Az alábbi ügyben az összeférhetetlen tevékenységet végző ügyvéd kolléga arra hivatkozik, hogy mivel nics írásos megbízás, így ügy sincsen.

Tisztelt Zugügyvéd!
 
Igazából nem kérdésem van, inkább kritikám. Amint az a levelem végére világossá fog válni, az ügy lezárult, további tennivaló nincs. A levél megírásának a célja inkább a visszajelzés az ügyvédi közösség felé, annak kimondása, hogy az ügyvédi értékrendet a társadalom egy része nem fogadja el, ami a jogász társadalom és a nem jogász társadalom egyre erősebb szembefordulásához vezethet. Előre tudom, hogy a jogász olvasók 99%-a azt se fogja érteni, mi a bajom, de azért az egy százalékért talán érdemes ezt a történetet megírni.
 
Szintén a levél végére világos lesz miért szükséges ez: az összes név kitalált, hogy véletlenül se lehessen beazonosítani a szereplőket.
 
A történet egy iskolával kezdődik. Nem is akármilyennel, hanem egy alapítványi iskolával. Ennek részleteibe nem érdemes belemenni, a konstrukció lényege, hogy egy alapítványi iskola ugyanúgy állami tantervek szerint tanít, ugyanúgy szigorú követelményeknek kell megfelelnie, mint egy néhai önkormányzati, ma állami iskolának. Két fő különbség van, egyrészt a feltételek szabta keretek között több szabadsága van a részletkérdésekben, cserébe viszont az önkormányzati iskolákhoz képest csak kb. 40%-ban finanszírozza az állam a működését (azaz gyerekenként olyan 150 ezret kap évente, nem 330 körül, mint az önkormányzatiak kaptak és az egyháziak kapnak a mai napig).
 
Az iskolának, mint minden iskolának kell legyen egy fenntartója. Ebben az esetben ez egy alapítvány volt, ami persze teljesen ellentétes minden józan megfontolással, de akkor így lehetett. Jó emberek rossz keretek között is jól működnek, rossz emberek meg bármilyen keretek között megtalálják a kiskapukat. Az Alapítvány összes jogi feladát dr. Ótos látta el, ő volt lényegében a gazdasági vezető, ő vette fel a tanárokat, ő írta a munkaszerződéseket és ő dolgozta ki a jogi környezetet a működéshez is. Nem mellesleg ő vette fel Piros Arany tanárt is.
 
Aztán telt múlt az idő, dr. Ótos már nem vett részt az Alapítvány munkájában. Ebben nem volt semmi szokatlan, önkéntesek dolgoztak az Alapítványban, amit csak pár évig lehet jól csinálni. A probléma a politikai és gazdasági helyzetből fakadt. Az ilyen iskolák egyik pillanatról a másikra nem lettek annyira fontosak a kormánynak (és egyiknek sem, a probléma a legutóbbi választások előtt kezdődött és a választásuk után ott folytatódott, ahol az előző kormány elkezdte). Az iskola elvesztette a költségvetésének kb. 10%-át (az állami támogatásoknak 25%-át). Közben az épület hitel törlesztése is megszaladt.
 
Erre persze sok mindent nem lehetett tenni, mert a költségvetés 80%-a bérköltség: fájó szívvel meg kellett válni több tanártól. Erre több megoldás született, Piros Aranytól rendes felmondással vált meg az iskola. Felmondási idővel (nem kellett ledolgoznia), végkielégítéssel, stb. Ez szomorú, de szükséges lépés volt.
 
Az iskola rémálma ez után kezdődött. dr. Ótos úgy érezte, hogy felkarolja Piros Aranyt és kiharcol neki egy kazal pénzt. Amit persze az iskola nem bírt állni. Szó szót követett, majd bíróságra ment az ügy. Ahol természetesen dr. Ótos keményen segítette Piros Aranyt. Segített megírni a keresetet és a tárgyalások során rengeteg információt adott át neki, amit még mint az Alapítvány jogi képviselete és gazdasági vezetőként gyűjtött össze. Előrerohanva egy válasszal: Nem, nem volt hivatalos megbízás és dr. Ótos sosem jelent meg személyesen tárgyaláson. Csak a keresetet írásában működött közre, illetve valamilyen mértékben segített a felkészülésre a tárgyalásokra. A tárgyalásokon Piros Arany mindig egyedül jelent meg, de sztárügyvédeket megszégyenítő tudással, érvrendszerrel.
 
A per vége (jogesrősen) elég érdekes lett. Egyik oldalról a felmondás jogszerűségét elismerte a bíróság, de ugyanakkor Piros Arany valamilyen parafenomén képességgel rendelkezhet, mert bár nem volt sosem belelátása az alapítvány jogi papírjaiba, de mégis megérezte, hogy hol vannak hiányosságok, hol lehet kétségeket ébreszteni a bíróban. Ennek az lett a vége, hogy sikerült felépíteni a lehetőségét egy "szokásjognak", amit nem sikerült minden kétséget kizárólag cáfolni, így a bíróság erre hivatkozva mégis megítélt kártérítést Piros Aranynak. Sokat, de töredékét a keresetben követelt millióknak. Amiért lényegében még egy tanártól meg kellett válni.
 
A dolognak még pikantériája, hogy az iskola tagja a Bivalybasznádi Kukoricahántoló Körnek (BKK), ahonnan jogi segítséget kérhet, amit dr. Ótos kell biztosítson. Ez a kérés megtörtént, de a BKK válaszra se méltatta. Mint utólag megtudtuk, a BKK meg akarta bízni dr. Ótost, de az személyes okokból megtagadta a segítséget. Erről "elfelejtette" a BKK tájékoztatni az iskolát. Ennek megfelelően az iskola a szabad piacról kellett, hogy ügyvédet szerezzen. Egyrészt pénze sosincs egy iskolának, másrészt olyan ügyvédet, aki ennyire ért a munkajoghoz ÉS az okatatáshoz, nem sikerült találni. Ami az ítéletben is tükröződött: munkajogilag minden rendben volt, de közoktatásilag sikerült annyira felkavarni az iszapot, hogy valami köztes ítélet született.
 
A hosszú történet lényegét összefoglalva: dr. Ótos felvett valakit, ő írta a munkaszerződését, ő dolgozta ki a működés jogi hátterét. Majd amikor felmondanak az illetőnek, akkor egyrészt megtagadja a segítséget az iskolának és ráadásul segít megtalálni a perben azokat a hiányosságokat, amik az ő nem tökéletes tevékenysége miatt léteztek. Ügyes, mondanák erre.
 
Ez már elég érdekes erkölcsileg számomra, de az igazi sokk akkor ért, amikor elmentem az Ügyvédi Kamarához, megkérdezni, hogy itt most mi is történt, ez belefér-e az ügyvédi etikába. Nem voltak vérmes reményeim, de ennyivel tartoztam a fejenként kb. 10 000 forintra "lehúzott" gyerekeknek (tök mindegy ki hibázott, a gyerekek biztos nem, viszont a cehhet ők állják), akik elvesztettek e miatt egy tanárt (egy osztálynak fél évig helyettesítették az osztályfőnökét). Kb. annyit vártam, hogy "hát igen, a dolog jogilag a piros vonalon picivel innnen megállt, részvétem, nem lehet mit tenni". E helyett pont az ellenkezőjét kaptam. Azt gyorsan tisztáztuk, hogy de jure megbízás nem volt, így nincs "ügy". Ez nem lepett meg. Ami meglepett, hogy a nem kis pozíciót betöltő ügyvéd kifejtette, hogy a fenti történetben semmi kivetnivaló nincs, sőt, ő is így járt volna el.
 
Na itt gurult el a gyógyszer. Igazából utólag végiggondolva nem lep meg, elég a rendőrség-ügyészség-orvosok-hivatalok által képviselt értékeket kell csak alaposan végiggondolni, de azért akkor is le ki kell mondani: a király meztelen. Nyilván megtehető, nyilván lehet ennyire érzéketlennek lenni, mondhatnám arrogánsnak, de ez hosszú távon vissza fog ütni. A Kamarában kapott reakció után nem tehetem meg a gyerekekkel, hogy folytatom az ügyet, mert előre borítékolható, hogy pozitív kimenetel nem lesz, csak az elkenésre fordított kényelmetlenséget bosszulhatják meg rajtuk. Mert itt minden a gyerekeken csattan, csattant. Az első kalandjuk megvolt a jogászi társadalommal. Kevésen múlott, de valahogy túlélték, nem dőlt össze az iskolájuk (még). Valószínűleg lesz köztük, aki jogász lesz és talán elindul egy folyamat. Minden úton van egy első lépés...
 
Dr. Arany Pál