Az alábbi jogelméleti fejtegetéssel kíván a Zugügyvéd  kellemes hosszú hétvégét.
„Mi történik akkor, ha az állampolgár hivatalos módon tájékoztatja az állami hivatalokat arról, hogy a továbbiakban nem igényli, hogy képviseljék, illetve kormányozzák? A köz hatalmasabb mint ő és ezáltal felülbírálható ezen döntése?”

Kedves Zugügyvéd!

Témám meglehetősen elrugaszkodott, de jogi kalandokra valószínűleg jó lehetőséget nyújt.
Olvashatjuk a jogban, miszerint a nép a hatalmát közvetlenül, vagy képviselők útján gyakorolja. Ez eddig oké. Most helyettesítsük a népet a "rendőr"-rel (v. amivel tetszik).

Hirtelen nonszensszé válik, hogy a rendőrünk által meghatalmazott képviselő akkora hatalmat birtokolhasson, ami felülmúlja a megbízójáét, tehát olyan szabályok létrehozására nem nyílhat lehetősége, ami a rendőrünk jogait csorbítaná. Miként lehetséges ez akkor a nép képviselőinek? A néptől kicsalt ráutaló magatartás által? Ha ráutaló magatartás által, akkor lényegében szerződés köttetik, nemde? Ha szerződés köttetik (íratlan), mely során egyoldalúság, vagy messze nem teljeskörű tájékoztatás történt az egyik fél részéről, akkor ezen szerződés megtámadható és semmisnek mondható, nem igaz?

Mi történik akkor, ha az állampolgár hivatalos módon tájékoztatja az állami hivatalokat arról, hogy a továbbiakban nem igényli, hogy képviseljék, illetve kormányozzák? A köz hatalmasabb mint ő és ezáltal felülbírálható ezen döntése?

Másfelől nézve, ha az állampolgár úgy látja, hogy a jogait messze felülhaladják az ezzel együttjáró közterhek, akkor lemondhat-e erről, mint ahogyan az örökös teheti azt az örökségével, különös tekintettel arra, ha egyúttal adósságot is örökölt? Az állam elméletileg bizonyos szolgáltatásokat, védelmet kínál -szolgáltat- a közteherhekért cserében.

Ha egy ember születik, akkor ugye az adott pillanatban nincs állampolgári státusza (az ember már létezik, a természetes személy - egy dokumetum, ill. anyakönyvi bejegyzés - még nem). Ez esetben az ember más emberek (anya és apa) 'alkotása', ahogyan az anyakönyvi bejegyzés a megfelelő hatóság(ok)é. Mivel az állam a természetes személy (mint egy jogi személy - cég) alapításával, ill. a születetthez rendelésével - kezdetben névazonosság, a későbbiekben pedig vele kapcsolatos dokumentumok aláíratása, azaz ráutaló magatartásra való rávétel - jelentős forrásokhoz is juthat, de mindenesetre a tartozásaihoz egy újabb "kezest" szerezve mindenképp előnyhöz jut, a dolog - legalább elméletben - némiképp aggasztó, ha másért nem, hát a szabadság világra jövetelkori elvesztése miatt.

Mi erről a véleménye(d)?

Üdvözlettel:
Sz.L.