Az alálábbi levet a Homár kolléga küldte át a Zugügyvédnek. Sajnos majdnem biztos, hogy minden ügyvéd kolléga órákat tudna regélni az igazságszolgáltatás “műhibáiról”.

Mit lehet tenni, ha egy bíró igazi, nyilvánvaló, kézzelfogható műhibát vét II.fokon, majd lezárja az ügyet azzal, hogy fellebbezésnek helye nincs? Kinél lehet apellálni a bizonyítható műhiba ellen?

Egy magyar állampolgár 1996-ban vásárolt egy lakást, melynek fürdőszobájában időről időre az emeleti lakók szennyvize megjelenik. Próbálta elhárítani a hibát, de kiderült, hogy az a távoli rendszerben van, nem lakáson belül. Több szakértőt is felkért, de mindegyik ugyanazt mondta, hogy a veszélyeztetettség csak a társasházi alapvezeték átépítésével szüntethető meg. Ezt azonban a többségi tulajdonosok ellenezték, mondván, hogy az közös tulajdon. A hibát sem ismerték el.

A lakást sem lakni, sem eladni nem lehetett. Az illető 6 évig könyörgött a társasháznak, hogy működjenek együtt a hiba elhárításában - hiába. Bírósághoz fordult, amely megállapította a társasház feleősségét az őt ért kárért - jogerősen is. Társasház fellebbezett, perújított, ellenszakértőket kért fel, de mindegyiknek az volt a véleménye, hogy a közös tulajdonú vezeték átépítése nélkül nem lehet elhárítani a hibát. Végül 6 évi pereskedés - a birtokbavevésre való 13 évi várakozás - után, miután az összes igazságügyi szakértő megállapította szóban és írásban, hogy felperes bármennyit költ a fürdőszobájára, az továbbra is a társasház emésztőgödre marad addig, amíg az át nem építi a közös vezetéket, felperes egyedül nem tehet semmit, megszületett az ügyben az ominózus, végső ítélet, immár megfellebbezhetetlenül:

“A szakértők egybehangzó állítása szerint a hiba kizárólag fürdőszobán belüli, a társasháznak ehhez nincs köze, nincs semmilyen kötelezettsége a veszélyeztetettség megszüntetésére.”

Ez a bírói állítás nincs doumentálva sehol, az ellenkezője viszont igen, az összes szakvéleményben. De ezt nem lehet már sehol elmondani: másodfokon a bíróé az utolsó szó, nincs fórum, amelyet érdekelnének az áldozat bizonyítékai. Ott van minden a bíróság által el nem olvasott iratokban.

 

Ma Magyarországon egy másodfokú bíró fölött nincs kontroll, senki sem vonja őt felelősségre a műhibákért. A periratokban szereplő tényekkel szembeni állítás nem tévedés, nem jogértelmezés, hanem mulasztás vagy korrupció, és ezt büntetlenül el lehet követni.

 

A justizmord áldozata pedig lakhat tovább beláthatatlan ideig abérletben, és fizetheti közös költségként annak a víznek a díját is, amivel szomszédai elárasztják a lakását, és még reménye sincs, hogy beköltözzön a sajátjába. Sőt, pervesztesként fizetheti a 6 éve tartó per összes költségét, bíróságét, szakértőkét, akik neki adtak igazat,de hiába, és még a társasház ügyvédjét is - duplán: pervesztesként és mint a társasház tagja, a közös költségbe beépítve. Felperes most rosszabb helyzetben van, mint 13 évvel ezelőtt, és az emésztőgödörré átfunkcionálódott lakása is időközben a szó szoros értelmében szétrohadt. A rávert perköltségből háromszor át lehetne építeni a rendszert, ha engednék. De miért tennék, ha a bíróság szerint nincs ezzel kapcsolatban kötelezettségük? Nem is teszik.

Miért nem lehet ma Magyarországon felelősségre vonni a műhibát elkövető bírót és kötelezni az okozott kár megtérítésére? Csak ezzel lehetne motiválni őt arra, hogy munkáját a jövőben nagyobb felelősséggel és kevesebb hibával végezze.