Nem közvetlenül a Zugügyvédhez, hanem a szerkesztőséghez érkezett az alábbi albérlős sztori, nem fizető albérlővel, zárcserével, nemzetbiztonsággal, rendőrséggel. Mint ahogy számos korábbi bejegyzésből kiderült, a lakáskiadás elég jó terepe mindkét fél részéről a joggal való visszaélésnek.
Tisztelt Szerkesztőség,
A napokban jól megjártam egy albérlőmmel. A történetem arra világít rá, hogy a mai jogszabályok szerint az albérlő teljesen jogosan, teljesen ingyen- sem albérleti díjat, sem rezsiköltségeket nem fizetve- lakhatnak a kiadó lakásokban és legálisan csak egy több éves jogi per után lakoltathatjuk ki őket. Valamint arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy vannak olyan albérlők, akik ezt nagyon jól tudják és ki is használják. Velem is majdnem ez történt, csak az első nemfizetett hónapban gyorsan lecseréltem a zárakat, így nem húzódott évekig a dolog (mondjuk nem is jártam el jogszerűen) Megúsztam mínusz százezer forinttal. A történetet kicsit hosszasan írtam le, de remélem tudnak belőle szemezgetni.
Albérlet-maffia Budapesten?
A cím csak feltételezés, nincsenek bizonyítékaim, csak erős gyanúm. A történetem azért mesélem el, hogy azok, akik kiadják albérletbe lakásaikat, legyenek óvatosak, figyeljenek oda nagyon.
Több éve kiadom a lakásomat, de még sosem fordult elő, hogy a rendőrséget kellett kihívni és, hogy ennyire átvertek volna az albérlők.
2010. november 1-én költöztek új lakok a lakásomba. Két erdélyi fiatal, akik Budapestre jöttek szerencsét próbálni – állításuk szerint. Az első hónapban szépen kifizették készpénzben az albérleti díjat. A rezsit, vagyis a csekkek befizetését az albérlőkre bíztam, azzal a feltétellel, hogy havonta egyszer találkozunk és bemutatják a csekkszelvényeket. Majd november végén jött az első csavar: telefonált az egyik lakó, hogy a másik eltűnt, minden cuccával elköltözött és nem fizeti tovább a bérleti díjat. Ekkor én felajánlottam a lakónak, hogy semmi gond, bármikor elköltözhet, amennyiben egyedül nem tudja kifizetni az albérleti díjat és a rezsit. De ő ragaszkodott hozzá, hogy maradhasson a lakásban és ígérte: az anyagi dolgokat megoldja, ki tudja majd a jövőben is fizetni a bérleti díjat. Ezért maradt.
Eljött a december és 10-e körül felhívtam a lakómat, mikor tud fizetni, illetve bemutatni a csekkszelvényeket. Azt válaszolta még nem tud fizetni, mert december 15-én kap fizetést, szóval utána tud. December 16-án estig nem jelentkezett, ezért én írtam neki egy sms-t, hogy mikor tudunk találkozni: december 17-én vagy 18-án? Erre másnap, azaz december 17-én válaszolt, hogy 18-án tudunk találkozni. December 18-án már éppen indultam volna a lakásomba, amikor jött az újabb sms: ebben azt írta, ne haragudjak, de nem tud fizetni és szeretne újabb pár nap haladékot. Többször hívtam telefonon, de egyszer sem vette fel. Írtam neki egy sms-t, amelyben figyelmeztettem, ha tényleg nem fizet, akkor intézkedni fogok (arra gondoltam, hogy lecserélem a zárakat). Erre felhívott és hosszas könyörgésbe kezdett: nem akar az utcára kerülni, nincsenek ismerősei, barátai, akik segíteni tudnának, mindennap dolgozik, de nem kap pénzt, nem tud kölcsönt kérni és adjak néki még pár napot. Az volt a gyanús, hogy azt állította, minden nap dolgozik egy étteremben, de nem tudta megmondani pontosan, hogy melyikben, valamint mindig azt mondta, hogy nincs pénze. Azt mesélte, hogy a karácsonyi ünnepek alatt is dolgozni fog, nem utazik haza Erdélybe. Éppen azért, hogy tudjon fizetni. A telefonbeszélgetésünket végül nem tudtuk befejezni, a vonal megszakadt, majd ki volt kapcsolva (vagy le volt merülve). Végül megesett rajta a szívem és írtam neki egy e-mailt: ebben az állt, hogy maradhat a lakásban a következő feltételekkel: december 23-ig, vagyis még karácsony előtt megkapom a decemberi albérleti díj felét, valamint bemutatja a befizetett csekkszelvényeket (közös költség, gáz-villany, kábel tv, internet). Az albérleti díj másik felét szilveszterig kell kifizetnie. Januárban, ha elfogadja, szintén fizetheti két részletben a díjat. Az e-mailt december 19-én küldtem el neki és odaírtam az aljára, hogy minél hamarabb jelezzen vissza, hogy így oké-e.
December 20-án nem jelzett. Írtam neki egy sms-t, hogy nézze meg az e-mailjeit, mert írtam neki és jelezzen. December 21-én már izgultam, hogy semmi életjel a lakótól, semmi válasz. Végül reggel felhívtam – már ismeretlen telefonszámról – így felvette elsőre. Kérdeztem mi újság, mondta, hogy perceken belül elolvassa az e-mailt és rögtön visszajelez. Nem történt semmi. Órákig. Ideges típus vagyok, újrahívtam délután idegen számról. Pár óra múlva visszahívott, mondtam neki ki vagyok, és mit akarok: erre mondta, hogy „Ja, igen, olvastam az e-mailt, ok.” Megbeszéltük, hogy mivel nem ér rá velem találkozni, valószínűleg az lesz, hogy december 23-án otthagyja a megbeszélt pénzt és a befizetett csekkszelvényeket a hűtőn, én pedig elmegyek érte. Mindezt december 21-én beszéltük meg. December 22-én este ismét én jelentkeztem: írtam neki sms-t, hogy akkor holnap megyek a pénzért. Nem válaszolt.
December 23-án elmentem a lakásomba. Abban reménykedtem, hogy ott van a pénz és a csekkszelvények a hűtőgépen. De nem volt ott semmi. A lakásban rengeteg holmi volt, de a lakó nem, és nem is lehetett elérni. Legalább tízszer hívtam telefonon. Semmi jel. Közben találkoztam a szomszéddal, aki azt mesélte, hogy a lakó egy nappal ezelőtt, december 22-én két nagy bőrönddel elment. Mérges lettem, hiszen korábban azt mondta: az ünnepek alatt is dolgozik majd, hogy tudjon fizetni. Írtam neki egy sms-t, hogy lecseréltem a zárakat, a bérleti szerződést pedig ezennel nemfizetés miatt felmondom (A bérleti szerződésben az állt, hogy amennyiben tárgyhó 15-éig a bérlő nem fizet, a bérbeadó a szerződést azonnali hatállyal felbonthatja – ezt alkalmaztam). Erre sms-csata következett (a telefont nem vette fel, de sms-ket írt). Ennek a lényege az volt, hogy ÉN oldjam meg a problémát az ünnepek alatt, mert, ha nem tud bemenni a lakásba, akkor a hatóságokhoz fog fordulni. Megnéztem a polgári törvénykönyvben ezt találtam: 429. § (1) Ingatlan vagy lakás bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti. (2) A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását.
(3) Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.
(4) Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.
Ez alapján megírtam neki, hogy visszatarthatom a cuccait, amíg nem fizet. Azt is írtam, hogy amint fizet, visszakapja a dolgait, de mennie kell a lakásból. Mindezt december 23-án írtam neki. Nem válaszolt.
Legközelebb december 27-én e-mailben írtam neki egy fizetési felszólítást. Ebben leírtam, hogy minél hamarabb rendezzük az ügyet, fizesse ki tartozásait és költözzön el. Erre az e-mailre sem reagált.
December 28-án délelőtt felhívott a lakónak egy ismerőse. Azt állította ő a nemzetbiztonságnál dolgozik és a lakó kérte meg, hogy hívjon engem fel, mert nem tud bemenni az albérletébe. Elmeséltem az úrnak a történetet, aki azt mondta igazam van, és ezt megmondja a lakómnak is. Az úr azt mondta, már ő is járt így és ő is hasonlóan cselekedett akkor. Ugyanaznap este a lakóm is felhívott. Mondtam neki, hogy visszakapja a cuccait, ha kifizeti a tartozását, de addig nem. Közölte, hogy nem tud fizetni és, ha nem nyitom ki a lakást, elmegy a rendőrségre feljelenteni. Majd elkezdett személyeskedni, sértegetni a telefonban.
December 29-én délben már a rendőrségről hívtak. Elmondták, hogy ott van a rendőrségen az albérlőm azzal a céllal, hogy nyissam ki a lakást, hogy elvihesse a cuccait. Közöltem a rendőrrel, hogy nem nyitom ki a lakásomat, amíg nem fizeti ki a tartozását a lakó. Erre megkérdezte a rendőr az albérlőt, hogy tud-e fizetni, aki közölte, hogy nem. Erre mondta a rendőr, hogy ő csak közvetít, de elindulhat ellenem egy büntetőeljárás, mert személyes tárgyakat nem tarthatok vissza. Nem sokkal később ismét felhívott a rendőr és közölte, hogy akkor, ha nem tudunk megegyezni, akkor a lakó feljelent engem és elindul egy büntetőeljárás ellenem. Letettük a telefont, és felhívtam az ügyvédemet, aki közölte: a ruháit tényleg nem tarthatom vissza, csak a műszaki cuccait. Emellett kérte, hogy hívjam fel a rendőrkapitányságot, hogy tényleg ők telefonáltak-e, mert a rendőrök nem szokták ilyenekkel telefonálgatni. Ezért felhívtam őket és kiderült: tényleg ők hívtak. A rendőr megismételte, hogy valóban büntetőeljárást indítanak ellenem. Kérdeztem a rendőrt, hogy, ha visszaadom a cuccokat, akkor ki garantálja nekem, hogy visszakapom a pénzemet? Erre azt mondta a rendőr, hogy legközelebb gondoljam meg, hogy kinek adom ki a lakást. Emellett beperelhetem a lakómat vagy próbáljunk meg megegyezni. Én erre kértem, hogy adja át a telefont az albérlőnek, hogy megbeszélhessük. Megkérdeztem tőle, hogy mit tud felajánlani, odaadni nekem (műszaki cuccot), ami biztosítja, hogy a későbbiekben megkapom a pénzemet. A dolognak legalább olyan értékűnek kellett lennie, mint a tartozás mértéke. Mondtam, hogy például laptop, konyhai műszaki cuccok, esetleg ékszerek jöhetnek szóba. Ő azt mondta, hogy a laptopját meg egy-két műszaki cuccot oda tud adni nekem, és az kb. fedezi a tartozását. Megbeszéltük, hogy este 19 órakor december 29-én találkozunk a lakásnál, elviszi a cuccait, de a laptop és 1-2 műszaki dolog nálam marad. Az ügyvédem tanácsára mindezt jegyzőkönyvbe foglaltam, amibe beleírtam, hogy az albérlőmnek 2011. január 31-ég fizetni kell, amennyiben nem teszi, műszaki cuccait értékesíthetem.
Ezek után a jegyzőkönyvvel és két tanúval felszerelkezve 19 órakor már a lakásban voltunk. Nem sokkal később megérkezett az albérlő és a kísérője. Nem másból, mint gyönyörű szép, új szériás BMW-ből pattantak ki. Mikor megérkeztek megkérdeztem, hozta-e a laptopot. Mondta nem, a lakásban van. Mondtam, hogy én nem láttam a lakásban. Erre már a hangnem eldurvult, mert mondtam neki, ha nincs itt a laptop, nincs megállapodás. Erre közölte: ő a lakásban hagyta a laptopot, ha nincs ott – márpedig akkor éppen nem találta – akkor én elloptam. Ezután kiabálva közölte, hogy reméli az útlevelét is elloptam, illetve egyéb dolgokat is. Erre nagyon felmérgesettem, hiszen lopással vádolt. Közöltem, hogy akkor hívom a rendőrséget és rendezzük velük az ügyet, mivel se csekkszelvényeket nem mutatott be, pénzt nem hozott, laptopot nem hozott, emellett engem vádolt lopással, és, hogy törvénytelenül lecseréltem a zárakat. Érdekes módon, abban a pillanatban, ahogy tárcsáztam a rendőrség számát, előkerült a laptop az ágynemű alól, és hirtelen már semmi nem hiányzott a lakásból, vagyis nem gyanúsított lopással. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy felkészült a laptop elrejtésével az esetre, jelenettel készült és profin hazudott, valamint esze ágában sem volt fizetni az albérletért vagy a szóbeli megállapodás értelmében otthagyni bármilyen műszaki dolgot. A rendőrség megérkezett és külön-külön elmeséltük a történetet nekik. Közben az albérlő már csomagolt. Végül kiderült: valóban jogtalanul cseréltem le a zárakat, viszont szerencsére a rendőrség is mellém állt és segítettek megvédeni a lakásomat. A szerencse a dologban, hogy a lakó ezen este minden holmijával együtt elhagyta a lakást, holott a mai jogszabály szerint addig maradhatott volna ingyen a lakásomban, amíg nincsen ellene kilakoltatási bírósági végzés. Persze végig ingyen, rezsit nem fizetve is maradhatott volna. A szerencsém igazából az volt, hogy időben lecseréltem a zárakat és ő máshogy nem tudott volna bemenni a lakásba. Viszont a rendőrségi helyszínelés során a rezsi-számlákat, csekkeket nem tudta bemutatni (két novemberi befizetett csekkszelvénye volt összesen), valamint a rendőrség sem kényszeríthette arra, hogy tartozása fejében adja ide a laptopját, és ő közölte, hogy nem adja ide nekünk. Így aztán az albérlőtől megszabadultunk, viszont közel 100 000 forintos anyagi kárt okozott nekünk, így karácsony alkalmából. Másnap elmentem befizetni a rezsitartozásokat, ahol kiderült, hogy decemberben kb. 20 000 forintos gázszámlát sikerült összehoznia. Ami a lakás pici méretéhez képest irreálisan sok. És, hogy mit lehet tenni? Polgári Pert indíthatnék ellene, aminek több bökkenője is van: ki kell fizetni az eljárási díjat, valamint nyilvánvaló, hogy a román állampolgárságú albérlőt sosem fogják tudni megtalálni – legalábbis nagyon valószínű, hogy nem fog elmenni a tárgyalásra.
Azért meséltem el mindezt, hogy felhívjam főbérlő társaim figyelmét az ilyen albérlőkre, akik kihasználva a jogi hiányosságokat és jóhiszeműségünket, hónapokig ingyen laknak lakásainkban. Hivatalosan nem tehetünk ellene semmit. Kaukciót én sajnos nem kértem, mert a jelentkezők közül senki nem tudta kifizetni, de a lakást ki akartam adni. Bár ne tettem volna.
Üdvözlettel,
András
Utolsó kommentek