első?

az elsőzőket ellophatnák már a románok a lovakkal együtt :D

Aha :-)

A bírónőnek nem volt fogalma? csodálkozol ezen?

Nem lehet, hogy a kedves lakók bütykölt vízórákat szereltetnek fel, a közös mérő meg a frankót méri? Láttunk már ilyet...

A lejárt hitelességű mérő nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszul is mér. Ha ekkora volt az eltérés kérni kellett volna a mérő bevizsgálását, ami egyértelművé tehette volna a helyzetet, hogy tényleg rosszul mért-e.

apropó, felszerelt egyéni mérők hitelesek?

Ha már alapjában rosszindulatot feltételezünk az emberekről, akkor nem lehet, hogy a szolgáltató alapból hibás órákat szerel fel, mondván, hogy a társasházak az esetek 90%-ában inkább fizetnek, mint vitatkoznak?
Szerintem életszerűbb feltételezés, mint hogy 180 nyugdíjas egyszerre mutyizik a vízórájával, ráadásul igen profin, mert azok hitelesítettek ugye, szemben a közös vízórával, ami nem.

Amúgy ha lejárt szavatosságú a mérő, akkor tök mindegy mit mér, az hiteltelen, így semmiféle követelésnek nem lehet alapja.
Lejárt személyivel se tudod magadat igazolni, hiába tartalmazza a lejárt igazolványod a valós adataidat.

ben2-nek teljesen igaza van. Teljesen irrelevans, hogy a szakerto mit mesel ossze vissza. A mero altal mert mennyiseg nem szamlazhato es pont. Amig a vizmuvek nem cserel addig olyan mintha nem is lenne felszerelve kozponti ora. Ezt a bironot erosen feleossegre kene vonni a torvenyek nemismerete miatt. Valoszinuleg eddig csak valoperes ugyei voltak. Szerintem.
Az oracseret egyebkent kifizettetik a fogyasztoval, szovalnem is ertem a vizmuvek hozzaallasat.

Ilyenkor nem lehetne becsatolni mondjuk az ítéletet, hogy esetleg valamit mondani is tudjunk az ügyről...

Megint az a baj, mint mindig, hogy van egy alperes, aki vesztett, aztán vagy úgy van, ahogy modja, vagy nem.

(Direkt provokálok! Ítéletet szeretnék látni. Ha igazad van, én leszek az első, aki igazat ad! Csak ez nagyon kevés, amit leírtál!))

A szolgáltató vízmű a telekhatárhoz közeli helyen adja át a vizet, ide szerelik az ún. főmérőt! A mellékmérők azért vannak, hogy az összfogyasztást a tényleges, vagy ahhoz közelálló arányban vislejék a lakástulajdonosok.
A társasházban - mely közös tulajdon - számos helyen történhet szivárgás, jogtalan vételezés (vízlopás) stb. ezt a vízmű nem vizsgálja, ök a főmérő és a mellékmérő közötti különbözetet a társasháznak számlázzák le.
Valóban hitelesíteni kellene öt évenként a mérőket, nemcsak a főmérőt, hanem a mellékmérőket is! Ha ez nem történt meg lehet valamit keresni, bár az a gyakorlat, hogy a vízmérők az öregedés, lerakódások, vízkövesedés és kopások miatt az idővel egyre kevesebbet mérnek, így ha a szolgáltató nem hitelesített, vagy nem szerelt fel új mérőt, akkor valószínű, hogy a saját kárára téved! (A nagyobb surlódás, az elkopott járólapát, stb mind abba az irányba hat, hogy a mérő kevesebb fogyasztást mér!)

Tóni bá\' 2008.02.07. 15:18:52

Mondasz valamit... De itt furcsa modon az ellenkezoje tortent. Valoszinuleg valaki lopja a vizet a hazban. Viszont barhogyan is legyen a kopas hatasa, a lejart ora nem ora. Pont ezert mert en meg azt mondom, hogy a fek kopott el benne ami a lapatot fekezi :)))

Bármilyen furcsának is látszik, de nincs olyan törvény, hogy a lejárt hitelességű mérőn mért fogyasztás alapján nem lehet számlázni. Ha a mérő hitelessége lejárt, attól még elvileg mérhet jól. Ez a vízdíj fizetése alól senkit nem mentesít.
(Ha a személyim lejár, attól még az az én személyim, az én fotóm-nevem-aláírásom stb van benne, attól még én vagyok én.)
A januári 72 m3/hó fogyasztás miatt persze gyanús lehet a dolog. De ha 341 nap alatt 341 x 40m3, vagyis 13.640 m3 fogyott el, a vitás 24 napos időszak mért fogyasztását hozzáadva (24 x 72 = 1728 m3) 1 év alatt pedig 15.368 m3 fogyott (ami 42m3/nap), akkor már a különbség elenyésző (mármint a 40 és a 42 között.) Ezért inkább az egyes hónapok - feltehetőleg ingadozó - fogyasztásához kellene hasonlítani a januárit, és ha így is kiugróan magas a napi 72m3, akkor tényleg elég életszerűtlen a mért érték. Ebből pedig valóban levonható olyan következtetés, hogy a mérő rosszul mért.
Érdekes lehetne még az óracserét megelőző illetve azt követő 365 nap fogyasztásának összevetése is.
Egyébként a bekötési mérő és a mellékmérők között a cső tényleg mindenhol látható? Sehol nem megy a földben? Ha így van, akkor valóban nem igazán lehet csőtörésre hivatkozni.
A víztakarékos mosógép meg a többi... na az meg már fikció...

Igen, Eagleburger, igazad van.
Hiszen ha lejár a mérő hitelesítése akkor vernarancs és a többiek logikája alapján nem kellene egy vasat sem fizetni.
Pont ezért kellett az ügyben a szakértő - szerintem, hiszen valahogy csak meg kell állapítani a fogyasztást. Hiszen ha jó az óra, akkor nem kell szakértő, az ügyet gyakorlatilag nem ismerő vernarancs által leszólt bírónő lehet, hogy nem is volt olyan rossz?
Ítéletet, könyörgöm, 2007-ben vagyunk, fényképezd le, vagy valami, ha nincs scanner!!!

2008-ban vagyunk! Pláne!

Nem a kérdés jogi részéhez tartozik, de nem ártana, ha a közös képviselő nyilvántartaná a mérőórák adatait és időben hitelesíttetné, vagy cseréltetné a lejárt órát. Tudom persze, hogy a meghibásodástól ez nem véd. Azt az órát szakértővel be kellett volna vizsgáltatni, amikor leszerelték. Így utólag már bajos megmondani, hogy hiba történt, vagy csak nagyobb volt a fogyasztás. A bíró valószínúleg eszerint ítélt, tehát, hogy nem látta bizonyítottnak a korábbi óra hibáját.

zsir: A probléma az, hogy vagy a vízművek maga vizsgálja be a vízórát (szerinted mekkora az esélye, hogy ezután a saját buktájukat beismerjék?), vagy a társasház bíz meg egy szakértőt. Erre viszont a vízművek mondja azt, hogy nem hisz neki.
A dolog természetéből adódóan azonban az első szakértő vizsgálata olyan szinten beavatkozik a mérőórába (gyk. szétszedi), hogy egy második szakértő vizsgálata már nem lehet túl releváns.

Egyébként a főkérdés arra vonatkozott, hogy ha a vízművek hibájából lejár egy főmérő hitelesítése, akkor számlázhatnak-e ki fogyasztást az alapján.

Ezt sem fogom sosem megérteni... Ugyan mi a faxért nem lehet rátenni egy rohadék csőre 3 db mérőt (köztük a kifogásoltat) és a rajtuk áthaladott vízmennyiségből kettő helyesen fog mutatni (mivel hitelesített), a harmadik meg vagy jó, vagy nem. Ez olyan nehéz?

Miért kéne szétszedni? Megnézni, hogy vízköves-e? Kit érdekel? Jól mér, vagy nem?

Amikor a tanácsi bérlakásokat eladták és a tulajdonosok ezután vízdíjat is fizettek, kiderült: Korábban a HKI a Vízműveknek eszetlen pénzeket fizetett ki irreálisan magas "vízfogyasztás" fejében. Volt olyan társasház, amelynek lakói annyi vizet kellett, hogy fogyasszanak, amennyi egy strand fogyasztása lenne, ha naponta cserélnék a vizet a medencékben. Nem lehet, hogy itt is ilyen ellenőrizetlen számlázás történt? :)

chicken: Tök mindegy, hogy jó-e vagy rossz. Ismétlem magamat: "Egyébként a főkérdés arra vonatkozott, hogy ha a vízművek hibájából lejár egy főmérő hitelesítése, akkor számlázhatnak-e ki fogyasztást az alapján."

A "nem kellene fizetni" azért túlzás. Amennyiben a mérő rossz, akkor sem fogyaszthatunk ingyen. A lakásokba szerelt vízórák - mivel nem ott van a szerződés határa - nem kötelezőek a szolgáltatóra nézvek. Ha nem jó az óra - amiről nincs vita - szakértő állípítja meg mennyit fogyasztottunk. Így van ez a törvényben.

Ha jól olvasom itt a szakértő azt állapította meg, hogy az óra helyesen mért. (ki volt a másik szakértő a szövegben?).

Tudjuk természetesen, hogy ezek a szakértők a szolgáltatóhoz és nem a társasházhoz állnak közelebb. De készült alternatív szakvélemény?

Az ügy kulcsa a szakértő én nem a bírónő. A bírónő a szakértői véleménynek megfelelően döntött.

Meg mindig nem ertem. Vizmu elszurta a merest (lejart az ora). Ez utan elkuldhette volna fuggetlen laborba, hogy merjek be a lejart orat, hogy mennyit teved. Ez lett volna az elvarhato gondossag. E helyett lenyegeben lehetetlenne tette az igazsag kideriteset. Nem az lenne a normalis, ha ilyenkor megbecsulnek a fogyasztast (peldaul ra kovetkezo idoszak alapjan)?

A szövegből nem derül ki, de a két szakértő valószínűleg a következőképp lehetett:

AZ első szakértő megbízása addig terjedt, hogy állapítsa meg, az óra hitelesen mért-e. Nem volt nehéz dolga neki: nem hiteles. (így tulajdonkép "igazat adott" a társasháznak).

Ilyenkor sem grátisz van a víz. Pontosan az történt, amit szgyula javasolt: felkértek egy második szakértőt, aki az óra vizsgálásával és a fogyasztás megbecslésével megállapította, hogy a számlákban nem volt hiba (így a társasház ellen döntött).

A két szakértő azonban egymásnak nem mondott ellent, hiszen az egyik az óra hitelességét vizsgálta, a másik a társasház fogyasztását becsülte.

Társasháznak nincs más lehetősége, mint harmadik szakértőt keresni, aki alternatív véleményt ad a társasház fogyasztásáról. Elmondja, hogy az egyéni órák igenis jók, a víz nem szivárog, stb. stb. és igenis 20%-30% túlszámlázás állapítható meg. Majd a bíróság kijelöl egy harmadikat, aki dönt a második és a harmadik szakvélemény között.

A bírónőnek nincs más lehetősége mint a szakvélemény szerint dönteni.

-------------------------
Ennyit a dolog jogi részéről. Van azonban az esetnek két komoly morális - bár nem szigorúan a zugügyvédre tartozó - aspektusa.

A monopolhelyzetben levő szolgáltatócégek a saját holdudvarukból, alvállalkozói körükből bíznak meg "független" szakértőket, akik persze rendre megállapítják, hogy az igenis úgy volt. Gondoljunk a pár hónapja itt megjelent esetre, ahol a szakértő némi karcolásból, kopásból rögtön megmondta, hogy a gázórát épp asztalos szorítóval szorították össze és épp úgy lopták a gázt. Némi kopásból és karcolásból bazze, pofám leszakad. Vagy Tasnádi agysorvadása. Nagyon remélem, hogy abban a ritka esetben amikor kiderül anyagi érdekből adott szakvéleményt, kemény megbaszás következik.

Másrészt a fizető ügyféllel való kampózás mintha direkt sport lenne a gáz/víz/villanyosoknál. Mibe került volna itt a feltételezett túlfogyasztást megfelezni? Hiába nem hiteles az óra: szakvélemény, juszt is, bíróság, egy vasat sem. A verseny ad nem mindenre megoldást - meggyőződésem, hogy valódi verseny akkor lenne, ha a mainál lényegesen magasabb áron és független hálózaton lehetne szolgáltatni. Viszont van ezeknek a cégeknek felügyeleti szerve. Mi a pöcsöm történik ott? Büdös van kurvára. Egy-két versenyhivatali szellemben megszületett elmarasztalás és mindjárt tisztább lenne a levegő.

ha lejárt a mérő hitelessége az elfogyasztott viz/gáz/villany akkor sincs ingyen. A szolgáltatók üzletszabályzata általában foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogyan kell ilyenkor vitás esetben a fogyasztást megállapítani/ellenőrizni. (pl. becsléssel az előző év azonos időszakához képest, vagy az újonan felszerelt hiteles mérő által azonos időszakban mért értékeivel korrigálva.)
Természetesen a módszerek helyességét itt is lehet vitatni.

De ugye itt a birosag azt mondta, hogy a mero jol mert es kesz. Nem megbecsulte, nem utanamert, stb.

szgyula!
nem, nem azt mondta. Megvizsgáltatta, hogy amit mért, az jó-e.

Közeli ismeretségemben történt: Vízmű nemfizetés miatt szerződést bont panellakás lakóval, leszereli az órát. A Társasház ez alapján a Főmérő és az egyedi mérők különbözetét számlázza az ilyen tagoknak. Kiszámláztak havi 12e Ft vízdíjat, ami vagy 30-40 m3 fogyasztásnak felel meg. Mennyi egy lakás vízfogyasztása 2 főre egy hónapban? 5m3? max 10m3. Nem az ismerősöm volt az egyetlen ilyen renitens a házban. Magyarul az egyedi mérőórák és a központi óra között több 10, vagy több száz m3 eltérés van havonta....

Megerősíteném a történetet. A mi társasházunk (15 lakás) összesen két éve épült, tehát képtelenség, hogy lejárt volna bármelyik őra, mégis különbség van a főmérő és az almérők összege között, amit a vízszolgáltató vidáman kiszámláz nekünk, természetesen az ipari - drágább - díjszabás szerint.

véletlenül én is küzdök a vízművel és a lakókkal is egyaránt. Az a gáz az almérők és főmérők közötti különbözettel, hogy gyakorlatilag ellenőrízhetetlen. Amit a levél írója ír, a napi 72köbm vízfogyasztás könnyen összejöhet abból is, ha valakinek van egy rossz wc- tartálya a 2. emeleten. (Épp most derült nálunk is egy ilyenre fény.) Elromlik a visszazáró szelep, és fölötte 8 emeleten, bárki húzza le a klotyót, a nyomás lehúzza a 2. emeleten is. Ha észre veszik, nem diktálják be, a leolvasó nem megy be..stb...majd apránként hozzáadja az elszaladt köbmétereket, és kiegyenlítődik a mínuszos számlában a főmérő leolvasásakor.
A főmérő túlfogyasztása abból is ered, hogy lakók pld. nem felfelé, hanem lefelé kerekítenek amikor mondjuk kiírják az óraállást, vagy nem jól látják stb. 180 lakásban ha csak 1-1 köbm. kerekítenek lefelé, az is 180 köbm...de ennél lényegesen többet kerekítenek ha nem jár be a leolvasó.

Gyalogtank666, a főmérőre nem ipari áron számolnak a társasházaknak.
Egyébként a jogban jártasabbak nyilván ismerik a Köztársasági elnökünk állásfoglalását a kérdésről.
Ő azt mondja, ha a mérés alapján, bárki díjat szed a szolgáltatásáért/a parkoló órától, a hentes mérlegen át, a villanyóráig/ OMH által hitelesített, mérésre alkalmas eszköz birtokában teheti. Ha nincs ilyen bármi okból....
A fogyvédelem a sarki hentest kapja a lejárt hitelesítésű mérlegén, még a boltot is rázárja:)

A különbség a hentes és a gáz/víz/villany között az, hogy az előbbi esetben az áru és mérőeszköz végig a hentes birtokában, míg második esetben ezek a társasháznál vannak. A cső szivároghat a főóra és az egyéni órák között, a főórát megrongálhatja valaki stb.

A hentesnél egyértelmű a felelősség kérdése. A gáz/víz/villanynál nem az. Ezért kell a szakértő (a kapcsolódó morális kérdésről ld. fenn).

Pascal, nem kötekedésből, de a hiteles mérleg is meghibásodhat, a hentes akaratán kívül, és felügyeletén túl. Murphy trv: ami elromolhat, az el is romlik:)
A gáz, villany és vízórák jobbára a szolgáltatók tulajdonában vannak, a villany kivételével elzárhatóak.
De a kérdés nem is erre vonatkozott, hanem a hitelességre. A vízmű is köteles hiteles órán mérni avizet,már csak azért is, mert ha az almérő hitelessége lejár, és a tulaj nem hitelesíti, azon nyomban felmondja a szerződést, és nem számláz neki tovább. E szerint ha a saját mérője jár le, akkor is fel kellene mondania.

A gáz/víz/villanyórák a szolgáltató tulajdonában de fogasztó birtokában. Ezért az egyik esetben a hentes a felelős (akkor is ha nem ő volt) másik esetben a fogyasztó (akkor is ha az albérlő a szomszéd stb. volt). De valóban, a konkrét eset szempontjából mindegy, mert itt az óra nem megrongálódott, hanem lejárt a hitelessége. Ami mindenképp a szolgáltató felelőssége.

A társasház a 6 év pereskedés mellett (előtt) fordulhat különféle felügyeleti szervekhez, fogyasztóvédelemhez. Kíváncsi lennék a hivatalok állásfogalására.

A társasházaknál a régi mellékmérők lejáratáról azért csak most értesítették a fogyasztókat, mert valaki bejelentette a hatóságnál azt, hogy a törvényben előírttól eltérően folyik a számlázás.

Az a probléma, hogy ha egy közösség elfogadja a lejárt mérők szerinti leosztást, akkor tovább lehetne számlázni, de a törvény ezt sajnos nem engedi.

Lejárt órák is maradhatnak hivatalosan, ha a társasház szedi be a tulajoktól a díjat. Akkor nem érdekli a szolgáltatót, hogy milyen alapon történik a megosztás, mert ők akkor egyben kérik a főmérő által mért összeget.

Az eltérés okai lehetnek még:
- A le nem olvasott mérők,
- Téves leolvasás. Nálunk évekig a hivatásos leolvasó tizedesnek vette egy idős szomszédnál az utolsó egész jegyet. Mivel a társasház megkapja a mellékmérők adatait is, feltünt az óriási különbség. Bejelentésünkre a díjbeszedő ellenőrzött és kirótta a különbözetet, a társasháznak pedig jóvá írták a másfélszázezer forintot. A szomszéd kapott részletfizetési kedvezményt, de még sok év után is úgy gondolja, hogy ő fel lett jelentve, és ő annak idején milyen takarékos volt...
- A csurgó csap, de gyakrabban a WC-tartály elég gyakori probléma.
- Nálunk még volt egy cifra eset. Sokáig nem vettük észre, hogy a közös víz-csatorna a korábbinak a tízszerese volt. Éjjel ellenőriztük a főmérőt, de az állt, tehát nem volt elfolyás. Végül rájöttünk, hogy a házban lévő vendéglátóhely vízórája a számlán több hónapig csak 100 m3 volt, miközben korábban csaknem 300 m3. Az történt, hogy a Díjbeszedő belső utasítása szerint csak akkor rögzítenek 100 m3-nél nagyobb fogyasztást, ha a leolvasó külön megjegyzi, hogy nem tévedés az annál nagyobb érték. És a leolvasó ezt nem tette meg, ezért a ház fizette a tetemes különbözetet, de végül minden rendeződött.

Szeretném felhívni egy olyan képtelen helyzetre a figyelmet, amiből egy jó újságíró óriási botrányt csinálhatna.

Az önkormányzati (pl. a Várban a műemlék) házakban azok a lakások, amelyeknek nincs mellékmérőjük, egy fővárosi rendelet évenkénti valorizálása szerinti összegét fizetik a bérbeadónak. Tehát egy ház bérlőitől beszedett összeg nincs köszönőviszonyban sem a főmérő adatával, tehát attól felfelé és lefelé egyaránt eltérhet, de biztos, hogy azzal nem egyezik meg. Tehát, ha bármilyen okból alig van fogyasztás, a ház kezelője akkor is a rendelet szerinti norma szerint szedi össze a díjat, míg a szolgáltató felé csak a főmérő alapján fizet. Elvileg a kezelő rosszul is járhat, ha a bérlők pazarolnak, hiszen nem érdekük a takarékoskodás.

1.A bíróság igazságügyi szakértőt rendel ki! Legritkább esetben fogad el olyan szakértői véleményt, melyiet az egyik peres fél hoz, még akkor sem, ha az illető igazságügyi szakértőként, magán megbízásban adta a szakvéleményét! A bíróság előtt a kirendelt szakértőnek a véleményét meg kell tudni védeni, ehhez szoktak a peres felek igénybe venni másik (igazságügyi)szakértőt! A szakértők közötti vitát a bíró vezeti és alakítja ki véleményét, ennek alapján dönt, vagy ha kétsége marad, akkor kiegészítést kér, vagy új szakértőt rendel ki, illetve ha a szakvéleményben elfogultságot gyanít, akkor ún. felülvéleményezést!
2. Ha vita van a szolgáltató és a fogyasztó között a mérő jóságáról, akkor a leszerelt mérő csomagolására, közös lezárására, a csomag tartalmának éritettlensége megállapíthatóságára a legtöbb szolgáltatónál szabályok vannak. A vitatott mérőt nem a szolgáltató vizsgálja be, hanem elküldi ún. akreditált laboratóriumba! Ha a fogyaszónak nem volt igaza, ezt a vizsgálati és szerelési költséget természetesen leszámlázza! Ha igaza volt, akkor a vitatott időszakra a korábbi fogyaszás alapján becsüli az értéket és azt figyelembe véve korrigála a számlát!
3. A lejárt érvényességű vízmérőt minden képpen le kell szerelni és hitelesíteni, ez a főmérő esetében a szolgáltató feladata, a mellékmérő esetében a tulajdonosé! Ezt úgy végzik, hogy hoznak egy hiteles - általában új - mérőt és azt szerelik fel. A gyakorlat szerint a mérők döntő többsége 2-5 ezrelék alatti hibával mér még az öt évet követően évekig!(Köbméterenént 2-5 litert tévednek, általában lefelé! - a fék a víz a mérőben! :)) )
4. A mi társasházunkban a tulajdonosokból egy bizottság alakult és leellenőrizte a mellékmérők tényleges állását, korát a fogyasztások mérését és a méretlen kifolyókat is! Sok probléma volt, de hát emberek vagyunk és sokan próbálnak meg ügyeskedni!
5. A szolgáltató, vagy a díjbeszedő a főmérő mellett a mellékmérők leolvasására is kaphat megbízást azért, hogy a leolvasás szakszerű és pontos legyen, azonban, a a leolvasó nem jut be a lakásba, akkor sokan a mérőállást kiírják, telefonon bemondják és ez nem mindíg a fogyasztást mutatja :)!
6. Ahhoz, hogy a főmérő és a mellékmérők fogyasztása összevethető legyen azonos időpontban kellene az összes mérőt leolvasni!

Már csak azon röhögnék (sírva), ha a szakértő évenként megújítandó vizsgát kell tegyen a vízműnél a vízműnél használt mérőkből...
Vagy mondjuk tevékenységét a vízműnek kell engedélyezni...

Majdnem ráhibáztál, de azért nem így van! Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium tartja nyilván az igazságügyi szakértőket, a szakmai felülvizsgálatot a szakminisztériumok végzik, de azt, hogy az épületgépészet most melyik minisztérium szakfelügyelete alá tartozik sajnos nem tudom bizos, hogy nem a környezetvédelmi és vízügyi minisztériumhoz! Az igazságügyi szakértőknek kötelezően továbbképzésen kell részt venni, melyen a szakterületükbe tartozó jogi, ügyviteli változásokat ismertetik! Vizsgát még nem kell tenni, de remélem, ha kell akkor sem a vízműveknél! :))

Magam részéről, Tóni bá, azt a gyakorlatot tartom erősen kifogásolhatónak, amikor az igazságügyi szakértői igazolvánnyal rendelkező szakértő magánmegbízásban végez vizsgálatot és azt mint "igazságügyi szakértő" szignálja. Pedig a megbízásban készített vizsgálat nem hivatalos eljárásban készül, ott lehet a szakértő annyira elfogult amennyire nem szégyell.

Az egyik itt korábban leírt ügyben az ügyfél végül fizetett - pedig leírása szerint a szakértő erősen elfogult véleményt adott - mivel a naív ügyfél nem érti a különbséget a hivatalos és a magáneljárás között, beadja a derekát.

Tévedsz! A szakértő esküt tesz, az esküje a magán megbízásra is érvényes! Sajnos nem vagyunk egyformák, itt is vannak kivételek! A szakértők véleményt alkotnak - nem döntenek - ezeket ütközteti a bíró és alakítja ki álláspontját, majd itéletét.

Tóni bá' eskü a mesében... Tasnádi ügy? Amíg a téves szakvéleménynek nincs következménye... Nem hiszem, hogy ha valaki pénzért teljesít megbízást, akkor leírná a megbízója számára kedvezőtlen tényleket. A tények szelektív tálalása is elfogultság (nem véletlen, hogy a megbízásban készült szakvéleményt nem lehet bizonyítéknak használni).

Ne szigálja a magánmegbízásban készült véleményt "igazságügyi szakértő"-ként punkt. A fogyasztó megtévesztése, aki laikusként nem tud a magáneljárás és a hivatalos eljárás között különbséget tenni.

Nagyon is aktuális a felvetés, ugyanis mi egy nagy összegű perben felkértünk egy igazságügyi szakértőt, de a bíró nem is volt hajlandó meghallgatni, sőt a másik fél ügyvédje kétszer is kijelentette: "Előre borítékolható, hogy egy felkért magánszakértő a megbízója igazát fogja igazolni."

Ezt én annyira arcátlan gyanúsításnak tartom, hogy azon gondolkodom, hogy az ügyvédi kamarának mesélem el az ügyet.

Azért úgy is lehet sarkítani a kérdést, hogy ha az ország 12 szakértőjéből 11-et felkérek, akkor egyikük véleményére sem lenne kiváncsi a bíró?

Igazad is, van, meg tévedsz is Pascal! Mint írtam: "nem vagyunk egyformák"!
Nyilván vannak akik az esküt sem tekintik szentnek! Az a T. féle ügyet - úgy tudom - éppen most véleményezik felül, de legalább is vizsgálják! (Nem vagyok orvos, de olvasva a híreket én sem tartom normálisnak T-t! :)) )
A magánmegbízásban működő igazságügyi szakértő szakvéleményében nagyon gyakran írja le, hogy megbízójának az adott ügyben nincs, vagy csak részben van igaza. Ilyenkor vagy nem is viszik perre az ügyet, vagy csak a szakmailag védhető részét írják be a keresetbe! Más a helyzet, ha már folyamatban van egy per és a kirendelt szakértő szakvéleményét opponálja az ellenérdekű fél megbízásából a megbízott igazságügyi szakértő! Akkor az - az ügyvéd segítségével - megpróbál minden megállapításba bele kötni és a bíróság elött olyan helyzetet teremteni, hogy a bíró elbizonytalanodjon a kirendelt szakértő szakvéleményének megállapításait illetően! Természetesen ez is csak szakszerű lehet, mert a kirendelt szakértőnek lehetősége van megvédeni szakvéleményét! Az egyik peres fél által megbízott szakérő véleményének azon része, melyben nem ért egyet a megbízójával, már legtöbbször nem kerül a bíróság elé, de ha igen akkor is nagyon gyakran alapja egy peren kívüli egyezségnek!

Tóni bá... a fenti 02/07 ill 02/08 bejegyzéseim jogi részében ugye egyetértünk, és csak a dolog morális részét boncolgatjuk?

Ha már részben igazam van, akkor alapvetően igazam van. Ha csak a szakértők egy része elfogult a megbízója felé, már akkor baj van. Elég az elfogultsághoz, ha nem tér ki azokra a tényekre, amelyek nem felelnek meg a megbízója céljainak. Tiszta helyzetet teremtene, ha - per előtt - magánmegbízásban adott szakvéleményt nem igazságügyi szakértőként szignálná, továbbá nem lehetne igazságyügyi szakértő olyan esetben, ha az egyik féltől rendszeresen kap megbízást. Van ilyen és olyan szakértő ahogy mondod, csakhogy hosszú távon a megbízásokat sem az a szakértő fogja kapni, aki gyakra leírja, miben nincs igaza a megbízójának. Túl sok marad a szakértő "esküjére" hagyva, nem mindegyik szakértő veszi komolyan, következménye pedig nincsen.

Gondolj az itt fél éve leírt ügyre: a megbízott szakértő egy gázórán talált nyomokból megállapította, hogy azt aztalos szorítóval fogták össze (és így lassították az órát), azonban sem a fogyasztási adatok nem erősítették meg, sem az nem volt tisztázva, hogy az óra a szerződés megkötésekor nem volt-e eleve sérült. Kilátásba helyezték a gáz kikapcsolását stb. és így el jem jutott a perig, az illető kötbér és további kártérítés címén kifizette kb. kétévi gázszámláját. Bár nem kizárt, hogy a fogyasztó (a konkrét esetben az albérlője) tényleg csinált valamit az órával, kizárt, hogy pusztán néhány kis sérülésből ezt kétséget kizáróan meg lehet állapítani. "Hivatalos vizsgálat", "igazságügyi szakértő", és "szolgáltatás felfüggesztése". Aki lopja a gázt a fizessen persze, de így az eljárni úgy tisztességtelen ahogy van; ennek pedig része volt a (pedig "eskütt tett" hahaha ) szakértő is.

Ebben az ügyben és a szóbanforgó vizes ügyben érdemes lett volna kikérni az illetékes hatóságok véleményét (fogyasztóvédelem, energiahivatal,...). Ilyen ügyek tömegére nincs példa más szolgáltatási ágakban, ez a gázosok, vizesek, villanyosok jellemzője.

Kedves Pascal!
Nem írtam azt, hogy úgy jó ahogy van! Ha gondolod kijelentam azt is, hogy igazad van! Tényleg a dolog morális részét boncolgatom és vagyok annyira naív, hogy hiszek az eskű erejében! Szankciók is vannak, csak nem közismert. Az Igazságügyi Szakértői Kamara Etikai Bizottságot működtet, ami - a kamarai lapból tudom - működik is, túl azon, hogy a szakétő, az tanu és a hamis tanuzásra vonatkozó szankciók az igazságügyi szakértőre minősítetten vonatkoznak!

Az ún. természetes monopóliumok (viziközmű stb.)m űködésének szabályozására régen meg kellett volna alkotni a törvényeket! Arra viszont van egyértelmű szabály, hogy a viziközmű szolgáltatója a telekhatáron adja át a vizet és azt ott kell mérni, az a hiteles (ha a mérő is hiteles). A mellékmérők úgy kerülnek a rendszerbe, hogy a tulajdonostársak nem voltak képesek a fogyasztást - és a telekhatáron belüli veszteséget - egymás között elosztani. A veszteség: kevesen tudják, hogy a csővezetékeken igen jelentős a szivárgás, az ún. technológiai vízhasználat (pl. a strang teljes leeresztése javításkor - amit ugye nem mér a mellékmérő, de az ingatlanba bejut). Ez a veszeség a viziközmű szolgáltatók esetében kb. 20-25%, de van ahol eléri a 30%-ot is! Pedig a szolgáltatók gondosan ügyelnek arra, hogy a termelt víz és az értékesített víz között az eltérés minél kevesebb legyen. gyakori, hogy éjszaka nyomócső szakaszokat zárnak le és keresik a veszteség okát, vagy érzékeny talajmikrofonokkal keresik a csőtörést, szivárgást. A társasházak ilyen vizsgálatokat nem végeznek! Elég, ha megnézel néhány régi homlokzatot, vagy belső udvari falat gyakran látni az elhanygolt szivárgás okozta foltokat! A szolgáltatónak nem feladata és nem is teheti meg, hogy a főmérő és a mellékmérő közötti csőszakaszt vizsgálja! (A gázszolgáltatás a robbanás veszély miatt más, de a csövek rossz állapota miatt ugye Te is hallottál már gázszolgáltatás szüneteltetése miatt télen fagyoskodó lakókról - vízvezetékkel miért lennének gondosabbak? A víz esetében a fogyasztónál a nyomás legalább 100-szor nagyobb mint a gáznál!) A társasházak belső vezetékeinek állapota a tulajdonosok felelőssége, megfelelő gondosság mellett is jelentős a vízveszteség, hát még akkor, ha gondatlanok a tulajdonosok! És még mindíg nem beszéltünk a különböző "jogtalan vételezés"-ekről, ami ott, ahová a szolgáltató nem mehet be ellenőrizni (ingatlanon belül) sokkal gyakoribb!