A Zugügyvéd egy rövid  történetet tessz közzé  egy ablakgyártás körüli jogvitáról. Bár nem mindenki gyártat ablakot, de az eset azért lehet tanulságos, mert a Zugügyvéd is találkozott már néhány sajátos bírósági jogértelmezéssel.

Tisztelt Zugügyvéd Hölgyem/Uram!

Előzmények: Magyarországon 1997-ben bevezették, 2003-ban az uniós jogszabályoknak megfelelően korszerűsítették az"Építési termékekre" vonatkozó jogszabályt. (3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet) Ez arról szól, hogy csak minősített építési termék kerülhet forgalomba és beépítésre, melyet erre akkreditált Minősítő Intézmény tanúsíthat és kiadnak a termékre egy úgynevezett Műszaki Engedélyt vagy Minőségi Tanúsítványt. Ezt Magyarországon az ÉMI Kht. végzi.

A történet:
1. Szerződés köttetett ablak-gyártásra. A szállítás megtörtént, a fizetés 60%-ban megtörtént, azonban minőségi dokumentumok hiányoznak.

2. A 40% fizetést a minőségi dokumentumok átadásától tettük függővé, amire nem került sor a mai napig sem, mivel kiderült, hogy a gyártónak nincs engedélye ablakgyártásra.

3. I. fokú Bíróság szerint ki kell fizetn a hátralékoti, mivel a minőségi bizonyítvány, ami egy német cég alapanyagára szólt, a Bíróság elfogadta. A jogszabályra szóló hivatkozást, érvelést elutasította.

4. II. fokú Bíróságot sem zavarta az a bizonyító dokumentum, amit az ÉMI Kht. küldött a II. fokú Bíróságnak, azaz a gyártó cégnek nincs műszaki engedélye: helyben hagyta az I. fokú Bíróság ítéletét.

5. Legfelsőbb Bíróság: egyszemélyes tanácsnoki szintű döntés, jóváhagyja az I. fokú és a II. fokú Bíróság döntését, azzal, hogy nem történt jogszabálysértés

De hát éppen ez az. Van egy jogszabály, de azt a bírók nem akarják elolvasni és ha erre érkezik szakértői állásfoglalás, azt nem veszik figyelembe.

Hova lehet még ebben az országban menni panaszra, hogy a Bíróságainkat esetenként nem zavarja, hogy van törvény és van szakértői intézmény!?!

Üdvözlettel a reménytelen helyzetre való tekintettel:

p>