Szívhez szólóan megírt  birtokháborítási ügyet küldtek be a Zugügyvédnek egy kedves faluból,  ahol egykor  sarló és kalapács mintájú utcasarokba rendezett, szolgálati lakásokat emeltek a központban álló művelődési ház köré.

Tisztel Zugügyvéd!

Én Uzsabányán élek a családommal most már 18 éve. Erről a kis településről
a Lázhegy derekán annyit érdemesem tudni, hogy 1240 óta jegyzik a
krónikákban, itt van Magyarország legjobb minőségű bazaltkő bányája. A
Kádárkorszak idején élte igazi fénykorát, mert a bányászat sok családnak
nyújtott munkát, stabil anyagi biztonságot, egzisztenciát, s mivel a
rendszer családbarát módon működött, sarló és kalapács mintájú utcasarokba
rendezett, szolgálati lakásokat emeltek a központban álló művelődési ház
köré.

A falut az Észak-Nyugat és Nyugat felől gyönyörű erdő öleli, Dél-Kelet és
Dél felől pedig rétek, legelők.
Gyermekeink már itt születtek, és elmondhatják, hogy igazán gyönyörű és
izgalmas gyermekéveket tölthettek itt. 7 évvel ezelőtt elköltöztünk egy
másik családi házba, amelyet az 1800-as évek végén építtetett Gróf
Eszterházy P. a cselédség számára. Mindig lakott volt ez az épület,
amelynek udvar szomszédságában egy pince volt, aminek az ajtajából
meredeken lehetett lejutni a földalatti pincehelyiségbe. Ezt azért fontos
megjegyeznem, mert egy jelentéktelen kinézetű épület volt, ami évekig
gazdátlanul pusztult. A területen a költözésünk idején már állt a
jelenlegi borászat épülete és talán 3 vagy 4 kisebb méretű bortároló
tartály.

Akkor úgy ítéltük meg, hogy nem fog zavarni bennünket hisz nincs nagy
mozgás náluk és csak 14:00-15:00 óráig vannak, aztán fellélegezhetünk.
 Azóta egyre rosszabb, már-már elviselhetetlenebbé vált az életünk, mert
Ipari létesítménnyé nőtte ki magát. Megépítették a darálót, amit
gátlástalanul éjjel-nappal üzemeltettek, szüreti szezon idején, az-az
Augusztus körülbelül közepétől október végéig.

Tavaly mikor elkezdődött ez az őrület kértem őket, hogy legyenek ránk
tekintettel, hisz nem tudunk pihenni. Olyan volt mintha az ajtónkban
darálnának, a teherautókról már nem is beszélve.

 A rendőrség az első éjszakai bejelentésemre, illetve a kérésemre nem
reagált, csak 3 héttel később, amikor ismét telefonálnom kellet. A
bortároló tartályok mérete és száma most már rengeteg.

Viharok idején azon drukkolunk, hogy bele ne csapjon a villám
valamelyikbe, mint, ahogy már volt rá példa. Hisz akkor nálunk ismét
tönkre megy valamilyen háztartásbeli gép, mint pl. 3 éve a számítógépünk
alaplapja. A legújabb, ami végképp pokollá teheti az életünket, hogy
megkapták a palackozóra az engedélyt.

Az autó és a személyi forgalom már így is akkora, hogy utálunk kint lenni,
lassan kinéznek bennünket a saját udvarunkból.

Tisztelt Zugügyvéd!

Panasszal fordultunk a község közjegyzőjéhez, sok fel tett kérdésünkre,
csak egyetlen választ idéznék: "Ők előbb itt voltak itt, mint mi."
A magánéletünk egyre romosabb, az ingatlanunk hihetetlenül sokat veszített
értékéből. Hiszen ki akarna nap-mint nap egy gyár gyomrába hazamenni,
hiába magas a zajszint, amit szinte az ajtónkban mértek, hiába tudja
mindenki, hogy ipari méreteket öltött a tevékenységük lakóövezeten belül,
mindenre engedélyt kapnak.
Szűkös anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy ügyvédhez forduljunk
jogorvoslatért, illetve pert indítsunk.
Az elmúlt évek tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy hosszú,
kimerítő és anyagilag igen költséges volna a törvényesség medrébe
visszaterelni azt a folyamatot, ami jelenleg egyre elviselhetetlenebbé
teszi a mindennapjainkat.

Az anyaghoz mellékelek öt képet, amelyek a telkünkről készültek. Ezeken
jól látható a problémánk forrása.

Tisztelettel: S.  K.