A tényállás: 2007. szeptemberében a későbbi vádlott autóstoppal utazni kívánó két hölgyet vesz fel egy Budapest közeli benzinkútnál.
Az utasok közlik, hogy Ausztriába szeretnének utazni.
nbsp;
A vezető - aki maga is oda készül - bólint.
Együtt érkeznek az akkor még nem Schengeni határállomásra.
A határőrnek a gépkocsit vezető - későbbi vádlott - kinyújtja a saját valamint a két hölgy személyi igazolványát.
A határőr az egyik hölgy igazolványát gyanúsnak találja.
Megállapítják, hogy a stoppos hölgyek valójában moldáv állampolgárok, akik lopott magyar személyi igazolvánnyal kívántak Ausztriába utazni.
 
A határőrség gyanúsítottként kihallgatja a gépkocsivezetőt és a két utast.
& A vezető nem tesz vallomást, majd tovább utazhat Ausztriába.
 
A két moldáv állampolgár egyike szintén nem tesz vallomást, míg a másikuk arról beszél, hogy egy bizonyos - az eljárás során ismeretlenül maradt - személy ígérte meg nekik, hogy Ausztriába juttatja őket, és állítólag az illető a sofőrrel is beszélt.
Mindketten legálisan utaztak be Magyarország területére.
A két utast ezt követően az ügyészség megrovásban részesíti, és szabadon távoznak az országból.
 
A gépkocsit vezető személy legközelebb a vádirat kézhez vétele során találkozik az üggyel.
 
A vád: embercsempészés minősített esete, mivel több személynek nyújtott segítséget, valamint közokirat-hamisítás bűnsegédként elkövetve.
 
A vádlott a bírósági eljárás során vallomást tesz, és tagad.
Elmondja, hogy nem tudhatta az utasokról azt, ami később kiderült, és nem kérte el az okmányaikat.
 
A két moldovai utas természetesen nem jelenik meg tanúként, így a fenti nyomozati vallomásukat olvassák fel.
 
Egyéb érdemi bizonyítás nem történik.
A vádlott elmondja, hogy nem volt tudomása az általa felvett utasok állampolgárságáról, és az okmányaikat sem vizsgálta meg.
 
A védő hivatkozik a vád bizonyítottságának teljes hiányára, az okirathamisításnak még a vádirati tényállásban sem megjelölt, a vádlott cselekvőségével bármilyen formában való összefüggésére, és arra is, hogy jogerős bírósági döntés hiányában - hiszen az ügyészség nem állapíthat meg bűnösséget -  nincs tettese az okirathamisításnak, így bűnsegéd sem lehet a vádlott.
 
Hivatkozik továbbá az időközben hatályba lépett Schengeni Egyezményekre és az ehhez kapcsolódó Magyarországon is hatályos EK rendeletre.
 
A Bíróság ítélete: a vádlott mindkét vádpontban bűnös, ezért a Bíróság egy év végrehajtható szabadságvesztést és két évi közügyektől eltiltást szab ki, elrendeli továbbá a vádlott korábbi - más ügyből származó - végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetésének végrehajtását is.
 
Az ítélet szóbeli indoklása során a Bíróság közli, hogy ebben az eljárásban "tobzódnak" a bizonyítékokban!(?)
 
Az ítélet nem jogerős, vádlott és védője fellebbezett, az ügyész tudomásul vette.
 
Az eljáró bíró némi gúnyos mosoly kíséretében kijelenti, hogy náluk ez a kikristályosodott bírói gyakorlat, melyet a helyi védők is jól ismernek.
Érezteti a - nem helybéli - védővel, hogy ne sokat reméljen a II. fokú eljárástól.
 
Kíváncsian várjuk a II. fokú Bíróság döntését.
                                                                                  A védő