:o)

Egyéb óhaj sóhaj? Ne menjünk el helyetted a bíróságra esetleg?

Komolyan nem értem emberek mit gondolnak magukról néha. Hogy majd valaki szabadidejében határozatokat fog kutatni meg magyarázni oldalakon át egy tök ismeretlennek ingyé'?

Szerintem csak hogy képben legyen az ember kéne vagy pár óra alapos személyes megbeszélés.

Az más ha felteszel egy kérdést amire mondjuk pár mondatban lehet válaszolni, de ez, pfff.

Annyira sötét emberek élnek ebben az országban, komolyan. EQ nulla.

node. a poszt-előkérdést illetően: az "önkéntesség" is bizonyítandó dolog. ha lehet valahogy bizonyítani, hogy kényszerűen a másik fél által teremtett helyzet miatt kellett távozni az jó. minél többmindennel lehet valamit alátámasztani, annál jobb.

hivatalosan van olyan, hogy bizonyítási teher; s, hogy ez kit terhel az is szépen le van szabályozva. a való életben meg mégis az a legbiztosabb, ha az ellenérdekű felet cáfoljuk, a magunk álláspontját meg szépen alátámasztjuk - akkor is ha nem nekünk kell bizonyítani (hülye lenne az ellenérdekű fél saját magát bemártani). (sőt ha van egy világos jogszabály ami egyértelműen a javunkra szól, attól még nem szabad eltelni; hasra esni még egy független bíró sem fog tőle. bírósági eljárásokban minden létező, javunkra szóló eseményt, szabályt érdemes megemlíteni, felhozni. ezeket a bíró szabad mérlegelési jogkörén belül megfelelően értékelheti és értékeli is. az ügyvédek is sokszor "tromfolnak", hivatkoznak minden kutyafülére - meg ezt teszi mindenki.. (az meg aztán pláne ezt a módit követi, akinek más nincs a kezében. látványosak a jogi alapelvek na. :-D)

1: közös tulajdon esetében ha méltányolható érdek fűződik hozzá. különtvagyon körébe tartozó közösen használt lakás esetén a lakhatási jog azt illeti meg akié az ingatlan, ennélfogva a másik fél lakáshasználati díjat nem kaphat. legfeljebb azzal próbálkozhat, hogy a különvagyon kapcsán bizonyítja, hogy az mégsem különvagyon, vagy az esetleges saját ráfordításainak beszámítását kéri, de ez utóbbi megint nem a lakáshasználati díjnál tárgyalandó, hanem a vagyonközösség megosztásánál. (és ha az volt a közös lakás, akkor nem is fog sokat a latba nyomni - különvagyonú ingatlan és a benne lakás általában nagyobb értékű, mint az esetleges ráfordítás (amiről ha nincs bizonyítéka egyik félnek sem, akkor fifty-fiftynek veszik, ami még tovább csökkenti az erre azért hivatkozót, hogy a másik fél különvagyonából azért valami /ellen/értéket kisajtoljon).)

2: a lakáshasználasti jog vagyoni érték. a többlethasználat után a távozó fél számára a ráeső részt ki kell fizetni, ha a másik fél összeférhetetlen magatartása miatt (tehát nem éppen önként) távozott az ingatlanból. ebből a szempontból, hogy közös tulajdon, vagy különvagyon az mindegy. ha erre sor kerül akkor ezt elsősorban pénzben kell kifizetni (a lakáshasználati jog értéke a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének a különbözete, a távozóra eső rész ennek fele, de legalább harmada). lehet házastársi közös vagyonból is elszámolni. egyébként rossz anyagi helyzet, kiskorú gyerek a lakásban számít, mindenképpen csökkentő tényező. a lakás elhagyásától számít.

3: semmit nem jelent. olyan van, hogy perképesség. annak egyébként semmi köze nincsen a pontban továbbiakban kifejtettekhez.

kicsit el lettek keverve az ügy részletei. saját ügy ismertetésénél ez természetes. foglalkozni kell vele, rágörcsölni nem érdemes. (a BH-k adhatnak ugyan némi iránymutatást, de nálunk ninsc precedensjog, mégha az LB döntéseket illik is követniük a bíróknak. önbecsapás rájuk támaszkodni, csak rájuk támaszkodni meg régen rossz.. "minden ügy más és egymához nagyon hasonlít.") a releváns dolgokat ügyvéddel ki kell beszélni és rögzíteni is. (különben meg lesz győződve az ügyvéd arról, hogy semmi nincs a kezében, és akkor jön a repetitív sablonmondatok ismertetése jogi alapelvekről, ami nem visz közelebb az üdvösséghez.)

nem könnyú ilyen helyzetben tisztán gondolkodni. eleve pocsék helyzet. törekedni kell a megegyezésre, ennek érdekében nyelni kell a mérget, főleg ha van közös vagy akár nem is közös, de kötődő (kiskorú) gyerek. az ügyvédek nem feltétlenül azért bátorítanak megegyezésre, mert nem tudnak hathatósan érvelni az ügyfél érdekében, miután a folyosón tájékozódnak az iratokból. egy elhúzódó per sokkal költségesebb és megrázóbb dolog annál, hogy minden valós sőt vélt sérelemért elégtételt vegyünk. hülye az aki örömét leli a bíróságra járásban, főleg ha nem is fizetik meg érte, mitöbb ő fizet. könnyen lehet, hogy mindkét fél megszívja. meghunyászkodni természetesen nem kell. családjogi ügyekben a közös megegyezés, (gyerekről, lakhatásról, közös vagyon megosztásáról) még egyedül az, ahol elképzelhető, hogy a rosszból jól is ki tudnak jönni a felek. máskülöben mindketten, mindhárman pórul is járhatnak.

Itt nem szabad tanácsot adni, az eset túl bonyolult, menjen el egy ügyvédhez.

@Alikam: igazad van, de a jog sokaknak érthetetlen, ingoványos terep. amit értenének azt meg a jogászok magyarázzák annyiféle módon ahányan vannak. (és van amikor hatalmas lyukak maradnak az ügy kapcsán a ügyvédekben, bírókban - ügyészeket ez talán nem zavarhatja annyira :-).)

az ügyvéd-úgyfél kapcsolatban is a ki-n van a hangsúly és nem az oktatáson. a bíróságon meg egy összeszedett, normálisan nyilatkozó, a későbbi ítélet által is igazoltan igazat mondott felet is hülyére vesz és bugrisként ábrázol a t. független bíróság a jegyzőkönyvekben, miközben a slendrián, székében hintázó, hantázó, nagypofájú; ellenben bizonyítási ötpercnél és keresztkérdéseknél remegő hangú, halkszavú dr. bubók mind nagyformátumú szónokoknak tűnnek. az alaptalan jogászi kollegalitás egyenrangú az emberi hülyeséggel atekintetben, hogy mindkettő határtalannak mondható.

@guy2: ez általános. ennyit szerintem hallott is már, meg belenézett a saját ügyébe. ha nem fordul ügyvédhez, aki nemcsak egy posztból szűrheti ki a "fél dezinformációt", akkor pórul jár. ezzel tisztában van szerintem a posztoló is. tévednék?

közös tulajdonú és különvagyoni ingatlan esetén is a lakásból távozó házastársat lakáshasználati jog ellenértéke illeti , mely egyedül akkor nem jár ha a BONTÁST követően ÖNKÉNT költözik el az egyik házasfél, minden más esetben jár. ennek mértéke általában a beköltözhető és lakott forgalmi érték különbözetének (általában ez az érték 50%-a) harmadánál kevesebb általában nem lehet, kivéve pl különvagyoni ingatlannál.

amennyiben a lakás közös tulajdonú (HVK-ba tartozik) úgy lakás-többlethasználati díj illeti azt, aki a a lakásból elment , ha a másik ott maradt, ennek météke az elérhető havi bérleti díj tulajdonhányad-arányos része.

ennyi.

Nagyon köszönöm a kommenteket, külön fogsunder -nek köszönöm a válaszát.

Az igazság az hogy már kínunkba írogatunk a párommal különböző fórumokra és próbálunk infókat szerezni.

Van egy ügyvédünk, aki már elégé beteges, de viszonylag még bírja a dolgokat megbízunk benne. Ö ismeri az ügyünket az elejétől a végéig.
Néztünk már ügyvédeket, hogyha valami komoly baj történne vele, akkor tudjunk váltani sajnos ez bármikor, előfordulhat. Egyetlen egy ügyvéd sem vállalná az ügyünket ez komoly.

Hét éve tart a vagyonmegosztás a párom és a volt férje közt.
A párom különvagyoni ingatlanából akar tulajdon jogot szerezni.
A válás oka – karácsonyeste a párom meglátta a férjét csókolózni a férj saját unoka húgával.
Volt, hogy megverte a volt férje a páromat.
Hét év alatt több bűncselekményt is elkövettet a volt férj a párommal szemben,
Rágalmazás vétsége (1 év próbára bocsátást kapott), hamis tanúzás, amit nem akar a bíróság kivizsgálni a vagyonmegosztás során többszöri kérés ellenére sem, bár az Ügyészségen nekünk adtak igazat a hamis tanúzással kapcsolatban.

Röviden - az ingatlan különvagyon a telken áll egy garázs, ami a házasság alatt épült
A párom és az szülei segítségével – a bontott építőanyagokat a szülők biztosították az erről szóló hivatalos bizonyítékokat beadtuk már a bíróság részére.
A volt férj a közös házasságuk alatt ( 15 év alatt nem dolgozott sosem) rendelkezett saját örökséggel Ö azt állítja, hogy ezt befektette a garázsba és mellette nagyon sokat dolgozott feketén és amit így keresett azt pedig a lakásba fektette és ezért jár neki a tulajdonjog.

A szomszédok hiába mondták a bíróságon hogy a lakásban történt kisseb javításokat is a párom szülei és Ők végezték a bíróságon a volt férj továbbra is össze-vissza hazudik.

A volt férj öröksége három millió ft volt ebből Ö maga már többször is elismerte, hogy szerszámokat vásárolt és egy kocsit másfél millió forintért.

Majd máskor azt mondta, hogy a három millió forintot befektette a garázs épületébe, sajnos hozott már több hamis tanút is. Én a hét év alatt készült jegyzőkönyvekből és a volt férj bíróság részére irt leveleiből össze ollóztam a tanuk ellentmondásait, kértük a bíróságot még 2009-ben hogy ezekre válaszoljon a volt férj ezt jegyzőkönyvbe rögzítette a bíró a másik fél ügyvédje azt válaszolta hogy 15 napon belül válaszolnak rá, most 2011 –et írunk válasz még nincs.

Tavaly új bírót kaptunk a (másik nyugdíjba ment), egy picit, jobb mit az előző.

Röviden próbáltam leírni a dolgokat, de egy dolgot még leírnék a volt férj jelenlegi felesége bírósági dolgozó nem ott ahol a per folyik, fontosabb beosztásba is sorolhatjuk a munkakörét tehát nem mint takarítónő nem tudom hogy számíthat e ez valamit.

Üdv. Csaba

Bocsánat azt elfelejtettem leírni, hogy csak azért, hogy megszabaduljunk tőle felajánlottuk neki, hogy peren kívül kifizetünk neki 800,000 Ft csak érjen már véget a per.

Nem fogadta el sem Ö sem az ügyvédje.

Üdv: Csaba

csaba, ide pszichomókus kell (nektek) nem ügyvéd

@Csaba1975: kedves Csaba, én csak arra kérnélek, hogy egy kicsit több központozást alkalmazz. Konkrétan azért nem tudtam végigolvasni a történetedet, mert zavar a pontok, vesszők hiánya a gondolati egységek között.
Így lesz az írásodból valami ehhez hasonló: " A királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem!"

@Iustizmord: nem, szívlapát a volt férjnek. Próbálom részletekben olvasni a sztorit, úgy nem folyik ki a szemem...

Köszönöm az észrevételt :-)