Mélyen tisztelt Zugügyvéd kolléga,

Egy, a kilencvenes évek második felében lezajlott pert történetét szeretném közzé tenni. Az egyik közismert fővárosi téren lebzselő fiatalok összetűzésbe kerültek a munkára váró román vendégmunkásokkal. A vegyes összetételű társaságot – volt köztük aki szkinhednek vallotta magát, volt aki punknak, de a többség semleges, otthonról ellógott, vagy kicsapott kölyök volt – egy hajléktalan férfi fogadta be a budai hegyekben egy telekre, amelyen őrzés fejében a tulajdonos engedélyével meghúzhatta magát.

A zavaros nyomozati iratokból nehéz volt kideríteni mi történt igazán, az biztos, hogy a környékbeli rendőrök – némi rendfenntartás fejében – nem piszkálták téren a társaság tagjait. A rendfenntartás többek között a zsebtolvajok elkergetéséből állt. Egy ilyen „rendfenntartás” során a társaság egyik tagját egy román állampolgársuhanc  megkéselte, utána erre bosszút esküdtek, és összeverekedtek a közeli parkban a „románokkal”, a peranyag szerint az útlevelüket is megrongálták. A sértettek feljelentést tettek, a rendőrök begyűjtötték az egyik, magát szkinhednek valló srácot, talán Cápa becenéven futott, aki nyilvánvalóan elmebeteg vallomást tett.

 

 Azt hitte, hogy a rendőrök el akarták számoltatni, hogy a rendfenntartás miatt, ilyen elemek szerepeltek a vallomásában, hogy a „közeli borozóban néztük az olasz-német meccset, pont gólt lőttek az olaszok, amikor jött a hír, hogy a teret ellepték a románok, négyen lementünk, bekerítettük őket, és 20m románt kiüldöztünk a térről”.

Akkoriban lépett életben az a Btk. paragrafus, amely a nemzeti, faji kisebbség elleni erőszakos cselekedetett szankcionálja, a korábbi, valóban durva szkínhed támadások miatt. A rendőrök úgy gondolták, kreálnak egy ilyen ügyet, az egész társaságot begyűjtötték a telekről, köztük egy olyan szerencsétlen srácot is, aki egy vidéki kisvárosból szökött meg a rossz bizonyítványa miatt, a társasághoz csapódott, de egyik vallomás szerint sem volt jelen a támadásnál, lázasan feküdt az egyik sátorban.

 

A gépezet beindult, mindenki előzetesbe került. Az ügyészség vádat emelt, az első rendű vádlott a jólelkű hajléktalan lett, aki a bandát befogadta, a harmadrendű – hogy az ügy még abszurdabb legyen - egy Színes becenevű roma származású hajléktalan, aki éppen akkor arra járt a kutyájával, amikor a román affér történt.

Egy magát nagyon komolyan vevő bírónőhöz került az ügy. Ő akart az első lenni, aki az új Btk. paragrafus alapján ítéletet hoz. Egy nyolcvanas években kiadott könyvből készült fel, ami a szkinhedmozgalomról szólt, egy nagyon gagyi kiadvány volt, mindig szorongatta a tárgyaláson. Folyamatosan keverte a szubkultúrákat, ezt gyorsan levették a vádlottak, mindenki punknak vallotta magát, még a roma vádlott is pánkinak, persze a bírónőnek fogalma sem volt mit takarnak az elnevezések. Mindenesetre egy szimpla garázdaságból – többek között Cápa idióta vallomását figyelembe véve – asz első nagy magyar szkinhed-per lett. A bíró szerint a bűncselekményt elkövették, 5-6 éveket kaptak a vádlottak, még az a vidéki srác is felfüggesztettet kapott, aki a jelen sem volt a cselekménynél. A majd hatvan oldalas ítélet legnagyobb része a gagyi könyvből kimásolt idézetekből állt.

 

A bírónő annyira inkompetens volt, hogy még az ügyészség is enyhítésért fellebbezett.

 

Másodfokon mindenkinek jelentősen enyhítették a büntetését, kivéve szerencsétlen Színesnek, akit behálózott egy szekta a börtönben, megtért, és elfogadta, hogy ez Isten büntetése. Mivel a hittestvérek lebeszélték a fellebbezésről, helybenhagyták az ítéletét. Végül az első nagy magyar szkinhed-pert egy roma szívta meg legjobban.