A bírók etikai kódexéből
hiányzik a legfontosabb gondolat:

"Automatikusan megszűnik a bírói
megbízatása annak, akinek végső eljárásban hozott határozatát az
Emberi Jogok Európai Bírósága, vagy más, nemzetközileg elismert
hivatalos szervezet tisztességtelen eljárásnak minősítette."

Mivel az igazságszolgáltatás felügyeletét saját maga látja el, és a
történelem során minden ilyen rendszer önkényhez vezetett, rendkívül
fontos lenne a fenti gondolat beillesztése az etikai kódexbe. Jelenleg
ugyanis a bíróknak egyáltalán nem kötelező betartani egyetlen
jogszabályt sem, erre gyakorlatilag senki sem kényszeríti őket. Bárkit
és bármit tönkre tehetnek a legkisebb ejnye-bejnye kockázata nélkül.
Legfőbb bírónk nevetgélve szokta mesélni, miként kergetette
öngyilkosságba egyik ügyfelét: "polgári szakon is van halálos ítélet"

Nos a lényeg, hogy a fenti gondolat azért nincs a kódexben, mert a
kódex atyja, Lomnici Zoltán nem lehetne tovább bíró, hiszen az Apüsz
kontra Magyarország ügyben intőt kapott Strassbourgban. Annak az
ügynek röviden az volt a lényege, hogy a bíróságok jó kommunista
szokás szerint végrehajtották az ügyészség parancsait.

SB:
Hogyan kell értelmezni a második bekezdést? "Automatikusan megszűnik..."
Azért érdekel, mert az én esetemben esetleg eséllyel lehetne próbálkozni az EJEB-nél. A másodrendű vádlott eleinte azért nem tudott megjelenni a tárgyalásokon, mert nem volt érvényes útlevele, mire a bíró nemzetközi elfogató parancsot adott ki. Mire megkapta az útlevelét és vizumot is kapott Magyarországra, elment a kedve attól, hogy itt kockásnak lássa az eget, mert besétált a csapdába. Kb három évet ült volna, mire felmentik. A négy gyereke meg a felesége azalatt éhenhalhat... Ő a családfenntartó. Az ügyvédje nem volt elegendő a bíróságnak.
Az ilyen bírónak nincs felelőssége?

Azt hiszem egyet kell értenem SB-vel. Jelenleg mondhatni nincs szakmai kontroll a bírók munkája felett. Persze lehet olyan magyarázkodásokat hallani, hogy ezt a funkciót a bírósági vezetők betöltik, de ez szerintem nagy általánosságban csak kamu. Jól hangzik, de fele sem igaz... Ma Magyarországon szinte korlátlan hatalommal rendelkeznek a bírók. Ha jól tudom ezt hivatalosan úgy fogalmazták meg, hogy csak a jogszabályoknak és a saját szakmai meggyőződésüknek kell megfelelniük. Aki már volt érintve bírósági ügyben (polgári vagy büntető) annak lehet tapasztalata arról, hogy ez mit is jelent. Mert hát a bíró is ember, ugyebár?! Csak az a szépséghiba a dologban, hogy a bírók sorsokról döntenek és mondjuk nem a heti étlapról.
Én olvastam a fent említett cikket és elég negatív érzés kerített a hatalmába. Egy ilyen bírósági rendszer mellett nem tartom jónak, hogy a Tisztelt Elnök úrhoz hasonló jogász töltse be a legfőbb bírói pozíciót. Itt nem a saját karrierjét kellene építgetnie senkinek, de legfőképp neki nem. Nagyon kétségbe ejtő állapotok uralkodnak ma a bíróságokon minden féle szempontból. Az elmúlt néhány évben rendezték a bírói fizetéseket (legalább is javult a javadalmazás), de itt minden illetékes letette a lantot, mondván most egy ideig nem szükséges a rendszer (nem a javadalmazásra gondolok) további átalakítása. Hát ez egy hülyeség szerintem! Igenis szükséges lenne, csak épp mindenki be van sz..va attól, hogy hozzá merjen nyúlni az igazságszolgáltatási rendszerhez. Aki átérzi azt, hogy itt milyen komoly felelőség nyugszik a hatalom és a bíróságok vállán az tudhatja igazából, hogy mennyire kétségbe ejtő a mai helyzet. És igazából nem látok kiutat... jelenleg.
Tegnap este volt egy interjú az egyik TV csatornán, ahol Cserni János nyilatkozott a F. Sándornak néhány aktuális bírósági kérdésben. Azt kell mondjam ,hogy több kérdésben is egyetértek vele. Végre van egy bíró aki megmer szólalni és felvállalja a vleményét. Sajnos nem vagyok biztos benne, hogy ennek nem lesz következménye rá nézve.
Azt azért még elszeretném mondani, hogy a bírói karban szerintem többségben vannak a képzett és becsületes, lelkiismeretes jogászok. Csak sajnos ott van az a kisebbség is, amely csak megélhetési / túlélési pályának tekinti a bírói hivatást.

Első fokon háromtagú volt a bíróság: Egy bíró és két ülnök. A két ülnök civil. Maga a perem három évig tartott. A három év alatt sok tárgyalást tartottak. Az ügyésznek egyetlen kérdése sem volt. Az egyik ülnök egyszer odafordult a bíróhoz, hogy kérdezze meg tőlem amit szeretne. A bíró világosította fel, hogy ő maga - az ülnök - magától is kérdezhet. Természetesen lényegtelen kérdés volt. Engem az döbbentett meg, hogy még azt sem tudja az ülnök, hogy kérdezhet. Nemhogy az iratokat nézegesse.

A felismerésnél a "sértettnek" biztonsági kamera felvételt mutattak. Mivel színes volt a "film" szó esett a mozgó személy ruházatáról. A hallgatóságból az egyik felkiáltott: "hiszen ez az ember színvak!" Az ügyész és az egyik ülnök megdöbbent: "Ezt maga tudta?" Mintha mi sem történt volna a "sértett" tovább nyomta a sódert a képen látható személyről, akit "azonosított" a másodrendű vádlottal.
Az ülnök egyszerűen nem tudta, hogy ő ugyanolyan tagja a bíróságnak, mint a bíró.