Az alábbi történet kedves lenyomata annak, mire számíthat egy állampolgár egyes bírók esetében, ha berángatják tanúskodni. A tanú elvileg az igazságszolgáltatás munkáját segíti.
Kedves Zugügyvéd!
Bár levelem tárgya talán ironikusan hangzik, a történet számomra sokkal inkább elkeserítő.
Mivel ez nem egy krimi rögtön a végkifejlettel kezdem.
A kispesti kerületi bíróság bírónője 50 000 .-ft rendbírsággal sújtott , mert véleménye szerint megsértettem a bíróságot azzal, hogy keresztbe tett karral tettem tanúvallomást.
És a sztori:
Tanúként(!) voltam hivatalos a tárgyalásra. Beszólítottak. Megálltam a bírói pulpitus előtt (( ez később még nagyon foontos lesz !)nem merőlegesen az asztalra és talán a közepétől egy lépéssel jobbra csúszva) , várakoznom kellett, mivel adataim zárt kezelését kértem és ennek adminisztrációját akkor kezdte el a bírónő. Mivel fáztak a kezeim , keresztbe fonva a hónom alá dugtam őket.(ekkor még kabátban voltam)
Miután végzett a bírónő , felnézett és elkezdett kérdezgetni. Pár kérdés után, minden összefüggés nélkül felszólított, hogy álljak rendesebben!!! Udvariasan megkérdeztem, hogy mégis mit ért ez alatt. Ekkor katonás hangnemben közölte, hogy tiszteletlen a bírósággal szemben ahogyan és ahol állok. Lépjek egy lépést jobbra és tegyem a kezem a testem mellé különben megbüntet 50000.-Ft-ra!!!
Köpni -nyelni nem tudtam.
Mélységesen megsértett. Közöltem vele, hogy fázik a tenyerem ezért tettem keresztbe,nem vezetett semmiféle hátsó szándék, nem akartam senkit megsérteni. A kezem pedig hagynám ahol vannak mert így kényelmes itt álldogálni. Nem hiszem, hogy ez sértésnek bizonyulna. Ezután levettem a kabátom és elindultam, hogy akkor leülök mivel ők is ülnek már. A bírónő ismét rám ripakodott, hogy nem ülhetek csak, ha orvosi igazolásom van arról, hogy nem tudok állni(!). Ezután egy lépést a parancsnak megfelelően jobbra léptem. (ezt nagyon bánom utólag!)
A parancs második részét azonban megtagadtam...
Miután jegyzőkönyvbe vetette, hogy nem voltam hajlandó leereszteni a testem mellé a kezem, megkérdeztem, hogy milyen jogorvoslati lehetőségem van ezek után. Közölte, hogy fellebbezhetek. Ezt nyomban meg is tettem. Ezt is jegyzőkönyvbe mondta azzal kiegészítve, hogy ő ezt elutasítja és kéri azonnal továbbítani az ügyet másodfokra.
.....És mintha semmi nem történt volna folytatta tanúkénti meghalhatásom. A tárgyalóteremben a két vádlott és az írnok volt jelen rajtunk kívül. Miután nem volt több kérdése közölte, hogy távozhatok. Érdeklődésemre elmondta, hogy a másodfok nem azt jelenti, hogy bármiféle tárgyalás vagy meghallgatás lenne az ügyemben csupán annyit, hogy majd írásban értesítenek a rendbírság végleges összegéről. Jobban jártam volna, ha engedelmeskedek , mert lehet, hogy végül 70 -vagy 100 ezer forintra fognak megbüntetni, ráadásul az ellen már nem lehet fellebbezni sem.
Ennyi! Viszlát!
Ugye ezt az egészet csak álmodom!?
Légy szíves csípjetek meg, rúgjatok hasba és tépjétek le a fülem, hogy ébredjek fel!
Tényleg nincs mit tenni? Tényleg lehet szubjektíven megítélni bárkit és intézményes keretek között szopatni? (Egy nem is ellene folyó perben?)
33 éves vagyok, van egy kislányom és feleségem.(van diplomám is mint neki!)
Nem lehetek ennyire naiv...
Mielőbbi válaszotokat várva.
Üdvözlettel: NZ
ui.: ha , igen rádobtam volna még egy huszast és elküldtem volna a qva anyjába is , ha már mulatunk alapon...J
Az utolsó 100 komment: