Az alábbi történet tökéletes példázata a joggal való visszaélésnek, és az elvált szülő kiszolgáltatottságának. Persze kiskorú veszélyeztetése miatt feljelentést lehetne tenni, de ettől a helyzet nem oldódna meg.

Tisztelt Zugügyvéd!

 

Évek óta húzódó láthatási ügyemben kérem a tanácsát. A volt feleségemmel kötött házasságunkat 2000-ben, közös megegyezéssel bontotta fel a bíróság. Megegyezésünk része volt, hogy közös szülői felügyelet mellett neveljük tovább két kiskorú gyermekünket, cserében én ellenszolgáltatás nélkül otthagytam nekik a lakást. A bíróság a közös szülői felügyeletre való tekintettel nem szabályozta a kapcsolattartás módját és időpontjait, az ítéletbe csak annyi került, hogy az anya "a kialakult gyakorlat szerint" köteles az apai kapcsolattartást biztosítani.

 

A kialakult gyakorlat akkor minden héten egy hétköznap délután, minden második hétvége, két hét a nyári, és egy hét a téli szünetben, plusz a páros ünnepnapok másnapja volt, de ezt az ítéletben nem rögzítették. A láthatások ebben a rendszerben zajlottak egészen 2005-ig, amikor volt feleségem, aki már addig is változatos módszerekkel akadályozta a láthatásokat és rendszeresen gonosztevőnek állított be a gyerekek előtt, egyik napról a másikra közölte, hogy szerinte a láthatások nem szolgálják a gyerekek érdekeit, ezért ezentúl ne is keressem őket. A láthatást amúgy sem köteles biztosítani, mert "nincs róla papír".

 

A gyámhatósághoz fordultam a kapcsolattartás tételes szabályozását kérve, de ott a nyári szünetre való hivatkozással hónapokig nem született döntés az ügyben. Ezalatt a gyerekeimet egyáltalán nem láttam, dugdosták őket előlem, és telefonon sem tudtam beszélni velük. A volt feleségem ügyvédet fogadott, aki az én ügyvédemmel látszólag együttműködve újabb hónapokig készített elő egy megállapodás-tervezetet a láthatások időpontjairól, amitől az aláírás előtt visszaléptek, csak az időt húzták vele. A gyámhatóság közel egy év elteltével igazságügyi pszichológus szakértő szakvéleményét kérte, aki azt állapította meg, hogy a gyerekeim ellenségesen viszonyulnak hozzám, de kötődnek is, ezért a Kapcsolat Alapítványt javasolta a kapcsolattartás újrakezdéséhez. Ezt a gyámhatóság azután el is rendelte.

 

A Kapcsolat Alapítvány szakembereivel a volt feleségem kezdetben együttműködött, így közel két év kihagyás után, ha kéthetente kezdetben csak két órára is, de újra láthattam a gyerekeimet. A gyerekek kezdetben visszautasítóak és ellenségesek voltak velem, de néhány alkalom után feloldódtak és ismét jól működött a kapcsolattartás. Ahogyan a Kapcsolat Alapítvány írásos szakvéleménye fogalmaz, "a kapcsolattartás kezdeti időszakában ellenállást tapasztaltunk a gyermekek részéről, mely az együtt töltött idő során fokozatosan egy jól működő apai kapcsolattartássá fejlődött. A gyerekek szívesen jöttek, és láthatóan örömmel töltötték az időt apjukkal".

 

A volt feleségem ezt nem tudta megemészteni, és úgy összeveszett az időközben 13 évessé cseperedett nagyobbik fiammal, hogy az fél éve egyik napról a másikra hozzám költözött. Kiderült az is, hogy a korábban jó tanuló bukdácsol, és súlyos fegyelmi problémák vannak vele, amit az anyja szintén az én - két éve nem létező - hatásomnak tulajdonít. Befogadtam, beszéltem az osztályfőnökével és elrendeztem a dolgait, de az anyja egy hét múlva "mindent megbocsátott" neki és visszakönyörögte, miközben velem továbbra sem volt hajlandó szóba állni. Ezután a Kapcsolat Alapítvány által kitűzött láthatási időpontokat is bojkottálni kezdte, a gyerekek "betegek voltak" minden második szombaton.

 

Mivel a Kapcsolat Alapítvány önkéntes alapon működik, ha az anya nem együttműködő, semmilyen szankcióval sem élnek. Néhány hétig reménykedtem, hogy a volt feleségem észhez tér, de ennek azóta sincsen semmi jele, közel három hónapja megint nem láttam a gyerekeimet. A helyzetről írásos beszámolót küldtem a gyámhatóságnak, kérve a kapcsolattartás ismételt újraszabályozását, de egyelőre semmilyen választ nem kaptam. A kérdésem az, hogy ilyenkor milyen jogi eszközzel élhetek, anélkül hogy azzal a gyerekeimnek ártanék? Perelni, büntettetni nem akarom az anyjukat, mert azt az ellenük való támadásként állítaná be a gyerekek szemében, ezzel is alátámasztva hogy rossz ember vagyok.