Már csak az a kérdés, hogy az aláírt szerződésben mit vállalt a bank (határidők, teljesítési feltétlek, kibúvók, stb.).
A szóbeli megbeszélés nem képezi a szerződés tárgyát (elmondták), még ha készült hangfelvétel, akkor sem valószínű, hogy egy jól megfogalmazott mondatba bele tudnának kötni (általában 3 hét a...).

Megírhatnád a bank nevét, hadd tanuljunk!

Én is vettem fel hitelt, nekem több hónapot csúszott, a második adásvételit fogadta csak el a bank, mert az elsőt a hitelügyintézőnk el..szta. Szóval én is buktam volna a foglalót, de mivel az eladónak érdeke, hogy megvedd a házat ezért hülye, ha lenyúlja tőled a pénzt (amire megvan minden joga). A bank csak onnantól vonható felelősségre, ha aláírtátok a közjegyzői papírokat. Addig nem.

Hiába mondják, hogy az XY bank jóó, bárhol lehet galiba. A bank neve mindegy, nem az a lényeg. Ha jó az ügyintéződ, akkor megy minden. Ha nem, akkor cumi.

Mi az FHB-nál vettünk fel hitelt 2002-ben és az egész eljárás egy hónap volt. Több ismerősöm is vett fel hitelt az Erte-nél és mindannyian nagyot szívtak. Nem tartották be a határidőt, új adás-vételit irattak, nem fogadták el a műszaki ellenőri szakvéleményt stb. Szóval azért talán mégse mindegy melyik banknál vesz fel az ember hitelt.

Én eddig kétszer vettem fel lakáshitelt. Az OTP minősíthetetlen volt az egész eljárás alatt. Milliószor vissza kellett menni, mert mindig újabb papírok kellettek nekik, amit megértek, de adhattak volna egy listát arról mi kell, én meg bevittem volna egyben. Ez mondjuk csak bosszantó, de ami igazán gáz volt, az az, hogy nyitottam náluk számlát, hogy arról törlesszem a hitelt. Aláírtam egy állandó megbízást, hogy a tőlük kapott hitel törlesztését vonják le a náluk vezetett számlámról. Aztán elkezdték folyósítani a hitelt, de nem vonták a számlámról a pénzt. Mivel a hitel folyósításáig kb. 3 hónap telt el, gondoltam nem kapkodnak, de amikor 3 hónapig nem vontak le semmilyen törlesztést, betelefonáltam. Sokszor. Kiderítették, hogy a számlámon nincs pénz, azért nem vonnak. Mondom itt van a számlakivonat a kezemben, azon látom az egyenleget, van rajta pénz. Aztán kiderült, hogy bár én az átutalási megbízásnál megadtam a szabályos giro számlaszámot, a bank egy saját azonosítót használ a házon belüli utalásoknál, na azt írta el az ügyintéző. Ez ugye csak azért gáz, mert a közjegyző előtt valami olyasmit írtam alá, hogy tán még ki is végezhetnek, ha nem fizetek, de az biztos, hogy egyben visszakövetelhették volna a teljes összeget az első törlesztés elmaradása után.
A második hitelt a K&H-nál vettem fel, ők pöccre betartották az igért határidőket, bár az ügyintéző mondta, hogy ne vegyük ezt tutira, mert bármi közbejöhet. Ja, a BAR listát rögtön megnézte, ahogy azt mondtam neki tőlük veszem fel a hitelt, és volt valami előzetes bírálat is.

2002-ben a Raiffeisennel vettem fel hitelt. Ment minden ahogyan annak mennie kell, semmi gond nem volt. Ez évben visszafizettem a hitelt, ekkor kezdődtek a gondok. A bank elfelejtette törölni a jelzálogot. Panaszoltam. Aztan rosszul akarták törölni. Újabb panasz. Aztán újabb lakáshitelt szerettem volna felvenni, de 5 hónapja semmi. Tehát beadtam mindent előszerződéssel, aztán a véglegessel, 20%-om bent figyel önrészként, de meg azt se mondták, bikk-makk. Úgy gondolom, jól vannak tartva a bankok nálunk, sok mindent meg mernek maguknak engedni. A legdühítőbb, hogy nekem semmi közöm (a bank szerint) ahhoz, hogy ki hibázott. Persze az ügyintézővel ne üvöltsek...

A megfeneklett ügyintézés megolajozására egyetlen módszer van: levél a pszáf-nek. A kedves ügyintézô azonnal hangnemet vált, és láss csodát: hirtelen minden el lesz intézve ;)

Balfasz.

K&H-nál összességében pozitív tapasztalataim voltak, 2 hónapot mondtak a hitelbírálatra, én 3.5 hónapot írattam a szerződésbe, a biztonság kedvéért. Közben folyamatosan telefonon kezelve volt az ügy, általában a banki hölgy hívott, ha kellett valami, illetve tájékoztatott, hogy hogyan áll az egész. De én is bármikor telefonálhattam ha kérdésem volt, választ kaptam.

OTP, Erste még akkor sem kellene, ha FIZETNÉNEK azért, hogy hitelt vegyek fel.

Gyakorlatban kb. 5 hét alatt megvolt!

Ha lehet, én azért legközelebb beleírnám a szerződésbe, hogy ha a bank miatt csúszik a dolog, akkor se legyen gond.

izé.

Mielőtt bármit is kifizetünk az eladónak, érdemes egy előminősítés. Vagy legalább egy BAR lekérdezés. Adásvételi: minden banknak megvannak az iránymutatásai az adásvételivel kapcsolatban, így ha kiválasztottuk a bankot, akkor ezt kérjük ki. Ezt adjuk oda az ügyvédnek, ezekalapján írja meg az adásvételit. Így egy ügyvédi munkadíjat spórolunk. Fizetési határidő javasolt a 90nap. Tudjuk, hogy miért. Abba azért bele szokott férni a dolog.

A leginkább javasolt egy finanszírizási tanácsadót\közvetítőt keresni. Valami országos hálózattal rendelkezőt, nagy(obb) nevűt, és olyat, ahol csak sikerdíjas rendszer van. Előre ne fizessünk ilyenért, az nagyban csökkentheti a közvetítő motiváltságát az ügy irányába. Nyugodtan kérjük be az előző évi beszámolóját a közvetítőnek, ha van ilyenhez ingerenciánk (csak hogy ne egy kisbéla egy.vállalkozóba fussunk bele, aki két hete még biztonsági őr volt).

A közvetítőket is lehet versenyeztetni, két-három nagytól is kérjünk ajánlatot ugyanarra a hiteligényre. A javaslat az, hogy a legdrágábbat és a legolcsóbbat, osztrák-olasz stb.. pénzintézeteket zárjunk ki. A legdrágább az pénzkidobás, a legolcsóbb meg gyanús.

Ha orvosért, ügyvédért stb.. fizetünk, akkor ne egy jó közvetítőn spóroljunk, sokkal többe kerülhet ugyanis a saját hozzá nem értésünk. Ja, és a közvetítővel kötendő megbízási szerződést is nézessük át a ügyvéddel, olyat ne írjunk alá, ami akkor is követel munkadíjat, ha a hitel a közvetítő tevékenysége hibájából nem lesz meg.

Ez mindenestől egy napnyi meló: előző este kinézem, kifórumozom azt a néhány közvetítőt, másnap egyeztetek időpontot velük, harmadnap elmegyek, körbeérdeklődöm (ez szabadnap sajna), majd hazaviszem, és összehasonlítom. Másnap fel lehet hívni a "nyertest", és megkérni, hogy fáradjon ki, és akkor hajrá'. Igen, fáradjon ki, hiszen ezért fizetjük.

Talán megér ennyit az ember pénze. (nehezen keressük meg, viszont 5 perc alatt, ha nem azonnal, döntünk róla)

A hitelügyintézőkről, közvetítőkről annyit: én csupán egy kérdésben kértem egy ismerős tanácsát a hitelfelvételemnél, aki egyből hitelfedezeti biztosítást akart rám tolni..amiről ugyebár egyfolytában cikkez a Figyelő, HVG, stb. hogy hány százezer embert ültettek fel vele szerte Európában.Lakáshitelt vettem fel, az OTP-nél teljesen egyedül, segítség nélkül. Baromi nehéz menet volt, de megnyugtathatok(?) mindenkit, máshol sem könnyebb. Aki hitelt vesz fel, az készüljön fel rá, hogy nem egyszerű menet, rengeteg buktatója van, milliónyi ideg, folyamatos utánajárás, és informálódás kell hozzá. (új lakásnál, egyedüli felvevőként a problémák hatványozódnak!)
Aki hitelt vesz fel, jól nem járhat! Nem is fog. Ez egy szükséges nagyon rossz, amivel, és ami nélkül is nehezebb az élet adott esetben.Tény, hogy a hazai bankok marge-a európai viszonylatban messze a legmagasabb. A szabályozás (a megszorítások ellenére is) még mindig elég laza.Ezért is vannak ennyire egyoldalú feltételek. (egy 18 oldalas hitelszerződés aláírása 25 évre mindössze egy óra...bele lehet gondolni, mekkora felelősség ez!)
A lényeg, hogy az ügyfél mindig igyekezzen résen lenni, legyen egy jó ügyvéd-tanácsadója, és ne legyen rest pofátlanul kérdezni, reklamálni is, ha kell..És még valami: nagyon ügyelni kell az adásvételi és a hitelszerződés kölcsönös megfeleltetésére!

Lefty Rosenthal csupa okosságot ír, bár a közvetítővel kapcsolatos ügyintézésről én nem hallottam ennyire jókat, közvetlen tapasztalataim pedig nincsenek velük kapcsolatban. Akikről hallottam, hihetetlenül inkompetensek voltak, az ingatlan adásvételi szerződésekről nagyon keveset tudtak és ugyebár lakáshitel-közvetítésnél nem hátrány, ha ismeretei vannak egy közvetítőnek.
Viszont nagyon igaz, hogy olyan határidőt kell írni a szerződésbe, hogy bőven beleférjen a banki ügyintézés és az is, hogy minden banknak van egy ún. sillabusza, amiben összefoglalja, milyen feltételeket kér az adásvételi szerződésbe és milyen feltételek ne legyenek benne ahhoz, hogy ő hitelt adjon. Ha ezek benne vannak, nem szokott probléma lenni.
Azt viszont határozottan vitatom, amit az első hozzászólók egyike írt, hogy bukni kéne a foglalót, ha a bank késve teljesít. A foglalót még akkor sem szabad bukni, ha a bank egyáltalán nem ad hitelt, kivéve, ha a vevőnek felróható okból történik az elutasítás (pl. nem szállítja a bank által követelt két mázsa igazolást, vagyis nem teljesíti a bank által támasztott feltételeket). Igenis ki kell kötni a szerződésben, hogy ha a vevő a hitelt önhibáján kívül nem kapja meg, a foglaló járjon vissza, persze csak egyszeresen. Szélsőséges példával élve, miért kéne bukni a foglalót pl. akkor, ha a bank csődbemegy? Marhaság. Ha a bank nem ad hitelt a pozitív előzetes hitelbírálat ellenére, akkor arról a vevő nem tehet, márpedig a foglalóval azt szankcionálják, aki a szerződés teljesítésének meghiúsulásáért felel. A vevő nem felelhet a bank tevékenységéért, ha ő maga mindent megtett annak érdekében, hogy a bank folyósíthassa a hitelt. Olyan ügyvédhez kell menni, aki nem megy el a könnyebb ellenállás irányába (vagyis hagyja veszni a foglalót ilyen esetben), hanem vállalja a vitát az eladóval és meggyőzi őket álláaspontjuk tarthatatlanságáról. A gondos ügyvéd, miközben természetesen a szerződésben mindkét fél érdekeit képviseli, nem készíthet a vevő pénzén olyan szerződést, amely éppen a vevőtlehetetlen helyzetbe hozza. Az persze más kérdés, hogy az eladónak tisztában kell lennie azzal, hogy elméletben fennáll a hitelkérelem elutasításának lehetősége és ennek tudatában kell, hogy eldöntse, megköti-e az adásvételi szerződést. Ő a legrosszabb esetben (elutsításkor)sem bukik egy fillért sem, csak a szerződés megkötésétől az elutasításig terjedő időt veszíti el. Nem mondom, hogy az adott esetben nem lehet kellemetlen, de még mindig százszor jobb, mint milliókat bukni olyan okból, amiről valaki nem tehet.

a levél írójának 2 tipp: az egyik, hogy beszéljen az eladó féllel, meg az ügyvéddel, és próbálja meg módosítani a szerződésben a határidőket, másrészt írjon egy levelet a PSZÁF-nak, az gyaníthatóan indukál egy megkeresést a bank felé...

sajnos hitelfelvétel esetén pofátlannak és rámenősnek kell lenni, esetenként pszáf-fal meg panaszkönyvvel fenyegetőzni, illetve telefonon vagy személyesen megkeresni az ügyintéző felettesét.

egyébként a legszomorúbb az, hogy a bankok a lakáshitelekkel a saját dolgozóikat gyötrik meg a legjobban...

Ilyen hitel hirdetésre ne is jelentkezzünk:

- (cég)név nem szerepel
- cím nem szerepel
- vezetékes szám nem szerepel (nem minden esetben gáz, főleg ha a mobilszám sok nullára végződik)
- egy hét alatt, 3 nap alatt jelzáloghitel stb... hívószavak
- nagyon fontos, hogy egy normális hirdetésben szerepel, hogy xy hirdető z bankok szerződött közvetítője. ezek hiányában zaccos a dolog.

Legyen gyanús, ha kapualjban van az "iroda", vagy ilyen "urambátyámozó" vagy ápolatlan. Kérjük a bankokkal kötött szerződéseit. Az ilyeneket lehetetlen felelősségre vonni aztán bármilyen műhiba esetén.

Az életbiztosításos hitelek is lehetnek jók, csak az értékesítésnél ugye az egyetlen motíváló tényező a szerzési jutalék, ami az első éves díj 88-110%-a... így még ismerős közvetítő esetén sem ajánlott.

A nagyobb hálózatok számonkérhetőek, visszakereshetőek, nagyobb rutinnal és tapasztalattal rendelkezhetnek(!!). De persze ez sem garancia, mint ahogy a legnagyobb cégek is át tudnak vágni, akarva-akaratlanul, ugye.

Ezen felül a bank még mindíg keresztbe tehet a közvetítőnek, ezzel az Ügyfélnek is. Viszont ritkábban teszi, illetve a szakszerű(bb) ügyintézésnek köszönhetően ezzel elvileg kisebb felületet adhat erre az ügyfél.

azert sok ponton nem ertek egyet a doktor urral. a bankok nagy resze be se fogadja a hitel szerzodest ugy hogy nincs benne, hogy ha a bank elutasitja a kerelmet akkor a foglalo visszajar. legalabbis ahany bankkal nekem eddig dolgom volt. + a jogaszok tobbsege (megint azok kozul akiket en ismerek) ezt beleirja a szerzodesbe...

Hi,

mi mostanában intéztük a dolgot.
Ha az eladó nem teljesen hülye és szemét, akkor hosszabbítani kell a határidot.

Megjegyzés: az eladónak nem érdeke a vevo megbuktatása, mert a foglalót ugyan megnyeri, de az eladást elbukja és ez sokszor rosszabb neki.

estella:
Azért ez a "vissza adja a foglalót az eladó" történet nem mindig ilyen egyszerű. Mi most adtuk el a lakásunkat és közben mi is lefoglalóztuk azt, amit venni akartunk. Az, aki tőlünk vette a lakást, hitelre adta el az övét. Tehát ha az ő vevője nem kapja meg a hitelt időben, akkor dől mindenki. A mi vevőnk nem tud fizetni, mi nem tudunk az eladónknak! Ilyenkor gondolod, hogy bárki is azt mondja, hogy nem kell a foglaló, üsse kavics?? Ugyan. Bizony ha dőlt volna a hitelre vásároló, akkor biza milliókba került volna neki, mi megtartjuk a foglalót és pillanatok alatt nyomott áron eladjuk a lakást, így talán mi nem dőlünk. De ez szerencsére csak múlt idő, mert azóta lezajlott a teljes tranzakció, mindenki megkapta a pénzét-lakását :) Szerencsére fizetett a bank időben.

Ja, még annyi, hogy nekünk a Budapest Bank intézte teljesen korrekten és NAGYON rugalmasan, a mi vevönk osztrák Sparkasse ügyfél, neki még gyorsabban ment, bár egyszerübb eset.

Hitelközvetítök: csak rossz tapasztalatom van, a standard banki kondíciókat ajánlgatták, de azt magam is el tudtam intézni.

Nekem is csak rossz tapasztalataim vannak - vevőként és eladóként is - a hitelügyintézéssel, és úgy látszik ez banktól független.
Nálunk is hónapokig húzták az ügyintézést, közben négyszer kellett friss tulajdoni lapot bevinni, mert csak egészen frisset fogadnak el - függetlenül attól, hogy miattuk húzódott az ügyintézés hónapokig.
Vevőként úgy előztük meg a bajt, hogy jó hosszú (5 hónapos) határidőt kötöttünk ki a szerződésben, kikötve azt is, hogy ha a hitel folyósítása ennél hamarabb történik, akkor az eladó hamarabb átadja a lakást. Még így is éppen hogy belefértünk a határidőbe!
A vevőként úgy oldottuk meg, hogy három alkalommal is nyilatkoztunk arról, hogy az eladási szándékunkat továbbra is fenntartjuk.
Mindenképpen szükség van a rugalmasságra, mert az ügyintézővel nem lehet csinálni semmit. Egy idő után már fel sem vette a telefont, ha mi hívtuk. A PSZÁF jó ötlet, a következő ilyen alkalommal élni fogok vele.

A legszebb az, hogy amikor több hónapos idegeskedés és ugráltatás után végre ott vagyunk, hogy utalják a pénzt. Ekkor kiderül, hogy az árfolyamváltozás miatt mégsem annyit adnak, és a különbözetet ott helyben kp. be kell fizetni a banknak, hogy azzal kiegészítve utalják az eladónak a teljes összeget. Holott mi x forint hitelt kértünk, és nem az x forintnak megfelelő valutára van szükségünk, amit mindig az adott napi árfolyamon számolnak. Miért nem lehet úgy kötni a hitelszerződést, hogy az x forintnak megfelelő valutával számolnak? Ráadásul a valutát nem is lehet kérni, még akkor sem, ha külföldi az eladó, aki ezután egyébként is átváltja az összeget.

Sparks

Nem mondtam, hogy feltétlenül egyszerű az eladó helyzete, ha vissza kell adnia a foglalót, csak azt, hogy nem lehet azon milliókat bukni, ha a bank nem ad hitelt, mert nem a vevő tehet róla. Az időbeli csúszás egy olyan kockázat, amit meg kell fontolnia az eladónak, tudja-e vállalni. Ezt meg is írtam: "Az persze más kérdés, hogy az eladónak tisztában kell lennie azzal, hogy elméletben fennáll a hitelkérelem elutasításának lehetősége és ennek tudatában kell, hogy eldöntse, megköti-e az adásvételi szerződést." Gondolj bele, ha te vevő lennél, mit szólnál, ha buknál egy - ne is mondjuk túl nagyot - 2 milliós foglalót, mert a bank valamiért - bármiért - nem ad neked hitelt? Méltányosnak tartanád?

A foglaló az az összeg, amit mindkét fél méltányosnak tart abban az esetben amennyiben a másik fél eláll a szerződéstől. Amennyiben van valamilyen gondolat, amely miatt a foglaló (legalább részben) visszajár, úgy azt a szerződésben rögzíteni kell. Utólag az eladó méltányosságáról beszélni elég furcsa, hiszen ő is sokat bukik. A foglaló érvényessége alatt az eladó sem tudja tovább árulni, és esetleg jobb árért eladni.
Ha valaki úgy érzi, hogy a hitellel bármiféle probléma lehet, akkor azt a szerződésben kell rögzíteni. A szerződés feltételeit úgy kell kialakítani, hogy mindkét félnek megfeleljenek. A banki hitel késése, megtagadása nem egy előre nem látható eset, hanem elég sűrű gyakorlat.

Más:
A PSZÁF sajmos nem igazán képviseli az ügyfelek érdekeit (hatásos lenne pl ha a szerződésben a banknak 10 napja van valamire, és azt saját hibájából nem teljesíti, akkor 300-500 ezer Ft/napos bünti alkalmanként).

Nyugodtan leirhatom, mert hiteles dokumentumokkal bizonyitani tudom:
1, a Fundamentánál 1 évet is meghaladta a hitelügyintézés
2, az ELLA 6 hónapos ügyintézése miatt a tavalyi évben az éven átnyúló hitelügyintézés miatt volt aki több százezret bukott illetéken.
3, az OTP-nél, lakáshitel esetén az önerőt át kell futtatni a bankon és nem lehet közvetlenül az eladónak kifizetni, ha az igénylő cigány és ez látszik is a szinén ( de egyébként hitelképes, mert pl. csak szocpolt veszi fel)

Ja majd elfelejtettem lakáshitelnél, ha az adós mindent törlesztett akkor az ERSTE Bank nem veszi le a bejegyzettjelzálogjogot,csak egy igazolást ad ki, hogy az ügyfél a saját költségén töröltetheti az ingatlan-nyilvántartásból.
Na ezt legalább már vizsgálja a PSzÁF

Azt is elfelejtettem
Rohadjanak meg a bankok
Minden bankár monnyon le!

Halihó!

Estella!
Szerinted miért az eladónak kellene felvállalnia a vevő érdekkörében eljáró bank baromságának következményeit? És a mindkét fél érdekeit képviselő ügyvéd milyen alapon javasolhatná ez egyik félnek, hogy egyoldalúan vállaljon hátrányt a másik fél oldalán fellépő körülmény miatt?
Nem egy és nem két adásvétel során volt már szerencsém ügyvédként közreműködni, de öt esetből négynél az eladó kategorikusan elzárkózik attól, hogy ha a bank — akivel ő ugye semmilyen kapcsolatban nem áll — késve vagy egyáltalán nem fizet, akkor a foglaló lényegüljön át előleggé, a vevő pedig elegánsan távozhasson. Egy-két alkalommal abba ment bele az eladó, hogy ne a teljes foglalót bukja a vevő, csak annak egy részét bánatpénzként. Az ok pedig nagyon egyszerű: amint azt már fentebb írták, a legtöbb esetben az eladók is lépéskényszerben vannak, őrültség lenne magukra vállalni a bukás kockázatát.

Félreértés ne essék, nem az eladókat akarom védeni, sőt, általában a vevők kérnek fel. De az eladónak semmi oka nincs arra, hogy a vevő bankja miatt ő vigye el a balhét. Már az is épp elég a legtöbb eladónak, hogy várnia kell — mert bizony még mindig vannak készpénzes vevők.

Az, hogy a bankok nagyon bunkómódon tudnak eljárni, persze nem újdonság nekem sem. (A kedvencem az előre aláírandó bejegyzési hozzájárulás ügyvédi letétbe — azaz az ügyvéd ellenjegyez egy eleve valótlan tartalmú okiratot, az eladó meg azt rábízza a vadidegen ügyvédre. Fasza…) Olyan esetről azonban sem a magam, sem a barátaim praxisából nem tudok, hogy a vevő bankja kicsúszott volna az adásvételi szerződés határidejéből. Persze vigyázni kell a határidők meghatározásánál és a pesszimista forgatókönyvet kell feltételezni.

Nekem eddig szerencsém volt, mert a bankok mindig időben fizettek (azért voltak idiótánál idiótább fordulók), az ügyfelek meg örültek, hogy a vártnál gyorsabban ment a dolog.

Üdv: MaCS

doki: a törlésért nem kell fizetni, múlt héten legalábbis nem kellett még.

en is ket honapot vartam a megigerten tul a hitelre, de en beleirtam a szerzodesbe, hogy a eloleg akkor van, amikor a bank megitelte.
volt is belole vita, de akkorra mar alairta az elado..

Lefty:
Terészetesen mindenért kell fizetni- a jelzálogjog és az azt biztosito elidegenitési és terhelési tilalom törléséért is- azonban ennek összegét a THM nem tartalmazza, következésképpen az ERSTE Banknak van egy meleg bukta.
Ha egyszer a PSzÁF volt szives megmozduli, akkor csak lehet benne vanami

Kedves MaCS!

Úgy látom, mindenki, aki szerint a vevőnek buknia kellene a foglalót a bank miatt, abból indul ki, hogy ilyenkor az eladó minden esetben hátrányos helyzetbe kerül, holott korántsem vesz mindenki maga is lakást abból a pénzből, amit a vevőjétől kapna, tehát semmiféle anyagi hátrány nem éri, ha vissza kell fizetnie az előleget, szó sincs tehát arról, hogy "elviszo a balhét". Természetesen, aki maga is kötelezettséget vállal az eladásból várt pénz reményében, nyilvánvalóan szorult helyzetbe kerül, ha a vevője bankja valamely okból nem fizet. Ezért írtam azt, hogy az eladónak mindig meg kell fontolnia, tudja-e vállalni az ebből eredő kockázatot, vagy sem. A vevő köteles őt tájékoztatni, hogy hitelből fizeti a vételár egy részét, a nagykorú eladó pedig majd eldönti, tud-e várni 6 hetet, 2 hónapot, sőt, esetleg vissza kell fizetnie a foglalót. Ami egyébként egyáltalán nem "lényegül át előleggé", hanem arról, hogy ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amiért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár" (Ptk. 244. §), tehát ettől még foglaló. Szerintem itt egyértelműen az az eset van, amikor egyik fél sem felelős. A foglalót nem aszerint kell bukni, hogy kinek az érdekkörében járt el a bank, hanem azt, felelős-e a vevő azárt, hogy meghiúsult a szerződés.
Egyébként azt sem értem, hogy a letétbe helyezett bejegyzési engedély mitől lenne eleve valótlan tartalmú? Mi valótlan benne?
Üdvözlettel: Estella

Bocs a rémes stílusért, de nagyon rohantam az írással. A 4. sorban természetesen nem előlegről, hanem foglalóról van szó, márcsak azért is, mert az egész vita arról szól.
Még egyszer üdv.

Kedves Estella és más blogolók!

A vevőnek az adásvételi szerződésben egy nagyon fontos, alapvető kötelezettsége van, a vételár határidőben történő megfizetése. A vevőtől elvárható, hogy a szerződés megkötése előtt kiválassza a bankot, ahol hitelt vesz fel, minden szükséges információt beszerezzen, és megkérdezze, hogy kb. mikor várható a folyósítás. Erre az időpontra egyébként javasolt ráhagyni még két hetet, hisz bármi közbe jöhet - még a vevő is lehet pl. beteg. Ugyanígy elvárható a vevőtől, hogy előzetesen megtudakolja a kiválasztott banktól, hogy vajon hitelképes-e, és ad-e a bank annyi hitelt,amennyit ő kért. Megjegyzem, hogy az én tapasztalatom az, hogy a bankok a szerződés benyújtását követő 2 hónapon belül általában átutalják a hitelt. Épp ezért, ha a vételár a bank miatt nem lesz határidőben megfizetve, szerintem jogos a foglaló visszatartása. Gondolj bele, hogy az eladó lehet, hogy nem lakást vesz, de például kifizette a borsos ingatlanközvetítői díjat a "sikeres" közvetítésért. :) Egy szó mint száz, áthidaló megoldásként azt szoktuk javasolni a feleknek, hogy határozzanak meg a szerződésben egy végső határidőt, amíg fizethet a bank, és kössék ki, hogy ha eddig nem történik meg a hitel átutalása, akkor ez a határidő automatikusan 30 nappal meghosszabbodik.

Persze szerződési szabadság van, úgyhogy a vevő is érvényesítheti az akartát. ;)

A letéttel kapcsolatban: a tulajdonjogról lemondó nyilatkozatot kell letétbe helyezni, de ebben az eladó nem jelenti ki, hogy a teljes vételárat átvette. Pontosan a letét a biztosíték arra, hogy csak akkor lesz benyújtva a földhivatalba a nyilatkozat, ha a vételárat az eladó megkapta.

Nem voltam tejesen egyertelmű az első hozzászólásomban. Ha a bank elutasítja a kérelmemet én visszakapom a pénzem. Ki kötne ma másképpen szerződést? DE:

1., Raiffeisen banknál vennék fel hitelt
2., Raiffeisen bank a finanszírozója a beruházásnak
3., Fél éve bent a pénzem, a lakás talán álmaim lakása.

Visszakapom a pénzem? Jah, de fél év kamatával mi lesz? Jah, hogy az alatt talán beszálhattam volna más lakásba? Talán már jobb helyen lakhatnék? Talán megvisel, hogy a számomra oly szuper lakás egy idióta banki alkalmazott vagy valamilyen más idióta miatt, önhibámon kivül mégsem lesz az enyém? Hölgyek, Urak, vannak ilyen jellegű problémák is a Bankok tetü viselkedésével.

A Bank miért nem tud válaszolni, miért nem elég neki 1 hónap?
Miért nincsen pozitív adóslista?
Miért nem mondja meg a bank annak a nevét, aki a hitelemet elmaszatolta? Nincsen jogom tudni? Mintha a lakáson és az eladósódáson keresztül valamennyi közöm lenne hozzá. Jó hogy tudunk beszélgetni ilyenekről, viszont be kell látni, hogy ezek meddő viták.

L'Avvocatessa: A vevőtől csak akkor várható el, hogy kiválassza a bankot, ha nem az eladó hozza. Projektfinanszírozott lekásnál a finanszírozónál kell a hitelt felvenned. Én ugyanebben a cipőben járok. Ekőzetes hitelbírálat rendben volt. A bank nem mondott konkrét időpontot többszöri kérdésre sem, csak annyit, hogy biztos beleférnek a 45 napba. Papírok rendben voltak, mármint amiről előre szóltak, hogy kell. Most 60 napnál tartunk, de még hitelszerződés sincs. Még szerencse, hogy az eladó rugalmas.

L'Avvocatessa

Bár már elhatároztam, hogy nem folytatom ezt a meddő vitát, mert úgy látom, itt valami rejtélyes okból mindenki úgy gondolja, jogos, ha a vevő elveszíti a foglalót, ha a bank (nem a vevőnek felróható okból) nem ad hitelt, most mégsem állom meg, hogy újból elmondjam: a foglalót az veszíti el, aki FELELŐS(háromszor aláhúzva) a szerződés meghiúsulásáért. Nézd meg bátran a Ptk-t, nix érdekkör, nix az eladót ért kényelmetlenség, semmi nincs, csak felelősség van. Ha a bank nem fizet, azért a vevő nem felelős (hangsúlyozva persze mindig, hogy csak akkor, ha a bank nem az ő hibája miatt nem fizet). Ez ellen hiába kötsz ki akármilyen határidőt, mert nem arról van szó, hogy a bank kicsúszik a határidőből, hanem arról, hogy valamiért úgy gondolja, hogy mégsem ad hitelt az illetőnek és ezt akkor is nyugodtan megteheti, ha az előzetes hitelbírálat pozitív volt. Mindannyian tudjuk, hogy a hitelszerződés megkötéséig a banknak semmilyen kötelezettsége nincs. A vevő a bank magatartását semmilyen módon nem tudja befolyásolni, mégis, hihetetlen módon, itt minden blogolónak azt diktálja az "egészséges" jogérzéke (merthogy a jogszabály, ha megnézné, az nem), hogy ha a sajnálatos eset mégis bekövetkezik, akkor vesszen az a foglaló, több is veszett Mohácsnál, mint egy vevő másfél-kétmillió forintja olyasmiért, amiről nem tehet. Komolyan nem győzök csodálkozni, hogy jogászok is úgy gondolkodnak, hogy "mi van, ha az eladó maga is foglalózott", "mi van, ha az eladó kifizette az ingatlanközvetítőt", stb. Ezek olyan kockázatok, amelyeket az eladónak figyelembe kell vennie a szerződés megkötésekor és ennek megfelelően kell a saját szerződéseit is megkötnie, pl. ha hitelre adja el a lakását, az ingatlanközvetítőnek ne a megszokott első pénzmozgáskor, hanem a hitelszerződés megkötésekor járjon a díj. Így is boldogan meg fogják kötni a szerződést a közvetítők, senkinek ne legyenek kétségei. Ha meg az eladó úgy érzi, hogy ezt az 1-2 hónapos bizonytalanságot nem tudja vállalni (mert pl. maga is foglalózott), akkor adja el másnak az ingatlanát, hiszen, mint fentebb írta valaki, tolonganak a készpénzes vevők. (Az eladó persze nagyonis tudja, miért adja el hitelre vásárló vevőnek a lakását, pontosan azért, mert áll a piac és a készpénzes vevők meg sehol nincsenek.) Fel nem foghatom, miért gondoljátok azt, hogy ha az eladót a bank nemfizetése miatt kellemetlenség éri, azt a vevőnek kellene megfizetni. Nem ez számít, hanem a felelősség kérdése. Felelős a vevő azért, mert nem kap hitelt, vagy sem? Ez a kérdés, semmi más. Ha nem, vissza kell kapnia a foglalót.

hát igen, érdekes dolog a foglaló kérdése, de ez sztem a szerződésen és az ügyletben résztvevő feleken múlik. ha akarnak meg tudnak egyezni (rugalmasság), ha nem akarnak, nem fognak. az igazán érdekes azonban a bank szerepe ebben. a bank ugye semmit nem vállal a szerződéskötésig, és a szerződésük is eléggé egyoldalú, és az összes költség a hitelt felvevőt terheli.
nemrég én is keresztülmentem ezen a procedúrán, igazából nem volt nagy meglepi útközben, az utolsó napokban kellett csak figyelmeztetnem a bankot, hogy nem lenne jó kicsúszni a határidőből. végül a folyósítás is rendben ment, úgyhogy az adás-vétel is lezajlott. azonban a lényeg, a bankok sem olyan ügyesek mint gondolnák! ugyebár minden hitelfelvételnek van egy kötelező és nem túl olcsó része, ez pedig a közjegyző által elkészített papírok szignálása. a közjegyzői okirat elkészítésének oka: a bank totál biztosra akar menni, ugyanis ezen közjegyzői dokumentum feljogosítja arra, hogy bírósági ítélet nélkül eljárjon az adós vagy ha van a kezes irányába. az én esetemben kezes is részt vett, és a közjegyzőnő teljesen korrekt tájékoztatást nyújtott neki arról, hogy mit is ír alá, és közben megjegyezte, hogy az általunk aláírt hitelszerződés jogilag nincs jól összerakva - a bank saját részéről nem írta alá a kezesi részt, csak tanúztatta:) -, és hiába készül közjegyzői okirat, a bank csak az adóssal szemben tud eljárni, a kezessel szemben nem:)- legalábbis bírósági tárgyalás nélkül. természetesen ha perre viszik, nagy a valószínűsége hogy nyernek:( ezek után 2 egymástól független ügyvéddel is megnézettem a papírokat, és ők is megerősítették azt, amit a közjegyzőnő mondott. szóval kicsit úgy éreztem, hogy nyertem a multi ellen, mégha csak elvileg is:) persze azért a hitelt rendesen fizetem, mert a győzelmem sajna nem jogosít fel arra, hogy úgy igazából bemutassak a bankszférának:)

estella:
A felróhatóság kérdéséhez csak annyit, hogy nem tudhatod, hogy a bank miért nem hitelezett a vevőnek, ugyanis a banknak a hitel elutasitásakor nincs indoklási kötelezettsége.
Úgy mint a Köztársasági Elnöknek a kegyelmi ügyekben. Sőt még úgyabbul.

Igy aztán nem igazán lehet kijelenteni, hogy valaki miért nem kap valaki hitelt.
Ha van tutti spannod valamelyik bankban, akkor tudhadod, hogy pl. bizonyos lakosságszám alatti településeken nem lehet nekik semmit sem meghitelezni ingatlanilag még akkor sem, ha pl.helyi kastélyt akarod megvenni termálkúttal együtt és 10 ha. erdővel 60 milláért, de csak 75% önerőd kp.-ben az adott bankban lekötve (hogy igen konkrét legyek)
viszont a település ahova a kastély közigazgatásilag tartozik csak 3000 lakosú.
Az értékbecslőt már ki sem küldték.

Itt nem az eladóról van szó. A vevő a szerződésben vállalta, hogy adott idő múlva fizet.
Kinek a felelőssége, hogy nem tudta teljesíteni a bank feltételeit? (Hát persze, hogy a bankoknak nincsen egyértelmű feltétel rendszerük.)
Kinek a felelőssége olyan pénzintézetet választani, ahol a megadott határidőre intézkednek?
(Hát persze, a bankok írásban semmire nem vállalnak határidőt)
Hát persze, hogy a vevő felelőssége. (Hát persze, hogy nincs egyértelmű feltételrendszere a bankoknak.)

Tehát, ha a vevő bukja a foglalót, mert a bank (a banki szerződéshez képest) későn teljesít, akkor lehet perelni a bankot (amit vagy megnyer vagy nem, de minimum 5 év).

Mi az, hogy visszautasítás indoklás nélkül???
Ennél mocskosabbat ki sem lehet találni.

Itt is talán a PSZÁF-nak kellene rendet tennie. (Bár mit várhatunk egy olyan felügyelettől, amely a "szövetkezetek" bukása után másfél évvel "jött rá", hogy azok pénzügyi tevékenységet végeztek.)
Külföldön sem azért ilyen korrektek a bankok, mert ott jobb emberek dolgoznak, hanem azért mert az ottani bankfelügyelet úgy megbünteti őket az ilyen szivatásokért, hogy emlékezetes legyen.