FELJELENTÉS

(ismeretlen tettes)
 
ellen
okirat-hamisítás bűncselekménye miatt

Címzett: Legfőbb Ügyészség, dr. Kovács Tamás, legfőbb ügyész
Budapest V. Markó utca 16.

Előzmények:
A Fővárosi Bíróságon dr. Varga Zoltán bíró tanácsa Székely Zoltán egykori kisgazdapárti országgyűlési képviselőt kétrendbeli, vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében találta bűnösnek, s halmazati büntetésül hat év börtönbüntetésre és tíz év közügyektől való eltiltásra ítélte, valamint 458.697 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte (Fővárosi Bíróság 4. B. 277/2001.).
Másodfokon a Legfelsőbb Bíróságon Völgyesi Miklós tanácselnök, Schäfer Annamária előadó bíró és Demeter Ferencné bíró elrendelte, hogy a büntetést fogházban kell letölteni. Ráadásként plusz kilencmillió forint pénzbüntetést is kiszabott, egyebekben az ítéletet helybenhagyta (Legfelsőbb Bíróság Bf. I. 2. 782/2002/21.).
Székely két teljes évet töltött előzetes letartóztatásban, a Gyorskocsi, illetve a Markó utcában; nyolc hónapot házi őrizetben, majd újabb két évet a tököli fogházban, EP 1189 számú elítéltként.

Mellesleg, jelen feljelentéshez csupán érintőlegesen kapcsolódóan jegyezzük meg, hogy ezek az ítéletek több elemző egybehangzóan egyértelmű álláspontja szerint a bizonyítás során téves és jogellenes következtetéseket, súlyos eljárásjogi hibákat, s ezek alapján összességében mélységes jogsértéseket tartalmaznak (amint azt korábban, a Népszava 2008. április 19-ei számában is kifejtettük).

Ennek bemutatására itt és most csupán egyetlen példát idézünk, noha az iratok alapján legalább tíz ehhez hasonlót tártunk fel. A „húsz dokumentum” néven közismert, 2000. október 12-ei, Gellért téri, úgynevezett tettenérés során a Balla Dániel vállalkozó ruhájába rejtett rendőrségi magnó az alábbi beszélgetést rögzítette a Gellért téren:

„Balla: Nézze, itt van, fogom.
Székely: Menjünk a kocsimhoz, jó?
Balla: Rendben van.
… (nem érthető szöveg)
Balla: Nem hiszem. Dokumentáció.
Székely: Dokumentáció. Annak bizonyítékaként, hogy mi történt.” (Dr. Nerpel Zsolt mb. csoportvezető ügyész „hangfelvétel-leírása”. Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal Nyom. 1376/2000. 2. oldal)

Balla és Székely rögzített beszélgetésében (sem a korábbi, sem a későbbi részben) egyetlenegyszer sem fordult elő a pénz, a millió, vagy ezekre akár csak emlékeztető kifejezés sem. Székely Zoltán csupán azt mondta: „annak bizonyítékaként, hogy mi történt”. Így válaszolt, amikor elhangzott a dokumentáció kifejezés. Az iratok számos más elemével együtt bizonyítja ez egyértelműen azt, hogy Székely dokumentum alatt valóban dokumentumot értett (hiszen Ballától iratokat várt), és nem pénzt.

Azt sem tudjuk mindmáig, honnan vette ítéletében Varga bíró úr a tényállás során, hogy „Székely Zoltán közölte, hogy a pénzt vigyék ki a Gellért téren parkoló gépkocsijához.” Bizonyára onnan, ahonnan például azt, hogy Kaiser Ede a móri bank ajtajában – miközben a háta mögött szabályos tömegmészárlás folyt – hol föltett a fejére egy baseball-sapkát, hol levette azt, hol parókát biggyesztett az üstökére, hol azt is lekapta. Költött, kitalált, konfabulált. Egy biztos: nem az iratokban olvasta. Ott ugyanis ilyesmi nem szerepelt.
Mindkét perben, a móriban és Székelyében, egyetlen tanú vallott egyértelműen a vádlottak ellen – a móri történetben Kiglics Attila, Székely perében pedig Balla Dániel. Mindketten érdekeltek voltak az ügyben, Varga bíró úr mégis kizárólag őket minősítette szavahihetőnek, dacára annak, hogy állításaikat többen cáfolták, ráadásul a vádlottak következetes tagadásával egybehangzóan.

Meggyőződésünk, hogy Varga bíró úr ugyanazokat a hibákat követte el Székely Zoltán esetében, mint az ugyancsak általa tárgyalt móri ügyben. Szubjektivitása elvakulttá tette. Már a perek elején eldöntötte, kinek hisz és kinek nem, és véleményén se isten, se ember nem változtathatott. Úgy nyilvánította szavahihetőnek az egyik tanút, hogy bizonyított hazugságait nem vette figyelembe, ugyanakkor hiteltelennek minősített olyanokat, akiknek soha nem kérdőjeleződött meg az igaza. Döntő jelentőségűnek szánt bizonyítási indítványokat söpört le az asztalról indoklás nélkül, ám napokig szöszmötölt olyan körülményekkel, amelyeknek az égadta világon semmi köze nem volt a tényálláshoz. Minden olyan bizonyítékot semmibe vett, amely nem a vádlott bűnösségét, hanem az ártatlanságát támasztotta alá.

Félreértés ne essék: egy pillanatig sem vádoljuk Varga bíró urat azzal, hogy olyan koncepciós pert vitt végig, mint annak idején kollégái, Jankó Péter, Tutsek Gusztáv és Vida Ferenc – akik pontosan tudták, hogy koholt vádak alapján ítélkeznek. Nem, ezt nem állítjuk. Azt azonban igen, hogy Varga bíró úr nem volt kellően gondos, és nem gyakorolta a rendőrök, ügyészek munkája fölött azt a kontrollt, amely pedig a bíróság feladata lenne. Aminek következtében elítélt olyan vádlottat, akinek bűnösségét egyáltalán nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani (Az ítéletek részletes elemzését lásd: dr. Kende Péter: Elorzott igazság – újabb röpirat bírókról, ítéletekről. Hibiszkusz Könyvkiadó, 2008.).

Tényállás:
Székely Zoltán büntetésének letöltése után 2007 márciusában kegyelmi kérvényt nyújtott be. A vonatkozó előírások szerint ennek hivatali útját az adott ügyben eljárt elsőfokú bíróság indítja el, amely köteles az iratokat az Igazságügyi Minisztériumon keresztül eljuttatni a köztársasági elnökhöz.
A ma érvényben lévő – egyébiránt megítélésünk szerint érthetetlen és védhetetlen – szabályok szerint maga az érintett, ez esetben Székely Zoltán nem tekinthet bele saját kegyelmi kérvényének irataiba. Nem láthatja sem azt, hogy az igazságügyi miniszter támogatta-e kérelmét vagy nem, és milyen indokokkal, sem azt, hogy a köztársasági elnök milyen szempontok alapján hozta meg végül – jelen ügyben elutasító – döntését.
A bírósági iratok között azonban megismerhető legalább az elsőfokú bíró indító előterjesztése. Az viszont olyan szöveget tartalmaz, hogy ez alapozza meg jelen feljelentésünket.
A 2007. május 4-én kelt, Varga Zoltán bíró által két helyen is aláírt, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Kegyelmi Főosztályának címzett átirat így szól:

„A több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt Székely Zoltán ellen folyamatban volt büntető ügyben a bíróság az iratokat az elítélt javára előterjesztett kegyelmi kérelemmel kapcsolatos intézkedés végett mellékelten megküldi.
       dr. Varga Zoltán
        bíró

Dr. Varga Zoltán bíró tehát az általa vesztegetés miatt elítélt Székely Zoltánt ebben az iratban „több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés miatt” elítéltként írja le.
A szóban forgó iratot megvizsgáltattuk írásszakértővel, aki kétséget kizáróan azonosította az ezen idézett iraton szereplő két aláírást más, Varga Zoltán bíró úr által eszközölt aláírással; kinyilvánította: száz százalékig biztos, hogy az aláírások magától Varga Zoltántól valók.

Jelen feljelentés keretei között nem bocsátkozhatunk találgatásokba Varga bíró úr motívumait és szándékait illetően.

Nem feltételezhetjük – jelen bűncselekmény szándékos alakzatának valószínűsítése esetén –, hogy a vesztegetés helyett azért írt gyilkosságot, hogy amennyiben az „végigfut” a kegyelmi eljárás egészén, az indokoltnál esélytelenebb helyzetbe hozza Székely Zoltánt.
Amiként azt sem állíthatjuk, hogy – gondatlan elkövetési mód esetén – az elvétést az okozta, hogy Varga bíró úr tudatalattijában az általa egyként ártatlanul elítélt két személy, Kaiser Ede és Székely Zoltán érthetően és indokoltan ugyanazon „boxban”, azonos elfojtási pozícióban szerepelt.

Az azonban bármilyen elkövetési mód esetében tényként megállapítható, hogy dr. Varga Zoltán, a Fővárosi Bíróság bírója az általa vesztegetési ügyben elítélt Székely Zoltánról olyan iratban, amely hivatalos eljárás alapjául szolgált, hamis tényt közölt, s ezzel elkövette az okirat-hamisítás bűncselekményét. Az ezen túli tényállás-megállapítás és jogi minősítés a jelen feljelentés alapján meginduló büntető eljárás feladata.
Kérjük tehát a nyomozás elrendelését, majd lefolytatását, s annak eredményéhez képest az elkövető felelősségre vonását.
Az érintett Székely Zoltán nevében és képviseletében:

         Dr. Kende Péter