Azon felül, hogy a Zugügyvéd is rosszízű ügyeskedésnek tartja a rokkantkártyával való visszaélést, semmiképp nem igényel olyan mérvű rendőri intézkedést, mint amit az alábbi levélben leírtak.
Tisztelt Zugügyvéd!Kérdésem csupán annyi lenne, hogy milyen hosszú időtartamig, meddig és milyen körülmények között lehet, illetve törvényes egy előállított személyt bilincsben és cellában tartani. (Talán előállító helyiségnek nevezik.)Mikor, milyen tájékoztatásra jogosult egy ilyen eljárás során.
Sajnos nem az én nevemre szóló rokkantkártyával parkoltam egy bevásárlóközpont rokkantaknak kijelölt parkolójában. Amikor el akartam indulni megállt mögöttem egy járőrautó, - persze villogót használva - igazoltattak, egyeztették az adatokat ...stb. Mindent elismertem, együttműködő voltam mindvégig, majd közölték, hogy elő kell állítaniuk. Ezzel önmagában semmi problémám nem lett volna, mert elismertem, elismerem, hogy hibáztam. Ahol kezdődött véleményem szerint a túlkapás, az az volt, hogy ott a helyszínen, a parkolóban legalább 30 ember előtt bilincseltek meg, ültettek be a járőrautóba. (Egyáltalán nem álltam ellen, csak kértem, hogy ne tegyék rám a bilincset, de nem lehetett lebeszélni őket, így gyakorlatilag önként nyújtottam a kezemet a megbilincselésemhez.)
A rendőrségre beérve mindenemet elvettek és bezártak egy cellába. Hiába kérdeztem, hogy most mi fog történni, nem válaszolt senki sem. Már azt hittem, hogy őrizetbe vagyok véve - azt tudom, hogy max. 72 óra lehet - és amikor beléptem a cellába már nagyon kétségbe voltam esve. Azt sem engedték meg, hogy bárkinek telefonáljak. Szerencsére mielőtt bezártak levették a bilincset, ami akkorra már szorított is egy kicsit.
Kb. 3 órán át voltam bezárva, amikor értem jött egy civil ruhás nyomozó. Addig csak egyenruhásokkal találkoztam. Persze ő ismét megbilincselt és úgy kísért el kihallgatni. Az irodája ott volt a rendőrség udvarán belül, de nem abban az épületben ahol be voltam zárva. Nem is értettem, hogy miért kell a bilincs megint. A kihallgatáson mindvégig bilincsben voltam és amikor az elején megkérdeztem, hogy nem lehetne-e levenni, akkor azt mondta, hogy előállítás alatt vagyok és egy belső utasítás miatt nem veszi le. Még a jegyzőkönyvet is megbilincselt kézzel írtam alá. Ezt követően közölte, hogy most pedig rabosítani fognak. Ekkor már tényleg azt hittem, hogy le fognak csukni, de végül csak újjlenyomatot vettek és lefényképeztek. Itt vették le rólam a bilincset végleg és az ezt követően adták vissza a bezárásom előtt elvett személyes tárgyaimat, majd engedtek el.
Mindent elismertem már az elején, közreműködő voltam, nem akartam elszökni, vagy támadni, magamban kárt tenni. Úgy tudom, hogy olyankor szokás csak bilincset használni, ha ezek fennállnak és alapvetően egyik jogszabály sem írja elő kötelező jelleggel. Ehhez képest a beszállításomkor kb. 45 percig volt rajtam a bilincs, majd a cellából kijövetelemtől a kihallgatásomon át a rabosításig kb. 1.5 órán át. Azt sem tudom, elfogadni, hogy bezárva tartottak. Miért nem ültethettek le a folyosón, amíg hozzá nem láttak a kihallgatásomhoz.
Jogszerű volt ez az eljárás? Amennyiben nem, úgy lehet valamilyen kártérítést kérni? Sokkal súlyosabb bűncselekményt elkövetőket az egész eljárás alatt nem bilincselnek meg és nem zárnak be egyetlen percre sem.
Tisztelettel: R.
Utolsó kommentek