Sajnos az alábbi estre a Zugügyvédnek sincs jó válasza, viszont tud olyan kollégáról, aki számos ilyen ügyletben részt vett, és ennek ellenére még mindig praktizál.

Tisztelt Zugügyvéd!

Tegnap találkoztam a Margit szigeten egy hajléktalan bácsival. Feltűnt, hogy milyen ápolt, ezért odamentem hozzá beszélgetni és meglepett, mert elutasította a cigarettát, mondván, hogy leszokott, és mentálisan is elég épnek tűnt.

Elmesélte, hogy hogyan került az utcára.

Egyik nap a munkából ment haza - rokonai, barátai, állítása szerint nincsenek -, amikor egy családot talált a lakásába, akik azt mondták neki, "ide már ne is jöjjön többet, mert ez már az ő lakásuk".

Megkérdeztem a bácsit, hogy a lakás tulajdonjoga az övé-e, vagy átruházta, de azt válaszolta, hogy nem adta el senkinek. Viszont azt is mondta, hogy havonta kap egy kevéske pénzt valamilyen ügyvédtől a lakás miatt.

Láthatóan zavarodott volt, amikor a lakás címét, az ügyvéd nevét kérdeztem, azt mondta, megfenyegették, hogy megölik, ha elmondja. Azt is mondta, hogy egy törvényjavaslatra vár, amit az Ogy. fog megszavazni és akkor majd visszakaphatja a lakását. Utánanéztem, stimmel. Az Otthonvédők nevű szervezet nyújtott be egy ilyet, szóval a bácsi elég tájékozott volt.

Több részletet nem húztam ki belőle, mert - érthető módon - bizalmatlan volt. Annyit ajánlottam neki, hogy összehozom valakivel, aki segíthet neki, vélelmeztem, hogy léteznek ilyen jogsegélyt nyújtó szervezetek. Azonban nem találtam egyet sem. Ezért fordulok most Önhöz, remélve, hogy tud valamiféle tanácsot nyújtani, hogy kihez forduljak.

A bácsi állítása szerint, Ő próbálkozott ilyesmivel korábban, de lerázták.

Szerintem egy társadalom fejlettségét alapvetően meghatározza a saját elesettjeihez való viszonya. Szomorú, hogy a Mi húsz éve demokratikus országunkban még történhetnek ilyenek.

Segítségét előre is köszönöm;
N. Gergely