Egy ötlet: 2 tanú társaságában leülni vele megbeszélni a dolgot, ott azonmód papírra is vetni a haszonélvezeti jogról való lemondást és aláíratni vele és a két tanúval is? Ha ott és akkor beleegyezik, akkor erről írás is születik, amit esetleg fel tudtok használni a földhivatalnál. Esetleg az sem árt, ha az egyik tanú ügyvéd...

"Kérlek, ne írjátok, hogy üljünk le vele megbeszélni a dolgot, mert már párszor megtettük, és mindig mindenbe beleegyezett,"

Üljetek le vele megbeszélni, és amikor beleegyezik, akkor toljatok elé egy papírt hogy akkor ott írja alá.

Ez az egész haszonélvezet nagyon sárkányos (hogynemondjam felesleges) jogintézmény. Pontosan arra jó, hogy családok egymás idegeit cincálják miatta.
Amit viszont tenni lehet: én azt hiszem, hogy egyrészt igyekeznék rávenni az illetőt, hogy (némi díj ellenében) mondjon le a haszonélvezeti jogról, amit írásban is felajánlanék neki,
másrészt pedig - ha ez özvegyi haszonélvezet, és nem szerződés alapján keletkezett - az örökhagyó halálától számított egy éven belül lehet kérni az özvegyi jog megváltását (Ptk. 615.§ (5) bek.), de aminek pontos, a törvényben lefektetett mértéke van, és a hagyatéki ügyben illetékes közjegyzőnél lehet intézni.
E mellett, ha eldurvul a helyzet, belengetném a haszonélvezőnek, hogy a bíróságtól fogom kérni a haszonélvezet korlátozását, de ez nem törli azt teljesen, viszont hátha a pertől megijed, és inkább belemegy abba, hogy lemondjon.
Viszont! Ahhoz, hogy az ingatlannyilvántartásból töröljék a haszonélvezetet, formailag olyan irat kell, amely alkalmas bejegyzésre/törlésre, tehát vagy ügyvéd, vagy közokirat (közjegyző), vagy pedig jogerős bírósági határozat.

@KicsiSáti: Az a gond, hogy a haszonélvezet szerződés alapján keletkezett. Nem lehet valahogy lemondatni erről a jogról? Ezt a jogot ő nem gyakorolja, nem vesz részt semmiben és nem is vett, csak betart vele. Nincs olyan, hogy hátrányos helyzetbe hozás vagy akadályozás ebben az esetben?

"A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Viseli a dolog fenntartásával járó terheket - a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével - terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, és köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket is. "

Pár számlát kell vele kifizettetni (köteles rá!).

Csak érdekességképpen kérdezném: miért van haszonélvezetije annak, aki nem ott lakik? Általában fordítva szokott lenni: a tulaj van valahol máshol és az igen beszédes nevű haszonélvező lakik benne. Így annak a feje felől nem lehet eladni a lakást. De így rettenetesen balfasz szituációnak tűnik, hogy olyasvalakinek van haszonélvezetije, akinek azon kívül semmi köze a lakáshoz, hogy megszülte és felnevelte a tulajdonost - aki egyben a szó szoros és nem jogi értelemben vett haszonélvezője.

Ha cs�vagy, akkor h�szopj�

Menj el ügyvédhez.

@SumQuiSum: Még vásárláskor keletkezett a jog. Azt ne kérdezd, hogy miért, szerintem azért, hogy ilyen esetben be lehessen tartani a tulajdonosnak.

Eddig 7 komment volt, de mindenki elsiklik afölött a finom tény mögött, hogy az esetek döntő többségében hogyan lett valaki haszonélvező.

Nagyjából úgy, hogy vett egy lakást, tipikusan a gyereke nevére... aki akkor még tipikusan fiatal vagy még gyerekkorú... és, hogy még véletlenül se kerüljön egy büdös vas nélkül szociális otthonba a hálátlan utódok miatt, fenntartja magának a haszonélvezeti jogot.

Jó sok esetet láttam, amikor a simán csak a gyerek nevére vásárolt ingatlanból kitúrták azt, aki valóban megdolgozott érte. Sok esetet láttam, amikor valaki megdolgozott egy ingatlanért, rendben tartotta, majd az utódok eladták, mert megtehették.

Itt a posztoló elfelejti leírni, hogy hogyan került az Ő NEVÉRE a lakás!
No mesélj kedves posztoló, vettek neked egy lakást? Amit nem saját névre vettek, hanem a te nevedre, csak - ahogy az várható volt - gyanús dolgokat kezdesz vele, amit így nem tudsz akadálytalanul véghezvinni?
Megnézném, mik azok az ügyletek, amik mindig az utolsó pillanatban megváltoznak...

Ha viszont arról van szó, hogy anyuka beszámíthatatlan, akkor hajrá, igazságügyi elmeszakértőt a házhoz! Gyorsan lehet gondnokság alá helyezni és egyből lehet dönteni mindenről egy személyben - amennyiben te leszel a gondnoka.

Nem vagyok persze meggyőződve arról, hogy így lesz a legjobb, de ki tudja...

Nagyszerű hírem van! A férjem pszichiátrián dolgozik, és tőle kérdeztem, hogy mi ilyenkor a teendő. Azt mondta, hogy egyszerűbb dolgotok van, mint gondolnátok, ugyanis pszichiátriai kezelés alatt álló betegtől NEM FOGJÁK MEGKÉRDEZNI, hogy tényleg öngyilkos akart e lenni... (De nem akartam...persze...)Kétszer bevitetitek, majd kéritek gyámság alá vételét. Szemétségnek hangzik? Az.

Nincs annál szörnyűbb, amikor egy ember a saját anyját diliházba rakatná egy kis ingyenpénz reményében. Én is azt tartom valószínűnek, hogy anyuka pénzéből van az a lakás, különben mi értelme lenne a haszonélvezeti jognak? Ha anyuka nem megy bele az eladásba, tessék beletörődni, és megköszönni neki, hogy nem kell albérleti díjat fizetni, mint minden olyan embernek, aki nem kapott a szülőktől lakást, és még nem sikerült sajátot kigazdálkodnia. Aztán dolgozni sokat, hogy saját pénzből valóban saját lakást vásárolhasson.

kedves Zs.L. rendkívül sajnálatos eset.
a MO-i jog sajátossága miatt rövidtávú (3-5 év) megoldás nincs.
Azt javaslom, szakítsd meg az összes kapcsolatot az édesanyáddal, hátha ettől észhez tér. Bocsáss meg neki és gondolj rá szeretettel, de feléje se nézz.
Ha ő jön, ne ismerd meg.
Elég nehéz ügy.
szvsz alá fogja írni, mert megszűnik az értelme a szívatásnak.
Sok szerencsét kívánok

@BAR0KKER:
Te siklottál el valami felett:
"Felajánlottuk azt is anyámnak, hogy kifizetjük, ha lemond a jogáról, vagy áttesszük a másik (nagyobb értékű) ingatlanra a haszonélvezetét"

Ezt nem nevezném kitúrásnak.

Meg kell ölni a vén szipirtyót.

@robian: Igen, és ha akkora sárkány, mint az én öreganyám volt, akkor soha a büdös életben nem fog lemondani a haszonélvezeti jogról, ráadásul be is költözik majd, hogy még azzal is boldogítsa a családot. Az adu lapok az ő kezében vannak, durcázással, meg hisztivel semmire sem mész.

Egyetlen esélye van a posztírónak:
Legközelebb, amikor beleegyezik az édesanyja a dologba, azonnal egy ügyvéd ellenjegyzésével(fontos!) megíratni vele a lemondó nyilatkozatot, és azonnal menni a papírral az illetékes földhivatalba. Mondom AZONNAL, nehogy meggondolja magát.

Na, a vén kurva irigyli a lánya boldogságát. Persze a lánya sem boldog, a faszinak is csak a kéró kell. Jó mama ez, átlát a szitán. Eddig ő szopatta a férfinépet, míg valami elbaszott papucstól született ez a ronda lánya, aki csak azért kellett, hogy eltartsa a férfi, most meg itt a púp a mama hátán. Jó, hogy nem adja a cellát, neki kellett évekig szopnia valami aberrált vén fasz tökét, erre meg vinné egy hasonlóan hozományvadász ficsúrka. Soha nem fog lemondani a lakásról. Válj el, keress magadnak egy normális, potens, pénzes férfit. Na, szopjátok le magatokat.

Szerintem nem olyan egyszerű a helyzet: a másik felet abszolút senki sem hallgatta meg, nem tudjuk az anya álláspontját és ez így egyoldalú.

Való igaz, lehet hogy szimplán csak az "idegek harca" folyik éppen közöttük és csak ki akar tolnia fiatalokkal. De sajnos a mai világban mindenkinek lehetnek fenntartásai, még akár a saját gyerekével szemben is. Mindenki azt feltételezi, hogy a hölgy anya egy vén boszorkány, pedig lehet, hogy szimplán nem akarja, hogy kisemmizzék.
Én nem vonom kétségbe a posztíró jószándékát, de:

1. Abban a pillanatban, hogy beleegyezik az eladásba lényegében NINCS már meg a haszonélvezete! Természetesen igényt támaszthat, meg minden, de tudjuk milyenek a magyar bíróságok. A "majd a lakás árából vett ingatlant is megterheljük haszonélvezeti joggal (részedre), Anya" kijelentések meg sajnos sokszor csak ígéretek maradnak. Na most az adásvétel után, amibe persze beleegyezett, mit ér ha mondjuk közte és a fiatalok között, -akik az óvatosságát vegzálásnak felfogva- elmérgesedik a viszony? Akkor majd peres úton, véres verejtékkel kiharcolhatja a haszonélvezet pénzbeli ellenértékét? Vagy pl. azt is jó lenne, tudni, ahogy írták, hogy kinek a pénzéből lett megvásárolva az ingatlan, milyen értéket képvisel (!) és hogy pl. ők milyen összegű megváltásban gondolkodtak? Vagy lehet, hogy érzelmi értéket képvisel az ingatlan és ezért nem akar megválni tőle. (Akár csak arányok szintjén is érdekelnének az összegek.)

2. Lehet, hogy szimplán csak azt akarja, hogy a gyermeke nevén maradjon 100 %-ban az ingatlan és ne a férjével közösen legyen tulajdonjoga. Persze mindenki mondhatja, hogy mit szól bele a fiatalok életébe, de hát az anyák aggódó típusok. ( És lehet, hogy szimplán csak be akarja biztosítani a lánya jövőjét.)
ez persze csak ötletelés.

Ne haragudj a kifejezésért, de anyád egy haszonélveteg.

egy gond van - na jo, tobb - az offenziv hozzaalassal, megpedig, hogy mondjuk eros felindulasbol a haszonelvezo pl kipakolhatja cserebe az ottlakokat, ha jol ertelmezem a haszonelvezeti jog lenyeget.

Esetleg lelőni?

Először meg kell szüntetni a haszonélvezetet. Nem kell semmiféle tanú. El kell menni egy ügyvédhez, ahol a kedves mama nyilatkozik arról, hogy lemond a haszonélvezeti jogáról. Ezt az ügyvéd ellenjegyzi, és kezdeményezi a tulajdoni lapról a haszonélvezet törlését. Amíg ez nem történik meg, addig felesleges az eladásban gondolkodni. Persze normális esetben az adásvétellel együtt is le lehet mondani a haszonélvezetről, így olcsóbb az ügyvéd, de mint láttuk a mama ilyenkor bekavarhat.

Az a baj, hogy ez nem egy jogi probléma, csak jogi vonatkozása is van, így meg egyértelmű jogi megoldása sincs.

Szerintem anyukád nem akar veletek konfliktust, ezért amíg csak terv az eladás, addig beleegyezik. Amikor meg konkréttá válik a dolog, hirtelen megijed, hogy elveszik tőle, valami nagy értékét ezért inkább visszakozik.

Eladni egyébként az ő hozzájárulása nélkül is el lehet, csak haszonélvezettel terhelten jóval kevesebbet fizetnek érte.

Nem sokat tehetsz! A lányom (3)éves tulajdonosa az édesapja után a lakásnak és a soha nem ott lakó haszonélvező, akinek 3 lakása van kiadja,mi meg lényegében az utcán lakunk. Nem tehetünk semmit már utána jártam. A haszonélvezetre valami okos törvény kellene.

@fidulitto: "Abban a pillanatban, hogy beleegyezik az eladásba lényegében NINCS már meg a haszonélvezete!"

De van. Ingatlant haszonélvezeti joggal is el lehet adni, ha a haszonélvező beleegyezik. Csak az a kérdés, hogy ki az a hülye, aki megvesz egy lakást úgy, hogy egy tök ismeretlen öregasszony bármikor megjelenhet az ajtóban, hogy ő most beköltözne. Viszont itt nem is arról van szó, hogy a haszonélvező beleegyezik az eladásba, hanem arról, hogy lemond a haszonélvezeti jogáról, amit viszont a valóságban soha nem tett meg, ezért tudta megvétózni a vásárlást.

"...kijelentések meg sajnos sokszor csak ígéretek maradnak."

Nem, ha ezt is belefoglalják az ügyvéd által ellenjegyzett papírosba. Persze ekkor is megtagadhatják tőle, de a per nyertese 99%, hogy az anya lesz (1%-ot adok, hogy elcseszi a papírozást az ügyvéd). Viszont itt pont arról van szó, hogy a gyerek megbízott a szülő ígéretében, aki átverte, nem pedig fordítva, ahogy te sejteni véled.

@Kézi Böbe: Biztos, hogy ott dolgozik? Szerintem inkább ápolt. Látogasd meg, hátha téged is ott fognak!

A pszichiátriai kezelés a beszámíthatóság szempontjából nem biztos, hogy releváns, így a gondnokság alá helyezés szerintem nem járható. Sőt, urambocsá' még az is elképzelhető, hogy a posztoló "nem beszámítható" a rózsaszín köd miatt, anyuka viszont látja jól, hogy fél év múlva szakítás/válás, és szeretné, ha a lányának maradna egy egész lakása. Persze ez is csak feltételezés, nem ismerjük a helyzetet, sem lehetőségünk, sem tisztünk ítélkezni.

Legyen egy jó ügyvéd, aki ad a posztolónak egy papírt, ami mindig nála van, és ha anyuka épp engedékeny hangulatban van, akkor gyorsan tolja az orra alá aláírás végett.

Kedves posztoló,
a mamád fél. Fél, hogy teljesen elveszíti a családját. Nagyon úgy tűnik, hogy a kapcsolatotok nem igazán jó, ezért ő úgy érzi, hogy ha az egyetlen kapocs elvész, akkor végképp kihagyod őt az életedből.
A pszichiátriai kezelés alatt állónak nem kell bolondnak lennie. Elég, ha depressziós. A mamád elhanyagoltnak és magányosnak érzi magát. Talán az utóbbi hónapokban csak akkor látott téged, mikor az eladásról győzködted.
Szervezz vele pár közös programot. vidd el kirándulni, színházba, élményfürdőbe. sétáljatok, cukrázdázzatok együtt néhányszor, és beszélgess vele sokat.
Ha újra közel kerültök egymáshoz, meg fogjátok tudni beszélni ezt a lakás-dolgot is.

Szerintem a haszonélvezeti jog jogosultjának nem kell az adásvételhez hozzájárulnia, de az is biztos hogy haszonélvezettel terhelten senki nem fogja megvenni az ingatlant.

Sziasztok, én vagyok a poszt írója. Először is köszi a válaszokat, és válaszolok én is pár kérdésre.
1. Apám és anyám még 15 éve építkezni kezdtek, és az épülő házat hármunk nevére íratták (apa-anya-én), 1/3-ados arányban, hogy miért, azt nem tudom, ezt ők döntötték el. Mire felépült a ház, elváltak. Eladták és mindenki kapott 4 millió forintot. Apa a a sajátjával lelépett, én meg anyával összeraktuk a mienket és abból lett az emlegetett lakás. Anya azt mondta, legyek tulaj, ő meg haszonélvező - 20 évesen nem is tudtam igazán, mit jelent ez, meg sosem hittem volna, hogy anya ilyen gonoszul viselkedhet velem.
2. A férjemmel 6 éve vagyok együtt, nagyon jó ember, és ő mondta, hogy a haszonélvezetet tegyük a nagyobb házon anyámra, hogy nehogy megbántódjon anyám. A tulajdonos ott is én lettem volna 100 %-ban.
3. A kinézett ingatlanok, amiket meg szerettünk volna venni, a mi pénztárcánkhoz mérve jók voltak, közel 100 közül választottuk ki, ugyanis másfél éve keresünk házat, és nagyon megnézünk mindent. A két ház a statikus szerint rendeben volt, és műszakilag és esztétikailag is tökéletesen megfelelt volna nekünk és a leendő gyermekünknek.

Azt hiszem, mindenre válaszoltam.

@LKwrwv7RfL: biztos ő vette a kicsi fiának, és egy kis biztositékot akart.. fizessétek ki, ügyvéd előtt. perrel is ki lehet kényszeriteni,
marad az ügyvéd..

@ahha: sztem sem a mama, hanem a posztoló a hülye...

@Lakatos Gábor: oszt a mama meg kéri visszamenőleg a bérleti dijat,

Nem siklottam el fölötte, azt, hogy kifizetitek, már akkor kellett volna egy kis készpénzes kisszínházzal megtámogatni, amikor a második átverés volt, amit mesélsz. Tetszik érteni.

A nagyobb értékű ingatlan meg felejtős, ismerek én olyan 20 milliós vidéki házat, amit nem szeretnék cserébe egy 15 milliós belvárosi lakásért. Pedig szebb, újabb, nagyobb, stb.

Nem látjuk a másik fél indokait. Nem látjuk, mi az egész igazság. Nem tudjuk, hogy hogy került a tulajdonos tulajdonába az ingatlan, ki fizette ki, ki dolgozott érte meg.

Ismerek esetet, amikor egy ilyen haszonélvezet mentette volna meg a család lakását, de nem volt rajta, így apuka eladhatta, abból messze vidéken építkezhetett egy jót, konkrétan egy tetőtérre volt pénz belőle meg a fűtésre, nagy háznál jellemző... egy lakás ára ráment. Apukának nem volt annyi esze, hogy egy belvárosi lakás sokkal komolyabb értéket képvisel, mint amennyit kapott érte hirtelen, a gyerekei meg nagyobbak lettek és járhattak KOLLÉGIUMBA, amikor Pesten jártak suliba, s mindez miért? Mert apuka úgy érezte, hogy neki akkor kell a pénz, meg is kapta, akié meg a haszonélvezet lett volna, de nem volt, az nem tudta megakadályozni. Később mindenki bánhatja a történetet, egy vidéki ház van meg jelenleg egy azóta ismét felújításra szoruló tetőtérrel, ahol nincs ott a család, hiszen a gyerekek nem csak tanulni, de dolgozni is csak a fővárosban tudnak (ahogy sokan mások is) szóval meg kéne hallgatni a másik felet is, addig ez a történet úgy bűzlik, ahogy van.

@L.Zs.:

"Azt hiszem, mindenre válaszoltam"

Nem.

@szefós:

Bocs, tényleg nem voltam egyértelmű, én sem úgy értettem, hogy ha eladják megszűnik a haszonélvezeti jog. Kihagytam azt a logikai lépcsőt, hogy természetesen a haszonélvezeti jogot meg kell szüntetniük az ingatlanon, ha tényleg el akarják adni, mivel terhelten ki venné meg.
Csak hogy életszerűen a fenti példámnál maradjunk: ez az esetek sajnos nagy százalékában úgy szokott történni, hogy a joglemondás, az eladás az még OK, aztán amikor a vételre és az adásvételi szerződés megkötésére kerül sor akkor már a (példánál maradva) szülő ált. nincs jelen és kiderül, hogy a fiatalok és a szülő között érdekes mód vita kerekedett. Meg ilyenkor jönnek az ígéretek, hogy haszonélvezettel nem terhelnénk meg, mert így meg úgy, de persze bármikor odaköltözhetsz majd hozzánk, meg ápolni fogunk, etc.
A többi sejthető.
( Nem a jelen példáról írok.)

A haszonélvezeti jog eredetileg azt a célt szolgálja, hogy az életben maradt házastársat az örökösök ne hozhassák lehetetlen helyzetbe azzal, hogy eladják a feje fölül az ingatlant.
Tudomásom szerint haszonélvezeti jog két féle módon keletkezik.
1. örökösödési eljárásban
2. szerződéssel
A haszonélvezeti jog megszüntetése ha azt a haszonélvező nem akarja szinte lehetetlen, akkor is ha a haszonélvező sem a jogait sem a kötelezettségeit nem gyakorolja. Erre szokták azt mondani, hogy a haszonélvezeti jog "erősebb" jog mint a tulajdonjog.
Ebben az esetben a kulcs az lehet, hogy a haszonélvezeti jog vagyoni értékű jog. Értéke van! Ezt az értéket pl. az illetéktörvényben megadott módon is ki lehet számítani. Mivel a mama nem él a lakásban, vagyis nem gyakorolja a haszonélvezeti jogát, illetve nem tesz eleget a haszonélvezettel járó kötelezettségeinek, véleményem szerint bíróságon lehetne kötelezni arra, hogy az illetéktörvényben meghatározott értéken a haszonélvezete megváltható legyen.

@LKwrwv7RfL: @L.Zs.: Nos, egy módszer talán van, de elég bizonytalan, és nem lesz sem gyors, sem olcsó.

Szóval, a "törvény tiltja a joggal való visszaélést." Miután a haszonélvezet tárgya ez esetben helyettesíthető, így írásban fel kell ajánlani a) a haszonélvezet megváltását, B) azt, hogy a haszonélvezeti joga a másik ingatlanra is rákerül. Írásban, tizenöt napos határidővel, és ellenértékként méltányos összeget kell felajánlani.
Miután ez megvan, a levelet átvette (tértivevény), és a 15 nap letelt, akkor bírósághoz lehet fordulni, a jognyilatkozat pótlását kérve, hivatkozva arra, hogy az ingatlan eladásához való hozzájárulás megtagadása (ti. a haszonélvezetről való le nem mondás) sérti a tulajdonos méltányos érdekeit, a haszonélvező kártalanítva lenne, az ő érdekei nem sérülnének.

Nem biztos persze, hogy ez járható út, és ügyvéd mindenféleképpen kell.

A gondnokságot kihagynám, hosszú távon elég problémás, ráadásul a gondnok számára nyűgös (vagyonkezelésről beszámolási kötelezettség a gyámhivatalnak...stb.), esetleg korlátozott cselekvőképesség megállapítása, kizárólag bizonyos ügycsoport tekintetében, de akkor is kell majd az ingatlan értékesítéséhez a gyámhatóság hozzájárulása.

Sunyiság , és aljas szándék érződik a storyban .
A " Holtigtartó haszonélvezeti jog " az kimondottan arra készült mint a neve is elárulja ,a jogot arra szerezték hogy változatlanul megillesse a jog a szerzőjét élete végéig. Másképp mondom a kedves posztolónak ,hogy megértse : nehogy kiforgassák !
Na és kedves jogtudorok akik lám szivesen adtak tanácsot a mama kiforgatására , na melyik is az erősebb , a tulajdon avagy a haszonélvezet ? Na ugye !
Annak a "kedves " tanácsadónak aki a szegény mamát elmegyógyintézetbe akarja besegiteni , nos remélem majdan megéri amikor a hasonlóan jóindulatu leszármaszottai is vele kapcsolatban erre a nagyszerü ötletre jutnak !

@L.Zs.:

Bizony, mindenre kaptunk választ. Bizonyos kérdések kikerülése is egyfajta válasz...

@L.Zs.: Hát akkor jól sejtettem. A házért valójában a szülők dolgoztak meg, abban a posztolónak egy percnyi munkája sincs (rezsifizetés, állagfenntartás nem számít). A posztoló még így is a magyarok 90%-ánál jobb helyzetben van, mert úgy kezdhette az életét, hogy pályakezdőként nem vitte el a fizetésének jelentős részét az albérleti díj. Talált pénznek tessék örülni, kedves mamának megköszönni, és nem követelőzni, mert arra semmi, de semmi alapja nincs.

@gmower: Azért ez nem egészen így van. Mint kiderült a mamának van egzisztenciája, megoldott a lakhatása, igazából nincs szüksége az ominózus haszonélvezetre, nem is él vele. Egy 32 éves felnőtt embernek meg gondolom jogos elvárása az élettől meg a mamától, hogy ebben a helyzetben végre önállóan a mama gyámkodása nélkül dönthessen a saját életéről. Mint fentebb is írtam a mama nem él a haszonélvezet jogával és nem tesz eleget a haszonélvezői kötelezettségeinek sem, és nincs is arra szüksége, csak azért tartja fenn, hogy sakkban tarthassa vele a felnőtt önállóságra törekvő gyermekét. Szerintem a bíróság ilyen esetben egy perben elrendelné a haszonélvezet pénzben történő megváltását. A gyerek kifizetné a mamának a haszonélvezetnek az illetéktörvényben megadott számítással járó összegét, a tulajdoni lapról pedig ezzel egyidejűleg elrendelné a bíróság a haszonélvezet törlését.

@Harley: A holtig tartó haszonélvezeti jog közel sem jelenti azt, hogy annak valóban a haszonélvező haláláig kell tartania. Éppen ezért a jog megadja a lehetőséget, hogy a haszonélvező akár ingyenesen is lemondjon a jogáról, vagy megválthassa azt a tulajdonos. A napi gyakorlatomból tudom, hogy ez mindennapos dolog. Normális szülő gyermek kapcsolatban ez mindig megoldható. Tucatszámra hozhatok példát akár a munkámból akár a saját családomból, hogy ingyenesen mondanak le "holtig" haszonélvezeti jogról, vagy méltányos összegért mondanak le. Ebben az esetben én az utóbbit preferálnám, mert szerintem ezt a bíróság is támogatná

Miért kell ennyire lehúzni a posztolót? Szó sincs arról, hogy ki akarná tenni az utcára az anyját (hisz van neki saját lakása, ahol lakik), vagy hogy meg akarná rövidíteni. Olyan hihetetlen, hogy ha 6 év után gyereket szeretnének a férjével, akkor csak szimplán szeretnének egy nagyobb lakásban családot alapítani? Persze, lehetnek az anyukának olyan szempontjai, amik itt nem jelennek meg, de hogy a hozzászólások 3/4-e arról szól, milyen szemét a posztoló, hogy nem is ő vette a lakást, de most meg nagyobbat szeretne...
A posztoló jogi tanácsot kért, ehhez képest már mindennek el lett mondva, mert bezzeg más albérletben nyomorog, stb, stb. Elképesztő, mennyi irígy ember jár ide.

Bocs az offért, de ez úgy kikívánkozott.

@Pilotax: @NWN:

A jogi része egyértelmű a dolognak, ezen nics is mit feszegetni. Belőlem leginkább azért kívánkozott ki az "az eddigieket is illene megköszönni, és nem követelőzni" hozzászólás, mert volt aki már azt javasolta, hogy nyílváníttassák beszámíthatatlannak az anyukát... A hálátlanság undorító dolog, az irigységnek (bennem biztos nincs, nincs is miért, mindenem megvan, ami kell) semmi köze az egész témához, inkább az a gond, hogy még az anyuka van beállítva gonosznak, holott mindez amiről szó van érték, az ő munkájának gyümölcse. Az igaz, hogy nagyon rossz érzés, ha az ember életét megpóbálja befolyásolni a szülő felnőttkorában, én feleségemen keresztül ezt megtapasztaltam, de erre van egy olyan igen egyszerű megoldás, hogy akkor az ember csak saját munkájára támaszkodik. Ha adnak valamit, annak a legtöbbször ára van, még családon belül is...

@gmower: Ha más javasolta, akkor miért a posztolót oktatod?
Arra is kíváncsi lennék, milyen kérdésekre nem adott választ a posztoló (amire tudna, tehát nem a mamának szólóra). Gondolom olyan választ várnak BAROKKER és elvtársai, amiből végre kiderül, hogy a posztoló hazudik/aljas/ingyenélő/stb.

@gmower: Én ezt a helyzetet nem nevezném feltétlenül egyértelműnek. Úgy gondolom egy normális családban, normális emberekkel ez a poszt meg sem születhetne. A magam részéről a mama helyében már egészen bizonyosan lemondtam volna a gyermekem javára akár ingyen is, hogy boldogulni tudjon. A mama részére jelenleg ez az őt megillető jog tulajdonképpen érdektelen. Én továbbra is úgy látom, hogy vagy pszichiatriai beteg a mama, és ezért viselkedik így, vagy szimplán csak egy rosszindulatú csoroszlya. Ha érdekelné a gyermeke akkor lemondana vagy megváltatná vele.

@KicsiSáti: Nos erre van egy (több) sztorim. Sokan felfedezték, vagy dörzsölt ügyvédek szokták tanácsolni a következőt ha valaki gondnokság alá kerül és ilyen vagy ehhez hasonló ügyei vannak. A hozzátartozók nem vállalják el a gondnokságot, ezért a gyámhivatal hivatásos gondnokot jelöl ki. Akinek munkaköri kötelessége ezeknek az ügyeknek a végigvitele. Beletelik a dolog egy két évbe, de előbb utóbb csak véget ér. No ekkor már jelentkeznek a "szerető" hozzátartozók, hogy most már vállalják a gondnokságot. Vagyis az történik, hogy mással az adófizetők költségére elvégeztetik a piszkos munkát és utána beleülnek a kész már megoldott helyzetbe. Tudniillik a gyámügyi törvény azt preferálja, hogy a gondnok lehetőleg hozzátartozó legyen, ez szokott ilyenkor az indokolás lenni. Pofátlanul az adófizetők költségére oldják meg az ügyet. Nekem már legalább két tucat ilyen ügyem volt és hiába dühöngök a gyámhatóságnál mintha süket füleknek beszélnék. A bírósági, szakértői, ügyvédi és egyéb felmerülő költségeket meg fizetjük mi mindannyian, hogy a hozzátartozóknak ez ne kerüljön pénzbe.

@Pilotax: Nono, a Pp. és költségmentességről szólól 6/1986. IM rendelet szerint (paragrafusszámot ne kérdezz, ahhoz már késő van) szerint a gondnoksággal kapcsolatos perek a 2001-es Pp. novella óta tárgyi költségmentesek, azaz mindegy, ki kéri, a költségek úgyis az állam terhén maradnak. Nem csak a gondnokság alá helyezésnél, hanem annak felülvizsgálatánál... stb. is.
Azért szeretik sokan a gyámhivatalra bízni, mert ha olyan hozzátartozójuk van, akkor a kórházban egyből oda irányítják őket, illetve ha bekerül a rokon - mondjuk agyvérzéssel, ami után lebénul - nem egyből ügyvédnél vagy bírósági hivatalos félfogadáson ("panasznap") nyitnak, hanem megfogadják a tanácsot, és szépen elballagnak a gyámhivatalhoz.

Egyébként meg a gondnokságosdi nem ördögtől való. Kényelmetlen mindkét félnek, de a gondnokolt vagyonának védelmére tökéletes (ráadásul hiába hozzátartozó a gondnok, a nagyobb értékű vagy ingatlanos machinációkat úgyis engedélyeztetnie kell a gyámhivatallal), és sokkal jobb, mintha utólag kellene szerződéseket érvényteleníteni, mert a mama akkor már nem volt teljesen magánál, és eladta a pistának a lakását 100.000,- Ft-ért.
Amúgy a gondnokságos per nem nagyon drága az államnak, készül egy pszichiátriai szakvélemény, meg ugye a gondnokság alá helyezendő alperesnek van egy (eseti) ügygondnoka, aki névjegyzékből kerül kiválasztásra, és szabott díjat kap (olyan 10.000,- Ft körül).
A gondnokság alá helyezést ugye nem is kezdeményezheti akármilyen hozzátartozó, hanem csak a házastárs, bejegyzett élettárs, egyeneságbeli rokona (gyermek, szülő, nagyszülő, unoka), testvére, illetve az ügyész és a gyámhatóság. Slussz, más (mondjuk unokatestvér vagy élettárs) nem, hiába lehet gondnok, perindítási joga nincs (Ptk. 14.§ (2) bek., 15.§ (2) bek.).

@Pilotax: Ezzel meg maximálisan egyetértek.

@KicsiSáti: Finoman szólva is félreértettél! Én NEM a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perekről beszéltem! Hanem a már gondnokolt vagyoni jellegű vitás ügyeiről. Ezek pont olyan perek mint bárki másé, és ilyenkor a perek költségviselése is aszerint alakul. A gondnokoltnak nem költségmentes pl. egy haszonélvezettel kapcsolatos per. Szerinted kinek kell fizetnie a gondnokolt ingatlan eladásából származó költségeket pl. úgymint hirdetési költség, ingatlanközvetítői díj, a lakás vevőknek történő mutogatásából származó alkalmanként sokszor nem is költség stb. Szerinted ezt is az adófizetőknek kell állnia, ha igen akkor miért is???
A gondnokság szerintem azt jelenti, hogy a gondnokolt személy bizonyos jognyilatkozatokat nem tehet meg, és nem azt jelenti, hogy a gondnokág alá helyezésétől kezdve a jogügyleteinek a költségét az adófizetőknek kell viselnie!

Remélem Pilotax még visszanéz.

1997. évi XXXI. tv. 133/A. § (3) Az eljárás költségeit az ügyfél viseli
az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének százszorosát (2.850.000 Ft) meghaladó értékhatárú, kérelemre induló vagyoni ügyekben,

(4) A (3) bekezdés szerinti ügyekben szakértő kirendelése esetén a gyámhatóság az ügyfelet a szakértői díj megelőlegezésére kötelezheti.

Sziasztok!

Két hozzáfűznivalóm van a történethez:
1. A haszonélvező hozzájárulása nem feltétele az adásvételi szerződés érvényes létrejöttéhez, tehát nem kell megkérdezni a nagymamát, hogy eladhatjátok-e a lakást. Eladhatjátok, csak haszonélvezettel terhelt ingatlant nyilván a piaci áron alul lehet értékesíteni függetlenül attól, hogy jelen helyzetben akár be is költözhetne a leendő vevő, hiszen a néni nem ott lakik.
2. A néni huzamos idő óta nem gyakorolja a haszonélvezeti jogát, tehát eredménnyel lehetne indítani egy haszonélvezet korlátozása iránti pert. Más kérdés, hogy ez akár évekig is elhúzódhat.