A Zugügyvéd is kíváncsi az alábbi ügyben a kollégák véleményére. Különösen a szakértői vélemény azon megállapításáról, mi szerint a vele együtt élő családtag nem feltétlenül kell, hogy szívelégtelenségre utaló tüneteket észleljen, mert ezek fizikai kifáradás jelei is lehetnek.

Nekem is van egy érdekes esetem, de ez inkább szomorú tragédia.

A lányom még december 19-én pénteki napon még dolgozott, hétfőn és kedden már nem tudott elmenni dolgozni, és szerdán délután 16 óra körül meghalt anélkül, hogy orvosi vagy bármilyen segítséget kapott volna.
A férje a mentőket a halál beállta után mintegy 20 perc múlva hívta, és a családot is csak ekkor értesítette.
Mivel a bűnüldöző szervek eljárást nem indítottak, segítségnyújtás elmulasztása miatt feljelentést tettem a rendőrségen, hiszen egyértelmű volt, hogy a férje elmulasztotta a segítségnyújtást.

A rendőrség ezt nem így látta mert nyomozást ekkor sem indítottak, hanem haláltokozó
segítségnyújtás elmulasztása miatt, igazságügyi orvos szakértőt rendeltek ki, akitől csakis a halál közvetlen okaként megjelölt szívelégtelenségről kértek véleményt, annak ellenére, hogy a boncolás alkalmával megállapítást nyert, hogy alsóvégtagi bénulása és csigolyaközti gyulladása volt
A szakértő válasza: A vele együtt élő családtag nem feltétlenül kell, hogy szívelégtelenségre utaló tüneteket észleljen, mert ezek fizikai kifáradás jelei is lehetnek.

Szakértői szempontból nem bizonyítható, hogy korábbi orvosi ellátás esetén élete megmenthető lett volna.
A szakértőre hivatkozva a panaszom elutasította a rendőrség az ügyészség, hogy nem történt bűncselekmény.
Pótmagánvádlóként a bírósághoz fordultam, ahol bizonyíték hiányában felmentették a férjet a vád alól, a másodfokú bíróság meg helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Soha életemben nem voltam bíróságon, nem tudtam hogy zajlik egy bírósági büntető per, de feltűnt, hogy a lányom öt napjáról szó sem esett, csakis az volt a téma miért nem bűnös a férj. (természetes mindig a szakértőre hivatkoztak) Nem volt szó a helyszíni szemléről, a mentők esetlapjáról, hogy egyáltalán miért a halál beállta után hívta a mentőt, és hogy miért nem engedett be a lakásba senkit az öt nap alatt. (én úgy értelmezem, hogy megfosztotta a személyes szabadságától és a szabad akarat kinyilvánításától, és ennek oka kellett, hogy legyen.)
Megemlíteném, hogy az ügyvédem a tárgyalás napján lemondta a képviseletet, arra hivatkozott hogy nem működtem vele közre. (De erre lett volna több mint öt hónapja, és nem velem közölte hanem a bíróval.)

A következő ügyvédem meg egy szót sem szólt az érdekemben, de hát kötelező az ügyvédi képviselet.
A másodfokra beadott fellebbezést azzal indokoltuk, hogy helytelen irányba ment el a vizsgálódás, akkor amikor csakis a halál közvetlen okaként megjelölt szívelégtelenség képezte annak tárgyát, de nem reagáltak rá.
Ez nem egy hírtelen halál volt, mégis igyekeztek azt a látszatot kelteni, valószínű azért is nem folytattak nyomozást az ügyben.

Én úgy gondolom, hogy időben érkezett orvosi segítség esetén a meglévő betegsége mellett felfedezhette volna a szívizom károsodást aminek talaján kialakult a szívelégtelenség, de hát ez senkit nem érdekelt, hogy talán meg lehetett volna menteni. Menteni csak a vádlottat kellett, a büntetéstől.
Lassan négy év telik el és a család még mindig nem tudta feldolgozni a lányunk halálát, pedig körültekintő eljárással ezt nagyban elősegíthették volna az illetékesek.
A mai napig nem tudjuk mi történt a lányunkkal, miért kellet a családjától elzárva orvosi segítség nélkül meghalni?

Elfogadható az, hogy ma a XXI. században Magyarországon meghalhat egy ember azért mert nem kap orvosi segítséget, és ehhez partner az igazságszolgáltatás.

Nagyon sok kérdésem lenne, de kinek tegyem fel?
Tisztességes volt ez az eljárás?


Az édesanya