A Zugügyvédnek is kedvenc perei az APEH határozatok felülvizsgálata, az adóhatóság „váderedményességi” mutatója veri az ügyészségét. Néha a bírók a legalapvetőbb gazdasági folyamatok mibenlétével sincsenek tisztában, úgy döntenek több száz milliós ügyekben is. A minap egyszerűen lesöpörték egy tőzsdei szakértő elemzését az egyik megyei bíróságon, mert a közigazgatási ügyekre szakosodott bíró úgy érezte jobban ért a részvények árfolyammozgásához. A bizonyítási teher megfordítása a egyes adóhatósági eljárásoknál Zugügyvéd szerint is aggályos.

Tisztelt Zugügvéd, kedves Kolléga!

A minapi esetemet szeretném ideidézni, hátha valaki meg is érteti velem, hogy hol is van a logika elásva.

Történt egyszer, hogy egy gazdasági társaság alvállalkozóval végeztette el a saját munkáját előkészítő munkálatokat. Az alvállalkozót - akivel már korábban kapcsolata volt - cégkivonat bekérésével nyilatkoztatta a fennállás és a képviselet tekintetében a szerződés megkötése előtt, valamint az adóhatóságnál ellenőrizte az adószámát, illetve nyilatkoztatta (pertu alapon), hogy vannak-e alkalmazottai. Miután mindent rendben talált, és az utolsó kérdésre is igenlő választ kapott, elvégeztette a munkát, aláírták a teljesítés-igazolást, alvállalkozónk benyújtotta a számlát és azt ki is fizették. A felszámított Áfát pedig levonásba helyezte a számlabefogadó.

A vállalkozó Áfa adónemben történt ellenőrzése során az alvállalkozót nyilatkoztatták az ügyletről, aki a fentieket elmondta, igen ám, de mint kiderült az alkalmazottait nem jelentette be.

Az adóhatóság a számlát hiteltelennek nyilvánította, mert az alvállalkozó bejelentett alkalmazott hiányában nem tudta elvégezni a munkát. Ki is szabta a maga kis csomagocskáját, nem kevés összegben.
A határozat indokolásában azt bírta kimondani, hogy ha nincs munkaszerződés, nincs jogviszony, azaz az alvállalkozó nem állt jogviszonyban azokkal, akik a munkát végezték. Ergo a gazdasági esemény kívülállók számára nem azonosítható, a számla hiteltelen, adólevonási jog nem gyakorolható.

Érveltünk, hogy a munkaviszonyt nem a papír hozza létre, a szabályos alkalmazás hiánya munkaügyi ellenőrzési kérdés, valamint az alvállalkozónál esetleg járulékfizetési kérdés, de a vállalkozót nem érinti; Érveltünk továbbá, hogy nincs módunk bekérni a munkaszerződéseket; Érveltünk aztán még azzal is, hogy ha maga az APEH sem vitatta, hogy a munkát elvégezték, úgy akkor mégis ki végezte el, ha nem volt (munka)jogviszony a felek között, esetleg a glettelés maga kúszott a falra. Ezen érvek az apehről és (utóbb) a bíróságról is leperegtek.

Kérdéseim nem az "igaza volt-e a bírónak s az Apehnak" körül forognak, sokkal inkább:

Az Art. vonatkozó rendelkezései alkotmányosak-e?

Az aki ezeket hozta, látott-e már valaha - no nem fűben nyuszit - hanem egyetlen élő gazdasági eseményt?

Aki ezeket alkalmazza, tudja-e, hogy még a formállogikával is ellentétesen dönt, nem is beszélve a gazdasági logikával?

Aki ezeket alkalmazza, lát-e mást, mint a LB lobogó fall...párdon, fároszát, aki simán bírói gyakorlattá teszi a fentiek kapcsán, hogy ha a számla (logikailag nehezen alátámaszthatóan, ergo az APEH kénye-kedve szerint) hiteltelen, akkor kizárt a vállalkozó részéről a kellő körültekintés vizsgálata?

És egyáltalán: Nem tud valaki valami jó országot? Itt akit elkap az APEH-Bíróság szövetkezet, annak egyszerűen nincs módja rendben találtatni.

Tisztelettel...