Egy weboldalt hoztak létre Hagyó Miklós ügyvédei, amin közzé tették az előzeters letartóztatás elrendeléséről szóló dokumentumokat, pusztán azért, hogy az ügyet behatóbban nem ismerők is rálássanak a bíróság szokványos gyakorlatára. A Zugügyvéd szerint nyilvánvaló, hogy ez nem csak Hagyó Miklós estében működik így, de  mintha csak mostanában lenne ez a bebetonozódott gyakorlat slágertéma. Orsós Janinak és Seprű Gyurinak ki készít ilyen weboldalt?

Hagyó Miklós előzetes letartóztatásának indokairól

 

Hagyó Miklós védője az eljárás kezdete óta már-már mantraszerűen – és teljesen eredménytelenül – ismételgeti az alábbi, igen nyomós ellenérveket a szökésveszéllyelkapcsolatban:

• A BKV-ügyet a média kezdettől fogva kiemelt figyelemmel követte. 2010 első hónapjaiban több olyan interjú jelent meg az ügyben már gyanúsítottként szereplő személyekkel, amelyekben az interjúalanyok azt állították, Hagyó Miklós súlyos bűncselekményeket követett el. A teljes magyar közvélemény számára nyilvánvaló volt, hogy Hagyó Miklóst a BKV-ügyben meg fogják gyanúsítani. Ennek ellenére nem szökött meg, nem hagyta el az országot, noha ebben mentelmi joga miatt a hatóságok nem akadályozhatták volna meg. Hagyó Miklóst 2010. május 14-én, kora délután vették őrizetbe, miután az új országgyűlés megalakulásával mentelmi joga megszűnt. Hagyó Miklós még e nap délelőttjén is repülőre szállhatott volna bármely olyan külföldi ország irányába, amelynek nincs kiadatási egyezménye Magyarországgal. A hatóságok akkor sem gátolhatták volna meg ebben, ha egész oldalas újsághirdetésben hozza e szándékát ország-világ tudomására.

• Ezzel szemben Hagyó Miklós nem szökött meg, hanem három nappal őrizetbe vétele előtt maga kereste meg ügyvédje útján a rendőrséget, jelezve elérhetőségeit és azt, hogy kész vallomást tenni. 2010. május 14-én otthonában, a hatóság előtt ismert lakcímén várta a hatóság megjelenését.

• A bíróságok több alkalommal említik a szökésveszélyt megalapozó érvként, hogy Hagyó Miklós nagy értékű ingatlanait eladta, átruházta, és ezért rendelkezik a szökéshez szükséges anyagi eszközökkel. A védelem többször jelezte: az ingatlanátruházásokat Hagyó Miklós olyan időpontban bonyolította le (2009 novemberében), hogy az azokból származó pénzt – amennyiben akarta volna – 2010 májusáig bármikor fel tudta volna használni a szökésre. Az ingatlaneladások tehát éppen az ellenkezőjét igazolják annak, mint amilyen következtetést a bíróságok levontak belőle.

 

A bíróságok a védelem ezen érveit mintha meg sem hallanák. A mai napig nem kevesebb, mint tíz bírói döntés született Hagyó Miklós előzetes letartóztatásáról – a mentelmi jog kérdése legelőször a tizedik végzésben merül fel, amely 2010 novemberében, az előzetes letartóztatás hetedik hónapjában született. Arra pedig, hogy Hagyó Miklós az őrizetbe vételét megelőzően megpróbálta felvenni a kapcsolatot a rendőrséggel, egyetlen egy bírósági dokumentumban sem találjuk a leghalványabb utalást sem – mintha ez a tény egyáltalán nem is léteznék.

 

A bíróságok a szökésveszély igazolására rendszeresen hivatkoznak egy közelebbről meg nem határozott, rejtélyes bizonyítékra, amely – legalábbis a hatóságok szerint – arra utal, hogy Hagyó Miklós az őrizetbe vétele előtt szökést készített elő. Az ügy kezdeti szakaszában hozott bírói döntésekből úgy tűnik, valamilyen rendőri jelentésről van szó. Ám sem a bíróságok, sem az ügyészi szervek nem biztosítottak lehetőséget a védelemnek arra, hogy ezt a jelentést megismerhesse, noha a magyar jogszabályok alapján ez a lehetőség fennáll, a strasbourgi bíróság pedig kifejezetten kimondja: a védelemmel meg kell ismertetni a fogvatartás alapjául szolgáló bizonyítékokat, hiszen csak így biztosítható a tisztességes eljárás, tehát az, hogy a védő érdemben érvelhessen a letartóztatás ellen. A védőnek erre a strasbourgi gyakorlatra is hivatkozó panaszát, amelyben kéri a szökésveszélyt állítólag alátámasztó bizonyítékok hozzáférhetővé tételét megtagadó ügyészi döntés felülvizsgálatát, a Legfőbb Ügyészség immár hét hónapja nem válaszolta meg, noha a büntetőeljárási törvény szerint a panaszról 15 napon belül kellett volna döntenie.

 

Nem jobb a helyzet az eljárás meghiúsításának veszélyével kapcsolatos érvek terén sem. A védő itt is nyomós indokokat hoz fel – újra meg újra – annak igazolására, hogy Hagyó Miklós részéről ez a veszély nem áll fent:

• Semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy Hagyó Miklós az őrizetbe vétele előtt bármilyen módon – akár a tanúk befolyásolásával, akár a többi már meggyanúsított, vagy gyanúsítottként szóba jöhető személlyel összebeszélve – megpróbálta volna meghiúsítani az eljárás sikerét, pedig ekkor még politikai pozícióinak birtokában és informális hatalmának teljében volt. Kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező főpolgármester-helyettesként és parlamenti képviselőként erre lehetett volna reális esélye, de ilyen kísérletről a rá nézve egyébként terhelő állításokat megfogalmazó személyek sem számoltak be.

• Emiatt valószínűtlen, hogy a kérelmező éppen most kísérelné meg valamilyen módon hátráltatni az eljárást, amikor már semmilyen formális vagy informális befolyással nem rendelkezik, saját egykori politikai szövetségesei is megtagadták, a sajtó és a közvélemény egyaránt megbélyegezte.

• A bíróságok rendszeresen azzal igyekeznek alátámasztani az előzetes letartóztatás szükségességét, hogy „ellentmondást nem tűrő” személyisége miatt Hagyó Miklós képes lenne befolyásolni az eljárás többi szereplőjét. Ehhez képest a Hagyó Miklóst súlyos bűncselekményekkel „megvádoló” sajtóinterjúkat az érintettek még bőven olyankor adták, amikor Hagyó Miklósnak volt közéleti súlya. Ha akkor nem féltek tőle, miért félnének most, amikor a helyzete, érdekérvényesítő képessége gyökeresen megváltozott?

• A nyomozás hosszú ideje tart, a tárgyi bizonyítékokat, okiratokat és elektronikus adathordozókat a rendőrség már régen lefoglalta. A korábbi funkciói elveszítésével Hagyó Miklósnak az ügy szempontjából fontos dokumentumokhoz való hozzáférése is értelemszerűen megszűnt, őrizetbe vételekor pedig házkutatást tartottak nála. Ha akarná, sem tudna megsemmisíteni a terhelő bizonyítékokat, mert nincs rá semmilyen lehetősége.

 

A bírósági döntéseket figyelmesen olvasó érdeklődők látni fogják, hogy a védelem érdemi választ ezekre a felvetésekre sem kapott.

 

A tisztességes eljárás elemi követelménye, hogy a bíróságok meghallgassák, ténylegesen megfontolják és megfelelően mérlegeljék azokat az érveket, amelyek egy jogerősen el nem ítélt ember fogvatartása ellen szólnak, és ha ezen érvek ellenében mégis az előzetes letartóztatás mellett döntenek, úgy az álláspontjukat indokolják meg részletesen, kitérve mindazon indokokra, amelyeket a védelem felhozott, és arra is, hogy ezeket mi cáfolja.

 

A végzések áttekintése alapján világos lesz az olvasóknak, hogy például egyetlen bírói fórum sem magyarázta meg, milyen bizonyítékokat, iratokat rejthetne el Hagyó Miklós, aki – erről ne legyen kétségünk – a lábát sem tehetné be a BKV, vagy a Főpolgármesteri Hivatal irodáiba, és akinek lakását a rendőrség már hónapokkal ezelőtt a pincétől a padlásig átkutatta.

 

Részletes bírói indokolás hiányában a gyanúsított úgy érzi, nem ismerheti meg a döntés igazi okait, és nem marad más számára, mint azt gondolni: a bíró azért nem cáfolta érdemben az érveit, mert valójában nem tudna mit mondani rájuk.

 

 

Hagyó Miklós egészségi állapotáról

 

 Az üggyel kapcsolatban még egy elemre érdemes felhívni az érdeklődők figyelmét: Hagyó Miklós folyamatosan romló egészségi állapotára.

 

A védelem már az előzetes letartóztatás elrendelése kapcsán jelezte, Hagyó Miklós több súlyos, krónikus betegségben szenved, és már az eljárás kezdetekor kérte a hatóságokat, rendeljenek ki szakértőt annak megállapítására, megfelelően kezelhetők-e ezek a betegségek börtönkörülmények között. A magyar hatóságoknak csaknem négy hónapjába került ennek a kérelemnek a teljesítése. Ez idő alatt Hagyó Miklós testsúlyának 25%-át elveszítette, korábban nyugalmi állapotban lévő betegségei aktivizálódtak, súlyos tüneteket okozva.

 

A védő újra és újra kérte, hogy a folyamatos és egyre súlyosabb egészségromlást a bíróságok vegyék figyelembe, és ha Hagyó Miklós teljes szabadságának visszaadását nem is tartják lehetségesnek, a fogságát legalább házi őrizetre enyhítsék. A bíróságok rendszeresen visszatérő válasza az, hogy Hagyó Miklós egészségügyi panaszai megfelelően kezelhetők a büntetés-végrehajtás keretei között.

 

A bíróságok ezen álláspontját a valóság nyomatékosan cáfolja, hiszen Hagyó Miklós mostanra több, mint 40 kilogrammot fogyott (azaz eredeti súlyának több mint egyharmadát elveszítette, és a folyamat még mindig nem állt meg). Az elmúlt év őszén a büntetés-végrehajtás központi kórházának orvosa írta le, hogy tüdőgyógyászati állapota (asztmája) a júniusi vizsgálathoz képest jelentősen romlott, korábban nyugalmi állapotban lévő krónikus középfülgyulladása pedig olyan mértékben lobbant fel, hogy Hagyó Miklóson a közeljövőben több fülészeti műtéteket kell végrehajtani.

 

A kérdés az, hogy amennyiben a bíróságoknak igazuk van, és Hagyó Miklós betegségei megfelelően kezelhetők a börtönben, akkor miért egyre rosszabb az egészségi állapota? És meddig kell még rosszabbodnia ahhoz, hogy a bíróságok is elhiggyjék: fogvatartási körülmények között nem lehet még stabilizálni sem, nemhogy javítani rajta? A válasz – e tekintetben is – várat magára.

 

Záró gondolatként

 

Azért döntöttünk az itt olvasható dokumetumok nyilvánosságra hozatala mellett, mert úgy látjuk, a hatóságoktól a védelem nem kap tényleges válaszokat a felvetéseire – nyersebben fogalmazva: mintha a falnak beszélne. A fejlemények arra mutatnak, hogy a hagyományos úton, azaz részletesen kifejtett, megindokolt védői beadványokkal nem lehet elérni, hogy a hatóságok érdemi kommunikációt folytassanak a védelemmel. Maradt tehát ez a – büntető ügyek eme szakaszában – kevéssé szokványos megoldás: a teljes átláthatóság biztosítása.

 

Meggyőződésünk, hogy aki elfogulatlanul olvassa el az itt közzétett iratokat, arra jut, amit a védelem folyamatosan hangsúlyoz: Hagyó Miklós esetében sem a szökés, elrejtőzés lehetősége, sem pedig az eljárás meghiúsításának veszélye nem áll fent, ezért fogvatartása – függetlenül attól, hogy őt milyen jellegű és súlyú cselekményekkel gyanúsítják, és hogy milyen a társadalmi megítélése – a Magyar Köztársaság alkotmányos jogszabályai alapján megindokolhatatlan.