A hasonló munkaügyi problémák sajnos egyre inkább jellemzőek. Sajnos jogszerűen is elég sokat lehet trükközni a munkavállalókkal.

Tisztelt Zugügyvéd!

Munkajogi kérdéssel fordulok hozzátok, bocsánat, ha kissé hosszú a történet.

1978-ban beléptem egy munkahelyre, egy szocialista nagyvállalathoz, szakmunkásként. A rendszerváltás után a céget privatizálták, később külföldi tulajdonosa lett. 1996-ban bizonyos részlegeket, 100-200 embert, köztük engem is kiszerveztek, egy részben az anyacég által tulajdonolt kft-be. A munkavégzés helye, és minden egyéb fontos jellemzője változatlan maradt, csak attól fogva a munkaadó más lett, mi pedig kölcsönzött munkaerőként végeztük ugyanott, ugyanúgy, ugyanazt a munkát, mint addig. Az akkori szabályoknak megfelelő végkielégítést kifizették. Utána évekig a cégnél maradottakhoz képest kevesebb béremelést és egyéb juttatásokat kaptunk.

2008-ban 54 évesen megbetegedtem, a munkaköröm ellátására képtelenné váltam. Egy év táppénzes állomány után a korábbi munkámat elvégezni nem tudom, le sem százalékoltak, (akkor volt 39 év szolgálati időm) a cég pedig nem tud olyan munkát felajánlani, amire alkalmas és képes lennék (irodai munka). Erről értesítették a kft-t is, akik nekem felmondtak, és közölték, hogy hiába van náluk 10 évet meghaladó munkaviszonyom, végkielégítés nem jár nekem, mert kölcsönzött munkaerő vagyok. Ezt az állítást a cég munkaügyi osztályvezetője is megerősítette, sőt megkérdeztem két független jogászt, ők is ezt mondták.

Kiváncsi lennék a véleményetekre, Ti mit szóltok ehhez? Létezhet-e ma Magyarországon, hogy a munkavállalók egy jelentős hányada másodrendű állampolgár?
Köszönöm a válaszokat.