Bár már néhány blog felkapta a szarozós TASZ videót, a Zugügyvéd is kiposztolja, főként, hogy először ez a blog kezdett foglakozni az üggyel, és a Zugügyvéd, mint védő is érintett.
Íme a felülvizsgálati kérelem:
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága részére
a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság útján
1035 Budapest, Miklós u. 2.
Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!
Alulírott Uj Péter vádlott – Dr. Bodolai László ügyvéd jogi képviselőm útján – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján, a 418. § (2) bekezdésében biztosított törvényes határidőn belül, a Fővárosi Bíróság 20.Bf.7368/2009/6. számú ítélete ellenfelülvizsgálati kérelmet
terjesztünk elő, s kérjük a T. Legfelsőbb Bíróságot, hogy a támadott ítéletet vizsgálja felül, majd a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálattal támadott ítéletet helyezze hatályon kívül, és helyette a jogszabályoknak valamint eredeti kérelmünknek megfelelő határozatot hozzon, a vádlottat felmentve a terhére rótt vétség alól.
A hivatkozott ítélet felülvizsgálatát alábbi indokok alapján kérjük.
Álláspontunk szerint védencem véleményt formált a magánvádló által forgalmazott termékekről. Az erőteljesebb stílus önmagában nem lehet büntetőjogi kategória. Ezt az álláspontot osztja a Fővárosi Bíróság dr. Pataky Árpád tanácselnök bíró által meghozott 19.P.20.572/2008/3. számú ítélete is, amelyet jelen kérelemhez mellékletként csatolunk.
A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat indoklása részletesen foglalkozik a véleménynyilvánítás szabadságával:
„Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog objektív, intézményes oldala nemcsak a sajtószabadságra, oktatási szabadságra stb. vonatkozik, hanem az intézményrendszernek arra az oldalára is, amely a véleménynyilvánítási szabadságot általánosságban a többi védett érték közé illeszti. Ezért a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatároznia, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék. A szabad véleménynyilvánításhoz való jog nem csupán alapvető alanyi jog, hanem e jog objektív, intézményes oldalának elismerése, egyben a közvélemény, mint alapvető politikai intézmény garantálását is jelenti.
A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog - az élethez, vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan - korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely intézmény közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya.
A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot - biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a processzusban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt - különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke.”Tehát a fentiek alapján a vizsgált cselekmény nem bűncselekmény, álláspontunk szerint az ítélet anyagi jogba ütközik.
Továbbá álláspontunk szerint az Ítélet több szempontból is hibás:
Az (elsőfokú, e részében helybenhagyott) ítélet érdemi - a bűnösségre vonatkozó - indokolása a 9. bekezdésében található.
A bekezdés álláspontunk szerint értelmezhetetlen, nem felel meg a magyar mondatszerkesztés szabályainak. Az ítélet leírja, hogy a vádlott „olyan fajta kritikát” írt, majd nem folytatja, hogy a leírt kritika „milyen fajta”. Vélhetően az I. fokú bíróság arra gondolt, hogy olyan fajta kritikát írt a vádlott, amely alkalmas a Tokaj Kereskedőház (vagy a tokaji borok?) jó hírének csorbítására. Mert ha a bekezdést önmagában értelmezzük, az azt jelenti, hogy a tokaji borokról kritikát írni eleve meghaladja az újságírói szabadságot, vagyis tabu.
A másodfokú bíróság a vádlott azon magatartását minősítette nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés vétségének, hogy a Tokaj Kereskedőház olcsó borait a „szar” jelzővel illette.
A másodfokú bíróság nem látta büntetőjogilag értékelhetőnek a cikk a bor rossz minőségére utaló egyéb megállapításokat (savanyú, buta, eloxidált, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott izék, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók), szerinte ezek a kitételek nem lépik túl a véleménynyilvánítási szabadság határát, ellenben akkor, amikor a vádlott mindezeket összefoglalóan a termékről azt állítja, hogy „szar”, már igen.
A védelem álláspontja szerint a „szar” a rossz szinonímájaként a verbális kommunikációban általánosan használt kifejezés, fokozottabb indulati érzelmek kifejezésére használatos, nem trágárkodásra, mocskolódásra. Az írott szövegben valóban ritkábban használatos, de ennek nincs büntetőjogi relevanciája, a törvény nem tesz különbséget írott és beszélt szöveg között.
Ezt szem előtt tartva, furcsán is hatna, ha elfogadva a másodfokú bíróság érvelését, valakit büntetőjogilag felelősségre lehetne vonni, mert sátoros ünnepen bort kóstolván azt „ez szar” minősítéssel illet.
Nyilván más lenne a helyzet, ha a vádlott a sértettet illette volna a „szar”, „szarházi” minősítéssel, de – mint ez a szövegkörnyezetből egyértelműen kiviláglik – a termékre (borra) irányul, így az semmiképpen sem tekinthető a sértettre irányuló mocskolódásnak. A vádlottnak a borra irányuló, meglehetősen lesújtó jelzőit a másodfokú bíróság a véleménynyilvánítási szabadság határán belül értékelte, holott ezek borász körökben bizony az ominózus „szar” jelzővel egyenértékűek, különösen adott esetben, tokaji borról lévén szó.
Továbbá fogalmilag kizártnak tartjuk, hogy a bornak, mint a jelen ügyben minősített terméknek a véleménynilvánítás szabadságát korlátozó (emberi) méltósága, becsülete lenne.
Tekintettel arra, hogy a tényállás felderített, kérjük a T. Legfelsőbb Bíróságot, hogy a Fővárosi Bíróság 20.Bf.7368/2009/6. számú támadott ítéletét vizsgálja felül, majd a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálattal támadott ítéletet helyezze hatályon kívül, és helyette a jogszabályoknak valamint eredeti kérelmünknek megfelelő határozatot hozzon, a vádlottat felmentve a terhére rótt vétség alól.
Tisztelettel
Uj Péter vádlott
képviseletébenDr. Bodolai László ügyvéd
Utolsó kommentek