Anyánk, az Index most adott hírt arról, hogy Gyurcsány Ferenc ellen terrorizmus gyanúja miatt nyomoznak a 2006. október 23-i események kapcsán. Már az eljárás megindítása is abszurd. Vagy nem annyira? A Zugügyvéd tanulságul közzéteszi egy ukrán ismerőse írását, egyenesen Lemberből a Timosenkó ügyről.

Timosenkó-ügy: Janukovics dilemmája

 

 

Nazar Boyko ukrán elemző írása

Október 11-én az elmúlt időszak legdrasztikusabb fordulata következett be Ukrajna igazságügyi és politikai rendszerében. Ezen a napon az ország volt miniszterelnökét, Julia Timosenkót 7 évre ítélték: vagyonát lefoglalták, és 1,5 milliárd hrivnya kártétel megfizetésére kötelezték a Naftogas állami részvénytársaságnak. A bíróság ítélete szerint „a Gasprom és a Naftogas közötti, a korábbi megállapodásokkal ellentétes szerződés Julia Timosenko jogtalan magánakcióinak következménye.” Timosenko ügyvédeinek 15 napja van a fellebbezésre, amellyel úgy tűnik, élni fognak. Eközben európai intézmények és országok, valamint az Egyesült Államok és Oroszország is azonnal reagáltak az ítéletre.

  Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára közleményében azt állította, a politikai döntéseket a parlamentnek kell értékelnie: „Egy demokráciában a politikai döntésekre irányuló javaslatokat a parlamentre és a választókra kell bízni, nem pedig a bíróságokra”. Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke a fellebbezésre vár: „Elszomorít ez az ítélet... Remélem, hogy a fellebbezést követően felülvizsgálják.” Buzek arra is rámutatott, hogy a per tisztességességével, függetlenségével és átláhatóságával szemben óriási kételyek merültek fel. Catherine Ashton, az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kinyilvánította rosszallását a bíróság döntésével kapcsolatban: „Az ítélet olyan bírósági tárgyalás eredményeképp született, amely nem becsüli a tisztességes, független és átlátható bíráskodás a nemzetközi normáit.” Ashton azt is elismerte, hogy komoly következményekkel lehet számolni Ukrajna és az EU kapcsolatának és ezzel együtt a társulási megegyezés tekintetében ami az év végén kerülne aláírásra.

  A következő reakció keletről érkezett – az Oroszországi Föderáció külügyminisztériuma orosz-ellenes felhangra hívja fel a figyelmet a Timosenko-ügyben. „Számolnunk kell a ténnyel, hogy több ország és nemzetközi közösség vezetői kizárólag politikai motivációkból indított ügynek tekintik.” – áll a nyilatkozatban. Érdemes megemlíteni, hogy a minisztérium kihangsúlyozza, a szerződések minden nemzeti és nemzetközi előírásnak megfelelnek. Valamivel később Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök kijelentette, hogy nem érti, miért született 7 éves ítélet Timosenko ügyében. Azt is mondta, hogy a Julia Timosenko kormányzása alatt Oroszország és Ukrajna között született megállapodások összességének megkérdőjelezése bizonytalanságot eredményezne és kontraproduktív lenne.

Az európai országok éles kijelentésekben és nyilatkozatokban bírálták az ítéletet. Németország figyelmeztette Ukrajnát: „Ukrajna kapcsolata Németországgal, és általában véve az EU-val meg fogja érezni ennek a döntésnek a következményeit”. Ettől kezdve Németország különös figyelmet szentel minden ukrán politikai ügynek. A német kereszténydemokraták azt is felvetették, hogy Németország tagadja meg a diplomata útlevéllel rendelkező ukrán állampolgárok vízum nélküli szabad átjárását az európai határokon. Köztudott, hogy Ukrajnában a képviselők és magas beosztású államhivatalnokok diplomata útlevéllel bírnak. Svédország és Franciaország is úgy látja, hogy a Timosenko-ügy veszélyeztetheti kapcsolataikat Ukrajnával, és hogy az eljárás mögött politikai indítékok vannak. A Cseh Köztársaság, valamint Szlovénia elnöke és a litván külügyminiszter abbéli reményét fejezte ki, hogy a fellebezés elbírálása minden uniós normának és kritériumnak megfelel majd. Az angol külügyminiszter kijelentette: „Ukrajna be akar lépni az Európai Unióba. Nagy-Britannia támogatja ebben. De ez mindaddig nem fog bekövetkezni, amíg Ukrajna nem képes megfelelni az európai demokrácia legmagasabb elvárásainak.”

  Az este folyamán John McCain és Joe Liberman amerikai szenátorok a következő közös nyilatkozatot tették: „Az ukrán hatóság egy új, aggasztó anti-rekordot állított fel a demokrácia és a jogállamiság tekintében. Különösen fontos, hogy az Amerikai Egyesült Államok és európai szövetségeseink egyaránt éreztessék az ukrán államhatalommal, hogy nem addig nem élvezheti az euro-atlanti integráció előnyeit, amíg nem becsüli meg az olyan értékeket mint a szabadság, politikai pluralizmus, és a jogállamiság, amelyek az euro-atlanti közösség alapját képezik.” A Fehér Ház hivatalos reakciója még ennél is élesebb volt: „Az Amerikai Egyesült Államok követeli Timosenko, a többi politikai vezető és korábbi kormánytag szabadon bocsátását, és abbéli joguknak visszaállítását, hogy a politikai élet aktív és teljes jogú résztvevői lehessenek – beleértve a részvételt a következő évi parlamenti választásokon.”

A két irányadó nemzetközi szervezet, a Transprency International és a Freedom House szintén erős kritikával ilette az itéletet. A nemzetközi közösség figyelmét felhívják arra, hogy az ukrán politika többé nem tekinthető transzparensnek, és autoriter folyamatok veszélyeztetik.

  Mindezek a nyilatkozatok csupán az első reakciók voltak Julia Timosenko ügyében született ítéletre. A következő napon számos további vélemény jelent meg – és jelenik meg azóta is –, folyamatosan érkeznek a figyelmeztetések, kritikák és kérések az ukrán államhatalomhoz. Úgy tűnik, a hatalom nem számított ilyesfajta, mindenhonnan érkező viharos reakciókra. Igazság szerint sokan vélték úgy, hogy Európa és az Amerikai Egyesült Államok nem sok figyelmet szentelt az ukrán politikai életnek az utóbbi időben. Mára azonban világossá vált, hogy ez nem így van: a nyugati világ alapos figyelemmel kisérte az ügyet és várta az ítéletet. Minden jel arra mutat, hogy ez meglepte a Janukovics-rezsimet, akik meg voltak győzödve róla, hogy csak a saját belátásukra tartozik, hogy mit tesznek Timosenkóval.Tévedtek.
 

Janukovics motivációja nyilvánvaló volt. Támogatottsága ma feleakkora, mint elnökké választásának idején, ennek eredményeképpen pedig pártjának, a Régiók Pártjának megítélése is rosszabbodott. Ukrajnában egy éven belül parlamenti választásokra kerül sor. A rezsim mindent megtesz, hogy elnyerje a parlamenti többséget: új választási törvényeket készítenek elő, más politikai pártokat kebeleznek be és igyekeznek megosztani az ellenzéket. Ám mindezek az előkészületek sem lesznek elegek a győzelemhez, ha a legerősebb ellenzéki vezető, Julia Timosenko is indul a választásokon. A feladat tehát egyértelmű volt: Timosenko bebörtönzése és indulásának megakadályozása. Most, hogy ez a terv nyilvános támadásnak van kitéve, Viktor Janukovics nehéz döntés előtt áll: poltikai ellenfelének bebörtönzése, tisztességtelen választási győzelem és azonnali külpolitikai elszigetelődés, VAGY Timosenko szabadon bocsátása, tiszta választások, és európai jövő az országnak.
 

  A választás igazán drámai – becsülettel veszíteni vagy szégyenteli győzelmet aratni. Nos, Janukovics úr, ön mit választana?