Újra a lakáskiadások szezonja következik a lakásvásárlási hajrá lecsengése után. De a jogi környezet nem igazán kedvez sem a bérbeadóknak, sem a bérlőknek. Az alábbi történet is egy ilyen esetről szól.

Tisztelt Zugügyvéd!

a következő esetet szeretném megosztani Önökkel. 2007-ben kivettem egy lakást Budapesten, határozott, egy éves futamidejű bérleti szerződéssel. Úgy alakult azonban, hogy a szerződést két hét után fel kellett mondanom. Az okokat itt nem részletezném, legyen elég annyi, hogy alapos és előre nem látható okom volt rá. Hogy ez rendkívüli oknak minősíthető-e, azt pedig majd eldönti az időközben perré alakult ügyben a bíróság.

Ami az ügyben érdekes/számomra felháborító, az valójában a főbérlő - foglalkozása: ügyvéd - maximálisan rosszindulatú magatartása, amivel úgy okoz számomra kárt (eljárással járó hercehurca, esetlegesen számomra kedvezőtlen ítélet), hogy jóhiszemű eljárás esetén őt nem érte volna kár az eredeti állapothoz képest.

Szóval, amikor megtudtam, hogy fel kell mondanom az egy évre kötött szerződést, rögtön elkezdtem bérlőket keresni magam helyett. Találtam is gyorsan a korábbi egyetememen egy külföldi diákot, aki ösztöndíjjal tanult Magyarországon (volt tehát tuti jövedelme), megnézte és közel egy évre ki is vette volna a lakást, azonnal. Mivel azt is tudtam, hogy az előző bérlő is külföldi diák volt, ezért gondoltam, a főbérlőnek nem lesz vele baja.

Hát volt. Idegesen közölte a telefonban, hogy az új bérlőt nem fogadja el, ha fel akarom mondani a szerződést, akkor hagyjak egy felmondónyilatkozatot az asztalon és dobjam be a kulcsokat a levelesládába. Én szerettem volna, ha a felmondás feltételeit (például a nála lévő 2 havi kaució sorsát) és az elszámolást előzetesen tisztázzuk, de erre még azzal is megfenyegetett, hogy a kulcsot is lecserélteti, ha nem csinálom, amit mond. Végül jóhiszeműen belementem a dologba, illetve megígértem neki, hogy próbálok számára új bérlőket találni. A kiköltözés után is hívtam még telefonon az elszámolás miatt, de kitérő választ adott, azt mondta, szerezzek előbb új bérlőt.

Ezután eltelt egy-két hét, ekkor jött a következő hidegzuhany: írt egy levelet, hogy fizessem be az első havi közös költséget. Ezt addig valóban nem fizettem be, mivel azt gondoltam, hogy majd a kaució elszámolásakor beszámítjuk (a közös költség a kéthavi kaució töredéke volt). Felhívtam, és újra megkértem, hogy számoljunk el. Erre közölte, hogy először fizessem be a közös költséget, és majd aztán tárgyalhatunk. Adtam egy utolsó esélyt a dolognak, megint megtettem, amit mondott.

Közben hirdettem a lakást online és a korábbi egyetememen, és találtam megint egy külföldi diákot, aki akár látatlanba is kivette volna. A srác később visszahívott, hogy a főbérlő anélkül utasította el őt, hogy a lakást egyáltalán megmutatta volna neki. Mások is jelentkeztek a hirdetésre nálam telefonon, akiket továbbítottam hozzá. Megint felhívtam a főbérlőt, azt mondta, hogy külföldi diák nem elfogadható számára, meg egyébként is két hónappal rövidebb időre vette volna ki a lakást mint én (közben nála volt kéthavi kaucióm). Ismét kértem, hogy számoljunk el, tegyen javaslatot, elutasította. Erre az ingatlan.com-on a hirdetésben átírtam a számom az övére, magamban eltemettem a kéthavi kaucióm, és próbáltam elfelejteni az egészet.

Majd pár hét múlva jött az újabb hidegzuhany. Újabb levél: követelte a második havi lakbért és közös költséget, azzal a címszóval, hogy a szerződés még mindig érvényben van (ezt ekkor közölte először!), mert nekem nem volt jogom felmondani. Ekkor már ugye másfél hónapja nem volt nálam a kulcs, már rég máshol is laktam. Tettem egy utolsó kísérletet, felhívtam, hogy beszéljük meg a szerződés elszámolásának feltételeit, tegyen javaslatot. Megint az volt a válasz, hogy először teljesítsem a követelését, majd aztán tárgyalunk. Ezt nyilván nem fogadhattam el, mert akkor ugyanez ment volna a futamidő teljes hátralévő részében.

Így az ügyből per lett, lényegében a teljes elmaradt éves lakbért követeli az általam nem is lakott lakásért, a csávó szemét módon minden lehetőséget megragad az időhúzásra, onnantól kezdve, hogy a fizetési meghagyást is ügyvéd létére valami formai hibával nyújtotta be (emiatt fél évvel a benyújtás után kaptam eleve kézhez). Az ügyvédem szerint az inkorrekt magatartására nem lehet jogi érvelést alapozni (ráutaló magatartásnak nincs helye, mert nem volt kifejezett és bizonyítható jogról való lemondás, kármentési kötelezettség nem játszik, mert a szerződés nem szűnt meg, stb.). Közben kiszámoltam, hogy a halmozódó késedelmi kamatokkal a faszi szép kis hozamot ért el közben, ha a bíróság végül ellenem ítél. Ha meg nem, ő lényegében akkor se bukik sokat.

Az ügy végül azon fog eldőlni, hogy a bíróság szerint a felmondási okom elég rendkívüli volt-e. Abba már beletörődtem, hogy esetleg veszítek, nem is a pénzveszteség bőszít annyira, hanem hogy a csávó milyen ravaszul becsapott, illetve hogy a jogi kereteket ilyen könnyű kihasználni rossz szándékkal a jó szándék ellenében. Persze, tudom, jogállami deficit. De ha pl. jogellenes módon egyszerűen a saját kockázatomra kiadom a lakást a külföldi diáknak a főbérlő tudta nélkül (a tudtával nem ment, ezt a megoldást explicit fel is ajánlottam neki, de elutasította), biztosan sokkal jobban járok (ő és senki más meg nem jár rosszabbul).

Kommentelők: tudom, nem kellett volna határozott időre kötni a szerződést, igen, persze, tudom, de a felmondási okom tényleg váratlan volt, és előtte normális, kompromisszumképes főbérlőkkel volt dolgom, és szerintem én maximálisan fair módon jártam el.

Üdv:
egy pórul járt bérlő