Ahogy én gondolom, a bírónak sem kell értenie mindenhez, úgyhogy simán rá fog hagyatkozni egy igazságügyi statisztikus véleményére. Már, ha létezik ilyen :)

Ismerek jó néhány bírót, de midegyik irtózik a matematikától. Az igazat megvallva, ezt az egyenletet én sem tudnám megoldani. A "fogyasztói csoport névleges kapacitása" érthető, de hogy a fenébe számítják ki az "azonos időszakban várható fogyasztást?!

Talán túl lett fogalmazva kissé álmatematikus módon. A fogyasztás és a névleges kapacitás hányadosa nem lehet >1 mert az azt jelentené, hogy több gáz megy a csövön mint ami átfér rajta. Sem a tervezett fogyasztás nem lehet negatív, mert a fogyasztók nem fújnak gázt a csőbe, sem a névleges kapacitás fejlesztésnél, két pozitív szám hányadosa pedig nem lehet negatív. Nulla fogyasztásra nemigen lehet pénzt szedni 0 kapacitásnak sincs értelme és még zéró osztó is lenne így felesleges azt is kikötni, hogy a szám >=0. Úgy is lehetett volna írni, hogy a szám azonos időben, azonos csoportra vonatkozóan a fogyasztás és a névleges kapacitás aránya, csak úgy nem hangzik elég hivatalosan.

Végre egy matekos, aki érthetően el tudja magyarázni! A normaszövegtől ugyanis fejfájást kaptam.

Tanultam én ilyet az egyetemen épületgépészetből, de mivel nem gyakorlom az eredeti szakmámat, ezért elnézést, hogyha hülyeséget írok.
Úgy emlékszem, hogy az ilyen dolgok, mint "az azonos időszakban várható fogyasztás" kiszámítására szabványok léteznek, és a mérnökök, akik köztudomásúlag nem szeretnek számolgatni olyat, amit más előttük már százszor kiszámolt, ezekből a táblázatokból (is) golgoznak a tervezésnél. A bírónak gondolom annyi a dolga, hogy előveszi a hálózat, meg a bekötési terv műszaki dokumentációját és kinézi azt az 1 számot. Annyira talán még emlékszik matekból. :-)

na találtam nektek ilyet:
www.hcpcinfo.org/letoltes/Tervezesi_segedlet_II_4-6.pdf
A mérnök ilyesmiből (ez nem a szabvány, az nem tudom, hol lehet, ez csak egy egyetemi segédlet!) szaszerolja ki többek között a kérdéses számot is és jó esetben beírja a gázhálózat tervezésénél a műszaki doksiba, amit később csak elő kell vennie a bíró úrnak. :-)

Kedves Barátaim!
Hangsúlyoznom kell, hogy az egyetemek jogi fakultásain mérhetetlen módon elhanyagolják a matematika oktatását! Amit most leírtatok, az teljesen logikus és érthető, de nekem erről eddig fogalmam sem volt (azt hiszem, ezzel a jogászok között a túlnyomó többséghez tartozom). Bírókám tehát azt sem tudja, mit és honnan vegyen elő, vagy minek a csatolására kötelezze valamelyik peres felet.

Pont azt akartam mondani az előző két hozzászólásommal - de lehet, hogy nem sikerült mérsékelt rétori képességeim miatt - hogy ehhez a konkrét esethez nem biztos, hogy matematikai tanulmányok kellenek, hanem józan ész és általános intelligencia. A műszaki, matematikai stb. részét elvégzi a mérnök, szakértő, akárki, azért fizetik, ahhoz ő ért.
Ettől függetlenül persze lehetséges, hogy általában tanulniuk kellene több matekot is, ehhez nem tudok hozzászólni.

Hello, okostojás kicsit (szerintem) rosszul magyarázza. Ha megengeditek, én elmondom az "egyidejüségi tényező" fogalmát, mint egykori áramszolgáltatós lopó-felderítő, és felderítési-jutalék bezsebelő. :-)))))))
Visszamenőleges számoládkot (lopás), valamint teljesítménytervezéskor (de nem keresztmetszet!) veszik elő a egyidejűt. A kérdéses fogyasztási területen, pl . ingatlanon (konyhanyelven) összeadják az ott fogyasztó készüélékek névleges fogyasztását, akár gáz, akár villany, az kiad egy beépített fogyasztást. De az nem lehet, hiszen senki nem égeti az összes lángot meg a sütőt a gáztűzhelyen plusz az átfolyós vízmelegítő sem megy államdóan, valamint a fűtés sem.
Egy stastisztika alapján "tudják", hogy a kérdéses jellegű területen - mondjuk - napi 2 órát főznek három lángpn, és fél órát a sütő, a vízmelegítő pedig mondjuk ugyancsak félórát, fűtési időszkban a fűtés meg mondjuk 7 órát. ez mind példa, hangsúlyozom.
Ez az összeadott összes folyamatosan működő gépek összfogyasztásához ad egy viszonyszámot, valójában nulla és egy közöttit.
Pl.
Ha áramszolgáltatósan nézem, akkor a sok égő+tévé+hajszárító+porszívó+vasaló összteljesítmémnye egy lakásban 11 KW, és a tapasztalati, vagyis a statisztikai egyid. tényező "0,6", akkor 11*0,6=6,6 KW fogyasztás.
És ez alapján megy a szá,olás, és ezt lehet alkalmazni bárhol, akár még üzemekben is.

Kedves Jogász!

Telán pont ez a baj, hogy "univerzális" bírókat (ügyészeket, ügyvédeket) képzünk. Ők azok akik elvileg ismerik a törvényt (főleg ha az ügyvéd felhívja a bíró figyelmét, hogy melyik jogszabályra figyeljen).
A való élethez azonban semmiféle közük nincs (és erre még büszkék is): azaz úgy ítélkeznek gazdasági ügyekben, hogy még egy ÁFÁ-s számlát sem tudnának kitölteni, avagy építkezésnél történt balesetnél ítélkeznek - anélkül, hogy valaha is láttak volna építkezést belülről, számítástechnikai ügyekben - számítógép, számítástechnika alapvető ismeretei nélkül, stb.
Talán specializálódnia kellene a bíróknak is: a jogi végzettség és gyakorlat mellé szerezhetnének informatikus-, gépész-, építészmérnöki, vagy közgazdász, stb végzettséget és gyakorlatot.
Így sokszor csak az alapján tud dönteni a bíró, hogy melyik fél szakértője/ügyvédje a szimpatikusabb/meggyőzőbb.

Kedves Kisrobert!

Sohasem voltam büszke a tudatlanságomra. A jogászok specializációja nem új kérdés. Iparjogvédelmi ügyekben például három fős bírói tanács jár el elsőfokon, és a tanács egy tagjának mérnöki végzettséggel is rendelkeznie kell.

Ha mégis hiányzik a szakértelem, akkor szakértőt kell kirendelni, akinek az a feladata, hogy a bíróság hiányzó szakértelmép pótolja. Ez persze a dolog elméleti oldala. A gyakorlati rész tanulmányozására ajánlom szíves figyelmedbe az "álszakértős" topicot.

Iparjogvédelem: mert másodfokon már csak zavaró tényező lenne egy hozzáértőbb bíró :)
Szakértőt pedig visz csőstől mindkét fél. És mindkét fél szakértője bizonygatja saját igazát.
Igazságügyi szakértőből (akinek az a hivatalos feladata, hogy szakértelmének megfelelően igazat mondjon) pedig olyan kevés van(főleg az új dolgokban) hogy fél-egy éveket kell várni egy-egy jelentésre. És a mélyen tisztelt bíró ezt még értelmezni sem tudja.
Itt nem gyermek-elhelyezési énvagyokajobbszülő vagy a másik fél típusú perekről van szó, hanem műszaki (közgadasági) tényeken.
Amelyekhez ismerni kellene az előírásokat, szabványokat, fizikai törvényeket, közgazdasági számításokat, stb.
De a bírónak még azt sem tudod megmagyarázni, hogy kétszeres sebességről nem kétszeres a fékút, hogy a munkavédelmi bakancs nem védte volna meg a dolgozót a fejére eső 500 kg-os gerendától, stb.
Elolvassa egy igazságügyi (kirendelt) és egy önjelölt (egyik fél által fizetett) szakértő véleményét és a végén megállapítja, hogy mindkét szakértő mást írt, így ő nem tud dönteni - igazából pedig még azt sem érti, hogy miről kellene dönteni.