A Zugügyvéd legjobban az ilyen jól összefoglalt jogeseteknek örül, amit az előbb kapott kézhez. A beküldött ügy sajnos nem megy ritkaságszámba, és valaki milyenkor mindig nagyon jól jár. Sajnos többnyire nem az a fél, akinek igaza van. Régebben kártyán volt szokás elveszíteni egy ingatlant, most a bíróságon.

Tisztelt Zugügyvéd!

Megpróbálom röviden összefoglalni az alábbi jogesetet:

Még 1994-ben történt az, hogy a Városi Bíróság végrehajtási záradékot állított ki egy olyan személy kérelmére, aki az adott ügyben semmiféle legitimációval nem rendelkezett.

Az így elrendelt végrehajtási eljárásban a végrehajtó 1994. december hónapban megtartotta a több mint 200.000.000,-Ft-ra értékelt ingatlan árverését, amelyen olyan személy jelent meg vevőként, aki a követelés eredeti jogosultjától származó engedményezési okirat bemutatása miatt sem árverési előleget, sem pedig vételárat nem fizetett, hanem az engedményezett követelés beszámításával, a becsérték feléért megszerezte az ingatlant.

Ezt követően az ügyészség végrehajtási kifogást adott be az ügyben, melynek során a Városi Bíróság a végrehajtási záradékot törölte és az árverést megsemmisítette. A fellebbezések folytán a Megyei Bíróság 1997. nyarán hozta meg az első fokú végzést helyen hagyó jogerős végzését, de az eredeti állapotot nem állította helyre, mivel az árverési vevő az ingatlant időközben továbbértékesítette.

 

Az árverési jegyzőkönyv alapján a Földhivatal még 1995-ben, a végrehajtási kifogás benyújtását megelőzően törölte a bejegyzett jelzálogjogokat, de erről egyik érdekeltnek sem küldött határozatot. A végrehajtási kifogást elbíráló határozat jogerőre emelkedését követően az egyik volt jelzálogjogosult az 1972. évi ingatlan-nyilvántartási tvr. alapján törlési pert indított a Városi Bíróságnál.

 

A keresetlevél benyújtására a tvr-ben biztosított három éven belül került sor, mint ahogy azt - a földhivatali iratok beszerzése útján - a Városi Bíróság a 2000. októberében meghozott ítéletében megállapította. A Városi Bíróság ítéletével ezért elrendelte a törölt jelzálogjog visszajegyzését.

 

A benyújtott fellebbezések miatt az iratok felterjesztésre kerültek a Megyei Bírósághoz, amely 2003. év elején az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte annak megállapításával, hogy az addig osztatlan közös tulajdonban álló ingatlant az első fokú ítélet meghozatalát követően a földhivatal társasházzá alakította, és a helyrajzi számok megváltozása miatt az első fokú ítéletet nem hajtható végre.

 

A hatályon kívül helyezést követő ügyben a Városi Bíróság - már másik bíróval eljárva - a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a társasházzá alakítás miatt az az ingatlan jogilag megszűnt, melyre a jelzálogjog eredetileg bejegyezve volt, így azt nincs hová visszajegyezni. Az újabb fellebbezés miatt az ügy ismételten a Megyei Bíróságra került (egy másik tanácshoz), amely bíróság a második első fokú ítélet álláspontját magáévá tette, és az ítéletet lényegében helyben hagyta.

 

A felülvizsgálati ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróság viszont a 2007.márciusában kézbesített végzésével megállapította, hagy a társasházzá alakítás az ingatlant jogilag nem szüntette meg, de a rendkívül szükszavú indokolás szerint az ügyben alkalmazandó 1972. évi tvr-ben írt három éves perindítási határidő eltelt, ezért a felülvizsgálati kérelmet elutasította.

 

Nyilvánvaló, hogy az eljáró bíró a periratokat nem nézte át, vagy ezt mégis megtette, de mivel szerinte a tények mégsem olyan makacs dolgok, ezért azokkal nem foglalkozott. Az 1998. januárban indult, mintegy kétmillió forint perköltséggel járó perben jelenleg itt tartunk - a megfelelő (?) úniós forumokhoz való fordulás előtt.

Köszönettel: Ju.hé