Az Országgyűlés tíz éve fogadta el a Bjt-t és a bíróságok szerkezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényt (Bszit.). A két törvény eredeti szándéka szerint a bírói függetlenség védelmét és a hatékonyabb igazságszolgáltatást szolgálnák, azonban "tízévnyi működés után világosan látszanak e törvények súlyos következményekkel fenyegető hibái" - áll a Joggal a Jogállamiságért Egyesület (ajaj) és a Nyilvánosság Klub évfordulós nyílt levelében. A levél az egyesület honlapján is megtekinthető, de a Zugügyvéd ide is bemásolja. Az üggyel kapcsolatos információ, hogy Cserni János bíró 2007. január 14-én nyílt levélben is közzétette alkotmánybírósági beadványát, amiben a bírák jogállásáról szóló, 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.) három passzusának megsemmisítését kéri.

Tíz éves lesz az Országos Igazságszolgáltatási Tanács

(Nyílt levél a Magyar Országgyűlés képviselőihez)


Tíz évvel ezelőtt fogadta el a Parlament a magyar igazságszolgáltatás történetének új szakaszát nyitó 1997. évi LXVI. és LXVII. törvényeket.
Ezek a törvények, amelyek a bírói függetlenség védelmében és a hatékonyabb jogszolgáltatás érdekében születtek, a politikai hatalom önkorlátozásának hiányát és a bíróságok anyagi természetű kiszolgáltatottságát az igazgatás teljességének bírói szervezetekhez telepítésével igyekeztek ellensúlyozni.
Az eredeti törvényhozói szándékok nem vesztettek jelentőségükből!

Áttekintve azonban az elmúlt évtized történéseit azt látjuk, hogy ma sokkal inkább a számvetés, semmint az ünneplés ideje van!

Az igazságszolgáltatás az állampolgárok jogainak védelmezője, a társadalmi konfliktusok kezelője, jogállami berendezkedésünk szimbolikus hatalommal is rendelkező eleme.
Felelős jogalkotónak akkor is alkotmányos kötelessége figyelemmel kísérni az ilyen jelentős törvények működését, ha az eredeti célokat sikerült elérni. A helyzet azonban közel sem ez.

Tízévnyi működés után világosan látszanak e törvények súlyos következményekkel fenyegető hibái. A közvélemény felháborodását joggal kiváltó esetek és az ezekkel való szembenézés hiánya is a szervezeti, szabályozási hiányosságokra vezethetők vissza. Ezek kezelése, korrekciójuk elmaradása esetén a reform tényleges eredményei, végső soron a bírói függetlenség is veszélybe kerül. Ez az állapot nagyon közel van.

Felhívjuk a felelősen gondolkodó politikusokat és szakembereket, hogy igényeljék a valós helyzetértékelést, vegyék komolyan az igazságszolgáltatás súlyos, egymás hatásait erősítő szervezeti gyengeségeit, a bíróságok tevékenységének anomáliáit!

1. A bíróságok igazgatási tevékenysége ma nem áttekinthető, ellenőrizetlen. Az igazgatási döntések átláthatóvá tétele, az értük vállalt felelősség megjelenítése a bírói szervezet feletti alkotmányos kontroll egyetlen eszköze, egyben a bírói kar függetlenségének valódi garanciája.
Nem szükségszerű, hogy a kormány igazgatási jogköreinek megszűnése, a belső igazgatás intézményesítése ellenőrizetlen hatalomgyakorlást jelentsen. A jelenlegi szabályozás a korporatív önvédelemnek és a partikuláris érdekek képviseletének kedvez, mindezek az OIT igazgatási tevékenységében tetten érhetők. Át kell tekinteni, és értékelni kell ezt a tevékenységet! Az elemző munka nem maradhat kizárólag azok kezében, akikre vonatkozik!

2. A jelenleg hatályos szabályozás súlyosan egyensúlytalan koncentrált és kontrollálatlan hatalmat biztosít a megyei bíróságok vezetésének. A belső hatalomkoncentrációt meg kell akadályozni! Ezt a koncentrációt a ténylegesen önkormányzati jellegű bírói testületek és a nyilvánosság képes ellensúlyozni. Újra kell gondolni az OIT összetételét, választásának rendjét. Senkitől nem várható saját hatalmának ellenőrzése. A jogállam intézményes garanciákon múlik!

3. A bírói hivatás jelentőségéhez kell igazítani a bíróvá válás rendszerét, amely ma áttekinthetetlen, nem a legrátermettebbek kiválasztását segíti elő. A jelenleginél erőteljesebb formális és tartalmi garanciákkal kell biztosítani, hogy a legjobb képességű, legalkalmasabb jogászok kerüljenek a bírói posztokra! A 2007. évi XXV. Törvény csak az első fontos lépés.

4. Az állampolgárok jogbiztonsághoz fűződő jogainak érvényesüléséhez a jogalkalmazás magasabb szintű egységességére van szükség. Ezt az illetékes bírói testületek nem teljesítik megfelelően. A kiszámítható és stabil joggyakorlat kialakítása az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfelsőbb Bíróság feladata. A jogbizonytalanság megszüntetése érdekében meg kell teremteni a bírói gyakorlat folyamatos figyelemmel kísérésének rendszerét, az ítélkező bíró függetlenségének sérelme nélkül.

5. A fentiek mellett alapkövetelmény a levont tanulságok nyilvánosságra hozatala. Ki kell vizsgálni a közvélemény felháborodását joggal kiváltó eseteket és a vizsgálatok eredményét is meg kell ismertetni a társadalommal! Az igazságszolgáltatás működésének egészét a lehető legteljesebb nyilvánosságnak kell jellemeznie.

Bízunk abban, hogy a Magyar Parlament minden frakciója és minden egyes képviselője elkötelezett híve a jogállamnak és a bírói függetlenségnek. Bízunk abban, hogy a tíz évvel ezelőtt megfogalmazott törvényhozói célokkal ma is azonosulnak, és felelősséget éreznek megvalósulásukért. Reméljük, hogy az általunk felvetett problémák megoldását egyaránt kötelességüknek érzik és abban együtt fognak működni.

2007. május 14.


Joggal a Jogállamiságért Egyesület Nyilvánosság Klub