Újra-újra előkerül az alábbi téma, igaz, a szokásásnál kedélyesebben megírva, igazából csak az kérdés, Budapesten lehetne-e birtokvédelmi eljárást kérni a BKV ellen a hajnalonta sikító troli miatt?
Nagy sóhaj nekem e témában írni. Hogy miért? Mert az isten háta mögött
lakok, középváros-lakó voltam amúgy. Nem csak, hogy minden reggel a
szomszéd kutyái ébresztettek, de ők is 'altattak el', értsd: pihenés
az a nap 24 órájának egyikében sem volt, mert hát a randomitás, a
véletlenszerűség gyönyörűsége... Kiszámolni ezt sosem lehet, hogy
ettől eddig most PIHENEK. Ilyen nincs. Ami van az az örökös
készültség, mint egy hardcore börtönben ahol minden pillanatban bökő
állhat a májadba. Harci állapot ez. Többször tartottam ott, hogy
átmegyek és a konyhakéssel kivégzem mind. Öt kutya, tetszik érten? Öt.
Pont a számban, pont nettó 25 nm-es udvaron, pont soha nem futtatva,
pont mindig egymást vagy a holdat vagy a szomszédok megszámlálhatatlan
macskáit vagy utcán elhaladó járókelőket, esetleg a gazdát ugatva. A
nap minden percére áll, állhat ez ott. Szép, jóképességű állatok, csak
hát a hely, a mód... Elalváskor, félálomból sokszorosan újraébredni a
legjobb egyébként.
Füldugó? Ó igen, van. De mit is szűr az? Nos, a felsőtartományt
kiválóan, a mélyet is úgy ahogy, tompítja. De mi van a közép és
középmagas hangokkal? Mert hogy ezen 'dolgoznak' a kis vakarékok. Ez
az a tartomány amit szabályosan rosszul szűr a dugó, ez hatol át
legjobban, legélesebben. Valamivel halkabb lesz, de aki már rá van
érzékenyülve... Van bariton is, de a sláger az élesen magas, rikoltozó
kiskorcs-hang. Természetesen az udvar és a ház tulajdonképpen egy
kürtőt alkot, mi pont felém, az ablakom felé mutat, de ha nem is
tenné: közel van, kerítés hangszigetelésre nem alkalmas (még
kerítésnek is alig).
Harc vagy menekülés. Két legelemibb ösztön. Ezt kérem megfelelő
dózissal a kutyák - otthonában - bárkiból kihozzák. Tehát aki itt most
rákezdene, hogy én az ideggyengeségemet ecsetelem itt tulajdonkééppen,
meg hogy én ezt állandóan és direkt figyelem, nos őt nagyon szivesen
vendégül látom, komolyan! Üres az a lakrész, úgyhogy ameddig tetszik!
De háát.. elég ebből 1-2 nap is, úgy érzem. Vagy 1 éj. Egyből
megjelenne az empátia.:D Nem, nem erre gyúrok, együttérzéssel semmire
nem megyek. Megoldásra gyúrok. Javasolták az önkörmányzatot többen.
Ezt valahogy eleve viccnek érzem, egy újabb kudarc nem épp erősbítené
az ellenállóképességem. Ha van alternatíva időlegesen könnyebb
elviselni az ilyet. De ott lakni.. tudva, hogy holnap is ez lesz és a
következő percben is bármikor és vérnyomásemelkedés és és... nem
sorolom! Egészen egzotikus tüneteim vannak/voltak már a dologtól.
Másik a rendőrség ahova mondták, hogy hát forduljak.
A megmosolygást mondjuk lenyelem. Nem tudom. Valahogy okosan kellene... úgy, hogy egyik lépéssel ne üssek ki egy másikat, mely talán hathatósabb lenne, ezért érdeklődöm itt most.
Alternatív módok is eszembe jutottak, igen. De annyi beszélgetés volt
már köztünk, szépen is, csúnyán is, hogy egyértelmű lenne ki
cselekedett. Talán ott szúrtam el, hogy próbáltam verbálisan
megkommunikálni a dolgot? Persze nem ment. Nyugodt hangnemben kezdtem,
sokáig úgy is folytattam. Dehát egyszer mindennek vége, no.Ez nehéz téma, mindig indulatokat kavar. Hangszálelvágás és társai.
Nyilván a gazda nem fog belemenni, nyilván a másik oldal meg szeretné
gyakorolni az - elvileg elidegeníthetetlen - nyugalomhoz való jogát.
Nos én is. Holtbiztos, hogy e igény puszta léte miatt szar ember
leszek jópárak szemében. Hát mondjuk úgy, hogy velük nem veszem fel a
kesztyűt. Tessen átélni. Mindent.
Hetente azért - vagy amikor úgy gondolom, hogy eléggé erős vagyok -
hazajárok, mégis szülői házról van szó. Saját kutya is van. Tized
annyit ugat, unalomból szinte soha, le van terhelve, törődve,
foglalkozva van vele, szóval egy nevelt eb. Hetente többször
futkározik a városszéli erdőben. Szóval marha érdekes dolgok ezek. Ha
ő ugat nem zavar. Nem, nem azért mert saját, hanem mert nem teszi
annyit, hogy az ember agyára menjen... A kerítés túloldalán
zérónevelésű ebek csoportosulnak.
Szorgalmaznám a felelős kutyatartás
agresszív terjesztését. Persze ezer meg egy fontosabb dolog van ennél
egy ország életében, s mindenki az idilli, családi képet igyekszik
elérni. De mi van akkor ha ez a másik kárára történik? Ha minden
hajnalban bőgve ébred, ha másnapra soha nem bírja kialudni magát és a
táskás szemek, kimerült tartalékok miatt a munkahelye is veszélyben
forog? Ha a szívére, érzékszerveire megy a stressz? Hm?
De persze vannak lehetőségeim: lakhatok itt, a vadregényes sztyeppén,
hol hetekig embert sem látni, vezetékes víz nélkül, de albérletbe is
költözhetek, többedmagammal, mire rámegy a fele fizetésem. Micsoda
opciók! Kényszerű buszbérlet áráról meg még nem is szóltam. Ott,
helyben van egy szuper lakrész és élhetetlen!! Kérném a segítő
energiát.
Kérem a vicsorgó grínpíszesek, önszabályozásra, témaárnyalásra,
egészéges érzületű empátiára képtelen állatvédők, blogot/fórumot
eszetlen mértékben és módon önmegvalósításra hasznaló hölgyikék NE
szóljanak hozzá! Tapasztalatból; nagyon sok - főleg középkorú nő van
akinél már beindult a folyamat, mely egy 30 macskát tartó öreg néni
képét vetíti elém, s anyatigris/házisárkány kombó tulajdonságaival
felvértezve véd, ha kell ha nem, mindenki sátán aki nem tartja többre
az állatokat a csúnya, rossz, gonosz embereknél. Szóval ezt ne, mert
nagyon keményen egymásnak fogunk menni - nem szeretném, ne keverjük
ide, nem ez a cél.
Utolsó kommentek