A Zugügyvéd egy nagyon pontosan körülírt esettanulmányt kapott egy védjegyperrel kapcsolatban. Nem csak védjeggyel foglalkozó jogászoknak érdekes elolvasni.
A Legfelsőbb Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla szembemegy az Európai BírósággalA MacChocolate védjegy felszólalási ügye főként védjegyes jogászoknak lehet érdekes, de reméljük, hogy a témát sikerül úgy tálalni, hogy mások is megértsék, miért tartjuk aggályosnak a magyar bíróságok döntéseit, így a Legfelsőbb Bíróság végzését is. A különlegessége ennek az esetnek, hogy jól össze lehet hasonlítani az LB és az Európai Bíróság döntéseit, mivel mindegyik elérhető az Interneten.
Az talán már szélesebb körben ismert, hogy az Európai Bíróság ítéletei bizonyos körben a magyar bíróságok számára is irányadók. Mivel a magyar védjegyjog egy EU irányelv rendelkezésein nyugszik, az EU bíróságának előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletei a magyar védjegyjog szempontjából is relevánsak.Bár a vonatkozó irányelv [2008/95/EK irányelv, 4. cikk, (4) bek. a) pont] a jó hírű védjegyek oltalmát csak az eltérő jellegű áruk tekintetében biztosítja kifejezetten, az Európai Bíróság 2003-ban úgy döntött, hogy a védjegyjogi szabályozás szellemének azon értelmezés felel meg, ha a jóhírnevet megszerző védjegy jogosultja akkor is hivatkozhat a védjegyből fakadó kizárólagos jogokra, ha a védjegyhez hasonló megjelölést olyan árukkal kapcsolatban kívánják használni, amelyek azonosak vagy hasonlóak azokhoz, amelyeket a bejegyzett védjegy fed (akkor is, ha az összetéveszthetőség veszélye hiányzik). Vagyis az Európai Bíróság contra legem kiterjesztően értelmezte az irányelv szövegét. Ez volt a Davidoff-ügy [C-292/00, ld. különösen 23-29. pontok.].
A 2008/95/EK irányelv szövege:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32008L0095:HU:NOTA Davidoff-ítélet [C-292/00]:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:62000J0292:EN:NOT
Az Európai Bíróság szerint az irányelvet nem szabad kizárólag a szövege alapján értelmezni, az értelmezésnél figyelemmel kell lenni azon rendszer céljaira, melynek az irányelv a része (24. pont). Az irányelv vonatkozó bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy a jóhírnevű védjegyek alacsonyabb szintű védelmet élvezzenek olyan esetekben, amikor az érintett áruk azonosak vagy hasonlóak, és magasabb szintű védelmet élvezzenek, amikor az érintett áruk viszonylatában a hasonlóság hiányzik (25. pont).
Az Európai Bíróság fenti ítélete a magyar védjegyjogászok körében is elég jól ismert, szakmai folyóiratokban is többször tárgyalták.
Ilyen előzmények után került a magyar bíróságok elé egy olyan ügy, ahol a McDonald’s emelt kifogást a M0603454 ügyszámú MacChocolate védjegy lajstromozása ellen, méghozzá sikeresen. A végső bírósági döntés a végeredményt tekintve nem vitatható, de az érvelését tekintve igencsak meglepő, különösen a fent említett EU jogeset közismert jellegére tekintettel. A fellebbviteli bíróságok lényegében azt mondták, hogy mivel a jogszabály (a védjegytörvény) szó szerinti értelmezése kizárja az arra való hivatkozást, ezért a védjegy jóhírnevűségét nem lehet a felszólalási eljárásban érvényesíteni. Gyakorlatilag tehát Magyarországon a jóhírnevű védjegyek alacsonyabb szintű védelmet élveznek olyan esetekben, amikor az érintett áruk (a védjegyjogosult árui és a konkurencia árui) azonosak vagy hasonlóak.
A magyar bíróságok döntései letölthetők a Bírósági Határozatok Gyűjteményéből (www.birosag.hu):
1. Legfelsőbb Bíróság: LB-H-PJ-2010-259 [Pfv.IV.21.975/2009/6.szám]
2. Fővárosi Ítélőtábla: FIT-H-PJ-2009-1008Hogy miért kellett volna az LB-nek az Európai Bíróság döntését követnie? Ha ez esetleg a kedves Olvasó számára kérdéses lenne, röviden utalunk az EU jog két alapelvére:
- a közösségi jog szupremáciájára, és
- az irányelvek közvetett hatályára.A közösségi jog (az EU irányelvek) közvetett hatálya azt jelenti, hogy a magyar bíróság köteles a tagállami jogszabályokat az irányelv érvényesülését elősegítő módon értelmezni. A nemzeti bíróság feladata, hogy a közösségi jog követelményeinek megfelelően, az EU által elérni kívánt célokra is figyelemmel értelmezze és alkalmazza az irányelv implementálása végett hozott törvényt minden olyan intézkedés során, amikor nemzeti joga mérlegelési jogkört biztosít számára [Von Colson; 14/83. sz. ügy]. Ld. még: Kolpinghuis (80/86; 12-14. pontok), Marleasing (C-106/89; 8-13. pontok), Faccini Dori (C 91/92; 26-30. pontok).
Amikor a nemzeti bíróság a nemzeti jogot alkalmazza, azt köteles oly módon értelmezni, hogy a lehető legmesszemenőbben megfeleljen az irányelv betűjének és céljának. Ahogy az irányelv preambulumának első bekezdése megállapítja: az egyes tagállamokban alkalmazandó védjegyjogok olyan egyenlőtlenségeket tartalmaznak, melyek gátolhatják az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és így a közös piacon belüli versenyt torzíthatják, éppen ezért szükséges – a belső piac létrehozása és működése érdekében – közelíteni a tagállami jogokat. [Silhouette; C-355/96].
A másik alapelv a közösségi jog szupremáciája. Ennek értelmében a magyar jogalkalmazóknak akkor is az EU joggal összhangban kell alkalmaznia a jogszabályokat, ha adott esetben a magyar jogszabályok ellentétesek az EU előírásokkal. Az EU joggal ellentétes magyar jogszabályok nem alkalmazhatók. Ld. Van Gend en Loos (26/62), Flaminio Costa (6/64), Simmenthal II. (70/77), Werner Mangold (C-144/04).
Mind a fent hivatkozott alapelvekkel kapcsolatos EU döntések, mind a Davidoff-ítélet igen fontos, ezért ismeretük elvárható egy jogásztól. A döntéseket összehasonlítva sajnos arra a következtetésre juthatunk: vagy az a helyzet, hogy a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság érintett bírái (összesen 6 fő) nem ismerik az EU jog előírásait, vagy pedig – ami még szomorúbb – csak az előadó bírók nem ismerték azokat, de a tanácsban eljáró bíró kollégák nem olvasták el a nevükkel fémjelzett döntéseket elég alaposan.
Sólyom Gujdó
November 5. Kft.
A MacChocolate védjegy felszólalási ügyében hozott legfelsőbb bírósági végzés problematikus része:
i„Az elsőfokú bíróság [...] a Vt. 4. § (1) bekezdés c) pontja alapján megvalósultnak találta azt a feltételt is, hogy a megjelölés oltalomban részesítése kihasználná a védjegyek jóhírűségét, vagy sértené azok megkülönböztető képességét.
[...]
A másodfokú bíróság [ld. FIT-H-PJ-2009-1008] tévesnek tartotta, hogy az elsőfokú bíróság a Vt. 4. § (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján is alaposnak ítélte az ellenérdekű fél felszólalását, ugyanis a két jogcím egyidejű alkalmazhatósága - a törvény szövegéből következően - kizárja egymást. Amennyiben az áruk, szolgáltatások azonosak, vagy hasonlók, akkor nem a c) pont szerinti kizáró ok, hanem a b) pontban rögzített lajstromozási akadály vizsgálata szükséges.
A jogerős végzés megállapította, hogy a megjelölés és az ellentartott védjegyek árujegyzékében szerepelnek a 30. osztályba sorolt áruk, amelyek tekintetében az azonosság, illetve hasonlóság nem volt vitás. Ezt a védjegy lajstrom szerinti árujegyzék határozza meg, ezért irreleváns az a hivatkozás, hogy az ellenérdekű fél nem használja csokoládé árusítás körében védjegyeit. Mindezekből következően a Vt. 4. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vizsgálat során megállapította, hogy az összehasonlítandó védjegyek [McDonald's, McFreeze, stb.] és a kérelmezői megjelölés megkülönböztetésre alkalmas eleme az „Mc" és a „Mac" a további elemek az érintett áruk vonatkozásában leíró jellegűnek tekintendők. Az „Mc" és a „Mac" elemek megkülönböztető képessége magas fokú. A betűk eltérő írásmóddal való ábrázolása, amely csak vizuálisan észlelhető, nem biztosít karakteres eltérést az ellentartott védjegyekhez képest.
Megállapította, hogy a Vt. 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján a lajstromozást kizáró ok megvalósult, így c) pont alkalmazására nem kerülhetett sor
[…][A Legfelsőbb Bíróság álláspontja:]
A Vt. 4. § (1) bekezdésének c) pontja szerint nem részesülhet védjegyoltalomban eltérő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű megjelölés, ha annak alapos ok nélkül történő használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.[...]
A b) pont esetében az azonosság vagy hasonlóság képezheti a védjegy lajstromozásának akadályát, amennyiben az összetéveszthetőség lehetősége fennáll. Ezzel szemben a c) pont szerint abban az esetben kizárt a védjegyoltalom, ha a jóhírű védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelöléssel eltérő árukat, szolgáltatásokat kívánnak jelölni.
Jelen esetben az érintett áruk a 30. áruosztályba tartoznak, az azonosság fennállása nem vitás, így a fentiek alapján a védjegyoltalom akadályát kizárólag a Vt. 4. § (1) bekezdés b) pontja képezheti.
Ezért a másodfokú bíróság végzése indokolásában jogszabálysértés nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy a védjegyoltalom kizártságának a Vt. 4. § (1) bekezdés c) pont szerinti előfeltételei nem vizsgálhatók, mivel az kizárólag az eltérő áruk illetve szolgáltatások esetén merülhet fel.
Ebből adódóan a jogvita elbírálása szempontjából a kérelmező megjelölésének és az ellenérdekű fél védjegyeinek összevetése a Vt. 4. § (1) bekezdés b) pont alapján elegendő volt, és nem volt jogszabályi lehetőség arra, hogy a másodfokú bíróság a c) pont alapján is megvizsgálja a bejelentést.”
Utolsó kommentek