Úgy látszik a nyár slágerei a közlekedési szabálysértési ügyek lettek. Az alábbi horror kamionos történet is ezek közé tartozik. A Zugügyvéd alapvető tanácsa az: semmiképp nem szabad beismerni a ártatlanul a vétkességet még kényszerítés hatására sem.
Tisztelt Zugügyvéd!
Kérem állásfoglalását a következő ügyben!
Néhány hónapja történt az alábbi eset, mely – várakozásommal ellentétben – első fokon rám nézve terhelő kimenetelű.
Éjféltájt autókáztam hazafelé, utam során érintettem az M0 autóutat. Az autóútra felhajtás közben egy kamion haladt előttem. A gyér forgalomnak köszönhetően gyakorlatilag lassítás nélkül (60km/h) tudtam besorolni a szélső forgalmi sávba, ahova az előttem haladó kamion is besorolási szándékát jelezte. Miután én már besoroltam, elősegítvén a besorolását lassítottam. Néhány másodpercre rá a mögöttem időközben utolérő kamion nagy sebességgel (megítélésem szerint kb 40-50 km/h sebességgel) nekiütközött az autómnak. Az ütközés után még nagyjából 50-70 métert tolt az úton.
Szerencsémre és egyben szerencsétlenségemre az előttem besoroló kamion már elhaladt, elkerülve így, hogy maguk közé préseljenek.
Miután elfogyott a lendületünk lehúzódtunk az útpadkára. Kiszálltam az autóból és kissé szédelegve megkezdtem a károk felmérését, miközben a hátulról érkező kamion sofőrje kissé sápadtan kérdezgette, hogy „nincs ugye semmi bajom, ne haragudjak, nem vette észre, hogy lassítok”. Mondtam, hogy jól vagyok, és hívtam rendőrt. Miután letettem a telefont, mellém lépett még két úr, és „kitépem a szíved, ha azt mondod, hogy mi voltunk a hibásak” köszöntéssel elmondta, hogy neki mennyire halálfélelme volt, hogy itt most meghal az ütközésben. Nehezen tudtam felfogni hogy honnan került ide még kettő, akiket újabb két ember követett, hiszen ennyien már nehezen férnek bele a kamionba, amikor is megláttam, hogy a kamion, amelyik belém ütközött egy másik kamiont vontatott merev rúdon, és a vontatmány mögött még egy furgon is parkol.
Felmérve a kialakult helyzetet, beleszámítva a – mint utóbb kiderült – vontatott jármű sofőrjének tettlegesség közeli állapotát és a nem múló émelygésem úgy döntöttem, elvállalom a felelősséget. Mivel betétlapot senki sem tudott előhúzni, így lassan megérkeztek a rendőrök is.
Előkerült a tachográfap, melyen saját szememmel láttam a 90km/h körüli sebességét a járműnek, valamint a vontatmány sofőrje büszkén jelentette ki, hogy már mintegy 100km óta vontatják egymást autópáján és autóúton. Rendőrök fotóztak, utasítottak, üvegszilánkokat söprögettek.
Helyszínelést követően a közeli rendőrőrsön megtettük a vallomásunkat mind én, mind a kamion sofőrje, mind a vontatmány sofőrje. A vallomásomban vétkesnek vallottam magam abban a tekintetben, hogy lassításra kényszerítettem a mögöttem haladót. Émelygésemben és kialakuló fejfájásomban elfogadtam a rendőrök – fotóval illusztrált – azon álláspontját, miszerint az ütközés pillanatában az általam vezetett személygépkocsi nem tartózkodott teljes szélességében a szélső forgalmi sávban.
Miután minden papírral végeztünk elindultam hazafelé, de nem szűnő fejfájásom miatt a baleseti ügyelet felé vettem az irányt. 48 órás megfigyelés mellett egy szilánkot találtak az egyik nyakcsigolyám mellett, így nem beszámíthatónak nyilvánítottak.
Kórházból kijövet után jeleztem a rendőrkapitányságnak, hogy – tekintettel az akkori állapotomra a vallomásom nem vehetik figyelembe – újabb vallomást kívánok tenni. Több telefonhívás alkalmával több ügyintéző is mondta, hogy most éppen nála van, de nem ő az illetékes, és hogy majd kedden reggel lesz a megfelelő előadó kezében. Kedden reggel újra próbáltam, amikor is az előadó tájékoztatott, hogy már meg is hozta a határozatot, amit már postára is adott.
A határozatban elmarasztalták a kamion sofőrjét „a balesettel összefüggésbe nem hozható szabálysértés miatt” (a megengedett 40km/h helyett a !!!tachográf szerint!!! 60km/h sebesség miatt), és a rá kiszabott büntetés mintegy KÉTSZERESÉRE engem is, szabálytalan sávváltás miatt. A határozatban nincs említés sem arról, hogy már 100km óta vontatnak tilosban, sem a tachográf adata nem helyesen van leolvasva. A teljes nyomozati anyag !!!NEM TARTALMAZZA A TACHOGRÁF MÁSOLATÁT!!!
Mindezek tekintetében kérném állásfoglalását, miszerint érdemes-e az ügyet másodfokra tovább vinni, vagy a beletörődés, és annak elkönyvelése, hogy MAGYARORSZÁGON HÁTRAFELÉ IS OSZTUNK BETÉTLAPOT valamint HA TÖBBEN VAGYUNK, AKKOR ÚGYIS MI NYERÜNK elvek működnek.
Tisztelettel…
Utolsó kommentek