Na, ez úgy hangzik, mint egy szemináriumi jogeset. Még a nevek is olyanok, mintha kitaláltak lennének. Úgy látszik, meg is ijedtek a kommentelők tőle. :)

Az a különbség, hogy egy szemináriumi jogeset tartalmazni szokta a releváns tényeket. Itt viszont sem a poszt, sem a linkelt NSz cikk nem tartalmazza őket még véletlenül sem.

Alapprobléma, hogy nem tudjuk, mi volt pontosan a szerződés tárgya: az összes marha, vagy csak azok, amiket a vevőnek majd sikerül befognia. Enélkül pedig nemigen lehet dönteni arról, hogy az eladónak mekkora vételárra lehet igénye.

Ahhoz, hogy tudjuk, kit terhel a bizonyítási teher a szerződéssel kapcsolatban a vételárért folyó esetleges perben, azt kellene tudni, ki perel kit és miért. De a cikkből ez sem derül ki világosan. A vevő azt mondja, azt tanácsolták neki, hogy pereskedjen. Eközben úgy tűnik, nála vannak a marhák, és még csak nem is fizetett. Birtokon belül van, a lehető legelőnyösebb pozícióban. Úgyhogy nem világos, miért kellene neki bármiért pert indítania.

Az eladó azt állítja, vissza akarja venni az állatokat, és kártérítést akar kérni az állomány veszteségeiért. Ilyen pert megnyerni semmi esélye nincsen. Azt nem vitatja, hogy az állatokat eladta, és a befogottak már a vevő birtokában vannak. Úgyhogy legalábbis a befogott állatok átmentek a vevő tulajdonába. Innentől fogva nem világos, miért írja a cikk, hogy nem a vevő a tulajdonos, nem dönthet levágásról és eladásról. Dehogynem tulajdonos, dehogynem dönthet. Az eladónak semmi jogalapja visszakérni az állatokat. Kárt pedig a vevő szintén nem okozott neki, úgyhogy kártérítést kérni sincs jogalapja.

Mindebből következőleg nem derül ki a cikkből, hogy a vevő miért és mibe "rokkan bele" lassan, miért kell "kilátástalannak tűnő harcot" vívnia, miért megy át "kálvárián". Miről szól a cikk????

@ynd: Amíg nem ismerjük a szerződést, addig nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza. Valószínűleg olyan hülyén írták meg, hogy senkinek.

Szerintem az eladó prímán lekoppintotta a kishazánkban is jól működő hitelezési gyakorlatot.

Eladnak egy autót (itt gulya, annak úgy tudom van egy min-max számú állománya), adják majdnem semmi befizetéssel, csak vigyed!

Majd amikor fizetni nem tudja, a bank visszaveszi, és se autó, se befizetés, hanem még nyakába vág egy rahedli költséget.

Ennyi ez. Vagy ezt csak banknak lehet:):)

nekem az tetszik hogy a tartásért nem ifizet. minek is... az meg külön szép h nem tehet hogy elkóborolt a gulya merthogy a tulaj beteg volt. és még ezek mehetnek szavazni :o(

Megnyugtat, hogy nem csak nekem nem volt tiszta ez a sztori. :P
Leginkább azt nem értem, hogy ha a tulaj beteg volt, és emiatt az elkóborolt gulyában elhullottak az állatok, miért is akar ezért bárkitől kártérítést? Mert a tulaj nem tehetett a betegségéről? Vagy mi van?

@NWN: Lehet, hogy a szürkemarhák küldték a mailt... :)

Íme az előzmények:
Zug

nol.hu/belfold/lap-20090110-20090110-3

Sokat ebből a cikkből sem lehet megtudni. Úgy tűnik, olyan szerződést kötöttek ("úgy állapodtak meg), hogy darabonként 100 kHUF az ára, az meg kimaradt, hogy hány darab az adás-vétel tárgya.

Ez a cikk némileg ellentmond a másiknak. A másikből úgy tűnt, a felek megegyeztek, csak most vitatják, hogy milyen feltételekkel (az összes marha után kell-e számolni a vételárat, vagy csak a majd befogottak után). Ez a cikk pedig azt írja, hogy nem volt megegyezés, mert ez a kérdés már az alku során felmerült, és "sehogy sem tudtak dűlőre jutni".

Nem mindegy, hogy mikor merült fel a kérdés. Ha az alku során, és "nem tudtak dűlőre jutni", akkor nem született szerződés. Ha valamiben megállapodtak, és csak most vitatkoznak arról, hogy mi is volt az, akkor született szerződés, csak tisztázni kell, hogy mi volt a tartalma.

Ha nem volt szerződés, akkor persze a tulajdon sem szállt át. Ez esetben Néber Szilveszter helyzete kevésbé rózsás: jogalap nélküli birtokos volt (Ptk. 193-195. §§). Méghozzá tartok tőle, hogy rosszhiszemű birtokosnak minősül, mert tudta, hogy nincs jogalapja a birtokra.

Követelheti ugyan a szükséges költségei megtérítését, de a dolog fenntartásával rendszerint együtt járó kisebb kiadásokét nem (gondolom, az állatok élelmezése például ilyen). Elvileg a károkért is felel, de persze csak ha a birtoklása közben következtek be, és ha a cikkből jól veszem ki, kár csak olyan állatokat ért, amik még nem voltak befogva. A költségei megtérítéséig visszatarthatja az állatokat, de eladni vagy levágni csak akkor jogosult, ha a tulajdonos felszólítás ellenére megfelelő határidő alatt nem szállítja el őket.

Summa summarum: ha nem volt megegyezés az adásvételről, akkor Néber Szilveszternek tényleg jól jönne egy ügyvéd. Nem kellett volna befognia más állatait, amíg nem volt biztos benne, hogy meg tudja venni őket, mert így csak arra lehet igénye, hogy a tulajdonos térítse meg a költségei egy részét. Ahhoz pedig a jelek szerint bíróságra kell mennie.

@zugügyvéd:
Durva. Minél többet olvasok ilyet, annál jobban felhúzom magamat a hazai viszonyokon...

@Döglött macska: A hazai viszonyok hagynak ugyan maguk után kívánnivalót, de ez ebben a történetben speciel nem jelenik meg.