég javára,mellé abszurd Uniós hivatkozásokat kreáltak,holott semmilyen indokkal nem foglalkozhattak volna újra az üggyel.Nagy ívben szándékosan elkerülték,hogy az ítélt dolog ügyét megvizsgálják,bár nem is kellett vizsgálni,annyira egyértelmű.Ha egy jogot nem végzett ügyvezető felismeri ezt a helyzetet,jelzi a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságszolgáltatási Tanács elnökének, a Legfőbb Ügyésznek, az illetékes Kamara Elnökségének,a Választottbíróság elnökségének, és semmi nem történik,mert ez egy demokratikus ország,és itt nem lehet beleavatkozni az ügyekbe amíg "vér nem folyik". Sőt, Vékás professzor urat nem eltiltják az oktatástól,mint az előbb Sics68 megoldásnak ajánlotta,hanem az új ptk előkészítő bizottságainak (mind a kettőnek) oszlopos tagjává jelölték.Pedig csak két eset lehetséges:vagy szándékosan sértette meg az Alkotmányt és ezzel az egész magyar jogrendet,közrendet,vagy nem ért ahhoz,amit csinál.Midkettő elegendő ok arra,hogy ilyen ember ne avatkozzon be az új ptk-ba. Az is nagyon érdekes,hogy az Okányi könyvét lektorálta,ami foglalkozik a VB Eljárási Szabályzatával is,ami az Alkotmánybíróság döntése szerint egy polgári jogi szerződés.Akkor a híres jogi szakértőnek és MTA rendes tag Vékásnak arra is ki kellett volna térnie,hogy egy polgári jogi szerződésben a felelősség teljes kizárása semmis.Ugyanis az sem egy "demokratikus" megoldás,hogy valakik úgy ténykednek,hogy kizárják eleve saját és környezetük felelősségét,még szándékos károkozás esetén is.

@prpr: Választottbíróság-LB.Ez mi??? „A” jelű melléklet

Tisztelt Európai Bizottság!

Az Európai Bíróság a C-126/97.sz. (Eco Swiss China Time Ltd kontra Benetton Internacional NV) ügyben hozott ítéletének Magyarország Legfelsőbb Bírósága általi tudatos megsértése miatt benyújtott panaszomra okot adó tényeket a következőkben részletezem.

(Megjegyzem, hogy azért van szükség a Legfelsőbb Bíróság végzésében foglaltak részletes elemzésére, mert ez a végzése bizonyítja, hogy mire lehet számítani, ha az Európai Bizottság részére magyarázatot kell adnia.)

A Legfelsőbb Bíróság az Európai Bíróság C-126/97.sz. ítéletének – az alsóbb fokú állami bíróság által alkalmazott – alábbi rendelkezését sértette meg:

Az Európai Bíróság a következő szempontok alapján hozta meg ítéletének 2. pontját:

Az ítélet rendelkező részének 2. pontja a fentiekre vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza:

Az elsőfokú nemzeti bíróságnak nem volt szükséges előzetes eljárást kezdeményeznie a vonatkozó közösségi szabályokra tekintettel, továbbá az alábbi Legfelsőbb Bírósági határozatra tekintettel nem volt jogi lehetősége ítélte meghozatala előtt az Európai Bíróság által már eldöntött kérdésben előzetes döntéshozatalra kérdést intézni az Európai Bírósághoz:

A panasszal összefüggő magyar jogi rendelkezéseket (a nemzeti jog belső eljárási szabályait) a következőkben ismertetem:

A választottbíráskodásról szóló 1994.évi LXXI.törvény lényeges rendelkezései:

A jogerős bírósági ítélet hatálya pedig a következő:

Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):

Tehát a magyar nemzeti jog szerint:

1. A választottbíráskodásról szóló 1994.évi LXXI.törvény a választottbírósági ítéletet a jogerős bírósági ítélettel teszi egyenlővé (58.§.).
2. A törvény szerint a választottbírósági ítélet azonnal jogerőssé válik. (54.§.)
3. A jogerős ítélet ellen 60 napos jogvesztő határidőn belül nyújtható be érvénytelenítési kereset, ezt követően végső jogerőre emelkedik. (55.§.(1).
4. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése csak korlátozott számú indok (55.§.) alapján kérhető.
5. Az érvénytelenítési eljárással nem támadott választottbírósági ítélet érvénytelenítésére, mivel az eleve jogi ad abszurdum, nincs jogi szabály, nincs jogi lehetőség.

Ez utóbbi esetre az Alkotmánybíróság a következőket mondta ki:

Tehát a nemzeti jogerőt azon a címen sem lehet megkérdőjelezni,ha bárki úgy ítéli meg,hogy nem volt helyes az első választottbírósági ítélet.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság Eljárási Szabályzatának (mint a peres félek és a Választottbíróság között létrejött szerződésnek) lényeges rendelkezése:

A magyar jognak az ítélt dologra (res iudicata) vonatkozó rendelkezései:

Részletek a Legfelsőbb Bíróság elvi határozataiból: (EBH2009.1969) (Legf.Bir.Gfv.30.075/2009.sz. határozat) elvi részének részlete:

A jogerős rendes bírósági ítélethez a következő anyagi jogerő fűződik:

Részlet az 1952. évi III. törvényből (Pp):

További részletek a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.075/2009.sz. határozatából:

1. A panaszolt eljárás során született ítéletek, melyeket mellékelve megküldünk, a következők:

1.

2.

3.

4.

2. A közösségi jog megsértésének bizonyítása jogi tényekkel

(Továbbiak azt kívánjuk bizonyítani, hogy a Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági döntést a választottbíráskodásra vonatkozó nemzeti jogszabályok szándékos megsértésével fosztotta meg a forgalmazási jogra vonatkozóan jogerejétől, és kizárólag abból a célból, hogy ezzel életben tudja tartani a második választottbírósági ítélet nemzeti és közösségi jogot sértő jogellenes ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság ezzel a döntésével szándékosan megakadályozta a közösségi jog érvényesülését ebben a konkrét ügyben. Ennek okával ebben az eljárásban nem kívánunk foglalkozni, azonban az alkalmazandó jog egyszerűsége és pontossága, továbbá megsértésének körülményei bizonyítják, hogy a közösségi és nemzeti jog megsértésére szándékosan került sor).

Az EU Bíróság idézett ítéleti rendelkezése szerintünk azt jelenti, hogy a jogerős választottbírósági ítéletet egy következő választottbírósági ítélet nem teheti vitássá, sőt a jogerős választottbírósági ítélet még a későbbi választottbírósági ítélet megsemmisítési eljárásnak keretében – mint a megyei bíróságon lefolytatott eljárás és a Legfelsőbb Bíróság eljárása volt – sem vizsgálható felül.

Hivatkozunk C-173/03.sz ügyre, melyben az Európai Bíróság ítélete kimondta, hogy a tagállamok felelősséggel tartoznak a legfelsőbb bíróságok közösségi jogba ütköző ítéletei miatt. A Legfelsőbb Bíróság az alkalmazandó közösségi jogot nyilvánvaló módon és szándékosan szegte meg, amikor egy előző választottbírósági ítéletet, mely jogerősen döntött cégünk, a Mirelta forgalmazási jogának kérdéséről közvetlenül is, de a szerződések érvényességéről is. Maga az első választottbírósági ítélet, majd az elsőfokú rendes bíróság jogerős ítéletében ezt az első véglegesen jogerős választottbírósági döntést egyértelműen az eredeti állapot helyreállításaként értékelte, a Legfelsőbb Bíróság a nemzeti jogrendet és a közösségi jogot (az Európai Bíróság ítéletét) is sértve vizsgálta felül az első választottbírósági ítélet döntését a második választottbírósági ítélet érvénytelenítése érdekében indult eljárás során.

A második választottbírósági ítéletet érvénytelenítő első fokú (megyei) bírósági ítélet (3.sz. melléklet) az Eco Swiss ítélet rendelkező részének 2. pontját a következők szerint értelmezte:

E jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelme keretében hatályon kívül helyezte, és kizárólag „a res iudicata sérelmének elbírálása körén kívül eső” érvénytelenítési okok vizsgálatát engedélyezte. A végzés tartalmát tekintve megtiltotta az elsőfokú állami bíróságnak az Európai Bíróság hivatkozott ítéletének alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet jogerejét vonta meg, annak ellenére, hogy az érvénytelenítési eljárást a második választottbírósági ítélet ellen indítottuk. A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsának jogsértése az alkalmazandó jog pontos szabályaira tekintettel tudatos volt, amikor az első jogerős választottbírósági ítéletet közel három év után alkotmányellenesen megfosztotta jogerejétől egy második, közrendet sértő választottbírósági ítéletre hivatkozva, kizárólag azért, hogy ellehetetlenítse az Eco Swiss ítélet 2. pontjára történő hivatkozást az eljárás további szakaszában.

A második választottbírósági ítélet (2.sz. melléklet) magával az ítélet indoklásával bizonyította be azt, hogy szándékosan áttörte a nemzeti jogerő intézményének falát, és ezzel az első választottbírósági döntésben helyreállított forgalmazási jogot megsemmisítette, egyidejűleg az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárása során a C-126/97.sz. ügyben hozott ítéletét, mint a választottbíróságokat is érintő közösségi jogot is semmibe vette, mert arról tudnia kellett, hogy „… egy közbenső választottbírósági ítélet, amely végleges jellegű, és amely nem képezte megsemmisítés iránti kereset tárgyát az előírt határidőn belül, jogerőre emelkedik, és többé nem tehető vitássá egy későbbi választottbírósági ítélettel,…” Ez a nemzeti jog szerint is sérti a jogrendet, az EK 81.cikkre hivatkozó második választottbírósági döntés pedig – mivel az EK 81. cikk alkalmazása közrendi kérdés, ez az ítélet a közösségi jog szerint is közrendet sért.

(A közösségi jogot a második választottbírósági ítélet kétszeresen is sérti, mivel egyrészt a jogerős első ítéletet nem vizsgálhatta volna felül, nem semmisíthette volna meg döntését, másrészt a nélkül hozott ítéletet az EK 81. cikk megsértését illetően, hogy egyáltalán semmilyen tényállást nem vizsgált, melyek vizsgálatát egy ilyen döntés esetén a közösségi jog előírja. A közösségi jog megsértésre a második választottbírósági ítélet így abnormis jogi indokolást adott. Ennek azonban ezen panaszeljárás keretében nincs jelentősége, mert nem is foglalkozhatott volna a véglegesen jogerőssé vált első választottbírósági ítéletben eldöntött kérdésekkel.)

A jogerős első választottbírósági döntés által érvényesnek ítélt forgalmazási jogot (mely döntés a vonatkozó szerződések érvényességét is kimondta, és a jogvita valamennyi körülményének értékelését elvégezte) a második választottbírósági ítélet az alábbi indokkal „semmisítette” meg:

„Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által (ez az első ítélet jogerős döntésére történő egyértelmű hivatkozás! T. I.) azonban az alperes javára biztosított magyarországi területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így un. súlyos korlátozássá vált.”(A mondat második fele értelmetlen, értelmezhetetlen jogi fogalmazás, ami bármit is jelent, az első ítélet jogerejére nézve semmit sem jelenthet, mert az semmilyen jogcímen nem szüntethető meg. T. I.)

Tehát a második választottbírósági ítélet a jogerős első választottbírósági ítélet jogerejét semmibe véve, annak egy fiktív, spekulatív következményeire hivatkozva hozott az első választottbírósági ítéletben megállapított, az eredet állapot szerint is gyakorolt forgalmazási jogot semmissé nyilvánított döntést.

A Legfelsőbb Bíróság ezt a második választottbírósági ítéletben elismert, az első választottbírósági ítélet jogerős döntése által „létrehozott helyzetet” szintén „elismerte” azzal, hogy magáévá tette, és végzése indokolásában hivatkozott erre a második választottbírósági eljárás során kreált indokra. Tehát a Legfelsőbb Bíróság is tudatában volt annak, hogy egy előző jogerős ítéletet bírált felül a második választottbírósági eljárás.
A Legfelsőbb Bíróság a közösségi jog érvényesülését szándékosan meggátolta azzal, hogy az első választottbírósági ítéletet maga is felülbírálta, melyre sem a nemzeti, sem a közösségi jog szerint nem volt hatásköre, és egy valótlan és iratellenes indoklással vonta meg annak jogerejét.

Iratellenesen az állítja a Legfelsőbb Bíróság végzése, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. A nemzeti jog szerint, ha ez igaz is lenne, még akkor sem érvényteleníthette volna az első választottbírósági ítéletet, ha az első választottbírósági ítélet ellen érvénytelenítési kereset nyújtanak be, mert ebben az esetben is csak a választottbírósági törvényben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatta volna.

Az első választottbírósági ítélet ellen azonban nem indult érvénytelenítési per, így a Legfelsőbb Bíróság a nemzeti jogot, egyidejűleg a közösségi jogot is semmibe vette, kifejezetten abból a célból, hogy az ellenérdekű fél érdekében az első választottbírósági ítélet jogerejét el tudja venni és megakadályozza az Európai Bíróság Eco Swiss ügyben hozott ítéletére történő hivatkozást a peres eljárás további szakaszában.

A Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa átvette a 4.sz. mellékletként csatolt végzése indokolásába a második választottbírósági eljárótanács által már megfogalmazásában a jogerő intézményét sértő álláspontot. És ahelyett, hogy ezt a második választottbírósági tanács „beismerő vallomásaként” annak alátámasztására használták volna fel, amiről szól, nevezetesen, hogy jogerős ítéletet „vizsgált felül” a második választottbírósági ítélet, inkább azt a jogilag hamis állítást tették, hogy erre azért volt lehetőség, mert az első választottbírósági ítéletben nem vizsgálták „érdemben” a forgalmazási jog kérdését. Ezért ezt a hiányosságot volt hivatva pótolni a második választottbírósági tanács a jogerős ítélet megsemmisítése útján.

3. Az első választottbírósági ítélet jogerejének jogellenes megszüntetése

Jogi szakértőik megvizsgálhatják, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része valóban helyreállította-e a Mirelta tagi jogviszonyát az opciós jog semmissé nyilvánítása következményeként, továbbá magában hordozza-e a Güntner-Tata Kft társasági szerződésében található, a Mireltát, mint tagot megillető tagi különjog, a forgalmazási jog gyakorolhatóságát.

A javasolt vizsgálat a következők szerint végezhető el:

Az első választottbírósági ítélet rendelkező része az alábbiakat tartalmazza (1. sz.mellékletben található):

„A Választottbíróság megállapítja, hogy az A-HEAT Allied Heat Exchange Technology AG (Fürstenfeldbruck) és a Mirelta Hűtőtechnika Holding Kft. (Tata) között 2003. szeptember 15-én megkötött Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pontjában 3. bekezdésében található, alábbi mondat érvénytelen:
„Az Eladó jelen szerződés aláírásával 5 évre szóló opciós jogot biztosít 2007. június 16-tól kezdődően a Vevő részére, amely alapján a Vevő jogosulttá válik az Eladó fennmaradt üzletrészének névértéken történő megvásárlására.”
Ezen túl a kereset elutasításra kerül.”

A Mirelta tagi jogviszonya a 6. számú mellékletként csatolt 2007. évi Cégközlöny 79267. számú lapjának tanúsága szerint a Güntner-Tata Kft-ben 2007/06/18-án szűnt meg, és a 7. számú mellékletként csatolt 2010. évi Cégközlöny 75765. sz. lapjának tanúsága szerint az első választottbírósági ítélet végrehajtásaként 2007/06/18-án – ugyan azon a napon – helyre is állt. Tehát a Mirelta tagi jogviszonya egyetlen napig sem szűnt meg, így a Mirelta társasági szerződésben szereplő különjoga sem szűnt meg.

A Mireltának, mint tagnak a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésbe fogalt tagi különjoga a 8. sz.melléklet tanúsága szerint a következő:

„4.2.1.A társaság termékeit Magyarországon kizárólag a MIRELTA Hűtőtechnika értékesítheti.”
„13a.1 A Mirelta jogosult….valamint határozatlan időtartamig Magyarország területén minden, a társaság által gyártott termék kizárólagos forgalmazására.”

És ha a rendelkező rész jogi következményeit illetően bárkinek jogi értelmezési nehézsége támadt volna, az első választottbírósági ítélet indokolásában (1.sz. melléklet 35. oldal) háromszor is kifejtette, hogy az opciós jog érvénytelenítése következtében a Mirelta forgalmazási joga kifejthető, nem kérdőjelezhető meg.

Ennyi ennek az egész panaszügy kezdetének valós jogi tartalma, amibe az ellenérdekű fél nem nyugodott bele. A jogszerű, törvényes eljárás az lett volna, hogy a rendes bíróságon 60 napon belül érvénytelenítési pert indítanak az első választottbírósági ítélet ellen. De nem ezt tették, hanem a nemzeti és közösségi jogot sértő megoldást találtak ki.

A második választottbírósági ítélet (2.sz. melléklet) a Mirelta első választottbírósági ítélettel helyreállított, társasági szerződésben rögzített tagi különjogát (a magyarországi forgalmazási jogát) semmisítette meg a magyar jogrend, a jogbiztonság és a közösségi jog súlyos sérelmén keresztül, a közrendet sértve. Nyilvánvalóan azért kellett és azért lehetett a második eljárásnak megsemmisítenie a Mirelta forgalmazási jogát, mert azt az első ítélet jogerősen helyreállította.

Azon, hogy a Legfelsőbb Bíróság fontosnak tartotta az első választottbírósági ítélettől utólagosan elvenni a forgalmazási jog kérdésében hozott döntésének jogerejét (amire egyébként semmilyen törvényes lehetősége nem volt), nem kell csodálkozni, hiszen mást nem tehetett a közösségi jog kikerülhetősége érdekében. Megsértve ezzel a választottbíráskodásra vonatkozó törvényt, az összes eddigi legfelsőbb bírósági elvi határozatot, melyek szerint a rendes bíróság érdemben nem vizsgálhatja felül a választottbíróság ítéletét, csak a Vbt.-ben meghatározott érvénytelenítési okokat vizsgálhatja, ezeket is nyilvánvalóan csak akkor, ha érvénytelenítési per indult a választottbírósági ítélet ellen.

A Legfelsőbb Bíróság végzése végül arra a hamis következtetésre jutott, hogy az első választottbírósági ítélet „a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”. A fenti végzés arra nem ad magyarázatot,hogy az a választottbírósági döntés, mely szerint „a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni” „az továbbra is kifejthető” miért nem minősül ”érdemi” elbírálásnak.

De a Legfelsőbb Bíróság nem csak azt igyekezett abszurd próbálkozásokkal bizonyítani, hogy nem döntött „érdemben” az első választottbírósági ítélet a Mirelta forgalmazási jogáról, hanem ennek ellenkezőjét, és így a második választottbírósági ítélet szándékos jogrend és közrend sértését is maga bizonyította be, amikor a második választottbírósági tanács abszurd és fiktív indoklását ismerteti, mármint azt, hogy az első választottbírósági ítéletben jogerősen megállapított forgalmazási jog megszüntetésére milyen okból került sor.

A legfelsőbb bírósági végzés indoklása abszurd módon magáévá teszi, elfogadja és rögzíti azt a jogi álláspontot, hogy a második választottbírósági tanácsnak miért volt joga a jogerős első választottbírósági döntést megváltoztatni. E szerint:

„az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet – a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása – miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”

Tehát a második választottbírósági tanács számára és a legfelsőbb bírósági tanács számára is egyértelmű volt, hogy a jogerős első ítélet miatt a Mirelta kizárólagos forgalmazási joga korlátlan idejűvé vált (helyesebben korlátlan idejű maradt, mert mindig is az volt) az első ítélet következményeként, és erre a jogi tényre történt hivatkozásával a legfelsőbb bírósági eljáró tanács elismerte, hogy a forgalmazási jog jogerejét az ebben az esetben semmit nem jelentő „érdemi” jelzőre hivatkozva vette el.

Ha a második választottbírósági tanácsnak „a súlyosan piackorlátozóvá” válásra hivatkozó fikciója igaz is lenne (bizonyítottuk, és bármikor ismét bizonyítjuk, hogy az EK 81. cikkre hivatkozás csak egy kreáció, nincs ténybeli alapja) akkor sem lett volna jogosult sem a második választottbírósági eljárás, sem a Legfelsőbb Bíróság az előző választottbírósági ítélet jogerejét „megsemmisíteni”.

4. Az első választottbírósági ítélet jogerejének bizonyítása

Az első választottbírósági ítélet jogerejét maga a második választottbírósági ítélet és a legfelsőbb bírósági végzés bizonyítja azzal, hogy az első ítéletnek a forgalmazási jogot megállapító következményeire hivatkozva hozott a második eljáró tanács azzal ellentétes ítéletet.

Azzal, hogy a második választottbírósági ítélet megsemmisítette (az egyébként jogerősen fennálló) forgalmazási jogot, egyszersmind azt is bizonyítja, hogy az első ítélet a forgalmazási jog kérdésében jogerősen döntött.

A rendelkező rész értelmezését az első választottbírósági ítélet a következők szerint adja meg a választottbírói indoklás érdemi részében (a részletes ítéleti tényállást és az ítélet indoklását az eljáró tanács egyébként 35 oldalon rögzíti), amivel a forgalmazási jog érvényességének megállapítására vonatkozó konkrét kereseti pontok elutasításának okát is megindokolja:

„A felperes a 2008. május 13-án kelt beadványában benyújtotta a „záró jogi összefoglalóját”. A felperes összefoglalója szerint az alábbi kereseteket nyújtotta be:
„1. számú kereseti kérelem: Társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása.” Ezen az alapon a felperest véleménye szerint megilleti a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog.
„2. számú kereseti kérelem: Jogsértések megállapítása”.
A felperes szerint a szindikátusi szerződésből eredő jogainak megsértését jelenti, hogy a felperes megrendeléseit a Güntner-Tata társaság nem teljesíti.”
„3. számú kereseti kérelem: Alperes kötelezése a teljes szindikátusi szerződéscsomag betartására, valamint e megállapodások az utasítható harmadik személyek általi betartatására.”

A felperes hangsúlyozza: „Ez a legfontosabb kereseti kérelmünk, mivel e kérelem kifejezi azon szándékunkat, hogy jelen eljárásban nem kártérítést követelünk; sokkal inkább előzetesen az eredeti állapotot kívánjuk helyre állítani és a 17 éven keresztül folytatott kereskedelmi tevékenységünket változatlan keretfeltételek mellett szeretnénk folytatni.”

„A Ptk. 239. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a szerződés érvénytelensége csupán annak egy része vonatkozásában áll fenn, a teljes szerződés érvénytelensége csak akkor állapítható meg, ha a felek a szerződést ezen érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés tartalma alapján a Választottbíróság nem állapította meg a teljes szerződés érvénytelenségét.”

Ř Közbevetés: Ha nem állapította meg a Választottbíróság a teljes szerződés érvénytelenségét, akkor a szerződés többi része változatlanul érvényes.

Az ítélet rendelkező részéhez kapcsolódva az első választottbírósági ítélet az alábbiak szerint minősítette a felek jogviszonyát:

A legfelsőbb bírósági eljáró tanácsa bizonyosan tisztában van azzal, hogy egy ítéletnek nem csak a rendelkező része, hanem az indokolásnak a rendelkező részhez tartozó releváns indokolása is jogerőre emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a bíróság döntése emelkedik jogerőre. De az sem vitatható, hogy a döntés már magában a rendelkező részben megszületett, mert az automatikusan magában foglalja a forgalmazási jog gyakorolhatóságát is. Az „elutasítás” és az „okafogyottság” pontosan ezt fejezi ki, amit az indoklás egyértelműen tartalmaz.

Tehát a Választottbíróság első ítéletének jogereje egyértelműen kiterjed:

- a Mirelta tagi jogviszonyának helyreállítására,

- a semmissé nyilvánított opciós jog kivételével a szerződések többi részének senki által nem vitatott érvényességére,

- a szerződések érvényessége körében kifejezetten a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog gyakorlására, amit „nem lehet megkérdőjelezni”.

A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.075/2009. számú határozatában kifejtette: „Egy jogerős ítélet rendelkező részét és indoklását – amely az elbírált tényeket és jogot tartalmazza –, tehát együtt kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy mire terjed ki az ítélt dolog hatálya.”

5. A második választottbírósági ítélet jogsértésének bizonyítása

Az első jogerős választottbírósági ítéletet követően a pervesztes A-HEAT AG nem a választottbírósági törvényben rögzített egyetlen lehetőséggel élt, hanem a jogerős ítélet megváltoztatását kérte ugyan ennél a Választottbíróságnál.

Ellenkérelmünkben az alábbiak szerint kértük az ítélt dolog kérdésének megvizsgálását.

„II. A teljes kereset elutasítása
Kérem a Tisztelt Választottbíróságot, hogy a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el arra tekintettel, hogy a peres felek között a kereseti tényállással megegyező tényállás alapján és a keresettel érvényesíteni kívánt jog tárgyában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság a Vb/07129 számú eljárásban 2008. október 6-án jogerős ítéletet hozott, mégpedig átfogó mérlegelési jogával élve. A kereseti kérelem szerinti tartalommal létrehozandó vételi jogra vonatkozó megállapodás jogszabály megkerülésére (in fraudem legis), illetve az ítélt dolog (res iudicata) burkolt felülbírálására irányulna.”

A második választottbírósági eljárás eredményeként az eljáró tanács anélkül, hogy az ítélt dolog kérdésére legalább a fenti kifogásra tekintettel reagált volna vagy a legkisebb mértékben is kitért volna, az alábbi ítéletet hozta:

„A Választottbíróság megállapítja, hogy a Güntner-Tata Kft. társasági szerződésének 4.2.1 és 13.a.1 foglalt rendelkezései, amelyek szerint a Mirelta Kft. javára a Güntner-Tata Kft. termékeire vonatkozó határozatlan időre szóló kizárólagos magyarországi forgalmazási jogot biztosít, semmisek.”

Ítéletét egyértelműen az alábbi zagyvaságra alapította, és feljogosította magát a második eljáró tanács, hogy a jogerős ítélettel szemben mégis megvonja a MIRELTA forgalmazási jogát:

A magyarországi forgalmazási jog: „összhangban állna a közösségi versenyjog előírásaival és nem lenne tiltott (többek között a magyarországi piaci részesedésre tekintettel sem a nemzeti, sem az ezzel egyező szövegű közösségi jog által sem tiltott, meg azért sem, mert egy országot érintve nincs közösségi dimenziója. T.I.). Így lenne ez különösen az ún. post sale non competition clause (eladás utáni versenytilalmi megállapodás) vagy egy járulékos (kiegészítő) megállapodás esetén, mint ahogyan azt eredetileg a társasági szerződés rendezte is. (A társasági szerződés a forgalmazási jogot biztosította 1990 óta, semmit nem rendezett ezen kívűl ebben a vonatkozásban a magyar piaccal kapcsolatban a társasági szerződés. T. I.) „Az adásvételi szerződésben rögzített vételi jog gyakorlásának megakadályozása és elmaradása által azonban az alperes javára biztosított magyarországi területre vonatkozó jog időben korlátlanná vált, továbbá a piac felosztása az eredeti szerződéses rendelkezéstől levált és így ún. súlyos korlátozássá vált”.

A „vételi jog gyakorlásának megakadályozása” amiről egy előző jogerős választottbírósági ítélet döntött, súlyos korlátozást okozott a közösségi versenyjogot trójai falóként alkalmazni szándékozó választottbíróknak. Egyébként nem a választottbírók által hivatkozott okból vált a forgalmazási jog „időben korlátlanná” hanem azért, mert ez szerepel az első választottbírósági ítélet által érvényben tartott szerződésekben, és ez volt a feltétele a MIRELTA üzletrészek eladásának.

A jogsértő ítélet meghozatala szempontjából azonban az idézett indoklásnak nagy jelentősége van, ezzel ugyanis a második választottbírói tanács elismeri, hogy az első választottbírósági ítélet döntött a forgalmazási jog kérdésében a MIRELTA javára, így a forgalmazási jog semmissé nyilvánítására éppen ezért volt szükség.

6. Az elsőfokú rendes bírósági eljárás és jogerős ítélete

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság kérelmünkre elsődlegesen abban döntött, hogy az első választottbírósági ítélet jogerejét sértette-e a második választottbírósági ítélet. (Itt most csak röviden térek ki arra, hogy a második ítéletet hozó eljáró tanács az EK-81. cikkre hivatkozva a MIRELTA perbeli ellenfele pozícióját átvéve a védekezés legcsekélyebb lehetőségétől elzárva titokban hozta meg a fenti ítéletét, és egyetlen, az EK-81. cikk alkalmazását lehetővé tevő ténybeli elem ismerete nélkül indokolta azt meg.)

Mivel az elsőfokú rendes választottbírósági ítéletben kimerítően szerepel minden szükséges hivatkozás, itt csak ismétlés jelleggel az ítéletének a közösségi jogra hivatkozó részét ismertetem:

„Az Eco-Swiss ítéletből a megyei bíróság megítélése szerint az következik, hogy miután az első választottbírósági ítélet, amely jogi okfejtésében kimondta, hogy a felperest megilleti a tagsági jogviszonyának helyreállása (az opció semmisségének megállapítása) miatt a magyarországi kizárólagos forgalmazási jog, a második választottbírósági ítélettel már nem tehető vitássá, mert az első választottbírósági ítélet végleges jellegű volt. Emiatt a második választottbírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozó eljárásban már nem vizsgálható, hogy a korábban az EK Szerződés 81. cikkét is érintő eljárásban a választottbírósági döntés helyes volt-e vagy sem. A magyar jogrend szerint is a választottbírósági döntés végleges jellegű, mindenkire kötelező, eldöntött kérdés újra nem tehető vizsgálat tárgyává. Az ennek ellenére meghozott újabb választottbírósági döntés közérdeket sértő voltára alapos okkal hivatkozhatott a felperes.”

A közösségi jog megsértését azzal is elkövette a Legfelsőbb Bíróság, hogy bár nyilvánvaló célzattal alaptalanul azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, de közben arra már nincs figyelemmel, hogy az Eco Swiss ítélet nem erről, hanem általános érvénnyel arról rendelkezik, hogy amennyiben egy szerződést egy választottbírósági ítélet érvényesnek nyilvánított, az egy következő választottbírósági ítélettel nem vizsgálható felül.

Tehát sem a második választottbírósági eljárás során, sem a legfelsőbb bírósági felülvizsgálati eljárás során a közösségi jog szerint nem lett volna vizsgálható, hogy „egy szerződés, amelyet a közbenső választottbírósági ítélet jogi szempontból érvényesnek nyilvánított, nem semmis-e a Szerződés 85. cikke értelmében." (Lásd a Mirelta magyarországi forgalmazási jogát tartalmazó társasági szerződési kitételeket változatlanul érvényesnek nyilvánító első választottbírósági döntést.)

A Legfelsőbb Bíróság nagy tudású, nagy gyakorlatú bíráinak, akiknek munkaköri kötelességük a jogszabályok ismerete, arra kellene csupán válaszolniuk, hogy az első választottbírósági ítélet érvényben tartotta-e a felek közötti szerződéseket az opciós jog kivételével? Vagy inkább arra, hogy az első választottbírósági ítélet érvénytelenítette-e az opciós jog kivételével a felek közötti szerződéseket? Ezen kérdések megválaszolásával a jogi mellébeszélés és csúsztatások, hamis állítások lehetősége megszűnik, és maguk a bírák is megvilágosodhatnak.

7. A Legfelsőbb Bíróság jogsértései

A megyei bíróság jogerős ítéletét a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében hatályon kívül helyezte azzal a valótlan indoklással, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött a forgalmazási jog kérdésében, egyidejűleg védelmébe vette a második választottbírósági ítélet közrendet sértő indoklását, mellyel az Legfelsőbb Bíróság is felhatalmazva érezte magát az első jogerős ítélet alkotmány-ellenes megsemmisítésére.

Bár minden magyarul olvasni tudó ügyvéd, jogász, bíró és közember, nem tud mást kiolvasni az első választottbírósági ítéletből, mint azt, hogy a Mirelta Holding Kft. tagi jogviszonya és ezzel együtt a forgalmazási joga változatlanul érvényes maradt, az nem kérdőjelezhető meg, a Legfelsőbb Bíróság mégis azt olvasta ki az egyértelmű rendelkező részből és annak releváns indokolásából, hogy az első választottbírósági ítélet elutasította a Mirelta forgalmazási joga helyreállítása érdekében három különböző változatban benyújtott kereseti kérelmeit.

A Legfelsőbb Bíróság végzésének indoklási része (24. oldaltól) egy jogi csúsztatásokat, elhallgatásokat, hamis hivatkozásokat tartalmazó valótlanságok halmaza.

Első idézet az Legfelsőbb Bíróság végzésből:

„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereseti kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el…”

Ez a tartalom nélküli „érdemben” „csak a második kereseti kérelmet bírálta el” hamis állítás azt a nyilvánvaló tényt hivatott elfedni, hogy az első választottbírósági ítélet rendelkező része helyreállította a Mirelta tagi jogviszonyát, ezzel együtt a forgalmazási jogát, ami így soha sem szűnt meg.

A Mireltát, mint tagot a társasági szerződés rendelkezése szerint a forgalmazási jog megilleti, amit maga az ítélet indokolási része külön is megerősít.

Ennél egyértelműbben és „érdemibben” nem is lett volna elbírálható a forgalmazási jog kérdése.

Második idézet az Legfelsőbb Bíróság végzéséből:

(Az első idézet folytatása):”… a többi tekintetében kifejtette, hogy azok – a tagsági jogviszony helyreállítása miatt – okafogyottá váltak.”

A legfelsőbb bírósági végzés iratellenesen, szándékosan elhallgatja az okafogyottság okát, meghamisítva ezzel magát az első választottbírósági eljárás során közokiratba foglalt ítélet értelmét.

Ezt az első választottbírósági ítéleben foglaltak az alábbiak szerint bizonyítják:

„Mindennek figyelembe vétele mellett a Választottbíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a Választottbíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe).”

Hát igen: mint fentebb olvasható, azért váltak „okafogyottá” a kereseti kérelmek, mert a Mirelta tagsági jogát az ítélet rendelkező része helyreállította, a tagi jogviszony jogerős helyreállítása a forgalmazási jogot a társasági szerződés rendelkezésénél fogva egyértelműen biztosította, így nem volt jogilag szükséges további okokat kitalálni.

A Legfelsőbb Bíróság az elhallgatással teremtette meg a következő szándékos jogi hazugságai feltételét, az ügyet felületesen ismerők félrevezetésének lehetőségét.

Harmadik idézet az Legfelsőbb Bíróság végzéséből:

(A második idézet folytatása): „… a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.”

Ez a mondat szándékos meghamisítása az első választottbírósági ítéletnek, magának az okiratnak, és törvénytelen beleavatkozás jelent a jogerős első választottbírósági ítéletbe.

Vajon milyen alapon állítják a végzésben, egy 35 oldalas ítéleti tényállás és indoklás rögzítése után, hogy az első választottbírósági tanács „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg”?

Ha így lett volna, akkor sem érvényteleníthette volna az Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítéletet ezzel az indokkal, ha az első ítélet ellen érvénytelenítési pert indít a sérelmet szenvedett fél. Éppen ezért nem indítottak érvénytelenítési eljárást az első ítélet ellen, és választották a törvénysértő megoldást. Most a legfelsőbb bírósági tanács két és fél év után önkényesen jogot formál egy jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítésére?

Egy jogerős választottbírósági ítéletet érdemben még az érvénytelenítési peres eljárásban sem vizsgálhatja egyetlen bíróság sem, itt pedig egy véglegesen jogerőssé vált választottbírósági ítéletet vizsgál felül jogellenesen a Legfelsőbb Bíróság eljáró tanácsa?

Vajon a jogerős első választottbírósági ítélet, amely ellen nem is indult érvénytelenítési eljárás, melyik érvénytelenítési okot merítette ki? És honnan merítette az alkalmazott jogot az eljáró tanács, hogy a törvényekkel, a fenti és még sok más elvi határozattal, az állandó bírósági joggyakorlattal szemben ilyen megállapításokat tegyen?

És még egyszer: „a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” azért is hamis ténymegállapítás, mert a válsztottbírósági ítélet ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza:

A Legfelsőbb Bíróság tehát az „és élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával” szövegű választottbírósági ítélet indoklásból azt a következtetést tudta csak levonni, hogy az első választottbírósági ítélet nem döntött „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében. Azt már nem, hogy a jogvita valamennyi körülményét figyelembe véve döntött!

Vajon akkor miről döntött, amikor a Mirelta tagi jogviszonyát visszamenőlegesen helyreállította és a szerződéseket minden más vonatkozásukban érvényben tartotta?

És miért hallgatta el az Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet indoklásának többi részét?

És mi van ilyenkor az ítélt dolog tárgyával, a keresettel érvényesített jogról való döntéssel, az annak alapjául szolgáló releváns tényekkel és jogi okfejtésekkel, így a felek közötti jogviszony minősítésével, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el – ahogy nem térhet el egy újabb választottbírósági ítélet sem, mert a választottbíróság ítélete végleges és mindenkire kötelező (BH 2002. évi 235. jogeset, Vbesz. 43. §).

A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől szakértői véleményt kértem arra nézve, hogy az alábbi fogalmazás ”a magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű-e abból a szempontból, hogy cégünk, mint felperes a forgalmazási jog gyakorlására jogosult.”

Az MTA Nyelvtudományi Intézetétől az alábbi indoklás nyelvi értelmezését kértem:

„Az alábbi szövegről kérjük szakértői véleményüket:

„Mindennek figyelembe vétele mellett a … bíróság csupán az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás 5. pont 3. bekezdésében található mondat érvénytelenségét állapította meg. Tekintettel arra, hogy a … bíróság megállapította, hogy az Adásvételi szerződés és tagi megállapodás vételi jog alapítására vonatkozó rendelkezése semmis, a felperes egyéb kereseti kérelmeit visszautasította, mivel azok okafogyottá váltak (1. számú kereseti kérelem: A társasági szerződésbe foglalt polgári jogi megállapodások érvényességének megállapítása, amely kérelem arra irányult, hogy a forgalmazási jog fennállását érjék el – e kérelem okafogyott, mivel a forgalmazási jog az opciós megállapodás semmissége miatt kifejthető; 2. számú kereseti kérelem: A jogsértések megállapítása – e kérelem okafogyott, mivel jelen szerződésben a felperes a forgalmazási jog gyakorlását igyekezett elérni, és az opciós megállapodás semmisségének megállapítása eredményeként a felperes forgalmazási jogát nem lehet megkérdőjelezni; 3. számú kereseti kérelem: Az alperes és az utasítható személyek kötelezése a teljes szindikátusi szerződés betartására, amely az eredeti állapot helyreállítására irányult – e kérelem azért okafogyott, mert az opciós megállapodás semmisségének megállapítása miatt a felperes forgalmazási joga továbbra is fennáll, és e jogát ebben az esetben az alperes sem vonja kétségbe.)”

Az MTA Nyelvi Intézete Isz.2011/175.számú, a panaszhoz 5. sz.mellékletként csatolt három oldalas szakértői véleményében a fenti szöveg alábbi – természetesen nem jogi – értelmezését adta:

Tehát ez olvasható ki az első választottbírósági ítéletből a magyar nyelv szabályai szerint.

A Legfelsőbb Bíróság az első választottbírósági ítélet meghozatalának körülményeit jogszerűen nem is vizsgálhatta volna, mert sem az anyagi jogszabályok, sem az eljárásjogi jogszabályok választottbírósági eljárásban történő alkalmazása a rendes bíróság által még egy érvénytelenítési perben sem vizsgálható felül.

Azt írja az Legfelsőbb Bíróság végzése:

A Megyei Bíróság „Tévedett azonban annak megítélésében, hogy a két választottbírósági ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek érdemben elbírálásra.”

Nem tér ki arra a végzés, hogy mi különbség van szerintük egy kereseti kérelem választottbírósági elbírálása, és „érdemi”választottbírósági elbírálása között. Egy keresetet vagy elbírál a választottbíróság, és erről ítélet hoz, vagy nem bírál el, és nem hoz ítéletet. Az a rendes bíróság által nem vizsgálható, hogy a kereseti kérelem elbírálása során az anyagi és eljárási jogszabályokat miként alkalmazta a választottbíróság. Az ítélet indokolásának hiányosságai még egy érvénytelenítési eljárásban sem teszik lehetővé a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, nem pedig egy jogellenes utólagos beavatkozás során. Tehát ha ítéletet hozott a választottbíróság, akkor elbírálta a keresetet a szubjektív „érdemi”, ebben a vonatkozásban tartalom nélküli jelző hiányában is.

Az első eljárásban az Legfelsőbb Bíróság valótlan állításai ellenére „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, ezeket a kérelmeket elbírálta az eljáró tanács és háromszorosan érvényesnek ítélte. A második eljárásban is „érdemi” döntés született a forgalmazási jogról, csak hogy egy véglegesen jogerős előző döntést, az ítélt dolog jogintézményét semmibe véve. Az első eljárásban a Mirelta keresetben kérte a forgalmazási jogának helyreállítását, ami jogerősen megtörtént. A második eljárásban – az első eljárásban is előadott EK-81. cikkre hivatkozva az A-Heat AG – ismét, nem kereseti kérelemben – felhozta az EK-81. cikk sérelmét, aminek a második választottbírósági ítélet helyt adott, és erre hivatkozva „megsemmisítette” az első választottbíróság jogerős ítéletét, mintegy másodfokú bíróságként eljárva.

Álságos tehát az Legfelsőbb Bíróság végzésnek arra történő hivatkozása, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor nem jól ítélte meg, hogy a két választottbíróság ítéletben milyen kereseti kérelmek kerültek „érdemi” elbírálásra. Ugyanis egy választottbírósági ítélet érvényességét illetően nem vizsgálható, hogy miként jutott a választottbíróság döntési helyzetbe. A döntés maga vizsgálható a megsemmisítési eljárás során és az, hogy – az érvénytelenítési perrel támadott, így véglegesen nem jogerős választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbt. lehetővé teszi-e vagy sem.

A legfelsőbb bírósági végzés indokolása a következő valótlan állítást tartalmazza:

„Az első választottbírósági eljárásban a felperes által előterjesztett kereset kérelmekből a Választottbíróság érdemben csak a második kereseti kérelmet bírálta el, a többi tekintetében kifejtette, hogy azok - a tagsági viszony helyreállítása miatt - okafogyottá váltak.”

Itt következik az Legfelsőbb Bíróság részéről a valótlan, jogellenes állításai csúcsa:

„A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezzel a Választottbíróság egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a további kereseti kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott, a felek érveit és ellenérveit nem vizsgálta meg.” És a csúsztatást a Legfelsőbb Bíróság ekként folytatja: ”A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett.”

Az is hamis állítás, hogy „a további kereset kérelmek érdemi elbírálásával nem foglalkozott”, mert nem is kellett a forgalmazási joggal külön „foglalkozni”, ugyanis az a tagi jogviszonnyal együtt járó jog. De el kell olvasni a 35 oldalas anyagot, amelyben a felek érvei és ellenérvei a második választottbírósági ítélettel szemben bőségesen megtalálhatók.

A Választottbíróság döntése nyilvánvalóan nem odáig olvasandó, ameddig a jogsértő végzés miatt szükséges, hanem végig, így:

Nem tulajdoníthat más értelmet ennek a döntésnek a rendes bíróság? Véletlenül (?) nem az volt a választottbíróság döntése, hogy (a tagi jogviszony helyreállításának következményeként):

1. a forgalmazási jog kifejthető!

2. a forgalmazási jog nem kérdőjelezhető meg!

3. a forgalmazási jogot alperes sem vonja kétségbe!
És nem itt következne az, hogy „A rendes bíróság a választottbíróság e döntését nem vizsgálhatja felül, nem tulajdoníthat annak más értelmet, mint amit a választottbíróság a döntésében kifejtett? Ugyanis a választottbíróság „komplex” döntése: a tagi jogviszony helyreállítása és a benne foglalt forgalmazási jognak a megállapítása.

Az Legfelsőbb Bíróság végzésben még a következő is szerepel:

„A második választottbírósági eljárásban….Az elé terjesztett kérelmeket vizsgálva állapította meg a felek által létrehozott GÜNTNER TATA Kft. társasági szerződésében foglaltak részletes elemzése során azt, hogy annak egyik rendelkezése (a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog) az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet - a vételi jogra vonatkozó kikötés semmisségének megállapítása, ezáltal a kizárólagos forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása - miatt vált súlyosan piackorlátozóvá.”
Nem döntött az első választottbírósági ítélet „érdemben” a forgalmazási jog kérdésében! – állította az Legfelső Bíróság az előbbiekben, most pedig azt állítja, hogy az első választottbírósági ítélet által létrehozott helyzet, „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása miatt vált súlyosan piackorlátozóvá” a társasági szerződés rendelkezése.

Akkor most mi a valóság? A kitalált ok, az első választottbírósági ítélet miatt a „a forgalmazási jog korlátlan idejűvé válása”, szolgáltatott jogi indokot a jogerős első ítélettel ellentétes második ítélet meghozatalára (lényegében egy „másodfokú” választottbírósági ítéletre), vagy nem döntött az első ítélet a „érdemben” a forgalmazási jog kérdéséről?

Azt írja még az Legfelsőbb Bíróság a végzésben:” A választottbírósági felperes (jelen eljárás alperese) által előterjesztett kereset kérelmek tekintetében a res iudicata kérdése nem merülhetett fel, mert a kereset a vételi jog újonnan való létrehozására irányult.”

Tehát az első választottbírósági ítéletre (mely a vételi jogot semmisnek minősítette) és perbeli ellenfelünkre (akire az ítélet joghatást gyakorolt) nem vonatkoznak az előírások és a törvények? A vételi jog „újonnan való létrehozása” ennek peres eljárásban való érvényesítésével nem vitatja a vételi jogát megszüntető jogerős ítéletet? Akkor a Legfelső Bíróság szerint vajon mit tesz az, aki a megsemmisített vételi jog újonnan való létrehozása érdekében pert indít? Ezzel a végzésbe foglalt hamis indoklással az Legfelső Bíróság csak azt bizonyítja, hogy kritikátlanul és jogellenesen kiáll a második választottbírósági eljárás, illetve az abban eljáró tanács tagjai mellett, ahelyett, hogy megállapította volna azt a valós jogi helyzetet, hogy a második választottbírósági eljárás már eleve ítélt dologban indult, és ezt a választottbírók is tudták.

Ahhoz pedig, hogy mit vizsgált” érdemben” az első választottbírósági eljárás az előbbiek szerint az Legfelsőbb Bíróság öttagú tanácsának semmi köze sincs. Az nagyon messzire vezetne, hogy bármely rendes bíróság saját szubjektív értékítélete szerint döntené el, hogy egy választottbíróság „érdemben” vagy nem érdemben vizsgált meg egy kérdést. Ha úgy gondolja egy állami bíróság, hogy a vizsgálat nem volt érdemi, akkor érvénytelen a választottbírósági ítélet újabban? Mostantól ez az Legfelsőbb Bíróság elvi határozata? Vagy csak kifejezetten ebben az ügyben érvényes? Akkor most már megvalósul a közrend megsértése újabban, ha rá lehet fogni egy választottbírósági ítéletre, hogy valamit nem vizsgáltak „érdemben”?
Nem esetleg a peres félnek kellett volna érvénytelenítési eljárást indítani 60 napon belül ezen a címen? És ezzel az indokkal lehetett volna érvényteleníteni az első választottbírósági ítéletet?

Az is nyilvánvaló hamis állítás, hogy „nem állapítható meg a res iudicata ténye az elbírált jog azonosságának hiánya” miatt. Az elbírált jog: az első választottbírósági ítélet döntése szerint az, hogy a Mirelta jogosult-e a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására. Az első döntés szerint ez a joga nem kérdőjelezhető meg. A második választottbírósági ítélet is abban a jogkérdésben döntött, hogy a Mirelta jogosult-e a Güntner-Tata Kft termékeinek kizárólagos magyarországi forgalmazására.

Az Legfelsőbb Bíróság végzése és a második választottbírósági ítélet is egyaránt arra hivatkozik, hogy az első választottbírósági ítélettel helyreállított forgalmazási jogot meg kellett semmisíteni a versenyjogi tilalom (egyébként kreált) megsértése miatt. Akkor az elbírált jogban, a forgalmazási jogban mi az, ami nem, és miért is nem azonos?

„…illetve az elbírált tényalap részbeni különbsége miatt”sem állapítható meg a res iudicata. Azt a végzés meg sem kísérelte kifejteni, hogy mit tekint a tényalap részbeni különbözőségének, ugyanis a második választottbírósági ítélet semmilyen tényalapot, semmilyen tényt nem állapított meg az EK-81. cikk megsértésével kapcsolatban. Semmilyen tény megváltozására nem utal a második választottbírósági ítélet, csupán arra, hogy az első jogerős választottbírósági ítélet következményei miatt érezte feljogosítva magát arra, hogy azzal ellentétes döntést hozzon. Egy ítéletnek legtöbbször vannak következményei. Ilyenkor és ezért megváltozik a tényalap?

Az Legfelsőbb Bíróság végzése végül megállapítja, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Ezt a második ítéletre mondta ki! És az első választottbírósági ítélet nem komplex módon rendezte? Mit felejtett ki a kereseti kérelmek elbírálása során?

Ezért álságos, átlátszóan hamis, semmivel sem igazolt a Legfelsőbb Bíróságnak az a végzésbe foglalt álláspontja, hogy a második választottbírósági ítélet az „elbírált jog azonosságának hiánya” és „az elbírált tényalap részbeni különbözősége” miatt törhette át a jogerő falát.

Ez nyilvánvaló, erőltetett valótlanság. Az „elbírált jog” bizonyítottan a forgalmazási jog volt mindkét esetben, az első ítélet megállapította, a második ítélet megvonta, az „elbírált tényalap” is teljesen azonos volt, hiszen az első eljárásnak is tárgya volt az EK-81. cikk ügye, és a választottbíróság „élve a jogvita valamennyi körülményére vonatkozó átfogó mérlegelési jogával a felhozott bizonyítékok alapján a rendelkező részben foglaltak szerint hozta meg választottbírósági ítéletét” és ehhez kapcsolódva kifejtette azt is, hogy a Mirelta forgalmazási joga nem kérdőjelezhető meg.

Maga az ominózus végzést hozó legfelsőbb bírósági tanács rögzítette azt a törvényeknek megfelelő, és állandó joggyakorlattal igazolt tényt, hogy „a választottbíróság a felek jogviszonyát komplex módon rendezi.” Hogy is van ez akkor az első választottbírósági komplex jogviszony rendezéssel? Arra nem vonatkozik?

Most a Legfelsőbb Bíróság végzését követően, hogy minden (hazai) jogorvoslati lehetőséget kimerítettünk, csak most nyílt meg a lehetőségünk további jogi lépések megtételére.

Számítva arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság mindent meg fog kisérelni álláspontja megmagyarázására, kénytelenek vagyunk előre kivédeni a valótlan jogi magyarázatokat, legalább azokat, amelyeket már alkalmazott a végzésében. A következőkben ilyen jogi zagyvaságokra kívánunk rámutatni.
Peres ellenfelünk választottbírósági szakos jogi képviselőjének beadványát a legfelsőbb bírósági végzés a következők szerint foglalta össze:

„Részletesen elemezte a két választottbírósági eljárásban előterjesztett kereset kérelmeket, az ítéleteket, s ennek eredményeként a következő álláspontot fejtette ki:

a) Az első választottbírósági eljárásban a forgalmazási jogok társasági viszonytól való függetlenségét a Választottbíróság érdemben nem vizsgálta, ezért a forgalmazási jogok érvényességét logikailag sem lehetett volna eldönteni.

Ez még egy nem választottbírósági szakos ügyvéd jogi bűvész mutatványának is sok lenne. A fenti pontban írtak nevetségesek lennének, ha nem egy legfelsőbb bírósági eljáró tanács végzéséből származnának. A forgalmazási jogok társasági jogviszonytól való függetlenségét vajon miért kellett volna vizsgálni az első eljárás során, mikor a döntés a társasági jogviszonyt állította helyre az ehhez tartozó forgalmazási joggal? Kit érdekel, hogy mi lett volna, ha …., ha nem állítja helyre az első ítélet a Mirelta tagi jogviszonyát? Véletlenül nem csak akkor kellett volna a másik alternatívát vizsgálni? És ekkor még képes „logikai” kifogással élni az ügyvéd úr, és ezek szerint az Legfelső Bíróság is: hogy e kérdés vizsgálata nélkül nem lehetett volna eldönteni megint „érdemben” a forgalmazási jogok érvényességét.

b) Az első eljárásban az érvényesség, illetve az érvénytelenség megállapítására sem a felperes, sem az alperes részéről nem volt olyan kérelem, amely alapján a Választottbíróság a kérelemhez kötöttség elvének sérelme nélkül dönthetett volna.

A fenti b) pontban tett megállapítás a tények meghamisítása és egyenesen hazugság.

Az első választottbírósági tanács előtt az alábbi kereseti kérelmek voltak (idézet az ítélet indoklási részéből):

„A felperes a 2008. május 13-án kelt beadványában benyújtotta a „záró jogi összefoglalóját”. A felperes összefoglalója szerint az alábbi kereseteket nyújtotta be:
„1. számú kereseti kérelem: Társasági szerződésbe foglalt polgári jogi (szindikátusi) megállapodások hatályosságának megállapítása.” Ezen az alapon a felperest véleménye szerint megilleti a kizárólagos magyarországi forgalmazási jog.
„2. számú kereseti kérelem: Jogsértések megállapítása”.
A felperes szerint a szindikátusi szerződésből eredő jogainak megsértését jelenti, hogy a felperes megrendeléseit a Güntner-Tata társaság nem teljesíti.”
„3. számú kereseti kérelem: Alperes kötelezése a teljes szindikátusi szerződéscsomag betartására, valamint e megállapodások az utasítható harmadik személyek általi betartatására.”
A felperes hangsúlyozza: „Ez a legfontosabb kereseti kérelmünk, mivel e kérelem kifejezi azon szándékunkat, hogy jelen eljárásban nem kártérítést követelünk; sokkal inkább előzetesen az eredeti állapotot kívánjuk helyre állítani és a 17 éven keresztül folytatott kereskedelmi tevékenységünket változatlan keretfeltételek mellett szeretnénk folytatni.”

Tehát többek között az eredeti állapot helyreállítását kértük, ami meg is történt.

Az Legfelsőbb Bíróság által összefoglalt ügyvédi szöveg szerint az első választottbírósági eljárás csak akkor dönthetett volna, ha van kereseti kérelem? Tehát nem dönthetett volna az ügyvéd szerint (egyezően az Legfelsőbb Bíróság álláspontjával), de a következő abnormális jogi szöveg szerint mégis döntött:

„c) A második eljárásban, a viszontkereset kapcsán, a forgalmazási jog tagsági viszonytól való függésének kérdése, így az érvénytelenség már az eldöntendő érdemi kérdések közé került, így a Választottbíróság – figyelemmel a maradék üzletrész alperes általi megszerzésének végleges lehetetlenülésére – megállapította, hogy a forgalmazási jogok már az eredeti szándékolttól eltérő jogi jelleggel bírnak (elváltak a tagságtól és időben korlátlanná váltak) ezért érvénytelenek.
Mindezek alapján a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené.”

Mit akarhatott az ügyvéd, vagy a fenti abnormális jogi szöveget megfogalmazó azzal, hogy „a forgalmazási jog a tagsági viszonytól való függésének kérdése, így az érvénytelenség már az eldöntendő kérdések közé került”

Mit akarhatott eldönteni a második választottbírósági eljáró tanács az első jogerős választottbírósági ítéleten alapuló (kártérítési) ellenkereset kapcsán? Ez teljesen egyértelmű: mással nem tudta peres ellenfelünket, a multinacionális céget megvédeni a jogellenesen okozott kár megtérítési kötelezettsége alól a második eljáró tanács, mint hogy „az érvénytelenség már az eldöntendő kérdések közé került” (Az nem zavarta a második választottbírósági eljáró tanácsot, hogy az érvényesség kérdésében a jogerős első ítélet már döntött. Az érvényesség eldöntése mellett még miről is kellett külön dönteni? Az érvénytelenségről?) És vajon mit jelenthet az, hogy „… a forgalmazási jogok…(elváltak a tagságtól…)”, amikor az első ítélet éppen abban döntött, hogy a Mireltát a tagi jogviszonyára tekintettel illeti meg a forgalmazási jog. Mi vált el akkor és mitől?

A fenti zagyvaság után aztán teljesen nyilvánvalóvá vált (a második eljáró tanács és az ügyvéd számára, meg a legfelsőbb bírósági eljáró tanács számára), hogy „Mindezek alapján a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené.” Vajon ki tud választ adni arra, mit jelentenek a fentiek? Mit jelent az, hogy „a forgalmazási jogok elváltak a tagságtól”?, amikor ennek éppen az ellenkezőjéről döntött az első választottbírósági ítélet?

Hogy egy ilyen jogi zagyvalékot be lehet adni a Legfelsőbb Bíróságra, ahol ezt még összefoglalva „érdemben” be is veszik, az már mindennek nem a teteje, hanem a leges leg alja. Ez a c) pont is értelmetlen jogi szemfényvesztés, egyetlen érthető eleme, hogy annak szerzője a második választottbírósági eljárásban a Mirelta ellenkeresetét (is!) olyan jogi ténynek tekintette, mely újabb lökést adott az első ítélet miatt ellehetetlenült üzletrész megszerzés következményeként a Mirelta számára jogerősen megítélt forgalmazási jog második választottbírósági eljárás során történt megsemmisítésére.
A fenti valótlanságok pedig mit is bizonyítanának mást, mint azt, hogy „… a két választottbírósági ítélet között nincs olyan átfedés, ami az ítélt dolog sérelmét jelentené”
Hát nem csodálatos eszmefuttatás? Csak ki kell találni egy nevetséges üres jogi szöveget, máris átléptünk az Alkotmányon, a törvényeke

@Tutanhamon: Jogállam VB-től AB-ig,avagy valami bűzlik Dániában!
Tutanhamon kérdése (2010.02.01)
„Ugye nem lehet következmények nélkül megúszni azt, hogy egy választottbíró - megvesztegetés vagy urambátyámozás miatt - nem "helyes" ítéletet hoz?
Válaszolja valaki hogy nem lehet! És fejtse ki részletesen!

Ugyanez felmerül az rendes bírók esetén is. De akkor van valami fellebbviteli lehetőség.”
Sajnos csak most tudok végső választ adni. Első kérdésedre,ami a második kérdésedre is választ ad: Mindenféle következmény nélkül meg lehet úszni.Mégpedig azért,mert a rendes bíróságokon és a választottbíróságokon évtizedek óta ugyanazok ítélkeznek, és ha nincs valami nagyon büdös a választottbírósági ítélet környékén,akkor hiába mész a rendes bíróságra. Ha félbüdös van,akkor is hiába.Sőt ha teljes a görényszag,akkor is hiába.Például hiába írja elő a választottbírósági törvény érvénytelenítési okként,hogy a felek által kikötött jogot köteles a VB alkalmazni, egyik ügyben a magyar jog helyett a közösségi jogot alkalmazta a VB olyan ügyre,mely még a csatlakozás előtt keletkezett,amikor nem volt alkalmazható Mo-on a közösségi jog.Mégis „átment” még az AB-on is,pedig a VB bírája és a döntést hozó AB bizottság elnöke is aláírója volt annak az AB határozatnak,amelyik kizárta a csatlakozás előtt a közösségi jog közvetlen alkalmazását.Azóta elfelejtették, és hosszasan magyarázták előző határozatuk ellenkezőjét.Ettől vagyunk „jogállam”.

@prpr: Értem. Köszi!

Hát ez nagyon rosszul hangzik.

@Tutanhamon:Falka mentalitás.Falka az falka. Nem neked szól,hanem mindenkinek.Tudod:"Nem mondatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek" Oda jutottunk a nagy demokráciában,hogy mindenhol falkában támadják (szerzik meg) a vagyont,ha egyedül nem lehetséges.Lásd a katonatisztek falkáját, lásd a rendőrségi vezetők falkáját, és lásd az egyéb falkaként támadó falkákat,melyeket itt nem nevesítek.Néha úgy tűnik,szórvány egyedekről van szó,de mélyebben vizsgálva az összenőtt egyedeket,mégis falka a falka.
Én a saját ügyemben először az LB-ban bíztam (később a KÚRIÁBAN),maj az Alkotmánybíróságban.Sajnos mindíg utólag nézem meg az interneten a kapcsolatokat,melyek ismeretében már nem kellett volna reményt táplálnom.Sajnos el lehet mondani,olyan kicsi ország vagyunk,hogy az "egyetlen" jogi elitünk minden tagja ki van egymásnak szolgáltatva vagy a múlt, vagy a jelen,vagy a jövő egyéni ambicióira tekintettel.Úgy gondolom,hogy ezt nem kell elfogadnunk.A bíróságok esetében
( a bíróságokkal szemben) igen nehéz
a jogérvényesítés,mert a bírói függetlenséggel takaróznak és saját maguk védelmére állásfogalalásokat hoznak.Azt a gyakorlatot érvényesítik a bíróságok,hogy először eldöntik,milyen ítéletet kívánnak hozni az erőviszonyok és érdekek függvényében,majd erre keresnek megoldást.Egyik módszer,hogy a tényállást állapítják meg valótlanul,elhallgatással vagy hamis állítással.A másik módszer,hogy a jogszabályi alapokat értelmezik félre a hozandó ítélet alátámasztási igényének megfelelően. Példának felhozom saját ügyemet,azt sérelmezve,hogy ma már az Alkotmánybíróságban sem lehet megbízini.

Magánvélemény

Tisztelt dr.Bitskey Botond úr, Alkotmánybíróság Főtitkára
Alkotmánybíróság
Tárgy:Tájékoztatás magánvéleményről a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzéssel kapcsolatban
Tisztelt Főtitkár Úr!

Tudomásul véve,hogy az Alkotmánybíróság végzése ellen -Magyarországon- semmiféle további panasznak nincs helye,csupán tájékoztatom arról a Tisztelt Alkotmánybíróságot,hogy az ügyet továbbra sem tekintem lezártnak. Azért nem,mert egy nyilvánvaló céllal hozott választottbírósági ítélet egy nyilvánvalóan Alkotmány sértő döntéssel és a közösségi jog alkalmazására vállalt alkotmányos kötelezettség nyilvánvaló megtagadásával nem zárható le. Sajnálatosnak tartom,hogy magyarként,Magyarországon,a magyar Alkotmány (Alaptörvény) írott szabályai ellenére igazamat a közösségi jog alapján kell kiharcolnom.
Kérem jelen levelemet és mellékletét panaszunk ügyirataihoz mellékelni szíveskedjék.
Kérem,hogy fogadja személyes nagyrabecsülésemet! Tisztelettel:
Tóth István ügyvezető, a volt panaszos
törvényes képviselője

Kivonat a 3348/2012. (XI. 19.) AB végzésből:
„[10] 2.1. A közösségi versenyjogszabályoknak a magyar jog alapján a magyar Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) és a magyar bíróságok előtti eljárásokban való érvényesüléséről már jóval taggá válásunk előtt törvényekbe foglalt nemzetközi szerződések rendelkeztek. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás 62. cikk (1) bekezdés (i) és (ii) pontjai, valamint (2) bekezdése a közösségi versenyjogszabályoknak a hazai jogban és eljárásokban való, meghatározott kritériumok alapján, azokra hivatkozásokkal történő értelmezését és alkalmazását Magyarország nemzetközi kötelezettségévé tette. E kötelezettségek végrehajtására jött létre a Társulási Tanács 2002. január 29-i 1/02. számú határozata, amelyet a 2002. évi X. törvény hirdetett ki. A 2. cikk szerint az Európai Megállapodás az előzőekben hivatkozott rendelkezése szerinti minden magatartást az e határozathoz csatolt mellékletben előírt rendelkezésekkel összhangban kell elbírálni. A mellékletekbe foglalt kritériumok lényegében szó szerint beültetik a magyar anyagi jogszabályok közé az elsődleges közösségi jog rendelkezéseit, így az EK Szerződés 81. cikkét, és meghatározzák a másodlagos közösségi jogszabályok alapvető elvei és szabályai alapján azokat a kritériumokat, amelyeket a GVH-nak és a bíróságainknak érvényesíteniük kell. A 2002. évi X. törvény 2002. április 1. óta (tehát a csatlakozásunkat és az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, a jogvitás forgalmazási jogról rendelkező társasági szerződést megelőző időponttól kezdődően) alkalmazandó volt.
[11] Az itt elmondottak szerint az ügyben visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. 2002. április 1. után a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés következtében a közösségi versenyjog magyar jog alapján, magyar hatóság előtt való alkalmazása kötelező volt.”

Magánvélemény az Alkotmánybíróságnak a panasz befogadását elutasító végzésének indokolásáról:
Az Alkotmánybíróság illetékes tanácsa ennek az alkotmányt sértő pontnak a visszautasítását mélyebben indokolta a be nem fogadásoknál szokásosnál .Biztosan tudják,miért és kiért. Ennek során arra a következtetésre jutottak –észrevehetően a választottbírók eredeti téves álláspontjának alkotmányellenes „befogadása” miatt, egyezően a KÚRIA részben eltérően indokolt álláspontjával- és ellentétesen az EU Bírósága konkrét ítéletlékezési gyakorlatával ( és a magyar Alkotmánnyal is), hogy Magyarországon már 2002.április 1. óta alkalmazandó volt a közösségi jog, ezért az AB álláspontja szerint visszaható hatályú ítélkezésről fogalmilag sem lehetett szó. Elkerülve a közösségi jog konkrét alkalmazásával kapcsolatban a ” tudományos igényű” megközelítést, (melynek téves alapjait ebben az ügyben a jogtudós választottbírók rakták le) csupán arra hivatkozunk, hogy az 1/2003.EK.számú tanácsi rendelet a 2004.május 1-én csatlakozott tagországok esetében 2004.május 1-től tette lehetővé a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazását, így a közvetlen alkalmazhatóságot – az anyagi jogi és végrehajtási szabályok hatályba lépési időpontja előtti időpontra- még az Alkotmánybíróság sem terjesztheti ki.

A közösségi jog esetjoggal is bizonyított megsértését bizonyítja az is, hogy a közösségi jog megsértésével párhuzamosan a magyar Alkotmány előírásait is sértette a KÚRIA ítélete,mivel az Alkotmány sem tette lehetővé a közösségi jog közvetlen alkalmazását a csatlakozás időpontjáig létrejött jogviszonyokra.
Tehát az is egyértelműen bizonyított, hogy a KÚRIA magát az Alkotmányt is megsértette,nem csak a közösségi jogot, amikor a csatlakozás előtt létrejött jogviszonyra közvetlenül alkalmazhatónak ítélte a közösségi jogot. És a KÚRIA alkotmányellenes ítélete miatti felelősségének súlyát nem csökkenti,hogy maga az Alkotmánybíróság is alkotmányellenes indokolást adott.
A közösségi jog közvetlen alkalmazását ugyanis a csatlakozási szerződés 2004. április 26-i kihirdetése tette lehetővé. Azt pedig ,hogy a csatlakozás időpontjáig a közösségi jog közvetlenül nem volt alkalmazható, maga az Alkotmánybíróság határozata tartalmazza, mely visszamenőlegesen senki által, de egy 5 tagú tanács végzésével semmiképpen sem írható felül. Az 5 tagú tanács végzése csak azt bizonyítja, hogy a választottbíróság bírái a végsőkig ragaszkodnak közösségi jogot és nemzeti alkotmányos követelményeket sértő álláspontjukhoz (ők tudják,miért volt számukra ez annyira fontos) és az AB tanács egyes tagjai ezt rájuk tekintettel magyarázni próbálták,illetve magyarázatukat elfogadták,és kedvükért még a Magyar Állam kártérítési kötelezettségének kockázatát is felvállalták.
Különösen jellemzi ennek az ügynek a körülményeit ,hogy a panasz ügyében elutasító végzést hozó, és a választottbírók eljárásának jogszerűségét magyarázó AB eljárótanács elnöke az a Dr.Bihari Mihály volt, aki alkotmánybíróként egyik szerzője volt annak a 72/2002.(XII.19.)AB határozatnak,mely kizárta a csatlakozás előtti időszakra a közösségi jog közvetlen alkalmazását Magyarországon. Egyébként választottbíróként a közösségi jogot a peres ügyben a csatlakozást megelőző időszakra alkalmazó Dr.Harmathy Attila szintén alkotmánybíróként jegyezte a tiltást tartalmazó AB határozatot. Egyikük sem járatlan a közösségi jog és az alkotmányozás témakörében.
Az Alkotmánybíróság a 72/2002.(XII.19.) AB határozatában a csatlakozásig fennálló helyzetre vonatkozóan arra a következtetésre jutott, hogy a Társulási Megállapodásban Magyarország csak a lehetséges mértékű jogközelítésre vállalt kötelezettséget, és mivel Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországon. ( A 2002.12.19-ei időpontnak azért van jelentősége,mert az AB a 2002.évi X.törvény 2002.04.1-től történő alkalmazási kötelezettségére hivatkozott,holott az AB a hivatkozott határozatát,amely a közösségi jog alkalmazását a csatlakozásig kizárta 8 hónappal később hozta meg.)
Idézet a 72/2002. (XII. 19.) AB határozata indokolásának III.3.1. pontjából.) (ABH 2002, 433, 438).
„Magyarország azonban jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, így a közösségi jog közvetlenül nem érvényesül még Magyarországra nézve, csupán az Európai Megállapodásból eredő jogközelítési kötelezettség terheli a Magyar Köztársaságot, mint szerződő felet.”
Továbbá,hogy ne csak egy értelmezés álljon itt,hivatkozunk még az alábbira:
Dr. Fazekas Flóra A MAGYAR ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG VISZONYA A KÖZÖSSÉGI JOG ELSŐBBSÉGÉHEZ EGYES TAGÁLLAMI ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGI FELFOGÁSOK TÜKRÉBEN (2009) című
doktori (PhD) értekezésének 235.oldalán az Alkotmánybíróság fenti határozatát ekként értelmezte:
„Az Alkotmánybíróság a Társulási Megállapodás-ítéletben megkezdett
gondolatmenetet folytatva ismételten kijelentette, hogy az uniós csatlakozást
megelőzően kizárt az Európai Közösség által alkotott jog közvetlen alkalmazása
Magyarországon..”

..

...